Talán sikerült ismét beszélő címet adni ennek az irománynak, (majd kiderül).
Előre szeretném bocsájtani hogy nem nem méregből születik a bejegyzés de a név kötelez ha vasabi akkor csíp…
Néhány napig ismét szülővárosomban tartózkodom és a Baross híd lezárása engem is érzékenyen érint. Korábban már bejártuk az útvonalat ami egy nagy kerülő viszont mint a pudingnál is ebben az esetben is éles helyzetben dől el hogy mennyire „jó diák” az ember. Miért mentem ebben a nagy hidegben a városba?
Költői a kérdés, természetesen ügyetintézni.Van az egyik mobiszolgáltatónál egy intenet előfizetésem és az utóbbi három hónapban nem küldtek csekket és ponts összeget sem hogy mennyit kellene fizetnem. Először a „lustább” megoldást próbáltam ésa „félszolgálatot” felhívva szerettem volna megtudni hogy mekkora összeggel vagyok sáros és hogy i az oa hogy nem kapok csekket vagy legalább is számlalevelet.Húsz perc várakozás után kapcsoltak is az ügyintézőhöz (na igen akia prémium korlátlanbeszélgetési csomagban van ő rögtn ügyintézőhöz kerül de mi már cakm ásodlagos ügyfelek vagyunk) és a hölgy kérdezt a biztonsági kódom amit nem tudtam prezentálni mert még sosem vol rá szükség ésn em tudom mit adtm meg jelszó gyanánt. Ezután más adatoat ért és mondtm hogy vagy a győri vagy a székesfehérvári cím ami a rendszerben rögzítésre került, de azt mondta hog amit eső ként emítettem az nem stimmelt és egy hívás alatt csak egyszer kísérelhet meg beazonosítani. Ajánltta szíves figyelmembe továbbá a társaság webes felületét hogy e-számlát igényelhetek de közöltem vele hogy mivel vak vagyok és a felületük nem akadálymentes ezért ez nemjárható út számomra.
Röviden és tömören lerázott azt mondta hogy hívjam őket mégetyszer visont én err ne voltam hajlandó mert ismét kivárni amire sorra kerülök na neem…ű
Azt ellenben ismételgette gyakran hogy ha a sdzerződésem nálamlenne akkr azon szerepel a biztonsági szám is.
Lehet nem jól ejtettm ki hogy „vak vagyok” vagy a „látásgátolt” „segítséggel élő” vagy egyéb más „nagyszerű” kifejezést kellett volna használni. Arra az elhatározásra jutottam erdményesebb lesz ha személyesen intézem a telefontársaság győri egyik általam is ismert kirendeltségén ezt a számlamizériát.
Szuzival fel is kerekedtünk és rám talán jellemző módon a módosított útvonal azon részét ami bonyolultabb sikerrel abszolváltuk viszont az autóbuszoknál valahogy nem jó irányban keltem át egy helyen és nem találtuk az aluljárót de közönség segítséggel sikerült a lépcőhöz eljutni. Mivel az esetek többségében én is a Baross hídon keresztül szoktam menni ezrt a telefon gps navigációját hívtam segítségül annak érdeében hog jókor forduljak be a Baross út irányába. Nem is okozott gondot az üzlet megtalálása és megérzés alapján megálltam egy ajtó eőtt és megkérdeztem hogy ez-e az amit keresek és lássunk csodát pont a szaküzlet ajtaja eőtt voltunk.
A munkatársakra nemérvényes hogy csak „félszolgáatot” láttak volna el mert kézségesen elintézték hogy ismételten érkezzen havi számlalevél és a pinkód beütésekor sem azt modtk hogy „nyomja meg a zöld gombot” hanem hogy a terminál jobb alsó sarkában lévőt használjam.
Visszaúton tettem egy próbát Szuzival (bár tudom hogy mindig a gazdának illetve az esetek többségében a vaknak/ látássérültnek kell mondani a segítőkutyusnak hogy merre menjen) de az aluljáró után hagytam Szuzit érvényesülni kíváncsi voltam ő merre vezet. Drága kis Kockám nem okozott csalódást mert egy másik útvonalat választott és először tétova volt aztán ahogy érezte hogy most hagyom őt érvényesülni egyre gyorsabban ment néha csóvált és pozitív megerősítés kérése érdekében meg-meg bökte az orrával a combom hogy „na na jó ügyi vagyok?” .
