“Deutsch warum nicht?”
2019 szeptember 19. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Jóreggelt!
A cím nem egyértelmű, nagyon rég mikor még Szokol rádióm volt, akkor a Deutsche Welle rádióadónak a 90-es évek elején volt magyarnyelvű adása, és minden vasárnap német nyelvlecke, amiben egy szállodaportás Andreas különös kalandokba került egy szellem közreműködésével akitEx-nek hívtak és nem tudta jól a német nyelvet.
Ez volt, a bevezető, tehát:
Az ember mikor készülődni kellene és borotválkozni, hajatmosni, akkor nem ezt teszi, hanem kávézgat, és röviden elmesél egy tegnapi történetet.
A „Heves-jegessel” tehát Ice feiúval (azért heves mert tegnap valami jelet fogott az űrből és nem feltétlen arra akart menni amerre én, kutya nem volt a közelben, talán az egér a Mars-ról üzenhetett neki.
Úgy döntöttem, hogy akkor fusson picit a „háttérben”, olyan félig rezidens módon tehát azért néha jöjjön oda hozzám, ez amúgy egyre jobban működik hogy hívás nélkül is néha lejelentkezik, a rendszer még nem tökéletes mivel máskor meg hívásra még nem mindig jön, de fejlesztés alatt.
Nem erről akarok azonban írni, viszont a történet megértéséhez minimális német elő vagy utóképzettség szükséges.
A kutyát elengedtem, és futkározott már, és ekkor jött be egy hölgy kisgyerekkel és kutyával. A kutya el is ment szaglászni, ők picivel mögöttem a bejáratnál álltak meg.
Az ember ilyenkor ha elengedi a vakvezető kutyát fülel, még nem vettem Ice-ra csengőt nem döntöttem el hogy játék közben jó lenne-e neki, így hallgatózni kell hogy mit csinál. Nem azért mert jól viselkedik de sokan félnek tőle mert olyan erőteljes, nem nagy, de tudjátok ha valaki fél a fekete kutyától, akkor neki magyarázhatjátok.
Egyszer csak közeledik hölgy és a kisgyerek kutyája, megáll előttem és ekkor azt hallom hogy „Zu Ice!” (Ice-hoz) Gondoltam hogy ez bolondság biztosan csengett a fülem.
Nem sokkal utána újra hallottam. Úgy voltam vele hogy picit odahívom a fiatalembert ha megint hozzá küldik a kutyájukat megkérdezem hogy mi végre ez a gyakorlás és honnan ismernek minket mert számomra nem volt felidézhető a hangjuk.
„az isteni kegyelem meghozza a világosságot”
Ice újra ott volt mellettem picit lefeküdt, és akkor jött a megoldás, ugyan is a nő ekkor már jobban artikulált és a kutyát nem az enyémhez akarta kommandírozni csak hívta, ugyan is a kutyát úgy hívják hogy
„Zeus”!
Nem fogom fonetikusan leírni hogy ez hogy hangzik, aki esetleg nem tanulta a nyelvet, egyszerű utána nézni hogy mi volt a félreértés tárgya.
Korábban már írtam ugye hogy mikor Szuzit hívtam akkor ismertem meg egy idősebb hölgyet, mert azt hitte hogy őt hívom mert van közös ismerősünk. Ő viszont a Szabolcs vagy Szabi nevet nem tudta megjegyezni, így maradtam Vaszabi.
Áthallás mentes napot kívánok nektek, és légyszíves senki ne vigyen idegen kutyát haza, ha lehet..
Jég velem!
2019 szeptember 4. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Akkor egy kicsit nyugodtabban folytatnám a blogot, nem kell mindig politizálni, ráadásul az előző bejegyzésem nyomán semmi sem történt, nincs gond, levonom a következtetést.
Ezzel szemben a „kutyák” területén eléggé sok újdonság van február eleje óta. Szuzi nyugdíjba vonult és én elkezdtem gyakorolni Ice-szal aki egy nem mindennapi teremtés. Ilyen kutyám még nem volt, mivel kan és fekete, és én nem tudok elmenekülni a pusziai elől.
„a gondolatok teremtő ereje”
Rövid kitérő, 2018 decembere előtt Ice-ról semmit sem tudtam, de gyakran mondogattam hogy jó lenne egy fekete labrador kan abból az okból hogy akinek picit nem tisztességesek a szándékai maradjon távol tőlünk. Aztán novemberben olvastam a Retriever fajtamentő egyesület honlapján egy Iván nevű fekete labrador kutyáról, nyilván nem tudtam volna örökbe fogadni, de a honlap szerkesztői nagyon jópofa leírást készítettek számára, sajnos már nem találtam meg de olyanok szerepeltek benne hogy ő igazán lágyszívű és semmi köze nincs az orosz maffiához, a macskákat nagyon szereti főleg sülve és főve..
Aztán pár nappal ezt követően jött a hír hogy jön Ice, aki fekete és labrador. Kisebb „vita” alakult ki a családban mivel telefonon érkezett az információ hogy hogy is hívják a kutyát.
Volt aki azt mondta hogy biztos félre értettem és „Nice” mert ki nevezne jég-nek egy fekete kutyát, vagy hogy „Eyes” mint a szem többesszáma.
Aztán az is felmerült hogy „Eis” mint a fagyi németül..
Végül is a megoldást már tudjátok, a nevető sokadik Ice győzött, és azért hívják így mert a család ahol nevelkedett nagy jégkorong rajongó.
„ismertetném a nyerőszámokat”:
18, 26, 27 ezek emelkedő sorrendben, mivel mint tudjuk májusi kutya aranyat ér, a válasz pedig az hogy Szuzi május 18, Prézli 26 Ice pedig 27-én született.
Miért is írtam ezt le? Mikor az első gyakorlásunk volt akkor még éppen csak elmúlt másfél éves. Mint ahogy az szokott lenni, az első „randi” nagyon jól sikerült, és úgy döntöttünk hogy megkezdjük egy hét múlva az együttműködést.
Egy héttel később már élesben ment az egész, és izgalmas volt az is hogy Szuzival hogy jönnek ki. Semmi gond nem volt köztük.
„A csendes amerikai”
A harmadik kutyánál az ember már várja hogy mennyi minden lesz más mint régen volt, és elég sok újdonságot tartalmazott ez a 3.0-nevű programcsomag, más az illata, teljesen mások a mozdulatai, meglepően sokkal finomabban bújik mint Szuzi (őt nem megbántva tudja aki ismeri hogy ő paraszt csaj), ami sokáig furcsa volt hogy olyan halkan aludt legalább is az elején hogy volt hogy éjszaka felkeltem és odamentem a helyéhez hogy meg van-e még. A közlekedésben is le kellett lassulnom de ez nem azt jelenti hogy Ice ne lenne erős, csupán más felfogásban vezet. A következő cikk az egy hét összeszokás után készült
https://24.hu/belfold/2019/02/04/varga-istvan-latasserult-becs/
Tudom hogy előfordulnak malőrök de az én szeretett nagybátyám, az egyik unokatestvérem, és a nagypapát (a bőnyit) hívták Varga Istvánnak, én még maradtam Szabolcs, na nem szeretnék senkit piszkálni a név csak a linkben szerepelt helytelenül.
A következő videó még Szuzival együtt készült csupán az volt izgalmas hogy mivel Ice még akkor nem szokott hozzá a bécsi fiakkerekhez hogy ne a felvétel közben kezdjen egy lóval barátkozni..
https://index.hu/video/2019/04/03/vakok_gyengenlatok_koltozes_kulfoldi_magyarok_becs/
Egy mélypont után elkezdtünk összeszokni a fiatalemberrel és a család is nagyon megkedvelte hiszen a korábban említett Ivánhoz hasonlóan nagyon is melegszívű egy jószág.
Mielőtt a fontos érzelmi dolgokat említeném, elmesélem hogy nagyon sokat dolgoztunk Darinkával Ice kiképzőjével hogy jól felkészüljünk a vizsgára, mentünk szinte az összes időjárási helyzetben, hóban, gyönyörű napsütésben, és május 20 körül akkora esőben hogy Ice nem is értette hogy most neki mit is kellene csinálnia, de befutottuk az útvonalat és mint nemrég beszéltük is még Szuzinak is elmentünk porcerősítőt venni. A vizsga végül is június 17-én sikerült, szerintem volt 35 fok „olvadt picit a Jég”
„Minden most kezdődik el ahogy dobban a szíved…”
Egy gyerek érkezése után is új nevek fogalmak kerülnek be a családba, ez egy új kutya jövetelekor sem más, Ice esetében is jöttek állandó jelzők amikből mindjárt idézek, de nosztalgiázom egy picit.
Még gyerekkoromban édesanyám olvasott egy szovjet mesekönyvet, a címe az volt hogy Jegorka a tengeren, sok részletre nem emlékszem hogy hogy találták meg valószínűleg anyátlanul mászkált és egy tengerész megsajnálta. Amiért ide kívánkozik a történet annak az az oka, hogy a hatalmas hajón mászkált össze-vissza, a gazdája Jegorkának nevezte el, a lövészek bombának mert olyan alakja van, a gépházban meg fúvókának mert a füle olyan volt mint egy fúvóka. Egyszer valahogy amikor épp kikötés után indult volna tovább a hajó a legénységet a kapitány nem találta sehol jobban mondva a hajón nem, demeglett katonák a parton rohangálva keresték a fúvókát, a bombát, és Jegorkát, és mikor összetalálkoztak egymást faggatták hogy ki mit keres és aztán rájöttek hogy ugyan azt a medvebocsot. Szép vége lett végül is a történetnek nem lövöm le a poént.
