Hallo Wien
2018 október 31. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Szép jó napot kívánok!
Miről is lehetne írni másról a mai napon mint a Halloween jelenségről és hogy mondjam így ez milyen hatással van rám.
Nem is emlékszem hogy mikortól jött be ez a szokás Magyarországra, de sokáig nem foglalkoztam vele, aztán valahogy nőtt az intenzitása a „jelenségnek” egyre többen beszéltek róla és öltöztek be. Akkor lett nekem picit sok és elegem ebből amikor még Székesfehérváron laktam, emlékszem hogy nyitva volt az erkély és késődélután valami hatalmas üvöltéseket hallottam az utcáról, és nevessetek ki de én bizony a Szuzival lerohantam mert arra gondoltam hogy valakit baleset ért, elesett stb…
Az utcán aztán kellemetlen meglepetés fogadott mert egy csapat diák ahogy szokás mondani törvénytelenül röhögött mikor megkérdeztem hogy mi történt és foghegyről közölték velem hogy csak ijesztgetnek a kelta ünnep miatt. Ezt követően talán szándékosan nem is nagyon vettem tudomásul hogy ez az őrület zajlik így október végén.
Az igazságot nem tudom de azt lehet hallani hogy ennek az időszaknak igen is van spirituális tartalma, ebben az álláspontban ami számomra szimpatikus hogy amennyire lehet meg kellene próbálni elengedni a lelkeket a maguk útjára. Ezzel most annyira nem foglalkoznék mert mindenkinek hitbéli és meggyőződés béli magánügye ez.
„Hallo Wien”
Újabb állomás volt az „ünnep”-hez való viszonyomban amikor Bécsbe elköltöztem és az itteni kiállításon bizony ebben az időszakban Halloween vezetések vannak, ez most is zajlik, amit elmondhatok hogy a kedves vendégek a sötétben mindenféle meglepetésekkel találkozhatnak. Mivel ilyenkor az a feladatom hogy a látogatókat a lehetőségekhez képest megrémítsem próbálom hatékonyan végezni a munkát.
Az idén is négy napon keresztül megy a „zaklatás” a sötétben, és ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez arra hogy a sötétséget kipróbálja és borzongani is szeretne, akkor jöjjön csak, nagy szeretettel várom egy több mint háromszáz éves pincében… Jól hangzik? Hogy is mondta annak idején az ökölvívó a Klicsko? „Semmi jót nem ígérhetek!”
Amikor már minden ötletből kifogysz:
Valamennyi fantáziám van de mivel nem vagyok nagy horror rajongó előfordul hogy jön a kedves vendég és a sötétség miatt bizonytalan nem is tudja hogy akar-e megrémülni vagy sem de én a munkám szeretném végezni.. Mi a megoldás? Intuitívnak kell lenni.
Jött egy lány, akit ahogy hallottam a többiek Lucának szólítottak de németül beszéltek, de valahogy az az érzésem támadt hogy lehet hogy ő is magyar. Annyira sokat nem beszélt és csak nyomokban fedeztem fel némi magyaros kiejtést, és mivel kifogytam az ötletekből és őt még nem sikerült nagyon sokkolni hát szép halkan mögé lopakodtam és magyarul valami olyasmit mondtam neki hogy „itt már nincs több út, mára neked befejeződött az utazás”.
Istenem, tudom hogy kicsi az esély rá hogy olvasná a blogom de ezúton is elnézést kérek, akkorát ugrott a váratlan hangra és hogy az anyanyelvén szóltam hozzá. Aztán, milyen a sors vagy „véletlen” nem akartam nagyon sanyargatni így a kiállításegy másik pontjára mentem, és ott állok azon töprengve hogy még milyen mókát lehetne kieszelni, egyszerre csak jön felém a Luca és pont nekem ütközik és sajnos megint kénytelen voltam magyarul hozzá szólni az eredmény nem csak az lett hogy ugrott hanem úgy maga elé kapta a kezét hogy bármely harcművész megirigyelte volna, gyönyörű volt.
