Déliesen!
2011 július 11. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Szép délutánt! Illetve nem tudom mikor olvastok majd, lehet hogy a hétfő reggeli briós mellé, sohasenem lehet tudni! Kedves Mazsola, igen elképzelhető hogy engem láttál mostanában mászkáltam a megjelölt helyen, és nagyon aranyos tőled hogy így megemlékezel rólam!! Nem akarlak sokkolni titeket de én imádom ezt az időjárást, egyedül az az oka hogy nem annyit mászkálok az utcán mint korábban hogy nem szeretnék szuziból “Hotdogot” csinálni, bár nagyon jó a hűtése a Drágámnak, bár felmelegszik de hamar le is tud hülni. Most éppen az enyhe huzatban fekszik a parkettán és nem az ágyán ami kicsivel melegebb. A héten “latin napokat” tartottam, no nem szándékosan, de mit is jelent ez? Csütörtökön este a barátaimmal illetve a fogadott nővéremmel ültünk a Népligetben található törzshelyen, mikor is egyszer csak három úr jelent meg. Elsőre nem tudtam milyen nyelven beszélnek, de aztán elfogott az izgalom mert spanyolul beszéltek, ráadásul hallhatóan európai (kasztíliai) spanyolul. Az ember ilyenkor nem szól bele a társalgásba hadd tere-feréljenek csak, bár lett volna egy-két kérdésem. Folytattuk a baráti beszélgetést is, mikor is egy jó húsz perc után az egyik spanyol férfiú valami borzalmas angolsággal fordult a pincér Hölgyhöz, és akkor éreztem hogy közbe kell lépni. Megkérdeztem spanyolul tőlük hogy segíthetek-e, és mivel akkor éppen Amálka is nálam volt tehát két vakvezetőkutyával voltam ott és ráadásul az anyanyelvükön kérdeztem sokkot okoztam nekik. Aztán elmagyaráztam nekik hogy melyik metrómegállónál is kell leszállniuk de láthatóan zavartak voltak a helyzettől de ami biztos hogy nagyon is megköszönték a segítséget. Soan vádolnak azzal hogy ilyenkor csak azért szólok illetve szólnék közbe hogy megmutassam én ezt-vagy azt a nyelvet is beszélbem “bibí”, de nincs igazuk, annál inkább mivel a spanyol vendégek távozása után nem sokkal egy amerikai nő és férfi ült le nem messze tőlem, és bár minden szavukat nagyjából értettem mivel nem kívánta úgy ahelyzet nem kapcsolódtam be a társalgásba. Péntekre is terveztem egy latin eseményt, de sajnos elmaradt, az a helyzet hogy hála istennek mostanában Fehérváron a Pláza előtt dél-amerikaiak szoktak zenélni, csak az a baj hogy pontosan rápakolnak a vakok, látássérültek számára kiépített vezetősvára gondolom még nem láttak ilyet vagy nem tudják mi célt szolgál. Egy jóbarátommal megbeszéltük hogyan lehetne nekik elmagyarázni érthetően hogy mi is ez a sáv, de sajnos pénteken nem voltak a helyszínen, de ha összefutok velük istenemre felhomályosítom őket kedvesen. A harmadik latinság vasárnap délután 1 óra körül történt mikor is Szuzival elmentünk az egyik székesfehérvári bankautomatához pénzt kivenni, ahhoz amelyik beszél is, és ahogy romboltunk át a belvároson, csak azt hallottam hogy valakik nagyon ícsérik a kutyámat, de hogy milyen nyelven azt nem tudtam távolról kivenni, olaszra gyanakodtam. Megálltam, gondoltam magamgan Szuzinak is jól jön a pihenő, és leg nagyobb meglepetésemre egy idősebb hölgy németül kérdezősködött a Szuzi iránt, és meg volt lepődve hogy még válaszolni is tudtam. Sajnos a beszélgetés végén derült ki hogy Argentínából jöttek mert ot most hideg van, és épp indulóban voltak de azért néhány mondatot spanyolul is szóltam hozzáju, úgy éreztem hogy őket is sikerült leforráznom:) Kötelezően felteendő kérdés: Miért lihegnek a kutyák a nyelvüket lógatva? A helyes választ beküldők között egy fotó-labor látogatást sorsolunk ki velem:) Igen-igen, jól teccenek mondani, mer így tudnak hőt leadni, párologtatnak. Ma délután Pestre indulásom előtt alig két