„Kérnék egy jegesteát!” A kiállításon sokféle italt lehet a bárban kapni, jegesteát is és amikor az ember egy Ice nevű kutyát kap és németül meghallja hogy egy „IceTea” rendel, akkor nagyon kell figyelnie hogy ne röhögjön hangosan és ne kérdezze meg a vendéget hogy biztos hogy azt szeretné ami Ice-ból kijön?
„Xante” Ice úrfi amúgy Csehországban született de sosem kérdeztem meg hogy mi szerepel az útlevelébe mint valódi név, egy márciusi péntekig nem kérdeztem meg de akkor a kedvenc vendéglőmben ebédeltem és úgy hallottam hogy csehek ülnek velem szemben, nem mindig tudom megkülönböztetni a szlovák nyelvtől de úgy voltam szóba elegyedek velük, és megmutattam nekik az útlevelet és ők mondták hogy nem teljesen jól olvasható de Xante. Tudom hogy ez egybe esés de elkezdtek hozzá csehül beszélni és a fiatalember rögtön elfeküdt ki tudja lehet hogy értette miről van szó..
„Jóreggelt Lacibácsi!”
Reggel ha felkelünk, akkor mint kutyáéknál általában megvan a rituálé, odajön mindkét oldalhoz felteszi a nagy kockáját (neki is az van) próbálkozik a pofán nyalással.
Hogy jön ide Lacibácsi? Ilyenkor vagy a szertartás előtt ásít egy mélyről jövőt ami nekem fura mert az első kankutyám, és ez olyan mint ..
A régi időkben volt nagy sláger a Komár Lászlótól a táncoló fekete lakcipők, (megjegyzés, gyerek ként én aggódtam és mondtam anyukámnak hogy baj van a bácsi nem tudja abbahagyni a táncolást ) Ha meghallgatjátok a refrén előtt amikor azt énekli hogy „oooh” na az Ice reggeli ásítása.
Ice amúgy tudja magáról hogy jól néz ki, a törzshelyemen egy Alex nevű bajor férfinak már beharangoztam hogy Ice érkezik, és nemsokkal az előtt hogy távoztunk volna csak Alex odajött és azt mondta hogy „na megjött a két szépfiú..” állítása szerint ahogy elterül a padlón ahogy nyújtózkodik mindent elárul..
„Az én kis kolumbiaim” Megint egy zene következik de ígérem az utolsó, a dal címe is sokat monó kb hogy „csak egy picit a tiéd”, bár ez a szerelemről szól de bármilyen kapcsolatra interpretálható, és Ice olyan kis lelkes mint a Carlos Vives tehát sem a törvényen kívüliekkel sem a gerillákkal nem hozom összefüggésbe.
Lassan tényleg befejezem, de még ide kívánkozik hogy édesapám „Jeges”-nek hívja, és ha németek nem értik hogy mi a neve a kutyának akkor mondom hogy „I.C.E” mint az InterCityExpress (ICe) vonat, na ..
Azt nem mondom hogy már teljesen kész a csapat de haladunk az úton, talán egy hónappal a hozzánk költözése után már lehetett hallani hogy szuszog, néha horkol és álmodik hogy kezd feloldódni.
És a végére egy történet:
Korábban már írtam hogy anyagi megfontolások miatt Magyarországról hozom gurulós bőröndben a kutyatápot, és Ice ha készülődök akkor jön dugja az orrát segít pakolni. A nagy bőröndnél is ezt csinálta, én valamiért kimentem, majd miután vissza érkeztem bőrönd becsuk, és indulás. Sikeres megérkezés, kipakolás a fiatal úr megint ott szaglászik, gondoltam hogy a tápot érezheti, talán ez az ok. A zsákot eltettem a helyére és akkor valami csörgő hangot hallok. Az érdekesség csak az volt hogy nem volt csörgőlabdája, illetve… Győrben van egy ilyen laszti, Bécsben nincs, na nézzük csak?
Lenyúlok és ott a győri labda a földön, nagyon valószínű hogy „bepakolta” amikor nem voltam a bőrönd közelében, jó nem tudom mennyire volt szándékos a művelet de nagy vidámság lett a vége.
Egyenlőre ennyit tudok mondani Ice-ról remélem nektek is szimpatikus lesz.
Jég veletek!
Ice-szal nyáresti kép
“Ez itt az én hazám”??
2019 augusztus 14. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Meglehetősen viharos mostanában az életem és nem így szerettem volna visszatérni a blogomra de van egy pont amikor az ember azt mondja “elég”.
Itt talán egyszer politizáltam, mikor a vakok rehabközpontjai támogatását csökkentették, de most újra megteszem.
Először is “Jég velem” imádom a filmet de csak azért írom mert Szuzi nyugállományba vonult és az ikertesómnál van és olyan igazi “paraszt csaj lett”.
Helyette van egy fiatalemberem, egy fekete, és ő az Ice.
Most azonban nem ezért írok.
Szeretném elérni Novák Elődöt aki hétfőn sikeresen a “gyengénlátók”-ba is belerúgott.
Addig nem nyugszom és kérlek segítsetek benne hogy bocsánatot kérjen tőlem személyesen. Igen, tudok a “Kólás” dologról, és annyit talán szabad leírnom hogy sosem ítéltem meg senkit a nemi hovatartozása miatt. Nagyon rég, még amikor a Láthatatlan Kiállításon dolgoztam Budapesten, egyik este a Széll Sanyi barátommal sétáltunk a körúton és bementünk egy pohár sörre, és egy társaság elhívott minket és mentünk velük és egy karaoke club lett a végállomás. Jókat énekelgettünk, és hajnalban négy lány kísért minket a villamoshoz. Miért is mesélem ezt el?
Mint elmondták ők két pár, tehát melegek, de nem nyalták-falták egymást az utcán, nem is tették ki az ablakba hanem normálisan viselkedtek. Én bár kit elhívok a sötétbe és ha hang vagy mozdulat alapján valaki megmondja a másik emberről a nemi hovatartozását akkor kifizetem az útját Bécsbe sőt még a bárban is meghívom valamire.
Röviden és tömören:
Novák Előd!
Mint olyan az emberi méltóság igen is létezik, és azt szeretném ha minimum tőlem bocsánatot kérnél, illetve leülnél velem szembe. Én tudok összefüggően dadogás nélkül értelmesen beszélni, de látom neked gondjaid vannak ezzel, de ez nem gond te is ember vagy mint sokan mások.
Mi vakok, látássérültek sosem fogunk olyan dolog miatt tüntetni ami nem illet meg minket. Viszont nem fogjuk befogni a szánkat ha ránk lépnek, és egyesek a mi kárunkra próbálnak meg maguknak tőkét kovácsolni.
Van neked lelked? Szíved? A szíved mit mond? Jól beszéltem? Nem bántottam meg senkit?
Akár igen akár nem a válasz, szeretném ha megkeresnél mert én sem diszkriminálom a lengyeles hangzású nevűeket..
Szóval, ha férfi vagy, akkor keress meg és minden továbbit megbeszélünk.
Vigyázzatok magatokra:
Vaszabi
“Kék Rapszódia”
2019 január 21. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Hétfő van, a hét első napja és nekem már nagyon sok éve nem munkanap, bár ritkán előfordul hogy dolgozom hétfőn, de nyilván a hétkezdés hangulata engem is elkap. Semmi okom nincs haragudni a hétfőre mert kaptam már jó híreket is hétfőn és történtek pozitív dolgok is ezen a napon velem.
Ma reggel ezt az írást olvastam:
https://index.hu/tudomany/til/2019/01/21/az_ember_aki_kiszamolta_melyik_a_legdepressziosabb_nap_mindent_megbant/
Nyilván az ember nem dőlhet be annak ha direkt irányítani akarják hogy mikor legyen a leg jobb vagy a leg pocsékabb napja az évben, de nem vagyunk egyformák.. Figyeltétek az „úr” alapvetéseit? Erre a napra már vége az ünnepi láznak és sötét is van, ezen túl a fogadalmak amiket az újévet illetően tettünk már befuccsoltak… Köszönjük a bizalmat és a megelőlegezést, nyilván értem és ki is derül a leírtakból hogy egy utazási iroda napfényes úticéljait kellett volna reklámoznia de miért nem a másik irányból közelített emberünk?
Arra gondolok hogy mondjuk egy ilyen beállítottsággal hogy : „látják, túlélték az ünnepeket, belerázódtak a munkába, képesek tartani a vállalt fogadalmaikat tehát megérdemlik a napfényt utazzanak a Kanári szigetekre…”
Vagy lehet hogy sokan tényleg huszonegy nap alatt ki is merülnek mind lelkileg mind testileg?
Amire még gondolni tudok hiszen brit találmány és lehet hogy ez viseli meg a sörkedvelő közönséget? Nevezetesen a „száraz január”, ohh igen, nem könnyű de belehalni egyáltalán nem kötelező.. Mondom annál is inkább hogy én a november helyett most januárban tartom a száraz hónapot hogy egyáltalán nem iszom alkoholt.