Aztán úgy alakult hogy egy másik csoportot is szórakoztatnom kellett és többet nem találkoztam vele a sötétben, azért szerettem volna neki megmondani hogy bocsi nem akartalak én megbántani de itt most „szellemi” tevékenység zajlik és te erre fizettél be…
Ez a kis epizód szombaton történt, és én csak tegnap dolgoztam újra és a nap végén mesélték a kollegák hogy a Luca miután kiment a világosba a kijáratnál még percekig azon morfondírozott hogy hogy tudtam pont őt kiválasztani és pont magyarul megszólalni. Nyilván ha az ember gyakorolná akkor ezek a megérzések jobban működhetnének de fogadjátok el tőlem hogy én amikor bejön a megérzés az nekem is egy kisebb meglepetés. Talán már írtam róla hogy párszor előfordult hogy ültem egy padon vagy járművön és azt éreztem hogy a következőt kell mondanom „kérem engedély nélkül ne símogassa a kutyát”, és igen éppen nyúlt volna valaki és elkezdett kételkedni abban hogy én teljesen vak vagyok-e. Pedig majdnem mint a denevér teljesen..
Tehát ha valaki erre jár és egy picit parázni akar akkor várjuk szeretettel a kiállításon.
Most megyek készülődni még ki kell javítani a pókhálót ami kell a díszlethez..
Bálint, Dávid, Dávid, Szuzi
2013 február 20. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Természetesen engem sem hagyhat ridegen a nem annyira rég “elzúdult” Valentin nap de mivel nem szeretnék elcsépelődni ezért nagy Vaszabiságomban más a megközelítés.
Le kell hogy szögezzem hogy legyen szó bármely ünnepről (egyházi, állami vagy “magán”) ünnepelni, vidámkodni jó és hogy erre mi szolgál indokul majdnem teljesen érdektelen számomra. Holdújév? Húsvét? A függetlenség napja? Születés vagy névnap? Talán csak az ünneplés módjára van hatással, a jókedvre, a baráti beszélgetések bőségére nem hinném. Ne várjátok kedves olvasók tőlem hogy nagy ostorcsapásokkal illessem a Valentinozást, de azt sem hogy őrült romantyikával a szerelmesek ünnepét zengjem. Aki szereti és van érkezése ünnepelje mint szerelmesek ünnepét de talán nem célravezető az épp pártalanok részéről a szájhúzás és az irigykedés…
Bizony elmondom nektek én biza megültem ezt az ünnepet annak dacára hogy itt szingliskedem. Nem, nem béreltem fel senkit magam mellé hogy “naa lécci gyere el velem Valentin nap alkalmából és akkor majd akciózunnk egyet fizetsz kettőt vihetsz”, bár Szuzi gondoskodott hogy a Bálintnap ne mondjon csütörtököt és megajándékozta magát. Amint láthatjátok szép kis labdát talált magának amit valahogy elgurított egy polc alá és Szent Bálint estéjén a laszti előkerülése a kutyust úgy felvillanyozta hogy még este is spontán módon hol a lábujjamhoz, hol a fülemhez vagy oldalamba nyomta a labdát. Nem tudom mennyire látszik de elmondanám hogy ezen a labdán egy Fc Barcelona címer van és még az előző kutyusommal Prézlivel vettük Barcelonában hét évvel ez előtt és ez a játék olyan magas minőségű hogy még mindig funkcionál.
Internetről és egyéb hírközegekből azért tájékozódtam a Bálint ünneppel kapcsolatos dolgokról és elképzelhető hogy korábban elkerülte a figyelmem de most nem hogy Szent Bálint egyik börtönőrének lánya vak volt és az isteni Valentin közbenjárt annak érdekében hogy a hölgy láthasson, sőt ezt tetézve üzenetet is küldött neki. Felfigyeltem még egy “diszkriminatív” programra is mely az egyik szegedi múzeumban került megrendezésre február hó 14. napján, a szerelmes párok vérnyomását és pulzusát figyelték hogy mi történik ha egymásra néznek, az elmélet azt mondta hogy ez nyugtató hatású. Nem azért mondom mert Szegeden tartózkodtam volna ezen a napon de azzal a gondolattal játszottam el hogy rám aztán nézhet egy lány nagyon szépen csak kivételes helyzetekben sikerüll ezt megéreznem de ez én sem tudom mitől függ, ezért indítványoznám a program szervezőinél hogy ha jövőre is gondolkoznak hasonló szervezésében akkor kellően súlyosan látássérült személy esetén az egymás szemébe nézés helyett engedélyezzék a kézfogást.
