Kapunyitási pánik!!!
2012 január 26. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Szép napot, rögtön a médiák résébe is vágnék, ahogy a nagy előadó Fabrik Sándor is szokta mondani:) Ma tragédia történt 8 óra előtt nem sokkal, mert ahol szoktam kávézgatni szürke magányos reggeleimem és van egy eladó lány, és róla kiderült hogy a továbbiakban már nem eladó, ugyan is a kolleganőjének ma mesélte hogy lenyomta az ébresztőt és aztán nem tudott felkelni ezért késett el mert átölelték… Szörnyű, magamba zuhantam és melléestem! Kedves
Kezdetnek ajánlok nektek egy honlapot mégpedig a
www.rakonczay.hu
oldalt ahol egy érdekes kalandot követhettek, nem azért mondom mert én ki lennék tiltva onnan vagy nem érdekelne csak a googlemaps screenreader azaz képernyőolvasót használók számára optimalizált változata valamiért nem működik.
Aki megnézte az oldalt láthatja hogy az Atlanti-óceán átkenuzásáról szól, képekkel, beszámolókkal. Én a Mr1 rádió reggeli műsorában hallottam a párt Gábort és Viktóriát nyilatkozni és tetszett hogy a feleség nem akarta köröm szakadtáig elkísérni az “urát”, hanem inkább segíti a hajós számára elengedhetetlen adatokkal és nyilván lelki támogatással Colombo Cristobal kései követőjét.
Izgalmas lehet egy ilyen út a mellett hogy sportteljesítménynek sem utolsó de az embernek 90 napon keresztül el kell viselnie önmagát és nem ajánlatos halálra unatkoznia magát vagy belefeledkezni a tenger élővilágába nyakig, mert a természet mindig tartogathat meglepetést. Magam részéről nagyon szurkolok Gábornak, főleg azért mert ahogy hallottam beszélni a hangjában semmi nagyképűség, kivagyiság nem volt tettenérhető.
De a “Földönragadtaknak”, is van mivel megküzdeniük, itt is tombolnak az elemek, nekem rendszeresen a feltöltöttnek hitt akkumlátoraim tombolnak és akkor merülnek le amikor éppen használni szeretném az mp3 lejátszót.
Aztán a megelőző egy hétben gyakran jön rám a “kapunyitási” pánik, nem azért mert ne szeretnék új embereket megismerni hiszen éppenséggel péntek 13.-án keresett meg egy addigi titkos hódolóm egy igazi “IgazGyöngy”, aki mellett már többször is elszáguldottam a buszra rohanva, és azt mondta kérdezzek tőle amit csak akarok, én meg természetesen kérdeztem:)
Ha a kapcsolatépítésnél tartunk most már második alkalommal voltam egy olyan helyen ahol volt sok beautifull-grill is és természetesen jó társaság is, és csodálatos dolog volt egy valakinek lenni a tömegből nem a “vaknak”, vagy a vezetőnek, hanem egy ugyan úgy szórakozni vágyó embernek mint a többiek, bár azért az meglepett hogy mikor a pultnál éppen a “málnaszörpöm” iszogattam egyszerre beszólítottak a tánctérre és kegyetlenül lassúzásra voltam itélve, bár én inkább a közönséget sajnáltam.
Az ajtókhoz visszatérve:
Legyetek óvatosak ha egy látássérültet akár bottal akár kutyával készültök beengedni egy épületbe vagy terembe, mert nem a fájdalom a leg rosszabb mikor az ember kezének nekicsapják az ajtót hanem a rémület hogy mi is történik hirtelenjében a világ új dimenziót kap. Ha pediglen a kapu vagy ajtó befelé nyílik és csak úgy zsupsz benyitjátok, könnyen előfordulhat hogy “belétek esünk”, mert arra számít az ember hogy erőt kell kifejteni a zár kinyitásához.
Van két minősített eset is, az egyik a bizonyos új helyemen a Technika-házánál esett meg velem, hogy csupán jószándékból a fagyott kezemnek csapták a kifelé nyíló ajtót hogy igen-igen csak harapnom kellett a számat hogy ne kerekítsem el magam valami formás eget és tengereket megrengető körmondatba, aztán persze jött a “én csak segíteni szerettem volna” mondat és én el is hiszem de abban a másodpercben nem voltam túlságosan megértő lelkiállapotban.