perccel hogy kiléptem a lépcsőházból két néni állított meg és az egyik szinte felelősségre vont, hogy meg kellene tán itatni a kutyákat, mert nagyon melegük van. Mondtam nekik, hogy tessék elhinni minden rendben van. Erre erősködött hgoy de hőgutát fognak kapni és hogy legyek felelős állattartó… Erre az én rövid és kicsi agyam is eldurrant, és elmondtam bár semmi közük nem volt hozzá hogy egészen idáig egy hatalmas nagy tál víz volt előttük és ne tessék azt gondolni hogy buta vagyok és készakarva kínzom az állatokat. Na ez persze nem tetszett neki, el is hagyták a helyszínt. A sztorira a kalapot, koronát az tette fel, hogy felszállva a buszra, azt éreztem hogy ég a talpam alatt a talaj, és lenyúltam kiderült hogy megy a fűtés:) Amint említettem volt szeretem ezt a trópusi időt, (tehát aki ki tud exportálni ilyen helyre csak bátran írjon), de azért döbbenetes a mai buszok állapota, gondolom csak úgy tudja megfelelően hűteni a motort ha a fűtőrendszerben is keringeti a vizet. No comment, tehát a Golf áramlat megfordul, nyáron fűti télen hűti?? Amúgy még egy dolog, bámulatos hogy Szuzi mennyire intelligens, ma délután haza felé jövet a zebra előtt pont ott állt meg az aszfalton ahol még nem forrósodott fel mert egy fa árnyékolja de ugyan akkor túl messze sem voltunk az átkeléstől. Nézzétek el nekem de elfogult vagyok és minden Amálnak, Amálkának és Amáliának boldog névnapot kívánok, a “szerelmemnek” is akartam fagyit venni de majd ha hűvösebb lesz akkor bepótoljuk! Szép estét, (közben némi idő eltellt) kinek-kinek tüzijátékos avagy csillagfényes jó északát kívánok!
“Édes” “Víz”
2018 június 25. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
A szent világbajnokság közepedte most én egy más történettel jelentkezem, nem is túl hosszan. Nyilván a labdarúgás és az események követése is meghatározza a napjaimat mostanság (így a környezetemét is) ezért mégegyszer elnézést kérek a túlzott reakciók és a hangos közönség miatt.
A nyár és a forróság most így a 19 fokos hidegben távolinak tűnik, de nemsokára újra jön a felmelegedés és az ami ezzel jár. Nyilván akár embernek akár kutyának érdemes odafigyelnie hogy elegendő folyadékot vegyen magához, az embereknél újabban arra is hogy ne igyanak túl sok vizet, a kutyák illetve az állatok nem ilyen bolondok…
Egyik kutyám sem volt az a nagy vízfogyasztó, Prézli még kevesebbet ivott mint Szuzi és gyakran adódott félreérthető helyzet mikor sokan minden áron itatni akarták volna a kutyát, elfeljtve azt hogy ha egy kutyának lóg a nyelve akkor az nem feltétlen jelenti hogy szomjas csupán párologtat hogy hűtse magát.
Helyes dolog ha a kéretlen „itató” még minket tol le hogy „de miért nem iszik a kutyája”, illetve ha ott hagyja akár vonaton akár egy étteremben a tálat itató edényt a széknél és a „bolond vakja” meg placcs belelép… Nem baj, követjük a búvár Kund hagyományait és akarva akaratlanul is megmerítjük a lábunkat, mondjuk ez cipőben és zokniban nem mindig ilyen vicces.
Jöjjön akkor egy rövid hír amit a NL cafén is olvashattatok:
https://www.nlcafe.hu/eletmod/20180622/nem-hajlando-viz-ad-kutya-kavezo-hoseg/
Előfordulhat, hogy az ember elfelejt vizet vinni magával, vagy váratlanul nyúlik hosszabbra az út, ezek a „csomag részei” Ahogy látható is, a képen a nyakamban egy kimondottan kutyák itatására használható kulacs és itatótál van, de amikor 1998-ban elkezdtem kutyázni akkor ilyenem nem volt sőt előfordult hogy megfelelő kutyatál sem. Meleg helyzetbe azért Prézlivel is kerültünk és mivel nem túl nagy a tenyerem volt hogy mások segítettek megitatni a jószágot egy kútnál mert valahogy tál vagy itatásra alkalmas eszköz nem volt a közelben.