A pulzus és a hangulat megnövelésére azért más eszközök is léteznek és nem csupán az ember szerelme képes ezt előidézni, pénteken is szombaton is egy teázóban voltam és az első este végén “valamitől” saját magamnak intéztem el a pulzusszámom megnövekedését mert hatalmas koncentrációmban a bankkártyás fizetésnél kétszer is elrontottam a kódom pedig az 5-ös gomb szépen jelölve volt sőt azt is tudtam melyik a “zöld gomb”. Szombaton mondjuk úgy a másik törzshelyemen az okozott emelkedet hangulatot hogy ha egy rövid órára is de Dávid barátommal találkoztam és jól elbeszélgettünk vele és persze a többiekkel a világ dolgairól, Szuzi rá mindig nagy erőkkel ugrik fel sőt egyszer másfél éve mivel nagyon hideg volt a villamoson a Dávid ölébe ült. Így esett hogy a szerelmek és a szerelmesek ünnepéből a barátok összejövetele lett, és a bejegyzésre készülődve ennek megerősítése ként olvastam hogy Valentin napját Finnországban a barátok ünneplik inkább és ők küldözgetnek üzeneteket képeslapokat egymásnak.
És hogy a “nóta” végére a cím is érthető legyen, második Dávidot tegnap “gyűjtöttem” be a pályaudvaron mikor is a Győrbe jövő vonatomra vártam. Reméltem hogy mint ahogy rendesen a 9. vágányról fog indulni mikor is egy fiatalember lépett oda hozzám és inkább kérdezte mint kijelentette hogy “ugye Győrbe jössz?” meglepődtem hogy honnan tudhatja az úticélom de ő elmondta hogy évekkel korábban már egyszer segített mikor nagy rohanásban voltunk egy vonatra és emlékezett rám. Most is elkísért a vonathoz ami meglepetésre alacsonypadlós gyorsvonat volt és egy jót beszélgettünk útközben, sőt időközben a fiú (Dávid) egyik ismerőse is csatlakozott hozzánk a beszélgetést illetően, sőt ahogy Szuziról beszéltem még egy újabb hölgy is odaült hozzánk aki mint elmondta terápiás segítőkutyákkal foglalkozik.
Elmondhatom hogy igazán szívmelengetően sikerült a Szent Bálint nap körüli ünnepkör és mintegy megkoronázásául ennek Szuzit is felköszöntöttem tegnap névnapja alkalmából.
“With or without you”
2012 április 10. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Olvashattok Szuzival rólunk is csak először a segítségeteket szeretném kérni, gondolom szombathelyiek jönnek szóba főként, de aki tudja adja át a következő “injúria” tényét. Híradókban is illetve az interneten is megtalálható Halász Gábor és Bömbi története amely sztorí engem rettenetesen felbőszített. Sajnos ügyet-lenke ségem miatt hivatkozást nem tudok beilleszteni de a keresőkkel meg lehet találni Gábor történetét. A rövid lényeg, hogy Gábor kerekesszékben éli életét és egy menhelyről kapott társat Bömbi (cuki a név) személyében egy vizsla kutyust aki a képek és filmek tanúsága szerint tud a fiatalembernek segíteni, a lámpa felkapcsolásában és talán másban is. A gond az hogy Bömbi kutyus még nem levizsgázott segítőkutya mert még csak hét hónapos de már úgy tűnik alkalmas a feladatára, és ahol Gáborék élnek abban a házban legalább egy lakónak nem tetszik a kutyus jelenléte és kifogást emelt ezért utolsó információim szerint Bömbi-baby elköltözött Gábortól.
Keresne a család új albérletet de olyat nem találnak ahová beengednék őket nem a kutyus miatt elsősorban hanem mert hogy a kerekesszék össze fogja karcolni a padlót vagy ami éppen ott van.
Én a magam szerény eszközeivel arra kérnék mindenkit aki teheti hogy segítsen a kutya-gazdi-család hármasnak mert el nem hiszem hogy a XXI. században ez egy megoldhatatlan probléma lenne. Azt tudom így laikus ként elképzelni hogy Bömbike rendes kiképzést és vizsgabizonyítványt szerezne és segítőkutyus státuszba kerülve már nem lehet olyan egyszerűen ki “ebrudalni” egy lakásból mert ha csendes a jószág akkor azért ne mondja nekem senki hogy anyira zavarná a szomszédokat.