A másik napi küzdelmeimhez tartozó kapu a győri lépcsőházhoz tartozik, valami para-jelenség miatt a kulcsom zárba történő behelyezése után csak egy irányba tudom elfordítani az pedig nem jó irány mert úgy záródik a kapu, és a cuki dolog az, amikor egy lakótárs jóindulatból megrántja a kaput befelé és ezzel a mozdulattal a mostanában általában szétfagyott kezem a kulccsal együtt végighúzza a kapunak a nem mozduló részén…
Tehát ezzel a rövid eszméletfuttatással csak az a célom hogy felhíjam a látogatók figyemét hogy óvatosan az ajtókkal mert nem lehet tudni ki milyen szándékkal tartózkodik a másikoldalon.
A sombat délután és este miatt szurkoljatok hogy jól sikerüljön, természetesen magamutogató mivoltomból kifolyásolólag majd megkérem a kollegáim és nem a teljesen vak munkatársakat hogy fotózzanak le, e hát ez van, minden és mindenki eladó:)
Barbudától Budáig, az Asztóriától Asturiáig, kocka és gömb
2012 március 27. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
“Az ember maga a stílus”
Csak-csak nem akarják odafent hogy megírjam látogatásom a Mr1-nél illetve a pénteki “vakrandi” lefolyását mert magukkal ragadnak, szinte kikövetelnek maguknak az események, úgy érzem magam mint a pecás aki belógatja a @-át és utána nem tud dönteni kit-mit fogjon ki.
Edinának köszönöm hogy felhívta a figyelmem egy örömteli hírre amiről olvashattok egy rövid bejegyzést a www.rakonczay.hu honlapon is, mivel Gábor előkerült szerencsésen kikötött és hatalmas világrekordot állított fel de ami ennél is fontosabb hogy túlélte a tengeri kalandot, ma reggel hallottam vele interjút illetve ebből egy rövid részletet és abban azt mondta hogy az élete már sosem lesz olyan mint eltűnése előtt hiszen természetesen megfordult a fejében hogy mit gondolhatnak arról hogy nem jelentkezik várják-e még reménykednek-e abban hogy még látják őt vagy sem, bár szerintem tudta hogy Viktória ismeri az ő képességeit és bízik benne de ezzel együtt is tanulságos a számomra is ez a kitartás mid a szárazföldön mind a tengeren mikor már sok írás és műsor szól arról hogy jajj-de veszélyes átkenuzni az oceánt és nem így hanem úgy kellett volna.
Gyenge hasonlat de ez arra emlékeztet mikor a drága jóságos Prézli kutyám elszökött és nem tudhattam hogy visszajön-e, ha visszajön mikor és milyen állapotban és bizony volt olyan hogy már az ötödik percben elkezdtem feladni a dolgot és csak ültem és arra lettem figyelmes hogy bele esik egy teniszlabda az ölembe.
Gáborékkal kapcsolatosan én nem szeretnék írásokat belinkelni mert gondolom ő illetve ők sok helyen elmondják majd hogy milyen módon élték meg ezt a helyzetet és ha jól emlékszem elképzelhető hogy könyv is születik majd az átéltekről.
Régi emlékeket idézett fel ez az egész jelesül Chariére Pillangó című regényét amiből én nem tudom mi a teljességgel valódi és mi a nem de annak idején alig tudtam letenni.
Biztosan elfogom majd olvasni hiszen ahhoz hasonló kategória mint az “Életbenmaradtak” amelyet korábban megemlítettem az uruguai rögbicsapat Andok-béli megpróbáltatásairól.
Köszönöm ismét a sok hozzászólást a hosszabb írásomhoz és egy életem egy halálom, de Verának üzenem hogy ha kíváncsi az ilyen “földönkívüliek” életére mint én akkor keressen bátran a vaszaki…..gmail.com on, és másoknak is él ez a lehetőség, a “Terminátorok” miatt írtam ilyen érdekesen az elérhetőséget de aki legalább egy e-mailt elküldött életében nem fog vakon a sötétben tapogatózni.
Miért ez a címe a bejegyzésnek ami?:)
A mai napon rendhagyó esélyórát tartottam az ELTE IK-en, és még mindig a hatása alatt vagyok. Kedves barátomnak az ötletgazdinak Jucinak (akitől nem kértem adatvédelmi engedélyt a teljes neve közzétételére ezért említem így), és Abonyi Tóth Andor tanárúrnak köszönöm a lehetőséget hogy a kurzusán több mint egy előadásnyi időt nekem szentelt és a résztvevőknek külön köszönöm az aktív részvételt őszintén bízom benne hogy Emese sem késett el a következő előadásáról aki ahogy fogalmazta”utaznia kell” egészen az Asztóriáig bár ahogy mondta nekem úgy tűnt hogy olyan nagynak érezte a távolságot a két épület között mint amekkora Budapest és a spanyol kikötőváros ASturia között van. Timinek pedig köszönöm hogy megmutatott egy Kocka nevű helyet és hogy egyetért abban velem hogy Szuzinak kocka a feje teteje és igazán hősiesen eltöltött velem az előadást is tekintve közel négy órát. Jó-jó befejezem a bolond szóvicceim és inkább koncentrálok a lényegre.
