Sziasztok!
Mielőtt elkezdenék “kutyálkodni”, elmesélem hogy az ikertesómnak köszönhetően új billentyű került nekem beültetésre mert a régit már leharcoltam és gyakran kifogyott belőle a tinta és bizonyos betűket nem írt le én meg olyan gyors voltam hogy nem vettem észre…
Ezen a héten szintén felgyorsultak az események, már rögtön a hétfői napon lett munkám egy siketvakokat képviselő egyesületnél, nem teljes állás de legalább lett és nagyon kedvesen-lelkesen fogadnak és persze Szuzit is. Aztán emlékezhetnek a törzsolvasók hogy cirkuszolok az álláskeresési járadékom miatt, no megkaptam a határozatot e-mailben de először olvashatatlan formában de egy kis recklAmálásra ideért normálisan is, bár papír alapon még mindig nem sikerült hozzájutnom és ezért jövőhéten kell Vaszabiskodnom.
Aztán mit is találtam nem rég az interneten nézzétek csak! Nem a reklám miatt másolom be, de:
Többé-kevésbé jól írják a kutyával kapcsolatos észrevételeket helyzeteket, ami megmosolyogtatott hogy az egyik tulajdonos említi hogy náluk az ajtón is ott a kutyás ikon miszerint ebeket szívesen látnak, mondjuk ennek meglátására, észrevételére nincs igazán esélyem. Tudom nyilván hogy a segítőkutyákat éttermekbe, kávézókba, teázókba be lehet vinni, de mint már több helyen bejegyzésben, médiumban, szócsőben,nyomtatottan elektronikus valamint elektronikusan nyomtatott médiában említettem azzal ha bemegyek Szuzival egy boltba, pékségbe még nem fogom megtudni a kínálatot illetve más fontos információt mondjuk akciót, ha van akkor mit akcióznak. Ami a cikkben nem íródik le pedig fontos nekem hogy jó ha odafigyelnek a kutyámra de voltam már olyan helyen ahol sűrűn kérdezték hogy nem kell-e kivinni, miért nem iszik, nem éhes-e és ha nem éhes miért nem éhes tehát lehet ezt rosszul is intézni, mondjuk nyitnék egy vendéglőt és az autósokat azzal nyaggatnám hogy “jaj ne mossam le a kocsiját, ne töltsem fel az aksit? Megnézhetem van-e elég nyomás a kerekében? Láttam, a bal irányjelzője halvány adjak izzókészletet?…:)”
Mondjuk egyszer megnéznék egy ilyen kutya etető-itató berendezést, Prézlikémet nem akarom odafenn megbántani viszont ő tuti addig nyokodta volna a kutyaetető gombját ameddig csak kaja van benne.
Két és fél hete ismertem meg egy budai teázót/kávézót ahol az első pillanattól kezdve nagyon ügyesen segítettek Szuzinak és Nekem, a személyzet mosollyal konstatálta hogy zavarba jöttem a sokféle teától és mint a kisgyerek a játékboltban tanácstalanul forgattam a fejem de szakszerűen segítettek választani, amikor azt hallottam hogy kaktuszvirágos tea is van biztos valami ijedt nyuszi módjára nézhettem mert a lány mondta hogy ne féljek nem bök a kaktusz.
Abból sem lett “cirkusz” hogy Szuzi a kockáját (a fejét) rátette az egyik babzsákra mert ez éppen olyan alkalom volt amikor keleti kényelemben a földön ültünk.
Jött hamarosan a “nyugati izgalom” is mert hétfőn mivel “szépruhában-lakkcipőben” voltam az állásinterjú miatt és így asztalhoz ültem a café-ban, és hogy úgy mondjam egy külső körülmény hatására otthagytam a visszafelére szóló vonatjegyem. Különösebb gond nem adódott belőle de egy jótevőm másfél órával azt követően hogy eljöttünk a helyről telefonált nekik hogy bizony én ottfelejtettem valamit és majd megyek érte. A hetem eléggé zsúfoltra sikerült és csütörtököt mondtam, úgy értem csütörtök lett az a nap amelynek délutánján sort tudtam keríteni a tervezett látogatásra a “jegyességem” visszaszerzésének érdekében.