A tényekhez tartozik, hogy egy Brüsszelben valamikor dolgozott látássérült ismerősöm mesélte, hogy egy vakvezetőkutyás finn gyakornoknak sem sikerült a naagy-nagy úniós vízfejben olyan albit találni ahová kutyástúl mehetett volna, tehát nem mondható el hogy “bezzeg Nyugaton”.
Így ismeretlenül is sok kitartást kívánok Gábornak és az őt támogató embereknek és ha úgy van és szükséges mindenhol el fogom mesélni történetét és bízom benne hogy nemsoká úgy fejezhetem be a mesélést hogy “és találtak egy megfelelő lakást és Bömbi boldogan segíti Gábor mindennapjait…”
De ha a “mindennap” szóba került, azért kaptok egy kiss kvikk vjút hogy nálam mi a helyzet mostanában.
Először is 33. évembe léptem és úgy érzem hogy semmit nem komolyodtam sőt egyre jobban kezdem elveszteni az eszem, régi törzs-gárda tagok emlékezhetnek arra hogy a harmincadik szülinapom kalandosra sikerült és nem a buli miatt, hanem mert rám tolatott egy furgon és én csak mosolyogtam hogy a “Főrendezőnek” milyen jó humorérzéke van.
A mostani birthsday is kalandosra sikerült dee mielőtt ezt megosztanám veletek, elmondom hogy két zenés ajándékot is kaptam, valamint képzeljétek az első köszöntés Martinique szigetéről érkezett, amit én csak a hajnali kávém mellett olvastam és úgy megörültem neki hogy a bögrét szinte levertem mint vak a poharat…
A következő ajándékot a busz-soffőr adta egy szórólap formájában hogy ápr 15.től hétköznap egy oda és egy vissza buszjárat lesz Győr és Budapest között, tehát élmény lesz a Népligetig eljutni amikor láthatatlanozom.
Dél körül pedig egy régi-régi barátom aki zongorázik és oktatja is felhívott hogy van-e három percem, és Mozart darabba beleágyazva eljátszotta a Happy birthsday című schlágert, és olyan jól esett hogy gondol rám mert volt vagy két éve hogy legutóbb találkoztam vele.
A másik ilyen ajándékom mondhatni hallatlan, mert Eduárd barátom aki hallássérült basszusgitározta nekem a U2 beautyfull day örökbecsűjét és teljesen meghatódtam ettől, feldobta a napom végét.
Rám is fért, mert áldozatául estem már megint annak hogy a közlekedési vállalatoknál nincs vagy nem annyi forrás áll rendelkezésre a karbantartásra mint amennyi kellene, sikerült az 1-es villamossal a kocsiszínbe elmennem. Ezt úgy tudtam meg hogy meglepetés ért, mert az az ajtó ami sosem szokott kinyílni a Népliget felé egyszer csak az az oldal is kinyílt még jó hogy nem szoktam teljes testtel rátámaszkodni mert ha ezt tettem volna biztosan kizuhanok.
Meglepetésemre közölték az utasok hogy kocsiszínbe jöttem és a jóisten bocsássa meg keresetlen szavakat intéztem a közlekedési vállalathoz és azt is megemlítettem ha lekésem a győri buszom akkor valamelyik vezérigazgató haza is vihet autóval. Ahogy ott füstölögtem magamban életem egyik álma vált valóra mert a villamost vezető hölgy odajött hozzám és biztosan nagyon buta-meglepett és felháborodoott arcot vághattam mert ő jobban kétségbe volt esve mint én. A szerencsém az volt hogy egy fiú is ugyan úgy járt ahogy én is és segített eljutnom a Nagyvárad térig és onnan már csak annyi baleset történt hogy az ellenkező irányú metróra szálltam fel de ez az én hibám és figyelmetlenségem volt. Szuzi volt még aranyos mert amikor oda értünk a Nagyvárad tér felé közlekedő villamos megállójához ami nem járdaszigeten volt akkor ő nem a villamosra akart felszállni hanem ellentmondást nem tűrve bevitt egy presszóba, a fiú aki segített ő is, én is meglepődtem de úgy látszik Szuzi akarta hogy sörözzem egyet erre a nagy rémületre de tovább kellett mennünk.