Egyszer (ez emlékezetes eset számomra) egy hatalmas marok jött segíteni az itatásnál, történt hogy 2001-ben egy Magyarország határán végig gördülő tandemtúrán vettem részt ahová Prézli is elkísért, és Vas megyében egy apró faluban voltunk, betértünk egy kocsmába kávézni viszont a kutyatálat a buszban hagytam. Egy „duplán kovács” egy igazi úr felajánlotta a segítséget hogy megitatja ő Prézlit, igen a neve és a foglalkozása is kovács volt és hatalmas mancsa volt. Mivel az ivókutat bonyolult lett volna megközelíteni felajánlotta hogy „fiatalember adja csak ide bízza csak rám a kis kuszit”, és én így is tettem. Volt a kísérők között aki aggódott hogy mi lesz ha lelép az ipse a kutyával de mondtam neki hogy egyrészt itt mindenki ismer mindenkit, másrészt nagyon feltűnő lenne hogy a kovácsuk hirtelen egy segítő kutyával mászkál…
Nem vagyok egy műszaki / technikai zseni de hihetetlen hogy sem az étterem alkalmazottjainak sem egy vendégnek nem jutott eszébe hogy egy műanyag palackot félbevágjanak és az aljából megitassák a kutyát, persze elképzelhető hogy nem is ivott volna azért csak lett volna erre megoldás. Aki figyelmesen olvassa a rövid hírt feltűnik hogy valószínűleg Ausztráliában nem minden helyre kötelező beengedni a vakvezetőket, ez is érdekes adalék, csak közbevetőleg biggyesztem ide hogy Svédországban ha a vendéglátós úgy dönt hogy nem enged be segítőkutyát sem akkor nincs mit tenni, ez a törvény…
Hogy is reagálnak egy picit Délebbre a kutya itatás kérdésére? Na nem Ausztráliától hanem Magyarországtól viszonyítva:
Hurrá tavaszi szünet, irány Grancanaria és a repülőn ülve vettem észre hogy Szuzinak nincs tányérja, komolyan ott tartottam hogy én visszafordulok, eltérítem a gépet, de kell hogy legyen megoldás. A párom mondta hogy de biztos kitalálunk valamit, nyugodjak meg..
Mikor jött az etetés és itatás ideje el is ment a szálloda éttermébe és mondta hogy szeretnénk a kutyust megetetni illetve megitatni tudnának-e esetleg egy hétre adni egy fazekat vagy tálat. A konyhások hosszan tanácskoztak, majd két teljesen etetésre és itatásra megfelelő tállal érkeztek vissza, mondta nekik hogy „egy elegendő lesz”, de hát ők csak erősködtek hogy „nem-nem egy a víznek, a másik a tápnak”…
Azt is nehezen fogadták el hogy Szuzi nem eszik maradékot és szívesen meg is töltötték volna az edényt de sikerült elmagyarázni hogy így is sokat segítettek.
Azt gondolom tehát az ausztráliai esetről hogy lehet itt vizsgálgatni a dolgokat de ahol emberség és megértés van ott egy kutya megitatása igazán nem jelenthet akadályt. Nem ismerem az előírásokat de azt gondolom hogy teljesen mindegy egy edényből, tányérból ember vagy kutya ivott azt olyan technológiával kellene elmosni hogy ez a tény ne számítson. A vak férfit is megértem hiszen nem tudni mennyi ideje kutyázik elképzelhető hogy még bírta volna a kutya víz nélkül és így picit túl reagálta a dolgot, de ha esetleg Bécsben vagy Magyarországon jár akkor szívesen adok neki egy itató tálat és üveget.
Kíváncsi vagyok idén nyáron milyen tapasztalatokkal gyarapszom, ha minden úgy alakul ahogy én szeretném akkor augusztus elején irány Horvátország Isztria.
Ma estére viszont Hajrá Spanyolország!
Oldal ajánlása emailben
X