Csodálatos azért az emberi elme hiszen ha eleget sulykolják akkor bár minden feltétel adott lenne egy átlagos vagy egészen jó nap „kihordásához” de ha hagyjuk magunkat befolyásolni akkor lehet hogy a nap közepére igazán ramaty állapotba hozhatjuk önmagunkat. Sokkal érdemesebb megfogadni akkor már Demjén Ferenc javaslatát, miszerint „
De ha kedved elhagyott
Minek szidnád a tegnapot?
Inkább csinálj magadnak jó előre
Még egy szép napot”.
Ugyan úgy igaz ez az említett június 20-at illetően is ami állítólag az év legvidámabb napja, ami nálam nem biztos hogy igaz mivel édesanyám halálának évfordulója június 21 és nem gondolom hogy csak azért mert egy marketinges látszólag fantasztikus érvekkkel alátámasztva mindenkit dáridózni hív hogy én önfeledten csatlakozni fogok.
Abban nincs vita, hogy a Kanári szigetek jó hely, és boldog hely is, végül is az ókori rómaiak „Fortunatae Insulae” boldog szigetek ként hivatkoztak a térségre és remélem mindegyik szigetre el fogunk jutni és nem is kevés időt less lehetőségünk ott eltölteni.
Most beugrott egy nagyon is pozitív példa hogy igen lehet az a pohár félig teli is, a példa egy közismert gyerekdalból jön az „Egy kis malac” kezdetű ből amit remélem mindenki ismer.
Ugye ott áll a kis malac, próbálkozik de csak „töfögni” tud de jön a fater és „
Jön az öreg, meglátja,
Örvendezve kiáltja:
Rajta fiam, röf- röf- röf- röf
Apád is így csinálja!”
tehát nem leszólja hogy ugyan már kicsi vagy te még ehhez hanem bátorítja a feltörekvő nemzedéket.
Ezzel kívánok mindenkinek kedves és kellemetes keddet!
Visszanéző
2019 január 19. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Megkezdődött 2019, és úgy áll a helyzet hogy sok változás mostanra éri el azt az intenzitást hogy a hatásai számomra is érezhetőek lesznek.
Nincs mit szépíteni, idén töltöm a negyvenet szóval úgy érzem néha hogy nagy a felelősség rajtam.. Belegondolok hogy a faterom meg idén lesz nyolcvan, akkor valamilyen olyan vágy fog el hogy talán ebben az életben sikerül alkotni varami maradandót. Nem, nem gyerek, és szobor sem kell mint C Ronaldo esetében, amúgy is hallottam hogy picit félre is sikerült.. Tényleg.. Van vajon Madeira fővárosában a szobor mellett kicsinyített változat is a vak érdeklődőknek hiszen így nagyon sok nemlátó lány és hölgy megfosztódik attól az érzékelésnek a csúcsra járatásától hogy egy belső képet alkothatnának arról hogy milyen alkattal jött közénk ez a „félisten”.. Végül is filozofálhatok én még órákon keresztül, arra lennék kíváncsi hogy ha az én időm is egyszer lejár akkor melyik gondolatom az ami így-úgy továbbadódik..
Itt van ugye ez az időszámítás hogy egy évnek vége van és egy új kezdődik ami persze egy mesterséges dolog, talán valamelyest alappal köthető a természet megújulásához de ilyenkor szokás összegezni hogy mi történt az előző évben és bakiparádékat összevágni.. Olyan kíváncsi lennék hogy vajon a 2018-as év során velem történtekkel kapcsolatban (ha elfogadjuk hogy van aki mindent lát) milyen videót állítana össze a legjobb vagy legrosszabb döntések vagy a legviccesebb pillanatokat illetően..
Ami egyre bizonyosabb számomra hogy igen is kár erőlködni azon hogy olyan barátokat ismerősöket erőnek erejével megtartsunk akiket igazából nem is érdekel hogy mi van az emberrel, és nyilván nem puffogva és haraggal jó elengedni hanem „akkor menjél akkor” módon.
Az ismerős hogy nem mind arany ami fénylik? Ha közelebb mész akkor a tuti szervezetről kiderül hogy őrületes hanta az egész.. Konkretizálom, akik követik a blogom vagy valamennyire ismernek engem (minket) tudják hogy az utazás fontos dolog számunkra talán hobbi is a feltöltődés és új élmények gyűjtése mellett. Van két szervezet utazásközvetítő a német Tour De Sens és a brit Traveleyes akik kimondottan vakok látássérültek illetve más fogyatékossággal élő ember számára szerveznek utazásokat. Mivel a német ügynökségnél jó előre le kell foglalni az utakat és ha nem jön össze a kellő számú jelentkező akkor lehet hogy nem is utaznak el ez nekünk annyira nem jó mivel ha már elintézzük a szabadságot akkor azon módosítani nem lehet, viszont felkínáltak egy olyan lehetőséget is hogy idegenvezetővel olyan városlátogatásos csillagtúrás programra szinte egész évben lenne lehetőség Portugáliában. Leveleztünk is velük, az is egyértelmű volt hogy a vakvezető kutya sem okoz gondot, majd az augusztus egyre közeledett és ők csak hallgattak így az egészből nem lett semmi. Nem sokkal ez után a hírlevelükben írják hogy áprilisban barcelonai városlátogatás, gondolhatjátok hogy teljesen megőrültünk tőle, igen ám de olvassuk a programot ahol meg szerepel hogy vakvezető kutya nem jöhet de semmi indoklás de utalás szerepel hogy a város adottságai miatt. Érthetetlen ez számomra mert 2005-ben Prézli kutyával voltunk Barcelonában és jó volt a fogadtatás. Picit lógó orral elkönyveltük hogy akkor ez sem a mi programunk mert igen is Szuzit szerettük volna vinni. Ekkor jöttek képbe a britek, ők pedig Valenciába szerveztek szintén tavasszal városlátogatást.
Mosolyogtam hiszen a valenciai nyelv amit ott az utca embere is használ bár önálló nyelv de nagyon hasonlít a katalánhoz. Elkezdtünk repülőjegy után érdeklődni, és közben írtunk az irodának is ahonnan az a válasz érkezett hogy sajnos kutya nem jöhet mivel elképzelhető hogy valamely utas allergiás a kutyára és ezt ugye tiszteletben kell tartani…
Miért is mesélem ezt el? Világosan látszik hogy nem csak Magyarországon fordulhat elő hogy az ilyen-olyan szervezetek intézmények a minimális empátiával sem rendelkeznek miközben a mellüket verve bezsebelik a különböző díjakat és elismeréseket. Talán ez egyféle válasz azok számára akik azt mondják hogy „Nyugaton bezzeg”, sőt, másfél éve azért nem utaztunk el az utolsó pillanatban Malagára mert az osztrák iroda kitalálta hogy ahová mentünk volna az a szállás mégsem fogad segítőkutyát, egy másikat találtak de valami borzalmasan sok felárért…
Tisztában vagyok vele hogy ennél van nagyobb megoldásra váró probléma is a világon de igen is kell a rekreáció ha az ember néha 12 órás műszakokat tol és ha olyan „napraforgó” mint én hogy megőrül a napfény hiányától…
Azért összejött a nyáron egy horvátországi utazás a 90 decibel szervezésében, az utazás sajnos nem úgy alakult ahogy eredetileg kitaláltuk mert nem közúton hanem vasúton értük el Pula városát és nem hálókocsiban hanem ülve jó régi magyar fülkés gyorsvonati kocsiban. A Máv azt írta erről a vonatról hogy „retro” vonat én inkább minősíthetetlennek nevezném ráadásul a visszaúton az esővíz befolyt az ablaknál a fülkébe, és Székesfehérvár előtt a diesel mozdony megadta magát. Viszont jó volt újra Horvátországot meglátogatni első alkalommal voltam az Istrián de lehet a nosztalgia teszi az a benyomásom hogy Dalmáciában picit barátságosabb volt a fogadtatás.
A strand ahová naponta lejártunk elég puritán volt viszont egy olyan dolgot tudott felmutatni amit kevés tengeri fürdőhely a világon hogy egy mondjuk téglalap alakban kifeszített kötél mentén vakon is jól és sokat lehetett úszni. A napi két Km vagy annál is több simán megvolt és mondhatom jól esett, ha már nem leszek aktívan dolgozó akkor olyan helyen szeretnék élni esetleg ahol nem medencében de a tengerben is az év nagy részében így el lehet úszkálni mert jót tesz testnek és léleknek.
Ha az utazási érlményeimnél maradok és a szolgáltatásokban tapasztaltakat nézem, nagyon kellemes meglepetés volt Badacsonyban hogy sok év után újra az Imre pincét meglátogattam és egy kellemes késődélutánt töltöttünk el és Imrebácsi azon túl hogy kedves ember és csodálatos vendéglátó és még emlékezett arra is hogy régebben jártam én ott más kutyával is (Prézlivel) amikor látta hogy a hegyi taxi nem jön időben azt mondta hogy ne aggódjunk ha még egy fél órát várunk és nem jön akkor le visz ő a saját autóján minket a szállásra.. Találkoztunk azért a növekvő generációval az unokáival és ők is nagyon barátságosak és intelligens gyerekek, milyen érdekes hogy nem akartak a kutya fején táncolni hanem megkérdezték hogy megsímogathatják-e és megértették hogy Szuzi nem nagyon fog játszani bár el engedtem de már nem fiatal és kölyök kora után nem volt az a sokat futkározós kutya. Ami még kellemes tapasztalat volt a szálláson a Bonvino-ban hogy a személyzet segítőkész volt, és azért is fényképeztettem le az asztal foglalást mert az alakja egy Toblerone csokira emlékeztet és hogy ne legyen kavarodás a reggelinél és a vacsoránál a pulthoz a svédasztalhoz közel egy állandó helyet kaptunk.