Tehát óvatosan a villamosokkal és az utastájékoztatással, ráadásul a következő nap meg mivel vonattal jöttem Győrbe úgy jártam hogy leszállás után bementünk az állomás fő épületébe ahol a pénztárak is vannak, és aki nem ismerős neki mondom hogy olyan az állomás hogy van egy aluljáró amin keresztül át lehet jutni a sínek túloldalára ahol az autóbusz pályaudvar és az én lakóhelyem is található és meglepetés ért mivel a két komplekszumot összekötő folyosó egy vasráccsal volt lezárva. Nem volt baj mert ismerem a kerülőutat de kínos és kellemetlen tud lenni a dolog ha valaki nem ismeri az egyéb ösvényeket.
“No estamos solos!”
2012 január 1. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Jóestét- szórakozást! Igen-igen, jól láthatjátok az év utolsó és első napján itt vagyok veletek. Úgy alakult hogy nem alakult semmi karnevál de panaszra nincs okom elég változatosra sikerült az óév és lazulásra is akadt mód, még a nagy osztrák éjszakába is sikerült beletáncolni nem is akár-milyen társasággal. És ami a következő évet illeti tele vagyok tervekkel célokkal várakozásokkal, én bizony nem mondogatom hogy remélem jobb lesz mint az előző, mert fakutya legyek ha két évemet képes lennék összehasonlítani. De nézzétek csak! Valami nagyon fontosat sikerült így év vége felé megtanulnom és megértenem és ami fontosabb el is hinnem, azt hogy nem vagyunk egyedül. És hogy maradjak az egyedül vagy nem egyedüllét témakörénél, december 29.-én volt elő évvégi buli a barátaimmal akik zömében a Láthatatlan Kiállításon dolgoznak, és mint már megszokhattátok a máskor szombat éjjeli eltévedés szintén nem maradt el és megint Sanyi barátommal valamint a két kutyussal Szuzival és argóval sikerült megalkotni. Felszálltunk nem éjszakai hanem még nappali üzemmódban valamelyik hetes buszcsaládhoz tartozó járműre de a felszállás után az automata közölte hogy nem a Bosnyákig megy a busz hanem valahol a Szugló utcánál áll meg ezért a Sándor tanácsára úgy döntöttünk hogy a Róna utcánál elhagyjuk pánikszerűen a buszt. Jött egy másik nem is olyan sokára, de itt felszállás után nem közöltek velünk semmi érdemit. Nagyban utazgattunk, válaszoltunk a kutyákkal kapcsolódó kérdésekre hogy mennyi idősek hol képezték őket és hogy fel tudják-e kapcsolni a villanyt, mikor is begördültünk a végállomásra. Leszálltunk és akkor derült ki hogy igazából teljesen hiába vártunk mégegy buszt mert ugyan úgy nem ment el a Bosnyákig. Ami nagyon jó volt hogy senki nem volt körülöttünk és én a jó hangulat hatására bizony elénekeltem a “you never walk alone” c örökbecsűt, aminek meg is lett az eredménye, valaki odasétált és megkérdezte hogy nocsak ekkora Liverpool Fc szurkoló lennék hogy az indulójukat így éneklem, de felvilágosítottam hogy nem, amúgy ha Anglia akkor inkább Manchester United de nem akarom megbántani, pedig már a sálam vizsgálgatta hogy az is esetleg liverpooli-e de mondtam hogy nem de ha úgy tetszik nekem még értékesebb. A tárgyalás eredménye az lett hogy segített nekünk irányba állni a Bosnyák felé és hazaértünk teljes lelki nyugalomban, izgalomra csak az adott okot hogy két dobozos sört a fagyasztóban felejtettünk húsz percre vagy kicsit többre és egész érdekes állapotba került az ital így meg kellett langyosítani. Az év vége is tartogat meglepetéseket számomra, nem tudom mindegyikre azt mondani hogy kellemetlen, nem is feltétlen kell nekem értékelnem őket inkább elmesélem mik is történtek. Csütörtökön mikor az elő-óév-búcsúztatóra igyekeztem, leült mellém egy lány a buszon és kérdezte hogy emlékszem-e rá a hangja alapján, persze zavarban voltam mint a vasorrú banya mágnesesviharban, de kaptam támpontot hogy a 98 őszétől induló médiaosztályba jártam vele együtt még a Móra gimiben, és így már fel is ismertem és egy hatalmasat beszélgettünk egészen Pestig. Amiért ez meglepetés hogy odajött ennyi év nemtalálkozás után is én észre nem vettem volna 🙂 A másik