Természetesen személyiségemhez habitusomhoz méltóan imádom a vakok társadalmát megosztó cikkeket írásokat!
Az autószereléssel annyira sokat nem próbálkoztam sem mostanában sem gyermekkoromban, egyik ilyen emlékem az amikor lehült állapotában a sárga színű Wartburgunk motorházában kotorásztam a hengerek és a transzformátor és miegymás között, amikor hatalmas meglepetés ért. Aki esetleg ismeri látta ennek az autónak a motorházát tudhatja, de ha nem most megtudja tőlem hogy a motortér tetejét egy vékony rúddal kellett feltámasztani. Az izgalmas kütyük annyira lenyűgöztek hogy én erről a rúdról megfeledkeztem és valószínűleg a vállammal vagy oldalammal elmozdíthattam mert egyszer csak arra eszméltem hogy a motorház teteje rázuhant a fejemre. Nem volt fájdalmas, inkább félelmetesnek nevezném mikor a “szabad égből” valami az ember nyakába pottyan.
Az imént belinkelt írással kapcsolatosan az a véleményem, hogy ismét láthatjuk ( ti is és én is), hogy a “nagyvizen” túl nem olyan nagy szám ha valaki autótszerel és nem lát egyetlen egy dolog fontos meg tudja-e csinálni akár segítséggel vagy sem. El kell mondjam nektek hogy néhány sorstársam nevetségesnek tartja ezt az amerikai úriembert aki vakon szereli az autókat, én viszont azon a véleményen vagyok ha az üzletfeleinek és neki ez jó akkor csinálja. Eszembe jut még egy magazinműsor 10 évvel ez előtt, ott egy szerbiai vak férfit mutattak aki autókat bütykölt nála a helyzet azért volt másabb mert ő sokáig látott és voltak emlékei. Igazán nekem semmi gondom nincs a határaikat feszegető vak illetve látássérült embertársaimmal, csak azt nem akarom hogy ezt követően nekem is egyik pillanatról a másikra kereket kelljen cserélnem:)
Példának az jutott eszembe, hogy sok látássérült, akár teljesen vak dolgozik informatikával és akadnak közülük akik a hardveres részbe is belenyúlnak. Néhány évvel ez előtt irigységből, kivagyiságból én is kotortam az othoni gépem házában természetesen úgy hogy be volt kapcsolva hiszen úgy a menő, vissza is illesztettem egy kilazult kábelt, viszont a “fekete leves” akkor érkezett amikor a kézfejem hozzáért az egyik hűtőventillátorhoz, mivel a rémülettől felugrottam és ezzel sikerült az asztal szélével lehorzsolnom a vállam.
Gondolhatjátok hogy már ezen tapasztalatok birtokában nem nyúlkálok csak úgy össze-vissza:)
Szóval a kérésem az lenne felétek hogy ha vakot láttok azért a cikk hatására ne szereltessetek vele autót de ha kisebb műveletekben pl a kocsi tolásában segíteni tudunk, szóljatok bátran. Úgy emlékszem egy korábbi bejegyzésben már megemlékeztem a pécsi esetemről amikor az egyetemi kollégium előtt valakinek betoltam az autóját.
Mostan búcsúzom, holnap vár egy “érdekfeszítő” értekezlet a munkahelyemen, szurkoljatok hogy éljem túl!
A hétvégén ne felejtsétek othon a viharkabátot, lassan olyan rég nem használtam a rövidnadrágom hogy azt sem tudom hová tettem!
háztól-házig, motorháztól a gépházig
2011 június 30. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Mielőtt elsodorna az esti vihar, újra írok nektek és a figyelmetekbe is ajánlok egy cikket.
http://belsoseg.blog.hu/2011/06/25/nemlatni_es_megszerelni
Természetesen személyiségemhez habitusomhoz méltóan imádom a vakok társadalmát megosztó cikkeket írásokat!
Az autószereléssel annyira sokat nem próbálkoztam sem mostanában sem gyermekkoromban, egyik ilyen emlékem az amikor lehült állapotában a sárga színű Wartburgunk motorházában kotorásztam a hengerek és a transzformátor és miegymás között, amikor hatalmas meglepetés ért. Aki esetleg ismeri látta ennek az autónak a motorházát tudhatja, de ha nem most megtudja tőlem hogy a motortér tetejét egy vékony rúddal kellett feltámasztani. Az izgalmas kütyük annyira lenyűgöztek hogy én erről a rúdról megfeledkeztem és valószínűleg a vállammal vagy oldalammal elmozdíthattam mert egyszer csak arra eszméltem hogy a motorház teteje rázuhant a fejemre. Nem volt fájdalmas, inkább félelmetesnek nevezném mikor a “szabad égből” valami az ember nyakába pottyan.
Az imént belinkelt írással kapcsolatosan az a véleményem, hogy ismét láthatjuk ( ti is és én is), hogy a “nagyvizen” túl nem olyan nagy szám ha valaki autótszerel és nem lát egyetlen egy dolog fontos meg tudja-e csinálni akár segítséggel vagy sem. El kell mondjam nektek hogy néhány sorstársam nevetségesnek tartja ezt az amerikai úriembert aki vakon szereli az autókat, én viszont azon a véleményen vagyok ha az üzletfeleinek és neki ez jó akkor csinálja. Eszembe jut még egy magazinműsor 10 évvel ez előtt, ott egy szerbiai vak férfit mutattak aki autókat bütykölt nála a helyzet azért volt másabb mert ő sokáig látott és voltak emlékei. Igazán nekem semmi gondom nincs a határaikat feszegető vak illetve látássérült embertársaimmal, csak azt nem akarom hogy ezt követően nekem is egyik pillanatról a másikra kereket kelljen cserélnem:)
Példának az jutott eszembe, hogy sok látássérült, akár teljesen vak dolgozik informatikával és akadnak közülük akik a hardveres részbe is belenyúlnak. Néhány évvel ez előtt irigységből, kivagyiságból én is kotortam az othoni gépem házában természetesen úgy hogy be volt kapcsolva hiszen úgy a menő, vissza is illesztettem egy kilazult kábelt, viszont a “fekete leves” akkor érkezett amikor a kézfejem hozzáért az egyik hűtőventillátorhoz, mivel a rémülettől felugrottam és ezzel sikerült az asztal szélével lehorzsolnom a vállam.
Gondolhatjátok hogy már ezen tapasztalatok birtokában nem nyúlkálok csak úgy össze-vissza:)
Szóval a kérésem az lenne felétek hogy ha vakot láttok azért a cikk hatására ne szereltessetek vele autót de ha kisebb műveletekben pl a kocsi tolásában segíteni tudunk, szóljatok bátran. Úgy emlékszem egy korábbi bejegyzésben már megemlékeztem a pécsi esetemről amikor az egyetemi kollégium előtt valakinek betoltam az autóját.
Mostan búcsúzom, holnap vár egy “érdekfeszítő” értekezlet a munkahelyemen, szurkoljatok hogy éljem túl!
A hétvégén ne felejtsétek othon a viharkabátot, lassan olyan rég nem használtam a rövidnadrágom hogy azt sem tudom hová tettem!
Oldal ajánlása emailben
X