Szerencsésen majdnem haza is értünk de még eszembe jutott hogy bizony szeretnék egy mikrofonos fejhallgatót és egyegy billentyűzetet is vásárolni ezért az egyik általam ismet és közeli boltba betértünk.
Már a belépésnél az egyik eladó srác érdekesen viselkedett halk akart lenni de mégis hangosan kezdett el arról beszélni hogy ezek a kutyák milyen ügyesek és hogy „ez is” goldi. Halkan megjegyeztem hogy Szuzi labrador retriever de rám sem hederített. Gyorsan kiguglizte hogy igen a labrador a hetedik legokosabb kutyafajta, magm részéről ne igazán tartom sokra az ilyen teszteket mert ezek a tesztek szubjektívek és tőlem egy kutyafajta a századik helyen is szerepelhet bármely listn ha a kutyus velem jólegyütt tud működni.
Az egyik eladó nagon segítőkész voltés mutatot nekem jó klaviatúrákat és fejhallgatókat sikrült is választani még extra gombok is jártak a billentyűzethez és egy kis kampó amivel ki eet emelni a billentyűket. Ami picit furca hog az enter
Nem l alakúés a felette lévő „ű” betű picit nagyobb mint ait megsoktam. Viszont állítóla a billentyűk strapabíróak mert játékra lett tervezve az eszköz.
Szépen el is csomagolták az új holmikat de az örömbe a végére egy kis üöm is vegyült mert arra figyeltem fel hogy Szuzi szinte menekülveugrik hozzám, é igen utánajöttis z a „ nagy kutys” eladó és harsányan és eléggé apári stílusbn szinte üvöltött hogy „jé em foadja el a kutya a kaját!”… Gondolhatjátok hogy érzkenyen érintett az eset és megkrdeztm hoy mi az oka annak hogy piszkálja a dolgozó kutyám, amire nyegle váaszt kaptam. Montam neki hogy flettébb illetlen dolognak tartom ezt és el szeetem volna agyarázni nei hoymiért is nem üdvözíőha egy munkakutyát „izélgetnek” de válaszr em méltaott. Igzából ez eset rosszul é ogy nem tudta at mondani hogy „elnézést”, és ehet keényen foglmaztm de nem llhattam me hogy ne említsem meg neki hogy örüljön hogy nem teszek anazt és nemadaok neki fegelmit.
Egy ilyen napon amikor többször is belefut az ember olyan munkatársba aki abszolút nem vevő és ügyfélbarát megfogalmazódik bennem a kérdés hogy miért nincsenek eze a szakmák akár eladó felszolgáló ügyfélszolgálatos megbecsülve és hogy mi lett a képzéssel.
Meggyőződésem hogy sokukban fel sem merül hogy ha ő jól végzi a dolgát de legalább is nem undok illetve mint láthattuk zaklató, akkor a vevő vagy vendég szívesebben hagyja ott a pénzét sőt másoknak is ajánl egy helyet vagy szolgáltatást. Igen-igen tudom hogy sokan kiégnek, és hétvége van és dolgoznak és hűvös van és sír a gyerek egész éjjel és letört a műkörme viszont ezzel a munkáltatónak is ártanak és közvetetten maguknak is.
A „Dialog”-on néha én is úgy dolgozom hogy ballábbal keltem de ebből nem szabad hogy a látogató észrevegyen egy szikrányit sem, nyilván biztos volt hogy érződött rajtm hogy fáradt vagyok vagy épp nyűgös de én meg is szoktam mondani hogy „gyerekek legyetek halkaban mert megfáztam és nincs hangom”.
Azért nem volt rossz ez a nap, Szuzika megint ügyes volt és megmutatta hogy valóban mekkora drága kincs is ő.
Apropó holnap lesz ő 7 éves majd picit meghúzom a fülét!:)
Félszolgálat
2014 május 17. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (1)
Talán sikerült ismét beszélő címet adni ennek az irománynak, (majd kiderül).