Sajnos negatívum hogy év végén ezzel szemben a balatonfüredi Flamingó hotelben pontosan december 24-én az étterem főnöke a fülünk hallatára esett kétségbe hogy a svédasztalos vacsorát most hogyan oldja meg két vak számára… Furának tartom a dolgot mivel a foglalásban jeleztük hogy vezetőkutya is jön és két vak és hogy az épületen belüli mozgáshoz és az étkezéshez segítséget kérünk és egy szóval senki nem mondta hogy ez nem megoldható.. Nem lenne azonban ünnep az ünnep a szeretet ünnepe ha rögtön a megoldás nem érkezett volna, ugyan is a hotel személyzetéből voltak akik tanúi voltak ennek a kis jelenetnek és utána örömmel segítettek az étkezésben illetve egy jót beszélgettünk is. Még egy levéllel azért adósak vagyunk a szállásnak mert ez nem európai de nem is magyarországi szintű felfogás… Még egy kis adalék a történethez, barátainkat látogattuk meg és sétáltunk borozgattunk velőskenyereztünk a városban, és picit későn értünk vissza de bőven vacsora időben de nem akartunk a szobába vissza caplatni kabátot letenni így téli felszereléssel mentünk be az étterembe. Nem tudom ők a személyzethez tartoztak-ede azt igen hogy meglátva minket többször is aláhúzták hogy „az étterem fizetős ám..” mi meg nem győztük hangsúlyozni hogy tudjuk és fizettünk érte foglalásunk van.
Nem szeretnék arról beszélni hogy kinek mennyi a jövedelme de nem fordulhat elő hogy egy vakember is keres annyit hogy akár foglalás nélkül is besétálhat egy hotel éttermébe… Tisztelet a kivételnek nagyon az az érzésem hogy a vendéglátásból sokan elhagyták a pályát vagy már nincsenek Magyarországon akik szívvel lélekkel csinálták egy budapesti pizzériában a „kislány” annyira sokkot kapott két vaktól és egy kutyától és hogy pisilni akartunk étkezés előtt és kezetmosni, hogy a „dolgok” elintézése után amikor rendeltünk csak sokadjára hozott vizet pedig én úgy tudom hogy az itallal illik kezdeni…
Érdekes így a betekintés hiszen már a Láthatatlan kiállításon is de itt Bécsben is már hat éve lassan én is felszolgálok és igen vannak különleges igények néha egyszerre három nyelven kell beszélni a vendégekkel és valakit ki kell kísérni a vacsora közben a világosba hogy az inzulint beadja vagy a parkolójegyet meghosszabbítsa de ez természetes ezért sosem háborgok hiszen ez a munkám..
Nem nem a borravaló miatt teszem hanem mert pontosan tudom milyen az ha az ember rá van utalva mások jóindulatára.
Mivel hogy nem a magam számára írogatok csupán így néhány érdekes momentumot még felvillantok az elmúlt esztendőből, csak olyan címszó jelleggel.
Technológiailag ami újdonság az életembe beköltözött az még 2017 év végén induló történet az Apple watch és mi köztünk, nagy karóra gyűjtő vagyok, viszont tapintható órát azért használok egyre kevésbé mert a kiállításon ha éppen akkor matat oda a vendég akkor elállítja a mutatót vagy esetleg le is törheti, igen léteznek beszélő órák is de a drágák sem valami jó minőségűek, az olcsókban meg olyan hamar lemerül az elem hogy csak na. Aki Ausztriában él tudjátok hogy borzasztó drága az elem az órákba, igen lehet a kínai bácsinál is venni és akkor vagy két évig vagy két napig működik az elem. Praktikusan, ha veszel egy órát 20 euró értékben akkor ha lemerül az elem akkor egy tizes minimum amennyibe az új kerül… No comment.
Minden vágyam egy olyan óra volt (karóra) ami beszél, valahogy ki is néz és nem nagyon kell beállítani tehát a DCF jelet fogni képes, igen itt az itteni segédeszköz üzletben van is ilyen 110 euró összegért de nem ergonómikus a tapintása és a hangjával sem voltam megelégedve. A lényeg hogy az almás óra mellett döntöttem és nem bántam meg, mert a harmadik szériát vettem meg, és vízálló, lehet vele úszni de azért vannak vicces dolgai.
Egy nap során három mozgásformából kell bizonyos szintet teljesíteni és az egyik arra szolgál hogy ha ülő munkát végzel akkor az óra szól hogy minden órában mozogj egy percet, ez szerintem egy globális jel vagy beállítás óra ötven körül jön az értesítés hogy tessék mozogni.
A 2018 legviccesebb sztorija az volt amikor éppen hát reggel ültem a klotyón és jön az óra hogy „ideje mozogni! álljon fel!” valahogy nem engedelmeskedtem mert úgy éreztem felül kell bírálni a technikát időnként..
Amit még nagyon megszerettem az egy Intel által gyártott „kocka” egy mini számítógép amit „Nuc”-nak hívnak a Nuclear elnevezés miatt ez valóban egy pici kocka és szerintem tud annyit mint egy pc, útközben mondjuk nem lehet használni de könnyen szállítható mert könnyű és kis helyen elfér, és „kocka” és én nagyon szeretem a „kockákat”..
Amit nem mindig volt könnyű megélni tavaly az az olyan pillanatok amikor érzékelhettem hogy bizony Szuzi kutya idősödik, például májusban egy rossz mozdulatot követően meghúzta a csípőjét illetve nem tudni pontosan hogy mit és egész este nem volt jól, és hiába vittük az amúgy meglehetősen drága hétvégi éjszakai közeli állatorvosi ügyeletre nem nagyon éreztem hogy igazán foglalkoztatná őket hogy gyors és hathatós segítségre lenne szükség, hála istennek utána az idős hölgy jobban llett és jól döntöttünk hogy nyilván kímélő üzemmódot alkalmazva a következő héten a már ismert budapesti dokikhoz vittem el és ott kapott egy orvosságot és attól jobban lett.
Más módon okozott fájdalmat egy utcai akadály, ez már Bécsben történt pontosan november 25-én vasárnap mentem munkába, jó tempósan ahogy szoktunk és egyszer csak azt éreztem hogy most rögtön beszakad a fejem, valami nagyot koppant a homlokom bal oldalán.
Biztosan az adventi vásár miatt helyezték el azt a valamit, engem csudára meglepett az biztos. Kíváncsi voltam hogy mi lehet de az arrajárók nem tudták megmondani mivel csak pár szót beszéltek németül hogy minek mentem neki így megkértem őket hogy a telefonommal fényképezzék le ezt a tárgyat.
Utána mivel tényleg nem tudtam hogy mibe futottam bele, feltöltöttem a facebookra és egy nagyon jó hozzászólásban érkezett a felvilágosítás ugyan is így hangzott:
„Szabi téged meg fejbe rúgott egy ló!”
És valóban, egy dísz ló.. Ennyit arról hogy nyugaton minden akadálymentes.
Néztük aztán később azt is a kollegáimmal nyilván a látókkal hogy Szuzi mennyire vehette volna észre az akadályt de nem volt olyan jól megvilágítva és főleg körülkerítve sem, tehát egy elbambuló ép látású is simán belefuthatott volna.
Ti használtátok már fordítva a tűzoltókat? Mi igen, ugyan is a téliszünet végén hogy visszajöttünk bécsbe a kazánunk nem akart elindulni, és random szerűen nem szerettük volna az összes gombot megnyomni rajta.. Először telefonos segítséget kértünk a „be my eyes” alkalmazás segítségével ahol akár vak akár látó tehát segítő ként is regisztrálhatsz és ha mondjuk nem fűt a cirkód akkor a telefon kamerájának megmutatva a kijelzőt talán életet tudsz lehelni belé.. A segítő nagyon profi volt, és kiszúrta hogy a nyomás esett le a készülékben, én megnyitottam valamit de akkor meg picit magasra emelkedett a nyomás és nem durván de csöpögött valahol..
Akkor férfias a férfi ha másoknak is meg tudja mutatni hogy ő ám dolgozott a problémán és ennek látszata is van, sikerült a nagy csavargatás közben jól lenyúzni a kezem.
Aztán a párom gondolt egy merészet és felhívta a tűzoltókat akik nagyon normálisak voltak, beparkoltak a nagy autójukkal az utcánkba, öten bejöttek és nagyjából három perc alatt megoldották a problémát így nem kellett vacogva tölteni az éjszakát..
Lassan zárul is a nagy visszapillantás, de 2018 legjobb és általunk gyakran idézett mondatát a metró állomáson egy kisgyerektől hallottam mikor is Szuzit meglátta így kiáltott fel:
„Schöne Kutye!”
Meglehetősen meglepődtem ezen a kevert nyelven, de az egyik felszolgáló hölgyet aki szerb megkérdeztem a törzshelyemen és ő mondta hogy igen ők is van hogy a „kuta” (talán jól emlékszem) szót használják az eb megnevezésére. Önmagában lehet hogy nem is olyan nagy dolog hogy egy kisgyerek így beszél de bennem meg maradt az eset mivel annyira röhögtem hogy alig tudtam beszállni a metróba.
