“Édes” “Víz”
2018 június 25. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
A szent világbajnokság közepedte most én egy más történettel jelentkezem, nem is túl hosszan. Nyilván a labdarúgás és az események követése is meghatározza a napjaimat mostanság (így a környezetemét is) ezért mégegyszer elnézést kérek a túlzott reakciók és a hangos közönség miatt.
A nyár és a forróság most így a 19 fokos hidegben távolinak tűnik, de nemsokára újra jön a felmelegedés és az ami ezzel jár. Nyilván akár embernek akár kutyának érdemes odafigyelnie hogy elegendő folyadékot vegyen magához, az embereknél újabban arra is hogy ne igyanak túl sok vizet, a kutyák illetve az állatok nem ilyen bolondok…
Egyik kutyám sem volt az a nagy vízfogyasztó, Prézli még kevesebbet ivott mint Szuzi és gyakran adódott félreérthető helyzet mikor sokan minden áron itatni akarták volna a kutyát, elfeljtve azt hogy ha egy kutyának lóg a nyelve akkor az nem feltétlen jelenti hogy szomjas csupán párologtat hogy hűtse magát.
Helyes dolog ha a kéretlen „itató” még minket tol le hogy „de miért nem iszik a kutyája”, illetve ha ott hagyja akár vonaton akár egy étteremben a tálat itató edényt a széknél és a „bolond vakja” meg placcs belelép… Nem baj, követjük a búvár Kund hagyományait és akarva akaratlanul is megmerítjük a lábunkat, mondjuk ez cipőben és zokniban nem mindig ilyen vicces.
Jöjjön akkor egy rövid hír amit a NL cafén is olvashattatok:
https://www.nlcafe.hu/eletmod/20180622/nem-hajlando-viz-ad-kutya-kavezo-hoseg/
Előfordulhat, hogy az ember elfelejt vizet vinni magával, vagy váratlanul nyúlik hosszabbra az út, ezek a „csomag részei” Ahogy látható is, a képen a nyakamban egy kimondottan kutyák itatására használható kulacs és itatótál van, de amikor 1998-ban elkezdtem kutyázni akkor ilyenem nem volt sőt előfordult hogy megfelelő kutyatál sem. Meleg helyzetbe azért Prézlivel is kerültünk és mivel nem túl nagy a tenyerem volt hogy mások segítettek megitatni a jószágot egy kútnál mert valahogy tál vagy itatásra alkalmas eszköz nem volt a közelben.
Egyszer (ez emlékezetes eset számomra) egy hatalmas marok jött segíteni az itatásnál, történt hogy 2001-ben egy Magyarország határán végig gördülő tandemtúrán vettem részt ahová Prézli is elkísért, és Vas megyében egy apró faluban voltunk, betértünk egy kocsmába kávézni viszont a kutyatálat a buszban hagytam. Egy „duplán kovács” egy igazi úr felajánlotta a segítséget hogy megitatja ő Prézlit, igen a neve és a foglalkozása is kovács volt és hatalmas mancsa volt. Mivel az ivókutat bonyolult lett volna megközelíteni felajánlotta hogy „fiatalember adja csak ide bízza csak rám a kis kuszit”, és én így is tettem. Volt a kísérők között aki aggódott hogy mi lesz ha lelép az ipse a kutyával de mondtam neki hogy egyrészt itt mindenki ismer mindenkit, másrészt nagyon feltűnő lenne hogy a kovácsuk hirtelen egy segítő kutyával mászkál…
Nem vagyok egy műszaki / technikai zseni de hihetetlen hogy sem az étterem alkalmazottjainak sem egy vendégnek nem jutott eszébe hogy egy műanyag palackot félbevágjanak és az aljából megitassák a kutyát, persze elképzelhető hogy nem is ivott volna azért csak lett volna erre megoldás. Aki figyelmesen olvassa a rövid hírt feltűnik hogy valószínűleg Ausztráliában nem minden helyre kötelező beengedni a vakvezetőket, ez is érdekes adalék, csak közbevetőleg biggyesztem ide hogy Svédországban ha a vendéglátós úgy dönt hogy nem enged be segítőkutyát sem akkor nincs mit tenni, ez a törvény…
Hogy is reagálnak egy picit Délebbre a kutya itatás kérdésére? Na nem Ausztráliától hanem Magyarországtól viszonyítva:
Hurrá tavaszi szünet, irány Grancanaria és a repülőn ülve vettem észre hogy Szuzinak nincs tányérja, komolyan ott tartottam hogy én visszafordulok, eltérítem a gépet, de kell hogy legyen megoldás. A párom mondta hogy de biztos kitalálunk valamit, nyugodjak meg..