Égi póráz:
hogy bonyolítsam a dolgot, még idetűzök egy érdekes történetet:
Szerdai napon jutottam el az információs szupersztráda azon útmenti kiszögelléséhez amit gps-nek neveznek és egy barátom segítségével elkezdtem bizdergálni a telefonomon ezt az alkalmazást, és láss csodákat mikor mentem bankolni végül is megállított a jó épületnél. Virult a Vaszabi feje hogy ez milyen jó játék de akár hasznos is lehet. Ügyintézés után mert jókedvem lett hogy a bankomban megvolt a bankszámlaszerződésem és le is másolták nekem, nagy lendülettel (nem Hévvel mert az Győrött nincs) bementem a törzshelyemre ahol egy nagyon kellemes de ismeretlen társaság tereferélt és mielőtt távoztak rákérdeztek hogy Szuzi miben tud segíteni és beszélgettünk ráadásul meghívtak még egy “rövidárura” is. Ők távoztak, én még lassan elkortyolgattam a “korsófőzelékem”, aztán arra gondoltam hogy megnézzük hogy állnak a műholdjaim talán nem fogyatkoznak épp. Beállítottam az okos készüléket hogy vigyen haza, egy ideig jó irányba is vitt, de elgondolkoztam hogy de jófejek voltak a mostani társaság tagjai is illetve vasárnap is az a srác aki megy majd Madridba a Real-Barca rangadóra, de a telefonom csak mondta hogy menjek egyenesen de ekkor egy ketyegő hangra lettem figyelmes. Aztán megfordultam, mivel túlfuttatott a navigátor a célon és ez a hang a Győrben elterjedt hangoslámpa kattogása volt. Némi kesernyés szájízzel (és nem a sörtől), navigáció nélkül mentünk haza Szuzival. Makacs mivoltomra azért jellemző hogy másnap mivel egy győri belvárosi célponthoz kellett mennem és csak nagyjából tudtam merre is van úgy döntöttem adok a műhódaknak és a rendszernek mégegy esélyt. Nem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni senkit ezért az utcaneveknél nem a valós címek fognak szerepelni. ODamentem a lakásomhoz közeli beszélő buszmegállóhoz a “totemoszlophoz” de látjátok milyen a vak-szerencséje, akkor pont nem múkodott a rendszer, nem mondta mikor jön7-es vagy 17-es busz ami a Virágpiacig jó nekem. Jött aztán egy 7-es és elöl le is ültem a vezető mögé de bár ne tettem volna mert ott alig lehetett érteni a z utastájékoztatást még jó hogy a végállomásig utaztunk Szuzival. A leszállás után úgy döntöttem hogy eljött az idő és beprogramoztam a telefonom navigációs programját a Bogáncs u 18 címre. Fel is szökött az adrenalinom mikor megnyomtam a “gyalog ide” nevű gombot és elindultam. Nagy hátránya az ilyen közlekedésnek télen hogy mert a hangzavar miatt nem hallanám a gps utasításait ha a zsebemben van a telefon hogy a jobbkezemben fogtam a bot mellett és 2 perc után úgy éreztem magam mint valami fogyatékossággal élő fóka aki rossz éghajlatra született és egy helyen nagyon fázik. Az eszköz szépen mondta hogy menjek menjek egyenesen, a csuda akkor következett be mikor el kellett kanyarodnom, mert Szuzi igencsak meglepődött hogy olyan helyen ahol rég nem jártunk honnan tudom hogy kanyarodni kell. Nézett-nézett hogy “ej-de magabiztos lettél öregem” de természetesen engedelmeskedett. Hihetetlenek ezek a kutyák mert később mikor meghallotta hogy a telefonom navigációja mond valamit lassított mert megtanulta három perc alatt hogy ha ezt hallja akkor döntési helyzet van. Egyszer csak azt az utasítást kaptam hogy megérkeztem a célhoz, de biztos ami biztos a járó-kelőktől megkérdeztem hogy hol vagyok és a Bogáncs 18 előtt álltam.
