“With or without you”
2012 április 10. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Olvashattok Szuzival rólunk is csak először a segítségeteket szeretném kérni, gondolom szombathelyiek jönnek szóba főként, de aki tudja adja át a következő “injúria” tényét. Híradókban is illetve az interneten is megtalálható Halász Gábor és Bömbi története amely sztorí engem rettenetesen felbőszített. Sajnos ügyet-lenke ségem miatt hivatkozást nem tudok beilleszteni de a keresőkkel meg lehet találni Gábor történetét. A rövid lényeg, hogy Gábor kerekesszékben éli életét és egy menhelyről kapott társat Bömbi (cuki a név) személyében egy vizsla kutyust aki a képek és filmek tanúsága szerint tud a fiatalembernek segíteni, a lámpa felkapcsolásában és talán másban is. A gond az hogy Bömbi kutyus még nem levizsgázott segítőkutya mert még csak hét hónapos de már úgy tűnik alkalmas a feladatára, és ahol Gáborék élnek abban a házban legalább egy lakónak nem tetszik a kutyus jelenléte és kifogást emelt ezért utolsó információim szerint Bömbi-baby elköltözött Gábortól.
Keresne a család új albérletet de olyat nem találnak ahová beengednék őket nem a kutyus miatt elsősorban hanem mert hogy a kerekesszék össze fogja karcolni a padlót vagy ami éppen ott van.
Én a magam szerény eszközeivel arra kérnék mindenkit aki teheti hogy segítsen a kutya-gazdi-család hármasnak mert el nem hiszem hogy a XXI. században ez egy megoldhatatlan probléma lenne. Azt tudom így laikus ként elképzelni hogy Bömbike rendes kiképzést és vizsgabizonyítványt szerezne és segítőkutyus státuszba kerülve már nem lehet olyan egyszerűen ki “ebrudalni” egy lakásból mert ha csendes a jószág akkor azért ne mondja nekem senki hogy anyira zavarná a szomszédokat.
A tényekhez tartozik, hogy egy Brüsszelben valamikor dolgozott látássérült ismerősöm mesélte, hogy egy vakvezetőkutyás finn gyakornoknak sem sikerült a naagy-nagy úniós vízfejben olyan albit találni ahová kutyástúl mehetett volna, tehát nem mondható el hogy “bezzeg Nyugaton”.
Így ismeretlenül is sok kitartást kívánok Gábornak és az őt támogató embereknek és ha úgy van és szükséges mindenhol el fogom mesélni történetét és bízom benne hogy nemsoká úgy fejezhetem be a mesélést hogy “és találtak egy megfelelő lakást és Bömbi boldogan segíti Gábor mindennapjait…”
De ha a “mindennap” szóba került, azért kaptok egy kiss kvikk vjút hogy nálam mi a helyzet mostanában.
Először is 33. évembe léptem és úgy érzem hogy semmit nem komolyodtam sőt egyre jobban kezdem elveszteni az eszem, régi törzs-gárda tagok emlékezhetnek arra hogy a harmincadik szülinapom kalandosra sikerült és nem a buli miatt, hanem mert rám tolatott egy furgon és én csak mosolyogtam hogy a “Főrendezőnek” milyen jó humorérzéke van.
A mostani birthsday is kalandosra sikerült dee mielőtt ezt megosztanám veletek, elmondom hogy két zenés ajándékot is kaptam, valamint képzeljétek az első köszöntés Martinique szigetéről érkezett, amit én csak a hajnali kávém mellett olvastam és úgy megörültem neki hogy a bögrét szinte levertem mint vak a poharat…
A következő ajándékot a busz-soffőr adta egy szórólap formájában hogy ápr 15.től hétköznap egy oda és egy vissza buszjárat lesz Győr és Budapest között, tehát élmény lesz a Népligetig eljutni amikor láthatatlanozom.
Dél körül pedig egy régi-régi barátom aki zongorázik és oktatja is felhívott hogy van-e három percem, és Mozart darabba beleágyazva eljátszotta a Happy birthsday című schlágert, és olyan jól esett hogy gondol rám mert volt vagy két éve hogy legutóbb találkoztam vele.
A másik ilyen ajándékom mondhatni hallatlan, mert Eduárd barátom aki hallássérült basszusgitározta nekem a U2 beautyfull day örökbecsűjét és teljesen meghatódtam ettől, feldobta a napom végét.
Rám is fért, mert áldozatául estem már megint annak hogy a közlekedési vállalatoknál nincs vagy nem annyi forrás áll rendelkezésre a karbantartásra mint amennyi kellene, sikerült az 1-es villamossal a kocsiszínbe elmennem. Ezt úgy tudtam meg hogy meglepetés ért, mert az az ajtó ami sosem szokott kinyílni a Népliget felé egyszer csak az az oldal is kinyílt még jó hogy nem szoktam teljes testtel rátámaszkodni mert ha ezt tettem volna biztosan kizuhanok.