Előre szeretném bocsájtani hogy nem nem méregből születik a bejegyzés de a név kötelez ha vasabi akkor csíp…
Néhány napig ismét szülővárosomban tartózkodom és a Baross híd lezárása engem is érzékenyen érint. Korábban már bejártuk az útvonalat ami egy nagy kerülő viszont mint a pudingnál is ebben az esetben is éles helyzetben dől el hogy mennyire „jó diák” az ember. Miért mentem ebben a nagy hidegben a városba?
Költői a kérdés, természetesen ügyetintézni.Van az egyik mobiszolgáltatónál egy intenet előfizetésem és az utóbbi három hónapban nem küldtek csekket és ponts összeget sem hogy mennyit kellene fizetnem. Először a „lustább” megoldást próbáltam ésa „félszolgálatot” felhívva szerettem volna megtudni hogy mekkora összeggel vagyok sáros és hogy i az oa hogy nem kapok csekket vagy legalább is számlalevelet.Húsz perc várakozás után kapcsoltak is az ügyintézőhöz (na igen akia prémium korlátlanbeszélgetési csomagban van ő rögtn ügyintézőhöz kerül de mi már cakm ásodlagos ügyfelek vagyunk) és a hölgy kérdezt a biztonsági kódom amit nem tudtam prezentálni mert még sosem vol rá szükség ésn em tudom mit adtm meg jelszó gyanánt. Ezután más adatoat ért és mondtm hogy vagy a győri vagy a székesfehérvári cím ami a rendszerben rögzítésre került, de azt mondta hog amit eső ként emítettem az nem stimmelt és egy hívás alatt csak egyszer kísérelhet meg beazonosítani. Ajánltta szíves figyelmembe továbbá a társaság webes felületét hogy e-számlát igényelhetek de közöltem vele hogy mivel vak vagyok és a felületük nem akadálymentes ezért ez nemjárható út számomra.
Röviden és tömören lerázott azt mondta hogy hívjam őket mégetyszer visont én err ne voltam hajlandó mert ismét kivárni amire sorra kerülök na neem…ű
Azt ellenben ismételgette gyakran hogy ha a sdzerződésem nálamlenne akkr azon szerepel a biztonsági szám is.
Lehet nem jól ejtettm ki hogy „vak vagyok” vagy a „látásgátolt” „segítséggel élő” vagy egyéb más „nagyszerű” kifejezést kellett volna használni. Arra az elhatározásra jutottam erdményesebb lesz ha személyesen intézem a telefontársaság győri egyik általam is ismert kirendeltségén ezt a számlamizériát.
Szuzival fel is kerekedtünk és rám talán jellemző módon a módosított útvonal azon részét ami bonyolultabb sikerrel abszolváltuk viszont az autóbuszoknál valahogy nem jó irányban keltem át egy helyen és nem találtuk az aluljárót de közönség segítséggel sikerült a lépcőhöz eljutni. Mivel az esetek többségében én is a Baross hídon keresztül szoktam menni ezrt a telefon gps navigációját hívtam segítségül annak érdeében hog jókor forduljak be a Baross út irányába. Nem is okozott gondot az üzlet megtalálása és megérzés alapján megálltam egy ajtó eőtt és megkérdeztem hogy ez-e az amit keresek és lássunk csodát pont a szaküzlet ajtaja eőtt voltunk.
A munkatársakra nemérvényes hogy csak „félszolgáatot” láttak volna el mert kézségesen elintézték hogy ismételten érkezzen havi számlalevél és a pinkód beütésekor sem azt modtk hogy „nyomja meg a zöld gombot” hanem hogy a terminál jobb alsó sarkában lévőt használjam.
Visszaúton tettem egy próbát Szuzival (bár tudom hogy mindig a gazdának illetve az esetek többségében a vaknak/ látássérültnek kell mondani a segítőkutyusnak hogy merre menjen) de az aluljáró után hagytam Szuzit érvényesülni kíváncsi voltam ő merre vezet. Drága kis Kockám nem okozott csalódást mert egy másik útvonalat választott és először tétova volt aztán ahogy érezte hogy most hagyom őt érvényesülni egyre gyorsabban ment néha csóvált és pozitív megerősítés kérése érdekében meg-meg bökte az orrával a combom hogy „na na jó ügyi vagyok?” .