Most jön a huncutság mert akikkel a megbeszélésem volt hívtak hogy hol vagyok és én válaszoltam hogy itt a 18 előtt. Két perc múlva újabb hívás hogy hát ott bizony nem vagyok. De mondtam hogy én a Bogáncs 18 előtt vagyok és kezdtem kétségbe esni hogy mi történt, elromlottak a Holdak, vagy a járó-kelő nem tud olvasni és utálok elkésni. Kiderült a turpiszság mert az interneten a célpontom régi címe volt fent és nem a jelenlegi de érdekes újszerű helyzet volt úgy eljutni egy célponthoz hogy már nem emlékeztem milyen támpontokra kell figyelnem de lentről is és fentről is vigyáztak rám. Jó lenne ha lehetne forrás tökéletesíteni ezeket a rendszereket és így csökkenne a kiszolgáltatottság…
És hogy kedves olvasók ne rágjátok tövig a körmötök elmondom azt is hogy délután eljutottam a teázóba is és a felszolgáló hölgy (akivel akkor találkoztam először) miután kétséget kizáróan meggyőződött arról hogy én vagyok aki elhagyta a vonatjegyét nagy mosolyok közepedte vissza is adta nekem.
Mivel reklámolni nem szabad, magánban elmondom szívesen merre található ez az “oázis”.
És végezetül egy aranyos dolog, miután ezt a vendéglátó helyet likeoltam facebookon, utána kaptam egy üzenetet a tulajdonosától hogy én vagyok-e az aki kutyussal ott jártam és abban kérte a segítségem hogy milyen módon tudná még vakbarátabbá tenni a helyet.
Ezek az igazán szívmelengető helyzetek amikor minden hátsó szándék nélkül megkeresik az embert hogy milyen módon tehetnék “számunkra” is konfortosabbá a helyet, természetesen adtam tanácsot amit most nem részleteznék viszont ami általános és örökérvényű legyen szó bármely szolgáltatásról ha emberséggel, nyitottsággal és jóindulattal segítenek bármely fogyatékossággal élő csoport tagjainak és erre ők is “rezonálnak” akkor csupa jó és hasznos dolog sülhet ki!!
Segítő kezek
2013 február 9. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Mielőtt elkezdenék “kutyálkodni”, elmesélem hogy az ikertesómnak köszönhetően új billentyű került nekem beültetésre mert a régit már leharcoltam és gyakran kifogyott belőle a tinta és bizonyos betűket nem írt le én meg olyan gyors voltam hogy nem vettem észre…
Ezen a héten szintén felgyorsultak az események, már rögtön a hétfői napon lett munkám egy siketvakokat képviselő egyesületnél, nem teljes állás de legalább lett és nagyon kedvesen-lelkesen fogadnak és persze Szuzit is. Aztán emlékezhetnek a törzsolvasók hogy cirkuszolok az álláskeresési járadékom miatt, no megkaptam a határozatot e-mailben de először olvashatatlan formában de egy kis recklAmálásra ideért normálisan is, bár papír alapon még mindig nem sikerült hozzájutnom és ezért jövőhéten kell Vaszabiskodnom.
Aztán mit is találtam nem rég az interneten nézzétek csak! Nem a reklám miatt másolom be, de:
http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20130126-trend-kutyas-ettermek.html
Többé-kevésbé jól írják a kutyával kapcsolatos észrevételeket helyzeteket, ami megmosolyogtatott hogy az egyik tulajdonos említi hogy náluk az ajtón is ott a kutyás ikon miszerint ebeket szívesen látnak, mondjuk ennek meglátására, észrevételére nincs igazán esélyem. Tudom nyilván hogy a segítőkutyákat éttermekbe, kávézókba, teázókba be lehet vinni, de mint már több helyen bejegyzésben, médiumban, szócsőben,nyomtatottan elektronikus valamint elektronikusan nyomtatott médiában említettem azzal ha bemegyek Szuzival egy boltba, pékségbe még nem fogom megtudni a kínálatot illetve más fontos információt mondjuk akciót, ha van akkor mit akcióznak. Ami a cikkben nem íródik le pedig fontos nekem hogy jó ha odafigyelnek a kutyámra de voltam már olyan helyen ahol sűrűn kérdezték hogy nem kell-e kivinni, miért nem iszik, nem éhes-e és ha nem éhes miért nem éhes tehát lehet ezt rosszul is intézni, mondjuk nyitnék egy vendéglőt és az autósokat azzal nyaggatnám hogy “jaj ne mossam le a kocsiját, ne töltsem fel az aksit? Megnézhetem van-e elég nyomás a kerekében? Láttam, a bal irányjelzője halvány adjak izzókészletet?…:)”
Mondjuk egyszer megnéznék egy ilyen kutya etető-itató berendezést, Prézlikémet nem akarom odafenn megbántani viszont ő tuti addig nyokodta volna a kutyaetető gombját ameddig csak kaja van benne.