Kutyálkodással és pici érdekvédelemmel zárom a bejegyzést, az év végén szerintem minden eddiginél több tüzijátékot és rakétát hallottam és Szuzi ezeket nagyon rosszul viseli, értem én hogy az óév utolsó napján megy az „ereszd el a hajam” de hogy elsején még este hatkor is durrogtatás legyen ez már nem annyira emészthető. Nem is írok azokról a sérülésekről amikről az év végén-év elején olvastam, de az is megfontolandó hogy mekkora összegek kerülnek ilyenkor elköltésre és mennyi más értelmesebb dolgot lehetne vásárolni… A svéd kollegám pedig azt mesélte hogy Svédországban egy ideje a magán tüzijátékok tilosak mert egyszerűen túl sok baleset történt.
Támogatok minden petíciót ami a petárdázás a rakétázás és minden ilyen tevékenységet akár a lehető legjobban megtiltana illetve komoly szankciók alkalmazásával „honorálná” a puffogtatókat.
Ennyit arról hogy röviden szerettem volna visszapillantani az előző esztendőre, de hiszen annyi minden történt.
Kávézgatunk
horvátországi fürdőzés
Na Hallja!
2018 december 10. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Sokan kérdezik hogy igazából mi is az ami nehézséget okoz egy vak ember életében, és erre nem is mindig könnyű válaszolni, mert ami egyszer könnyen megoldható feladat, máskor szinte lehetetlennek tűnik…
Nyilván több szereplős a történet és sok faktora van, hogy az ember éppen milyen fáradt, vagy mennyire lusta, akár hogy mennyire bátor..
November elején adódott egy feladat, Győrben hogy egy igazolványomhoz fényképet kell csináltatni, de a nagy bevásárló központokat nem szeretem meg nem nagyon találok el bennük ezért olyan helyet kerestem ami mondjuk a belvárosban van és nem automata hanem humán erőforrás tehát ember fényképez..
Biztos én nem adtam meg megfelelő kereső szavakat a google-nek de semmit nem találtam ezért a facebookon is megfuttattam a kérdést és jött is egy nagyon jó válasz hogy a belvárosban egy mondjuk úgy gyorsétterem közelében van is ilyen fényképészet. Ennek az is az előnye hogy „illatról” na meg a szellőző hangjáról is könnyű megtalálni, már csak át kell menni a Baross út másik oldalára és célnál vagyok… Gondoltam én.
„te is jársz néha tilosban”..
Khm, a Bergendi dala amúgy gondolatébresztő, de én most a zseniális portré felé vezető úton a Szent István úton lévő hangos lámpára gondolok, ahol már a 80-as években is működött egy kezdetlegesebb csipogó lámpa ha jól tudom a műszaki főiskolások jóvoltából…
Amikor fotózkodni mentem akkor a lámpával nem volt semmi gond, de szeptemberben és októberben vasárnap este sajnos a hangjelzés ki volt kapcsolva és azt nem értem hogy miért, hiszen Győr egyik nagyforgalmú csomópontjáról van szó, és annál nincs elviselhetetlenebb ha az ember nem lehet biztos abban hogy kap-e hangos támogatást vagy sem.. Egyébként jeleztem a problémát a győri egyesületnek és úgy tudom továbbították is az illetékesek felé de azért itt is leírom mert azt veszem észre hogy a nagy garral megvalósított akadálymentesítési projektek átadása után gyakran a karbantartásra a finomhangolásra nincs energia vagy pénz vagy egyik sem..
Na, de a sztorihoz visszatérve, beértem a belvárosba, meg is találtam a „szagos-hangos” gyors-éttermet, és az utca túl oldalán elkezdtem kérdezősködni hogy „elnézést merre találom a fényképész szövetkezetet?”..
Talán a közel hat évnyi bécsi tartózkodás alatt nem felejtettem el magyarul vagy nem lett ákcentusom de a válaszok többsége abban merült ki hogy „itt van a közelben…” Aki szintén vakon közlekedik tudja hogy milyen tehetetlenség érzés kapja el az embert amikor egy olyan egyszerű kérdésre szeretne választ kapni hogy melyik házszám előtt áll vagy hogy hányas busz érkezett meg de ez valami különleges okból lehetetlen…
Amint tudjuk véletlenek ugye nincsenek, ahogy ott forgolódtam majdnem nekimentem egy éppen a cigarettáját elnyomó hölgynek és mint kiderült ő a fényképészethez tartozott és nagyon megörült nekünk és kézségesen beinvitált a helységbe, meg kell jegyeznem hogy korrekt módon segített, nem is akart sem fejbevágni az ajtóval, sem felvinni a pár lépcsőn..
Ez azért hasonló érzés mint amikor a sivatag vándora egy oázist talál, mert azon túl hogy a keresett célt eléri az ember még kedves fogadtatásban is van része. Hamar letisztáztuk hogy Szuzira azért vigyáznak mert talán a fényképezést nem zavarná de ne aggódjon hogy mi történik a „papával”..
„Most repül a „..
Eddig kétszer készült rólam fotó automata segítségével, de az első az emlékezetes marad, a páromnak is szüksége volt igazolványképre itt Bécsben, és egy látó segítővel egy „fényképező robotot „ vettünk igénybe.
Először talán ő ült a székbe, és a pénz bedobása után meghallgathattuk hogy mi fog történni és hogy itten fénykép fog készülni és ne mosolyogjon hiszen ez nem hobbi célú fényképezés.. Majd a férfihang emelkedő tonalitással a következőt mondta „Jetzt gehts loos!” kb hogy „most ugrik a majom a vízbe” és akkor próbáld meg megállni hogy nem röhögsz..
Nekem ezek a „most repül a…” pillanatok mindig nehezek mert izgulok hogy ne is mozduljak be és ne is úgy üljek mint egy karótnyelt valaki és ne is röhögjem el magam.
Győrben is majdnem sikerült elröhögni a fontos pillanatot , mert miután a fényképész hölgy beállította a fejem utána eltűnt az objektív mögött és én még mondtam valamit amire ő a következőt közölte:
„Ne haragudjon nem értem hogy mit mond mert én nagyothalló vagyok”..
Ti kibírnátok röhögés nélkül? Remélem hogy kibírtam..:)
Erről nem is kérdés hogy a Vaklárma c film vonatkozó jelenete jut eszembe mikor próbálják rabosítani őket..
Gondolhatjátok mikor elmeséltük az előtérben lévő kollegáknak hogy hát hogy is jártunk az egyik nagyothalló a másik meg vak, volt röhögés..
Amúgy is megtörtént velem még Prézlivel róttam az utat amikor is Pest felé menet egy olyan régi gyorsvonatról szerettem volna leszállni ahol „hála istennek” mind a a két tehát a rossz oldalon is ki lehet nyitni az ajtót hogy megkérdeztem valakit aki előttem állt a vállát megfogva hogy melyik a helyes oldal de ő meg teljesen siket volt de segített a srác és nagy ölelkezés lett a dologból.
Hallatlan dolgok vannak ugye?:)
Hallo Wien
2018 október 31. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Szép jó napot kívánok!
Miről is lehetne írni másról a mai napon mint a Halloween jelenségről és hogy mondjam így ez milyen hatással van rám.
Nem is emlékszem hogy mikortól jött be ez a szokás Magyarországra, de sokáig nem foglalkoztam vele, aztán valahogy nőtt az intenzitása a „jelenségnek” egyre többen beszéltek róla és öltöztek be. Akkor lett nekem picit sok és elegem ebből amikor még Székesfehérváron laktam, emlékszem hogy nyitva volt az erkély és késődélután valami hatalmas üvöltéseket hallottam az utcáról, és nevessetek ki de én bizony a Szuzival lerohantam mert arra gondoltam hogy valakit baleset ért, elesett stb…
Az utcán aztán kellemetlen meglepetés fogadott mert egy csapat diák ahogy szokás mondani törvénytelenül röhögött mikor megkérdeztem hogy mi történt és foghegyről közölték velem hogy csak ijesztgetnek a kelta ünnep miatt. Ezt követően talán szándékosan nem is nagyon vettem tudomásul hogy ez az őrület zajlik így október végén.
Az igazságot nem tudom de azt lehet hallani hogy ennek az időszaknak igen is van spirituális tartalma, ebben az álláspontban ami számomra szimpatikus hogy amennyire lehet meg kellene próbálni elengedni a lelkeket a maguk útjára. Ezzel most annyira nem foglalkoznék mert mindenkinek hitbéli és meggyőződés béli magánügye ez.
„Hallo Wien”
Újabb állomás volt az „ünnep”-hez való viszonyomban amikor Bécsbe elköltöztem és az itteni kiállításon bizony ebben az időszakban Halloween vezetések vannak, ez most is zajlik, amit elmondhatok hogy a kedves vendégek a sötétben mindenféle meglepetésekkel találkozhatnak. Mivel ilyenkor az a feladatom hogy a látogatókat a lehetőségekhez képest megrémítsem próbálom hatékonyan végezni a munkát.