Szerencsésen majdnem haza is értünk de még eszembe jutott hogy bizony szeretnék egy mikrofonos fejhallgatót és egyegy billentyűzetet is vásárolni ezért az egyik általam ismet és közeli boltba betértünk.
Már a belépésnél az egyik eladó srác érdekesen viselkedett halk akart lenni de mégis hangosan kezdett el arról beszélni hogy ezek a kutyák milyen ügyesek és hogy „ez is” goldi. Halkan megjegyeztem hogy Szuzi labrador retriever de rám sem hederített. Gyorsan kiguglizte hogy igen a labrador a hetedik legokosabb kutyafajta, magm részéről ne igazán tartom sokra az ilyen teszteket mert ezek a tesztek szubjektívek és tőlem egy kutyafajta a századik helyen is szerepelhet bármely listn ha a kutyus velem jólegyütt tud működni.
Az egyik eladó nagon segítőkész voltés mutatot nekem jó klaviatúrákat és fejhallgatókat sikrült is választani még extra gombok is jártak a billentyűzethez és egy kis kampó amivel ki eet emelni a billentyűket. Ami picit furca hog az enter
Nem l alakúés a felette lévő „ű” betű picit nagyobb mint ait megsoktam. Viszont állítóla a billentyűk strapabíróak mert játékra lett tervezve az eszköz.
Szépen el is csomagolták az új holmikat de az örömbe a végére egy kis üöm is vegyült mert arra figyeltem fel hogy Szuzi szinte menekülveugrik hozzám, é igen utánajöttis z a „ nagy kutys” eladó és harsányan és eléggé apári stílusbn szinte üvöltött hogy „jé em foadja el a kutya a kaját!”… Gondolhatjátok hogy érzkenyen érintett az eset és megkrdeztm hoy mi az oka annak hogy piszkálja a dolgozó kutyám, amire nyegle váaszt kaptam. Montam neki hogy flettébb illetlen dolognak tartom ezt és el szeetem volna agyarázni nei hoymiért is nem üdvözíőha egy munkakutyát „izélgetnek” de válaszr em méltaott. Igzából ez eset rosszul é ogy nem tudta at mondani hogy „elnézést”, és ehet keényen foglmaztm de nem llhattam me hogy ne említsem meg neki hogy örüljön hogy nem teszek anazt és nemadaok neki fegelmit.
Egy ilyen napon amikor többször is belefut az ember olyan munkatársba aki abszolút nem vevő és ügyfélbarát megfogalmazódik bennem a kérdés hogy miért nincsenek eze a szakmák akár eladó felszolgáló ügyfélszolgálatos megbecsülve és hogy mi lett a képzéssel.
Meggyőződésem hogy sokukban fel sem merül hogy ha ő jól végzi a dolgát de legalább is nem undok illetve mint láthattuk zaklató, akkor a vevő vagy vendég szívesebben hagyja ott a pénzét sőt másoknak is ajánl egy helyet vagy szolgáltatást. Igen-igen tudom hogy sokan kiégnek, és hétvége van és dolgoznak és hűvös van és sír a gyerek egész éjjel és letört a műkörme viszont ezzel a munkáltatónak is ártanak és közvetetten maguknak is.
A „Dialog”-on néha én is úgy dolgozom hogy ballábbal keltem de ebből nem szabad hogy a látogató észrevegyen egy szikrányit sem, nyilván biztos volt hogy érződött rajtm hogy fáradt vagyok vagy épp nyűgös de én meg is szoktam mondani hogy „gyerekek legyetek halkaban mert megfáztam és nincs hangom”.
Azért nem volt rossz ez a nap, Szuzika megint ügyes volt és megmutatta hogy valóban mekkora drága kincs is ő.
Apropó holnap lesz ő 7 éves majd picit meghúzom a fülét!:)
Oldal ajánlása emailben
X