meglepetés illetve a következő péntek délelőtt ért mikor a Népligetnél a 103-as busz megállója közelében kávét akartunk venni és apultot megtaláltam de nem tudtam pontosan hogy hol található fel az ablak, ezért nem sarkkutatónak de ablakkeresőnek felcsapva elkezdtem nyúlkálni, megvolt a pult de hogy hol a “néni” az nem. Már arra gondoltam hogy kötök adásvételi szerződést kávéra máshol amikor is valaki finoman az ablak mögül megfogta a kezem, és mivel váratlanul ért ez a hatás kicsit megijedtem a lány meg írd és mond kiröhögött hogy nem kell tőle félnem, itt az ablak mit parancsolunk. A váratlan élmény hatására úgy lefagytam hogy majdnem vettem egy hamburgert pedig nem is szerettem volna. Na aztán sikeresen bé-kávéztunk, és én indultam a Győrbe jövő buszomhoz, és ameddig kávéztunk valaki összetört egy üveget az aluljáróban és négyen elmentek mellettünk mire valaki segített, bár Szuzi próbálja kikerülni a szilánkokat de az apróbbaktól nagyon féltem a kis tappancsát nagyon tud az fájni ha a járópárnái közé beleszúr. Aztán érkezett egy hölgy aki segített elkerülni a veszélyes zónából, de az ő példáján keresztül leírok egy helyzetet amit lányok nők-asszonyok gondoljatok végig ha látássérültnek vaknak segítetek: Ahogy szlalomoztunk az üvegszilánkok között nem is figyeltem mert más dolgom volt, de miután biztonságban voltunk vettem csak észre hogy engem a nő úgy vezet a jobboldalamon jőve hogy A könyököm a bal karjával teljesen hozzányomta a kebléhez és úgy voltam vele hogy hirtelen segíteni akart így jött ki a lépés. Aztán megkérdezte hogy merre szeretnék menni mert ő az 1-es villamoshoz, de mondtam hogy én a buszomhoz tartok. Ahogy elértünk a villamos feljárójához illetve azzal egy vonalba megállt de hát csakcsak nem engedte el a karom és nagy erőfeszítés árán tudtam volna kiszabadítani az meg nagyon égő lett volna, végül úgy oldottam meg a helyzetet hogy mondtam neki hogy elmennék én vele villamosozni de sajna Győrbe nem jár villamos vagy is azt vonatnak hívják, de a jó társaságot meg kedvelem. Ekkor esett le hogy el kellene engednie, és aztán mehettem az utamra. A tanulság amit ebből ki szeretnék hozni hogy ezzel óvatosan bánjatok mert ilyenkor hamar ha nem is zavarba de kellemetlen helyzetbe jön az ember mert nem egyértelmű hogy mi miért történik, kimondottan ismerkedni szeretnének velem vagy véletlen a dolog és ráadásul jelen helyzetben meg sem kérdezte a hölgy hogy merre kívánok menni simán elvitt volna a villamoshoz. Haj, azért itt mutogatták este különböző városok évvégi fesztiváljait, de elmentem volna akár Berlinbe erre a rekord tömegeket megmozgatóra, de Sidney is vonzó a kikötővel és a langyos időjárásával,de ahová a tükrömmel elmennék az Tokio ahol a hírek szerint néhány kiválasztott egy torony tetején nézheti a napfelkeltét. Megint csak későn de azért szólok hogy vigyázzatok a kutyáitokra egyébb háziállatokra bár már régóta nem lehet petárdázni de a tüzijáték Szuzit kicsit megviseli, egész délután itt fekszik az asztalom alatt, érdekes mert gyerekkorában is sokat feküdt itt aztán mikor visszajött mint felnőtt kiképzett kutya már nem kívánkozott oda, most meg itt gömbölyödik a lábamon és bármerre megyek a lakásban követ csak gyakran beüti a kockafejét mert elfelejti hogy egy asztal felett van. Ha lesz egy saját “helyem” újra, akkor olyan helyet fogok készíteni neki aminek van teteje is mint egy sátor és nagyon kényelmes hogy érezhesse hogy ez az övé. Végezetül köszönöm hogy itt voltatok velem ebben az évben és hogy nem hagytatok elcsüggedni és néhányótokkal találkozhattam is ami egy csodálatos dolog mert főleg holtpontokon jó azt tudni hogy van aki kíváncsi az ember gondolataira és nem csak akkor ha rendezettek hanem amikor kicsit kuszák nehezen érthetők akkor is. Kellemes évvégét és elejét kívánok nektek és nefeledjétek bárhol a világ bármely pontján felbukkanhatok mert ti sem vagytok egyedül!