Az idén is négy napon keresztül megy a „zaklatás” a sötétben, és ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez arra hogy a sötétséget kipróbálja és borzongani is szeretne, akkor jöjjön csak, nagy szeretettel várom egy több mint háromszáz éves pincében… Jól hangzik? Hogy is mondta annak idején az ökölvívó a Klicsko? „Semmi jót nem ígérhetek!”
Amikor már minden ötletből kifogysz:
Valamennyi fantáziám van de mivel nem vagyok nagy horror rajongó előfordul hogy jön a kedves vendég és a sötétség miatt bizonytalan nem is tudja hogy akar-e megrémülni vagy sem de én a munkám szeretném végezni.. Mi a megoldás? Intuitívnak kell lenni.
Jött egy lány, akit ahogy hallottam a többiek Lucának szólítottak de németül beszéltek, de valahogy az az érzésem támadt hogy lehet hogy ő is magyar. Annyira sokat nem beszélt és csak nyomokban fedeztem fel némi magyaros kiejtést, és mivel kifogytam az ötletekből és őt még nem sikerült nagyon sokkolni hát szép halkan mögé lopakodtam és magyarul valami olyasmit mondtam neki hogy „itt már nincs több út, mára neked befejeződött az utazás”.
Istenem, tudom hogy kicsi az esély rá hogy olvasná a blogom de ezúton is elnézést kérek, akkorát ugrott a váratlan hangra és hogy az anyanyelvén szóltam hozzá. Aztán, milyen a sors vagy „véletlen” nem akartam nagyon sanyargatni így a kiállításegy másik pontjára mentem, és ott állok azon töprengve hogy még milyen mókát lehetne kieszelni, egyszerre csak jön felém a Luca és pont nekem ütközik és sajnos megint kénytelen voltam magyarul hozzá szólni az eredmény nem csak az lett hogy ugrott hanem úgy maga elé kapta a kezét hogy bármely harcművész megirigyelte volna, gyönyörű volt.
Aztán úgy alakult hogy egy másik csoportot is szórakoztatnom kellett és többet nem találkoztam vele a sötétben, azért szerettem volna neki megmondani hogy bocsi nem akartalak én megbántani de itt most „szellemi” tevékenység zajlik és te erre fizettél be…
Ez a kis epizód szombaton történt, és én csak tegnap dolgoztam újra és a nap végén mesélték a kollegák hogy a Luca miután kiment a világosba a kijáratnál még percekig azon morfondírozott hogy hogy tudtam pont őt kiválasztani és pont magyarul megszólalni. Nyilván ha az ember gyakorolná akkor ezek a megérzések jobban működhetnének de fogadjátok el tőlem hogy én amikor bejön a megérzés az nekem is egy kisebb meglepetés. Talán már írtam róla hogy párszor előfordult hogy ültem egy padon vagy járművön és azt éreztem hogy a következőt kell mondanom „kérem engedély nélkül ne símogassa a kutyát”, és igen éppen nyúlt volna valaki és elkezdett kételkedni abban hogy én teljesen vak vagyok-e. Pedig majdnem mint a denevér teljesen..
Tehát ha valaki erre jár és egy picit parázni akar akkor várjuk szeretettel a kiállításon.
Most megyek készülődni még ki kell javítani a pókhálót ami kell a díszlethez..
Örüljünk együtt!
2018 október 22. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Kellemes hosszú hétvégét kívánva mindenkinek,
Biztosan sokan olvastátok vagy láttátok az alábbi történetet.
http://www.kutyabarat.com/hirek/4476/nem_talal_maganak_alberletet_a_latasserult_egyetemista_fiu_vakvezeto_kutyaja_miatt
Az örömteli hír az hogy sikerült a családnak albérletet találni viszont egy-két gondolat indult el a fejemben amelyeket meg is osztok veletek.
Belegondolok de november végén lesz húsz éve hogy vezetőkutyám van, ennek a létnek minden következményével. Olyan helyzetbe egyenlőre nem kerültem mint Mátéék de később leírom hogy azért Bécsben sem egyszerű a kutyás helyzet.
“Ha majd a jognak asztalánál”…
Jogász végzettségem ellenére nem hiszem hogy minden problémát, összeütközést csupán jogi úton lehetne megoldani, mert születik adott esetben egy kötelező érvényű döntés de ha bármely félben keserű utóíz marad akkor nem nyerünk sokat. Mire is gondolok? Létezik már jó ideje a diszkrimináció ellenes hatóság akik több üzletláncot is már megbüntettek mivel nem akarták a segítőkutyát beengedni. Vannak azért olyan viszonyok amelyekbe nem lehet így beavatkozni, például nem lehet kikényszeríteni hogy valaki egy kutyás vakembernek ki adja a lakását ha törik ha szakad. Ugyan ilyen nehéz helyzet a taxizás is, mert nem mindig egyszerű még Budapesten sem kutyát is szállító autót találni, illetve jártam már úgy hogy a diszpécser elfelejtette tájékoztatni a sofőrt hogy lenne egy négylábú is a csapatban és ő is kellemetlen helyzetbe került de én is. Vidéken még nehezebb a helyzet, sajnos az általam szeretett Székesfehérváron jártam úgy hogy egyetlen autót sem találtam aki kutyát szállított volna, igen mondták hogy miért nem szóltam korábban de nem tudhattam hogy autóra lesz szükségem ez volt az oka. Nem néztem még meg, viszont a kutyabarát.hu oldalon úgy olvastam hogy van olyan telekocsi szolgáltatás amely kimondottan kutyabarát, ha lesz érkezésem rá fogom szánni az időt.
Mi a helyzet a szállásokkal?
Ahogy én érzékelem a dolgokat itt sem lehet egyértelmű következtetéseket levonni hogy javult-e kutyás szempontból a helyzet vagy sem, mert nagyon sok kutyabarát szállás van ahol mindenképp ha kuutyával érkezik az ember ezt az extra szolgáltatást meg kell fizetni, és akkor kap a kutyus fekhelyet akár játékot vagy jutalomfalatot a szobába. Egyfelől értem én hogy az én kutyám után is össze kell takarítani a szőrt, viszont jutifalira és fekhelyre vagy tálra lehet hogy nem tartok igényt mert hoz az ember magával. Nem jelent gondot kifizetni plusz pár ezer forintot ami a kutya költségét jelenti, de korábban mondjuk a kétezres évek elején többször előfordult hogy bár a kutyabarát jelzőt a szállás nem viselte de nem kellett plusszban fizetni ha kutyával érkezett az ember. Nem vagyok döntőbíró de az igazságérzetem azt súgja hogy ha valaki nem hobbiból viszi a kutyáját magával hanem mert szüksége van rá, akkor esetleg el lehetne tekinteni az összegtől.
Az is nagyban változik hogy mennyire kutyabarátságos a hely, általában az infrastruktúra rendben is van csupán a szemléleten kellene még formálni, konkrétan arra gondolok hogy tavaly év végén voltunk egy soproni kutyabarát hotelben, és Szuzit nyilván levittük magunkkal az ebédlőben mert ő jöhet, ami kellemetlen volt hogy egy vendég és a személyzet egy tagja mondjuk a szomszéd asztalnál értetlenkedett hogy miért jöhet be kutya az ebédlőbe, és megtanácskozták hogy igen kutyabarát a szállás de ennek nincs sok értelme stb… Nekem ez azért volt kellemetlen mert pontosan a kutyabarát minősíttés miatt választottuk ezt a helyet de egy ilyen eszmecsere nincs jó hatással az ember hangulatára, mivel veszekedni nem szeretne de feltétlen kötelező elviselni hogy róla és a kutyájáról így beszélnek?
Őszintén remélem hogy ez a piac is le fog tisztulni és a kereslet ki fogja szűrni hogy hol tűrik csak meg a kutyákat mert kell a vendég és lehet sok cuki fényképet készíteni, és hol kutyabarát a szemlélet. Nem szorosan a témához kapcsolódik de ki kívánkozik a gondolat hogy olyan kényelmetlenül érzem magam mikor odajönnek hozzánk és bizonygatja hogy ő milyen nagy kutyás és mennyire ért a kutyákhoz és a következő pillanatban megkérdezi hogy a kutya miért nem fogadja el tőle a jutalomfalatot hiszen ő kedveskedni szeretne… Jó amúgy hogy újabban mindenki nagyon ért a kutyákhoz csak az alapvető szabályokkal nincs tisztában hogy más kutyájának csak úgy nem kínálunk falatkákat.
Kitekintő:
Európában sem feltétlen jobb a helyzet segítőkutya és bérelhető lakás viszonylatában, az első történetet erről 2006 körül hallottam hogy Brüsszelben gyakornokoskodott egy finn vak fiatal srác akinek szintén volt kutyája és nem tudtak számára lakást találni és erről az egyik követség alkalmazottja tudomást szerzett és ő adott ki egy szobát.
“Szóba se jöhet Skandinávia”
Van egy svéd kollegám és egyszer az ő egyik barátja aki szintén vak készített velem egy riportot itt Bécsben és őt kérdeztem hogy mi a helyzet kutyásfronton, mikor én Svédországban jártam akkor Szuzi nem volt velem. Azt mondta hogy szállást lehet találni, de amire szigorúan vigyáznak hogy ha közös az étkező és akár egyetlen vendég is allergiás a kutyára vagy a vallása miatt ki nem állhatja őket akkor tilos a közös helységbe még a segítő kutyát is bevinni. Említettem neki hogy esetleg ismét mennénk Svédországba és felhívta a figyelmemet hogy mindenképpen keressük meg akár őt akár más kutyás vakot mert az éttermek nem kötelesek “eltűrni” a kutyát, és vannak bizonyos kutyás helyek.