Az óra úgy kezdődött a számomra mint mikor rajtoltatják a F1-es autókat a biztonsági autó kiállása után mert kicsit késett a buszom és hama-gyorsan Andor és Juci segítségével bele is csaptam a lecsóba, itt a fiatalok előtt számítógép van és telepítve van rájuk egy demó Jaws for Windows, és rögtön demonstráltam nekik hogy nekem ez a képernyőolvasó miért és mekkora segítség. Szóba került természetesen Szuzi és a hozzá hasonló kutyák összes kérdése, és mivel egy kérdésben túl sok rövidítés hangzott el felidéztem a Jóreggelt Vietnam c filmből azt a mondatot mely valahogy így hangzik hogy “Ha az ae ekkora vip, trükkösíteni kellene az sk-ját mielőtt kozzák”, de nem pontosan idéztem de hatalmas örömömre Andor kisegített és jól esett hogy nem lepődik meg azon hogy vakon filmeket és televíziót nézek.
Tudjátok mit, ha szeretnétek egy objektív leírást akkor látogassátok meg a :
abonyita.inf.elte.hu
honlapot, és az a fantasztikus hogy a tanárúr portálja csontra akadálymentes és szívemnek ez annyira kedves mint ahogy az is hoyg milyen meleg szavakkal ír a mai délelőttről, úgy érzem hogy végre ismét olyan oktatóval találkoztam aki nem szakmájának hanem hivatásának tekinti amit tesz és nem fél attól ha a tudását átadja azzal ő kevesebb lesz hanem őszinte lelkesedéssel egyengeti tanítványai útját.
Annak is örülök hogy megismerhettük Szuzival a Kocka nevű helyet nem tudom miért de nekem olyan szimpatikus volt mert egyszerre volt puritán de úgy éreztem ez nem megy a kiszolgálás rovására és amúgy is elfogult vagyok a kockákkal szemben, mert imádom a Masat 1-et is amiről megtudtam hogy majd újabb műholdak gyártása és felbocsájtása fogja követni és a kiskutyám feje teteje okán is.
Juci még egy érdekes dolgot is megmutatott (tudván hogy szeretem a gömbölyű formákat) a gömb aulát amiből persze semmit sem láttam de ennek a helynek ha a közepén egy ponton megáll az ember és beszél akkor az egész “csarnokban” lehet hallani mint amit sokat olvastam az ókorban épített görög színházzal kapcsolatban bár ezt is majd jól meg szeretném fülelni de Görögországban még nem járva nem lehetett rá alkalmam.
Sárosdon is tartottam pénteken két esélyórát a helyi általános iskolában ami akadálymentes, bár egy vicces dolog történt mert a segítőmmel beszállva a liftbe én gondoltam megkeresem a braille feliratokat a gombok mellett és ahogy tapiztam hopp hozzáértem a kapcsolóhoz és a másik három barátom előtt becsukódott az ajtó és ott maradtak a földszinten, úgy égett az arcom de olyan vicces is volt egyben.
Megjegyzem ma az egyetemen ugyan így jártam, szerencsére akkor a két lány közül sem Jucit sem Timit nem zártam ki a felvonóból csupán elindultunk egy ismeretlen emelet felé de hála istennek sikerült korrigálni.
Visszatérve Sárosdra, 7 és 8. osztályosoknak tartottam órát és jó volt látni hogy bizony mernek kérdezni, tudják hogy nem szabad csak úgy nekiállni egy segítőkutyát símogatni hanem előtte meg kell kérdezni, azt is tudták hogy a pontírással hol lehet találkozni, és volt két kislány akik az első óra után odajöttek Szuzizni és megkérdezték hogy nagy baj lenne-e ha a következő óra után is jönnének picid és nem rossz-e Szuzinak hogy ennyien állnak körülötte…, természetesen mivel nem siettünk a visszaindulással létrejöhetett a kutyálkodás.
Oldal ajánlása emailben
X