Meglepetésemre közölték az utasok hogy kocsiszínbe jöttem és a jóisten bocsássa meg keresetlen szavakat intéztem a közlekedési vállalathoz és azt is megemlítettem ha lekésem a győri buszom akkor valamelyik vezérigazgató haza is vihet autóval. Ahogy ott füstölögtem magamban életem egyik álma vált valóra mert a villamost vezető hölgy odajött hozzám és biztosan nagyon buta-meglepett és felháborodoott arcot vághattam mert ő jobban kétségbe volt esve mint én. A szerencsém az volt hogy egy fiú is ugyan úgy járt ahogy én is és segített eljutnom a Nagyvárad térig és onnan már csak annyi baleset történt hogy az ellenkező irányú metróra szálltam fel de ez az én hibám és figyelmetlenségem volt. Szuzi volt még aranyos mert amikor oda értünk a Nagyvárad tér felé közlekedő villamos megállójához ami nem járdaszigeten volt akkor ő nem a villamosra akart felszállni hanem ellentmondást nem tűrve bevitt egy presszóba, a fiú aki segített ő is, én is meglepődtem de úgy látszik Szuzi akarta hogy sörözzem egyet erre a nagy rémületre de tovább kellett mennünk.
Tehát óvatosan a villamosokkal és az utastájékoztatással, ráadásul a következő nap meg mivel vonattal jöttem Győrbe úgy jártam hogy leszállás után bementünk az állomás fő épületébe ahol a pénztárak is vannak, és aki nem ismerős neki mondom hogy olyan az állomás hogy van egy aluljáró amin keresztül át lehet jutni a sínek túloldalára ahol az autóbusz pályaudvar és az én lakóhelyem is található és meglepetés ért mivel a két komplekszumot összekötő folyosó egy vasráccsal volt lezárva. Nem volt baj mert ismerem a kerülőutat de kínos és kellemetlen tud lenni a dolog ha valaki nem ismeri az egyéb ösvényeket.
Szárnyaskerék-Angyalkerék
2012 május 31. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Köszönöm a soksok kutyás írásomra érkezett kommentet, igazán megerősítenek abban hogy talán helyesen gondolkodom néhány társammal amikor nem adjuk fel a küzdelmet a jogainkért.
Most ez nem száguldás, csak inkább kúszás mert egy alattomos vírus ledöntött a lábamról. A víruskergetés folyamatban van, már harmadik napja a lakáson belül a mosdó és az ágyam között ingázom.
Tegnap például annyira maródi voltam hogy a doktornénit sem volt erőm meglátogatni, de ma erre sikerült sort kerítenem. Meglepetés is ért mert az asszisztens hölgy akit régebbről ismerek teljesen boldog volt hogy újra Győrben lakom és a doktornő is mondta hogy látásból ismer sokszor elmentünk egymás mellett az utcán. Olyan kedves volt tőle hogy aggódott vajon fel tudok-e mászni a vizsgáló ágyra de megnyugtattam hogy ne aggódjon nincs tériszonyom.
Lelkifurdalásom volt hgoy már rég nem írtam nektek semmit és mikorra témám is múzsám is lenne most meg kidőlök mint valami háborús sebesült.
Úgy nemszeretem magam ilyenkor mert egy csomó dolgom lenne, rendezvények, munka stb és erre fel én ithon punnyadok, de talán mindennek oka van, kicsit meg kellett állnom hogy erőt tudjak gyűjteni.
Pedig volt sok pozitív élményem is, például az hogy az Artventura kiállítás szentendrei rendezvényén sok jófej érdeklődő volt, de amikor igazán leesett az állam, mikor indulásunk előtt odajön két negyedikes kislány Lili és egy Dóri hogy itt vannak újra és csak állnak előttem. Mondmo no sziasztok jöttetek Szuzizni? Csend. Hanem? És akkor mondják hogy mivel az iskolájukban van sütő klub hoztak nekem pici kakaóscsigát és kókuszgolyót ha nem baj.
Olyan aranyosan meglepő volt a dolog és gondolkoztam hogy mit is tudnék cserébe adni nekik és kértem papírt és braille írással ráírtam a nevüket, mégis csak úgy illik hogy viszonozni kell az ajándékot bár tudom hogy ők jószívvel adták és nem azért mert valamit elvártak volna érte.
A másik ilyen pozitív élmény az egy héttel ez előtti szombati kirándulás a baráti társaságommal mert elmentünk Szobra nosztalgiavonattal, igen jó volt a hangulat, és ami döbbenetes volt hogy az ódon kocsik hatására az emberek is kicserélődtek, senki nem szólt hogy Szuzi az útközepén van, sőt odajött három grácia 4 5 év körüli kislányok hogy megsimizhetik-e, és őket sem rángatták el a szülők, úgy éreztem álom ez a jobbik fajtából.