Máshol viszont:
Eddig csupán egyszer voltam Angliában és Walesben kutyával és az a benyomásom volt hogy sok helyre bármilyen jólnevelt kutyát beengednek és ami szimpatikus volt hogy felajánlották hogy hoznak vizet a kutyának de nem zavarták jó értelemben észre sem vették, sőt az is egyértelmű volt a felszolgálóknak hogy ha én mosdóba szeretnék menni akkor inkább nem viszem a kutyát magammal mert ki tudja milyen ott a padló sőt ha hölgy volt a felszolgáló akkor valahogy nem szeretett volna mindenképpen bejönni a wc-be mondván hátha kell segítség…
“Cascabel!”
Nyelvet ugye külföldön nyelvi környezetben máshogy és szórakozva is lehet tanulni, mondjuk mikor Barcelonában még Prézlivel mentünk a metró felé és a következő történt:
Annak idején neki volt a nyakában egy ún pergő csengő ami hangjelzést adott hogy figyeljenek ránk illetve ha a kutya el volt engedve akkor tudtam hogy hol van. Megyünk így csörömpölve és oda jön egy nő és megszólít spanyolul és nagyon magyarázza hogy “tudja tudja cascabel, nekem is van”… Gőzöm nem volt hogy mit kellett volna felismernem de ő ekkor oda nyújtotta a kis táskáját és oda tette a kezem egy pici csengőre, hát ezért jött oda hogy neki is van cascabel és nekem is ez olyan összekacsintás féle volt.
A többszöri spanyolországi tartózkodásaim során egyetlen egyszer volt egy bácsika aki értetlenkedett a kutya miatt, ez is a barcelonai nyaralás alkalmával volt de nem egy étteremben, hanem egy tök üres stadionban amit már nem is használtak az Espanyol valamikori pályáján voltunk de azóta sem értem hogy mi zavarta az “Hombre”-t. A
A Kanári-szigeteken meg az a tapasztalat hogy a helyiek közül nagyon soknak van kutyája és jól is fogadták Szuzit. Egyetlen egy latinamerikai takarítónőt rémítettünk halálra, mivel szaunázni mentünk Szuzit a szobában hagytuk, és ő valamit rendezkedni szeretett volna a szobában (talán nem tettük ki a foglalt táblát) és Szuzi kijött és ő próbálta visszatessékelni de lejött a kutya bolhanyakörve. Szegény, úgy kétségbe volt esve hogy júj elrontott valamit és biztos fizetnie kell de aztán megnyugtattuk és mi kértünk elnézést.
Ha már “cascabel”, tessék figyelni mert a “cascavel” teljesen más ez Brazíliában csörgőkígyót jelent…
“Jönnek a sógorok!”
Hat éves korom óta van osztrák sógorom, és amikor a felnőttek akár rádióban akár az utcán csak úgy emlegették őket hogy a “sógorok” én mindig elámultam hogy ezek a bácsik honnan tudják hogy nekem osztrák a sógorom?
A kutyás helyzet itt is meglehetősen összetett, nem egyszerű kutyával Bécsben lakást találni, mert eléggé nagy a túlkereslet az árak ezért magasan vannak és itt mondjuk kevés az amit mi albérletnek nevezünk, mert sokan az ingatlant egy cégtől bérlik és nem a Pauli bácsitól aki néha belopakodik hogy a Juliska már megint széthagyta a fél pár zoknit.. Mivel itt van a közelben a Vakok Szövetsége őket is kérdeztük már sokszor hogy lakásbérlés és kutya korrelációjában tudnának-e segíteni de csak széttárták a kezüket. Nem mondom azt hogy ha itt valaki olyan helyzetbe kerülne mint Máté akkor nem kapna segítséget, de lassabban, mindenki nagyon megértené hogy de nehéz, de sokat kellene keresgélni. Nyilván elképzelhető hogy külső kerületben akár Budapesten akár Bécsben is könnyebb kutyabarát lakhatást találni de akkor Máté is utazzon a négy óra helyett csak két órát? Nem gondolom hogy így kellene lennie.
Sokan akik mondjuk Ausztriába látogatnak de nem Bécsbe irigykedve nézik vagy nézték hogy azta sok étterem kutyabarát és ki van készítve a víz és nem okoz gondot ha valaki kutyával érkezik, Bécsben már nem ennyire egyértelmű a helyzet mert sajnos ha valaki olyan kultúrából érkezett ahol nincsenek segítőkutyák akkor eléggé mogorván reagálnak engem tessékeltek már ki egy zöldségesből mondván hogy a Szuzi szaglássza a zöldségeket, illetve amikor a párommal és Szuzival egy belvárosi élelmiszerboltban akartunk vásárolni húsz perccel a zárás előtt akkor ki akartak küldeni, hiába mutattam a kutya igazolványát, majd mikor a főnököt kértük azt mondták hogy mindjárt jön. Vártunk, közben záróra lett és kiderült hogy nem is volt ott a főnökasszony.
Régóta meg szerettem volna veletek osztani ezt a szívfájdalmam ami nemsokára következik de eddig nem találtam hozzá megfelelő alkalmat és lelkiállapotot de most nem “menekültök”:
A történet amit az előbb leírtam az élelmiszer üzlettel még tavaly történt, de sajnos idéntől a mi számunkra mármint nem Ausztriában kiképzett kutyák és gazdáik számára kedvezőtlen változások történtek. Hiába van nemzetközi szinten is érvényes igazolványunk, elvileg akkor vihetem be Szuzit bárhová is, ha Ausztriában a megfelelő közreműködő szervezetnél újra vizsgát tennék. Akár fel is készülhetnék a vizsgára bár nem értem hogy akkor milyen egységes a szabályozás ha egy magyarországi okmányt már nem tekintenek hitelesnek…? Vizsgázni azonban nem vizsgázhatunk mert Szuzi túl idős hozzá és a csípője is olyan mint egy 11,5 éves kutya csípője. Létezik egy
]
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény
erre hivatkozva elvileg jogunk van ugyan úgy magunkkal vinni a segítő “jószágot”, csupán a megvalósítást tartom elképzelhetetlennek hogy tudom megmagyarázni valakinek aki nem jártas a jogban hogy kérem nincs igazolvány de van itt egy egyezmény. Akkor lehet még viccesebb a helyzet ha az illető nem hogy a jogi német nyelvet de a hétköznapit is alig érti.
Mindent egybevéve én hiszem azt hogy a szemlélet változik és változhat, és legyen valaki akár kutyával akár gyerekkel nem kerül olyan helyzetbe hogy nem talál albérletet. Az nem kérdés hogy ha a kutya kárt okoz akkor azért a gazdi tartozik felelősséggel és balesetek sajnos előfordulhatnak.
Mindenkinek kellemes kutyázást, gyerekezést, pihenést és napozást kívánok, itt nincs hosszú hétvége de most úgy érzem hogy tartalmasan töltöm a pihenőnapot..
“Sound of silence”
2018 szeptember 24. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
„Sounds of silence”
Úgy van az ember megalkotva, hogy valami mindig hibádzik, ha valami túl zajos akkor halkítana rajta, és ha valami szinte észrevehetetlen akkor felhangosítaná.
Nézzétek csak ezt a tavaszi cikket!
https://www.vezess.hu/hirek/2018/05/06/kotelezo-lesz-hangszorokat-szerelni-a-villanyautokra/
A dodzsemen kívül tisztán elektromos meghajtású autóban nem ültem hibridhez volt csupán szerencsém de nem lett a kedvencem, zavart hogy bizonyos sebesség felett átváltott üzemanyagra és nem tűnt dinamikusnak.
Gyakran kérdeznek hogy nekem mint vaknak mennyire zavaró ha egy autó túlságosan halk, azt nem mondom hogy sosem ért meglepetés mikor egy ilyen csoda elsuhant előttem, de rám ugye Szuzi kutya is figyel illetve a kerék surrogását az aszfalton hallottam. Aminek inkább örülnék ha úgy általában csökkenne a zajszint mert ha egy nagy gép vagy teherautó áll közel a zebrához akkor szinte mindegy hogy milyen jármű érkezik nem hallok belőle semmit és akkor teljesen Szuzira van bízva hogy átmegyünk-e vagy sem.
A beidézett írással egyetértek, de egy új gondolatot hoznék be mivel akár az új hangszórós megoldással akár e nélkül ha egy ilyen elektromos jármű mozgásban van és nem nagy a környezet zaja akkor érzékelhető, ami már párszor meglepett az az hogy egyszer csak minden előzmény nélkül egy elektromos autó vagy a bécsi belvárosban kisbusz mellőlem elindult. Azért nem tudtam rá felkészülni mert nincs alapjárat mint a robbanó motoroknál és nem láthatom hogy egyáltalán ül-e valaki a járműben vagy sem.
Vagy ti tudtok arról hogy egy „gyújtáson” lévő e-autó adna ki valami hangot?