Mikor jött az etetés és itatás ideje el is ment a szálloda éttermébe és mondta hogy szeretnénk a kutyust megetetni illetve megitatni tudnának-e esetleg egy hétre adni egy fazekat vagy tálat. A konyhások hosszan tanácskoztak, majd két teljesen etetésre és itatásra megfelelő tállal érkeztek vissza, mondta nekik hogy „egy elegendő lesz”, de hát ők csak erősködtek hogy „nem-nem egy a víznek, a másik a tápnak”…
Azt is nehezen fogadták el hogy Szuzi nem eszik maradékot és szívesen meg is töltötték volna az edényt de sikerült elmagyarázni hogy így is sokat segítettek.
Azt gondolom tehát az ausztráliai esetről hogy lehet itt vizsgálgatni a dolgokat de ahol emberség és megértés van ott egy kutya megitatása igazán nem jelenthet akadályt. Nem ismerem az előírásokat de azt gondolom hogy teljesen mindegy egy edényből, tányérból ember vagy kutya ivott azt olyan technológiával kellene elmosni hogy ez a tény ne számítson. A vak férfit is megértem hiszen nem tudni mennyi ideje kutyázik elképzelhető hogy még bírta volna a kutya víz nélkül és így picit túl reagálta a dolgot, de ha esetleg Bécsben vagy Magyarországon jár akkor szívesen adok neki egy itató tálat és üveget.
Kíváncsi vagyok idén nyáron milyen tapasztalatokkal gyarapszom, ha minden úgy alakul ahogy én szeretném akkor augusztus elején irány Horvátország Isztria.
Ma estére viszont Hajrá Spanyolország!
“Nyári gyerekek a Balaton parton” is…
2018 szeptember 10. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
„Megint elmúlt egy nyár…”
Sajnos kedves 100 Folk Celsius nekünk nem volt túl hosszú, inkább intenzív. Az már igaz amit énekelnek hogy hűvösebbek az éjszakák de legalább már nem esik folyamatosan az eső.
A nyár az elmúlt de én nem az egész nyár folyamán voltam szabadságon, így a futball világbajnokságot is végig dolgoztam, de ami mérhetetlenül boldoggá tett hogy az ikertesóm segítségével Bécsben is tudtam a magyar televízión követni a közvetítéseket. Próbálkoztam én az ORF csatornájával is, de valahogy túl kevés volt az információ amit kaptam, pedig itt létezik egy ún „második csatorna” látássérültek / vakok számára de a leírás ott sem volt a kedvemre való…
Intenzív lett az élmények miatt is ez az egy hónap és azért is mert úgy szerettük volna megtervezni a programokat hogy regenerálódni is lehessen és ami halaszthatatlan azt Magyarországon el tudjuk intézni.
Nem az a célom hogy mint annak idején az oskolában fogalmazást írjak az élményeimről de a készülő írásaim vélemény nyilvánítások, illetve felhívás akár keringőre hogy szóljatok hozzá, mondjátok el a gondolataitokat a benyomásaimmal kapcsolatosan.
Apropó iskola, bizonyára ismeritek de ide passzítom:
Vasutas kisfia az első iskolai napja után panaszkodik:
„Papa, becsapás az egész iskola, már az első nap hazudnak!”
Apuka: „Mi a baj?”
Kisfiú: „ki van írva hogy 1. osztály de az egész fapados!”
A fapadosságról még lesz szó és én úgy szeretnék jót írni a Mávról, de keveset tudok, ennek nem az az oka hogy a farom már csak a repülőt vagy a railjetet tudja tolerálni,mivel nem vagyok nagy meg van az az előnyöm hogy kis helyre is beférek így az ülésekkel kevés gondom szokott akadni, csak példálózó jelleggel azért :
Tudom hogy a Balaton északi partjára közlekednek olyan vonatok amelyeken intercity kocsik találhatók, de mi olyat fogtunk ki oda mert a kerekesszékes szállításra egy ősrégi kocsit jelöltek ki és mi kutyával is oda lettünk parancsolva, visszafelé pedig az egész szerelvény hangos, huzatos és koszos-büdös Wc-vel ellátott garnitúrából állt. Az már teljesen természetes hogy a vonat lépcsője olyan meredek hogy mivel Szuzinak már öregszik a csípője inkább kézbe vettem és felpakoltam amivel nagy jajjveszékelést váltottam ki hogy nehéz és hú és azta, de senki nem szólt volna a „szurkolók” közül hogy vigyázzak mert a lépcsőt egy oszlop osztja ketté, így jó kos módjára fejjel mentem az oszlopnak. Nagyon érdekes hangja volt, igen szépen berezonált de az is lehet hogy az csak a saját koponyám volt de ingyenkoncert a Máv szinfónikusoktól…
Még egy picit „vasútkodnék”, mivel magyar vonattal Horvátországba is elutaztunk, Szlovénián keresztül a horvátországi Pulába, a magyar ötletes „Sea you” vonat Divacáig közlekedett. A Máv azt írja az ismertetőjében hogy ez egy retro vonat, az utazó közönségnek ennél képtelenebb szembeköpésével kevés helyen lehet találkozni.