Két és fél hete ismertem meg egy budai teázót/kávézót ahol az első pillanattól kezdve nagyon ügyesen segítettek Szuzinak és Nekem, a személyzet mosollyal konstatálta hogy zavarba jöttem a sokféle teától és mint a kisgyerek a játékboltban tanácstalanul forgattam a fejem de szakszerűen segítettek választani, amikor azt hallottam hogy kaktuszvirágos tea is van biztos valami ijedt nyuszi módjára nézhettem mert a lány mondta hogy ne féljek nem bök a kaktusz.
Abból sem lett “cirkusz” hogy Szuzi a kockáját (a fejét) rátette az egyik babzsákra mert ez éppen olyan alkalom volt amikor keleti kényelemben a földön ültünk.
Jött hamarosan a “nyugati izgalom” is mert hétfőn mivel “szépruhában-lakkcipőben” voltam az állásinterjú miatt és így asztalhoz ültem a café-ban, és hogy úgy mondjam egy külső körülmény hatására otthagytam a visszafelére szóló vonatjegyem. Különösebb gond nem adódott belőle de egy jótevőm másfél órával azt követően hogy eljöttünk a helyről telefonált nekik hogy bizony én ottfelejtettem valamit és majd megyek érte. A hetem eléggé zsúfoltra sikerült és csütörtököt mondtam, úgy értem csütörtök lett az a nap amelynek délutánján sort tudtam keríteni a tervezett látogatásra a “jegyességem” visszaszerzésének érdekében.
Égi póráz:
hogy bonyolítsam a dolgot, még idetűzök egy érdekes történetet:
Szerdai napon jutottam el az információs szupersztráda azon útmenti kiszögelléséhez amit gps-nek neveznek és egy barátom segítségével elkezdtem bizdergálni a telefonomon ezt az alkalmazást, és láss csodákat mikor mentem bankolni végül is megállított a jó épületnél. Virult a Vaszabi feje hogy ez milyen jó játék de akár hasznos is lehet. Ügyintézés után mert jókedvem lett hogy a bankomban megvolt a bankszámlaszerződésem és le is másolták nekem, nagy lendülettel (nem Hévvel mert az Győrött nincs) bementem a törzshelyemre ahol egy nagyon kellemes de ismeretlen társaság tereferélt és mielőtt távoztak rákérdeztek hogy Szuzi miben tud segíteni és beszélgettünk ráadásul meghívtak még egy “rövidárura” is. Ők távoztak, én még lassan elkortyolgattam a “korsófőzelékem”, aztán arra gondoltam hogy megnézzük hogy állnak a műholdjaim talán nem fogyatkoznak épp. Beállítottam az okos készüléket hogy vigyen haza, egy ideig jó irányba is vitt, de elgondolkoztam hogy de jófejek voltak a mostani társaság tagjai is illetve vasárnap is az a srác aki megy majd Madridba a Real-Barca rangadóra, de a telefonom csak mondta hogy menjek egyenesen de ekkor egy ketyegő hangra lettem figyelmes. Aztán megfordultam, mivel túlfuttatott a navigátor a célon és ez a hang a Győrben elterjedt hangoslámpa kattogása volt. Némi kesernyés szájízzel (és nem a sörtől), navigáció nélkül mentünk haza Szuzival. Makacs mivoltomra azért jellemző hogy másnap mivel egy győri belvárosi célponthoz kellett mennem és csak nagyjából tudtam merre is van úgy döntöttem adok a műhódaknak és a rendszernek mégegy esélyt. Nem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni senkit ezért az utcaneveknél nem a valós címek fognak szerepelni. ODamentem a lakásomhoz közeli beszélő buszmegállóhoz a “totemoszlophoz” de látjátok milyen a vak-szerencséje, akkor pont nem múkodott a rendszer, nem mondta mikor jön7-es vagy 17-es busz ami a Virágpiacig