Arról nincs információm hogy ez a „fehér zaj” állandó lenne ha az autó üzemben van, de pár év múlva ha találkozni fogok ilyen kocsival és érkezésem lesz meg fogom írni…
Statisztikát nem olvastam de nemrég hallottam hogy mióta hibrid és a teljesen elektromos autók megjelentek egy vakot vagy látássérültet ért baleset Japánban de ő hallássérült is volt így abszolút a veszélyeztetettek közé tartozott. A tekintetben nem mondanék semmit hogy a hagyományos vagy az „e” autók-e a jobbak, az idő, a kereslet, és a kínálat ezt a kérdést évtizedek alatt meg fogja válaszolni. Most jut eszembe hogy mégegyszer ültem egy villanyos autóban, de ez nem haladt semerre mert a bécsi belvárosban egy Tesla szalonban állt, tetszett a kialakítása valahogy barátságos volt a kisugárzása na jah ekkora összegért már „drága” is lehet…
Amikor ébren álmodom akkor elképzelem hogy csak úgy bepattanunk egy ilyen elektromos önvezető autóba és irány a tengerpart vagy vagy a hegyvidék, bécsi használatra nem kellene autó, kisebb városban is esetlegesen de állandóra nem.
„Muszáj ezt Roli Zoli?”
Akár a fiatalabbak is találkozhattak még az említett felhúzhatós játékkal ami egy rollerező figura volt és gurult ide-oda, de őt egészen jól lehetett hallani azokkal szemben akik az új divat szerint e-rollerrel száguldoznak és azt hiszik hogy övék a világ. Tőlük tartok ha nem is félek tőlük de kellemetlen meglepetés mikor hátulról jön egy ilyen gyors jószág és hirtelen nem is tudod hogy lépj valamerre vagy maradj egyhelyben. Úgy tudom hogy már tizenhat év felett szabad használni ilyen rollert ami azért aggodalommal tölt el mert ezek akár 40 KM/H-ra is gyorsulhatnak és ha egy ilyen zümmögő eltrafál akkor úgy magyarosan pofára esek mint a zsíroskenyér és az utolsó amit esés előtt hallok az valami porszívó hang.
„Hova tűnt Daemon Hill!”
Nyáron olvastam egy beszámolót arról hogy van az F1 mintájára Formula-e versengés elektromos meghajtású autók számára is. Értem én hogy innovatív és környezetkímélő a program de nem tudom elképzelni hogy milyen lehet ahogy a mezőny száguldozik, mármint milyen lehet a hangjuk. Mint megannyi porszívó? Vagy mint automata mosógépek mikor centrifugálnak? Vagy mint a villamos? Legjobb lesz egyszer megtapasztalni közelről, azt nem mondom hogy meghallgatni mert nem sok mindent lehetne.
A következő bejegyzésig vezessetek óvatosan és akár rollerrel akár biciklivel jönnétek ha valaki nagyon a járda közepén áll esetleg gondoljatok arra hogy az illető nem lát és nem számít rá hogy ti közeledtek tehát ha nincs dudátok csengőtök integessetek akusztikusan is!
Mérethű F1-es autó mellett
“Barátok közt”
2019 szeptember 19. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (3)
Igen, megint újra én vagyok!
Még a hónap végéig több időm van blogolgatni bár utána is rendszeresen szándékozom de most egy nagyon fontos mindenkit érintő kérdéskört szeretnék feszegetni.
Barátság:
Sokkal homályosabban indul és adott esetben végződik mint egy párkapcsolat, mert nem mindig tudni hogy mikor lép szintet a haverság, jó ismeretség, de általában váratlanul jön és sokáig tart. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy pontosan nem emlékszem mikor lettem Barca szurkoló, valahogy 1992 -93 de azt vettem észre hogy ha ők játszanak (és akkor csak két csatorna volt) tehát csak a komolyabb mérkőzéseiket közvetítették, ott ragadtam a televízió előtt.
Létezik egy másféle barátság, ez egészen komoly és nagy közösséget jelent, azt is mondhatom hogy világra szóló de nem világira, és ez is hatalmas döntés hiszen a szerzetesek közösségei, is barátok.
Mivel azonban sem teológus sem pshichológus nem vagyok, én egy harmadik féle barátságról írnék röviden, a „kutyabarát”-ságról.
Ami a kiváltó ok, az ez:
https://index.hu/belfold/2019/09/19/ikea_vakvezeto_kutya_etterem/
Az esetet nem nagyon szeretném elemezni, bár én Sanyit ismerem, Ice pedig Ikont, bár az is lehet hogy Sanyival is találkozott már.
Mindenek előtt azt gondolom hogy egy bocsánatkérés az intézkedő kollegától kijárna az összes érintettnek, és ha árulnak ilyet egy jó kis nem túl kemény de nem is puha kutyafekhely Ikon részére. Nem jó bárki fejét is követelni hiszen emberek vagyunk, bár furcsállom hogy az áruházlánc szerint:
Lakberendezési vállalatunk tisztában van a szabályozásokkal, ám sokkal pontosabb tájékoztatásra van szükség a munkatársak körében..
Tehát, analógiával élve és ez nem konkrét eset csak példa, ha egy jegyvizsgáló a vonaton nem ismeri az én vakigazolványom és leszállít illetve megbüntet, akkor annyi történt hogy „pontosabb tájékoztatásra van szüksége”.
Nem vagyok szigorú, de ugye a jog nem tudása nem mentesít, és ha az áruházlánc bármelyik hazai vakvezető kutyát képző iskolát megkeres, biztosan adnak tájékoztatást. Amit sajnálok, hogy a józan ész ilyenkor miért nem működik?
Bízom benne hogy happy end lesz a történet vége, bár aki még nem volt ilyen helyzetben nehezen tudja elképzelni hogy milyen az amikor ő minden szabályt betart és még sem ehet egy jót mert..
Nyilván meg van az a mozgástér amit nehéz pontosan meghatározni amit akár méltányosságnak is lehet nevezni, amikor az alkalmazott vagy ügyintéző dönti el hogy mennyire szigorúan alkalmazza a szabályt. Summa summárum, nem oda szeretném kifuttatni az okfejtést hogy „mi szegények”, hanem hogy ámberek, gondolkozzunk, a múltkor a vonaton Hegyeshalomtól Győrig a 90-es jegyre ami 95 forint egy százast adtam és nem volt a kalauznál váltó pénz, mondtam volna hogy írjon egy utalványt és majd én bemegyek a pénztárhoz? Eszembe nem jutott.
Röviden vissza térve a barátokhoz, barátságosságokhoz:
Valóban már sok hely kutyabarátnak hirdeti magát, ami üdvözítő is lehetne, ha nem sok esetben az extra haszonszerzés lenne a cél. Kedves hogy plusz x összegért jutalomfalatot készítenek be a szobámba, de honnan tudják hogy a kutyám mit eszik és mit nem? Nem is ez a fő problémám, hanem hogy ahogy korábban írtam is gyakran az a tapasztalat hogy egy vakvezetővel sincs kivétel, felárat kell fizetni egy szállás esetében, de sajnos ehhez már kezdek hozzászokni mert két lehetőségem van, vagy kifizetem, vagy maradok otthon.
Korábban már írtam róla, hogy amikor a párommal Sopronban pihentünk egy kutyabarát hotelben, páran morgolódtak az étteremben hogy miért jön be ide kutya, akkor még Szuzi és nyilvánvalóan vezetőhámban volt. Elképzelhető hogy én túl megengedő vagyok, de én bizony a jólnevelt és jólviselkedő „átlagos” kutyát is beengedném egy vakbarát szállás éttermébe, és egy neveletlen segítőkutyát is bármikor kiküldenék. Igen, ez is előfordulhat hiszen a gazdák és kutyák nem egyformák.
A végére egy hajmeresztő történet:
Egy vakoknak, látássérülteknek szánt hírlevélben nagyon kedvezményes üdülési lehetőséget ajánlottak, a leírásban szerepelt hogy vakvezető illetve segítő kutya is hozható, (ezt nem értem mert jogszabályban rögzített hogy hozható), de a végén mondanám hogy „apróbetűsen” ott állt hogy az étkezőbe nem jöhet be még a segítőkutya sem.
Nyilván nem a kutya fogja felvágni a húst, max felrágná, de mivel amúgy is kötelező az étterembe beengedni, ráadásul még kutyabarát is akkor ez nekem több mint ellentmondásos.
Nem tudom mi alapján kap egy étterem vagy szállás kutyabarát minősítést, de komolyan elmennék tesztelőnek, és nem egy esetleges büntetés kiszabása miatt, hanem hogy felvilágosítsam őket ha esetleg nem megfelelő magatartást tanusítanak, gyakori, hogy valahol a teraszon szeretnének minket lepakolni, de mi van ha én bent kívánok étkezni? Valakit zavar a kutya? Engem meg az ha valaki szürcsöl de ennyi empátiának kellene hogy belénk „szorulódjon”.
Szóval kedves kutya és remélhetőleg ember barátok, mérlegeljétek:
Valóban kedvelitek a jólnevelt kutyákat, vagy csupán a trendet követitek?
Illetve ha valaki egy kutyabarát helyen tartózkodik mint vendég akkor miért fintorog hogy mennyi kutyaszőr stb? Előbb-utóbb azért tisztulni fog a trend mert a kutyás vásárló is a lábával szavaz, és úgy ahogy egyre jobban kiderül hogy melyik kutyás strand jól használható és kényelmes és melyik „díszlet” be fog a vendéglátásban is ez következni.
Oldal ajánlása emailben
X