A mi pechünk volt hogy ahová utaztunk nem közlekedett hálókocsi tehát nem arról van szó hogy spórolni akart volna az ember, hanem hogy nem lehet konfortosabban utazni. Értem én, hogy nem minden a vasúttársaság számlájára írandó, hogy pályafelújítás miatt az Isztriára tartó vonat is a Balaton északi partján közlekedett, azt nem mondanám hogy száguldott a csomó lassú jel tehát sebességkorlátozás miatt. Igazából még tizenöt órát is ki lehet bírni ülve vagy valahogy támaszkodva és a nyár sokkal alkalmasabb a vasúti pálya karbantartására mint a tél, de ezen a vonaton is ahogy a mosdó kinézett.
A visszaúton esőben jöttünk szinte végig, és a hevesebb zivatar bizony befolyt az ablakon, és ezért tartom ízléstelennek a „retro vonat” kifejezés használatát, ráadásul az oda úton a vonat tele volt és sok magyar is utazott a tengerhez akár egyetlen napra akár egy rövidebb hétvégére, és elszomorító volt látni hogy Magyarország egy ilyen vonattal mutatja meg a nemzetközi színtéren hogy mit is tud.
No de elég a Máv-veregetésből, most hallottam hogy ma Vác és Budapest között is irdatlan és áldatlan állapotok voltak…
Nem magunk miatt de izgalommal vártuk a vonatozást mivel Szuzi még ilyen sokat sosem utazott, (időben) de amikor a vonat több mint tíz percet várakozott, akkor szépen meg lehetett sétáltatni.
Hosszabb azonban leírni ezeket a negatív dolgokat mint amennyire ezek befolyásolták a nyár hangulatát, mert tapasztalatok gyűjtésére abszolút alkalmas volt ez az egy hónap, például mindenképp el szeretném mondani hogy a 90 Decibel csapata (nézzetek akár utána a honlapjukon hogy mivel is foglalkoznak) szóval ők szerveztek vakok és látássérültek számára Horvátországba egyhetes nyaralást, és itt olyan tengerparti strandon lehet lubickolni illetve úszni ahol három kötél mentén tájékozódhat az ember, kettő a parttal párhuzamosan fut egy pedig merőlegesen rá és ez azért fantasztikus mert ha úszni támad kedved nem kell valakit magaddal „rángatni” hogy gyere már velem úszni. Feltett szándékom hogy utána fogok járni milyen módszerrel rögzítették a kötelet és a bójákat, mert igen ezeket számolva lehetett tudni hogy milyen messzi még a cél. Sokan azt gondolják hogy a vakember számára az akadálymentesítés azt jelenti hogy mindenhová gps navigációval közlekedik, bár nekem is van okos órám ami a vízben is használható de a nedvesség miatt az érintőképernyő nem igazán működik max az úszás után lehet kényelmesen lekérdezni hogy mit is teljesítettünk.
Csodálatos volt azt is átélni hogy bár varázslatos egy messzi sivatag, vagy tengerpart, de amikor igazán szabadnak éreztem magam az a badacsonyi hegyitaxiban volt, még sosem utaztam ilyennel de mivel egyikőnk sem lát a párommal nem csupán azért vettük igénybe ezt a szolgáltatást mert feltétlen ki szerettük volna próbálni hanem az úticélunkhoz az Imre Pincéhez nagyon más lehetőségünk nem volt feljutni. Nem mondom hogy féltem a terepjáróban de egyszerre nyújtott élvezetet maga a száguldás hogy érzi az ember a terepviszonyokat, és közben koncentrálni és kapaszkodni is kell, Szuzira is figyelni bár őt annyira nem hatotta meg ez az utazás, annál inkább a megérkezés után egy jó illatú növény.
Madách után : a gép még nem forog és az alkotó nem pihenhet tehát készülnek a bejegyzések az élményekről, de bevallom egy hete dolgozom de az első nap minden olyan új volt egyrészt szeptember 2 volt az első nap hogy életemben spinningeltem és új cipőm is lett, ennek az lett a következménye hogy úgy éreztem magam az első munkanapon mint ha minden új köntösbe öltözött volna, enyhe izomláz és fenék fájdalom, ismeritek bizonyára az érzést hogy minden ismerős de néha az ember rosszul méri fel a távolságokat.
Itt az indián nyár, ameddig lehet élvezzük a jóidőt én pedig jövök még!
Oldal ajánlása emailben
X