Ott hagytam a Dávid barátomra Szuzit mert hát ki kellett mennem, és ő a lányok kérésére megköszöntette mondjuk Szuzi csak néhány ismerős kérésére ugat ilyenkor, és ebből sem lett cirkusz hogy mit ribilliózik ez a “dög” a vonaton sőt én csak arra lettem fiylmes hogy valami hatalmas tapsolást lehet hallani.
Nagyon hangulatos volt mert megálltunk kint a folyosón és azt beszélgettük hogy ez olyan XIX. századi hangulat, mikor ismeretlen emberek szivaroznak, beszélgetnek hatalmas nyugalomban és van idejük elmondani az álláspontjukat nem rohannak a csatlakozáshoz.
Szobon aztán mászkáltunk és mert ott van mondván átkeltünk átvittük Szuzit is életében először Szlovákiába, de mivel Helemba a közeli település időben túl sok lett volna oda és vissza gyalog ezért a hídon maradtunk és nagyobbnál nagyobb köveket dobáltunk a folyóba és ami nagy élmény mindig elment mellettünk egy nemzetközi gyors is, egyszer próbáljátok ki vashídon meghallgatni nekem frenetikus volt.
Szobon még mászkáltunk iszogattunk eszegettünk és nagyon barátságosak voltak az emberek olyan vidám tavaszi szombat délután volt.
Azért lehet helytálló az előző fejtegetésem hogy aki induláskor elkapta a hangulatot végig megőrizte, mert visszafelé az a meglepetés ért minket hogy valakik ülnek néhány helyünkön, és ők mondták hogy megengedik hogy az üres helyekre üljünk, de mutattuk nekik hogy sajnos az a helyzet hogy nekünk helyre szól a jegy, de valahogy úgy éreztem kicsit ezen megsértődtek pedig igazán udvariasak voltunk.
Aztán az az ötlet támadt hogy ha már van akkor keressük fel a büfékocsit és ott is fantasztikus volt a kiszolgálás, állták a kérdéseinket és Szuzinak is nagyobb helye volt. Csak bátran ajánlani tudom jóidő esetén az ilyen gőzösös kirándulást, hozzá kell tennem semmi anyagi előnyöm nem fűződik az ajánláshoz, mint ahhoz sem amit most szeretnék kérni:
Egy régi ismerősöm kért meg hogy ajánljam ezt a dolgot és ha tudok segíteni a szolgálatnak akkor miért ne, persze rátok bízom szavaztok-e vagy sem.
http://apps.facebook.com/foallasuangyal/?showproject=67
Sok hasonló szolgálat működik város vagy országszerte, de olyan ami éjjel-nappal elérhető lenne olyanról rajtuk kívül nem tudok.
Bár ők elsősorban nem látássérültekre specializálódtak, de kerültem már olyan helyzetbe én is hogy nem tudtak olyan taxit küldeni ami Szuzit is elszállította volna vagy egy órát kellett várnom az éjszakai buszra és ez télen meglehetősen kellemetlen. Ahogy azonban említettem nem is elsősorban az én szemponjaim mérvadóak most mert én várok egy órát és csak lesz valamilyen taxi, de egy kerekesszékes aki hasonló helyzetbe kerül még nehezebben talál az ő szállítására alkalmas járművet, arról meg pont így ágyban fetrengve láttam egy riportot hogy a budapesti közlekedés kerekesszékkel nagyon kiszámíthatatlanul akadálymentes, mert egy pontig eljut az ember és onnan hogyan tovább? Esetleg azért kell kerülnie egy órányit mert nincs felvonó egy csomópontban, no comment.
És igen is ne csak 8 és délután 4 között legyen joga az embernek mászkálni mert valamilyen hátránnyal él, már 14 éve van esélyegyenlőségi törvény csak az a baj hogy sokn azt a részét tartják be ami nekik a leg kényelmesebb vagy a leg olcsóbb. annak idején én is szerettem volna még régen mikor nem tudtam közlekedni támogató szolgálattal eljutni uszodába de csak 4 után tudtam volna, de ők már akkor nem dolgoztak és nem értettem a dolgot hogy még picivel több pénzért sem lehetett igényelni ezt a szolgáltatást.
Ha úgy érzitek hogy e néhány sorral befolyásolni szerettelek volna benneteket, akkor teljesen jól működnek a radarjaitok, de ígérem amint lehet ki fogom próbálni a szolgáltatást és leírom a tapasztalataim illetve javasolni fogom nekik hogy például ha van szabad kapacitásuk akkor az ilyen “kutyásokra” is gondoljanak.
További kellemes nyárelőt, én megyek gyógyulni!
Oldal ajánlása emailben
X