“Deutsch warum nicht?”
2019 szeptember 19. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Jóreggelt!
A cím nem egyértelmű, nagyon rég mikor még Szokol rádióm volt, akkor a Deutsche Welle rádióadónak a 90-es évek elején volt magyarnyelvű adása, és minden vasárnap német nyelvlecke, amiben egy szállodaportás Andreas különös kalandokba került egy szellem közreműködésével akitEx-nek hívtak és nem tudta jól a német nyelvet.
Ez volt, a bevezető, tehát:
Az ember mikor készülődni kellene és borotválkozni, hajatmosni, akkor nem ezt teszi, hanem kávézgat, és röviden elmesél egy tegnapi történetet.
A „Heves-jegessel” tehát Ice feiúval (azért heves mert tegnap valami jelet fogott az űrből és nem feltétlen arra akart menni amerre én, kutya nem volt a közelben, talán az egér a Mars-ról üzenhetett neki.
Úgy döntöttem, hogy akkor fusson picit a „háttérben”, olyan félig rezidens módon tehát azért néha jöjjön oda hozzám, ez amúgy egyre jobban működik hogy hívás nélkül is néha lejelentkezik, a rendszer még nem tökéletes mivel máskor meg hívásra még nem mindig jön, de fejlesztés alatt.
Nem erről akarok azonban írni, viszont a történet megértéséhez minimális német elő vagy utóképzettség szükséges.
A kutyát elengedtem, és futkározott már, és ekkor jött be egy hölgy kisgyerekkel és kutyával. A kutya el is ment szaglászni, ők picivel mögöttem a bejáratnál álltak meg.
Az ember ilyenkor ha elengedi a vakvezető kutyát fülel, még nem vettem Ice-ra csengőt nem döntöttem el hogy játék közben jó lenne-e neki, így hallgatózni kell hogy mit csinál. Nem azért mert jól viselkedik de sokan félnek tőle mert olyan erőteljes, nem nagy, de tudjátok ha valaki fél a fekete kutyától, akkor neki magyarázhatjátok.
Egyszer csak közeledik hölgy és a kisgyerek kutyája, megáll előttem és ekkor azt hallom hogy „Zu Ice!” (Ice-hoz) Gondoltam hogy ez bolondság biztosan csengett a fülem.
Nem sokkal utána újra hallottam. Úgy voltam vele hogy picit odahívom a fiatalembert ha megint hozzá küldik a kutyájukat megkérdezem hogy mi végre ez a gyakorlás és honnan ismernek minket mert számomra nem volt felidézhető a hangjuk.
„az isteni kegyelem meghozza a világosságot”
Ice újra ott volt mellettem picit lefeküdt, és akkor jött a megoldás, ugyan is a nő ekkor már jobban artikulált és a kutyát nem az enyémhez akarta kommandírozni csak hívta, ugyan is a kutyát úgy hívják hogy
„Zeus”!
Nem fogom fonetikusan leírni hogy ez hogy hangzik, aki esetleg nem tanulta a nyelvet, egyszerű utána nézni hogy mi volt a félreértés tárgya.
Korábban már írtam ugye hogy mikor Szuzit hívtam akkor ismertem meg egy idősebb hölgyet, mert azt hitte hogy őt hívom mert van közös ismerősünk. Ő viszont a Szabolcs vagy Szabi nevet nem tudta megjegyezni, így maradtam Vaszabi.
Áthallás mentes napot kívánok nektek, és légyszíves senki ne vigyen idegen kutyát haza, ha lehet..
Oldal ajánlása emailben
X