jó nekem. Jött aztán egy 7-es és elöl le is ültem a vezető mögé de bár ne tettem volna mert ott alig lehetett érteni a z utastájékoztatást még jó hogy a végállomásig utaztunk Szuzival. A leszállás után úgy döntöttem hogy eljött az idő és beprogramoztam a telefonom navigációs programját a Bogáncs u 18 címre. Fel is szökött az adrenalinom mikor megnyomtam a “gyalog ide” nevű gombot és elindultam. Nagy hátránya az ilyen közlekedésnek télen hogy mert a hangzavar miatt nem hallanám a gps utasításait ha a zsebemben van a telefon hogy a jobbkezemben fogtam a bot mellett és 2 perc után úgy éreztem magam mint valami fogyatékossággal élő fóka aki rossz éghajlatra született és egy helyen nagyon fázik. Az eszköz szépen mondta hogy menjek menjek egyenesen, a csuda akkor következett be mikor el kellett kanyarodnom, mert Szuzi igencsak meglepődött hogy olyan helyen ahol rég nem jártunk honnan tudom hogy kanyarodni kell. Nézett-nézett hogy “ej-de magabiztos lettél öregem” de természetesen engedelmeskedett. Hihetetlenek ezek a kutyák mert később mikor meghallotta hogy a telefonom navigációja mond valamit lassított mert megtanulta három perc alatt hogy ha ezt hallja akkor döntési helyzet van. Egyszer csak azt az utasítást kaptam hogy megérkeztem a célhoz, de biztos ami biztos a járó-kelőktől megkérdeztem hogy hol vagyok és a Bogáncs 18 előtt álltam.
Most jön a huncutság mert akikkel a megbeszélésem volt hívtak hogy hol vagyok és én válaszoltam hogy itt a 18 előtt. Két perc múlva újabb hívás hogy hát ott bizony nem vagyok. De mondtam hogy én a Bogáncs 18 előtt vagyok és kezdtem kétségbe esni hogy mi történt, elromlottak a Holdak, vagy a járó-kelő nem tud olvasni és utálok elkésni. Kiderült a turpiszság mert az interneten a célpontom régi címe volt fent és nem a jelenlegi de érdekes újszerű helyzet volt úgy eljutni egy célponthoz hogy már nem emlékeztem milyen támpontokra kell figyelnem de lentről is és fentről is vigyáztak rám. Jó lenne ha lehetne forrás tökéletesíteni ezeket a rendszereket és így csökkenne a kiszolgáltatottság…
És hogy kedves olvasók ne rágjátok tövig a körmötök elmondom azt is hogy délután eljutottam a teázóba is és a felszolgáló hölgy (akivel akkor találkoztam először) miután kétséget kizáróan meggyőződött arról hogy én vagyok aki elhagyta a vonatjegyét nagy mosolyok közepedte vissza is adta nekem.
Mivel reklámolni nem szabad, magánban elmondom szívesen merre található ez az “oázis”.
És végezetül egy aranyos dolog, miután ezt a vendéglátó helyet likeoltam facebookon, utána kaptam egy üzenetet a tulajdonosától hogy én vagyok-e az aki kutyussal ott jártam és abban kérte a segítségem hogy milyen módon tudná még vakbarátabbá tenni a helyet.
Ezek az igazán szívmelengető helyzetek amikor minden hátsó szándék nélkül megkeresik az embert hogy milyen módon tehetnék “számunkra” is konfortosabbá a helyet, természetesen adtam tanácsot amit most nem részleteznék viszont ami általános és örökérvényű legyen szó bármely szolgáltatásról ha emberséggel, nyitottsággal és jóindulattal segítenek bármely fogyatékossággal élő csoport tagjainak és erre ők is “rezonálnak” akkor csupa jó és hasznos dolog sülhet ki!!
Akivel szintén sokhelyre elvittük egymást
Oldal ajánlása emailben
X