Beszélő számítógép és kifordított mobil
2011 február 17. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (1)
Sziasztok!
Úgy határoztam, megbeszéltem magammal hogy írok nektek az általam is használt eszközökről, legalább is néhányról amiket a minden, vagy majdnem minden nap használok.
Bemelegítésnek belinkelek egy régebbi cikket, én is csak most olvastam.
http://www.nol.hu/belfold/20090617-dragan_beszelnek_a_csodamuszerek
Elöljáróban csupán annyit, hogy nem minden látássérült használ minden segédeszközt amit kifejlesztenek, nem feltétlen azért mert nincs rá pénze, csupán azért mert e nélkül is boldogul.
Biztos sokat gondolkoztatok azon milyen módszerrel lehet vakon használni a számítógépet, milyen módon lehet tanulni, játszani esetleg vagy zenéthallgatni a géppel, vagy ami a leg fontosabb információt szerezni. Maga a pc amit használok egy teljesen hagyományos konfiguráció, amiben más mint a tiétek hogy egy képernyőfelolvasó program került rá telepítésre ami a képeket ábrákat kivéve a szöveges információk zömét felolvassa. Egyetemista koromban az előadásokon is egy laptoppal jegyzeteltem, de nem szerettem volna zavarni az előadást ezért fejhallgatóba kaptam a visszajelzést a begépelt szövegről.
Van úgynevezett braille-kijelző is, ami 40 vagy 80 karakternyi szöveget pontírássá alakít és így a braille-írást sem felejti el az ember. Ennek az eszköznek a hátránya hogy borsos az ára, egy új kijelző nagyjából 1000000 Ft körül kezdődik.
Az én felolvasó programom is egy pályázat útján jutott el hozzám, ha meg kellene vásárolnom az 300000 Forintomba kerülne, és akkor nem tudnék Szuzinak kaját venni:)
Ezt mindenképpen majd egy bejegyzésben el fogom magyarázni ha érdekel titeket mi a titka a vakon történő géphasználatnak, de most olcsóbb segédeszközökről is essen szó.
Ha elolvastátok a fent hivatkozott cikket, láthatjátok hogy a mi eszközeink nem robotok nem azért alkották meg őket hogy minket kiszolgáljanak, csak “szolgáljanak”, nem helyettünk dolgoznak, viszont lehetővé teszik olyan tevékenységek elvégzését amiket nélkülük nehézkesen vagy egyáltalán nem tudnánk megvalósítani.
Elemi szükséglet ma, hogy tudjuk hány óra van, ne arra gondoljatok mint a Vaklárma című filmben mikor a vak a siketet kérdezi, mert ott az órának más szerepe van, ott a tájékozódás volt a cél, viszont ha felébredek reggel, és bekapcsolom a rádiót, nem biztos hogy éppen pontosidőt jeleznek, és nem megoldás mindig a telefonos segítség sem az automata pontosidő felhívása. Nem vagyok tisztában ki és mikor gyártotta le az első kimondottan vakoknak készült braille órát, ami biztos, hogy a közel egyforma jelzésekkel ellátott órák, számlapok megjelenése előtt is lehettek kísérletek, egy tetejétől megszabadított, vagy kinyitható órán is egy kis tanulással ki lehet tapintani az időt, főleg akkor lehetett ez segítség, ha a vak látott valamikor és felismerte a domború számokat.
Gyermekkoromban a szovjet Rakéta órák voltak elérhetőek, ezek nem voltak a leg divatosabbak, viszont Szibériától Kazahsztánig minden időjárási körülmények között működtek, egyszer beledobtak egy medencébe előzetes bejelentés nélkül az órámmal a kezemen és miután a napon kiszáradt mutatta továbbra is pontosan az időt.
Nagyjából 13 éves lehettem mikor megjelentek az angolul és németül beszélő asztali, zseb és karórák, nem is voltak drágák, és nem annyira nehéz egy nyelven a számokat 59-ig megtanulni. Ma ott tartunk, hogy Magyarországon szép kivitelezésű braille és beszélő órák is elérhetők, a diferencia viszont hatalmas az árat tekintve, ameddig egy német vagy angol nyelvű óra 3000 Forinttól elérhető, egy magyarul beszélő társuk ha jól tudom 25000 Forintnál kezdődik. Az elérhető órák típusai folyamatosan változnak, bár külföldön néha a hazai árnál olcsóbban is beszerezhetők ezek az eszközök, de a szállítás és a kis mennyiségben történő megrendelés megemeli az árat mire ide ér.
Érdeklődéssel olvastam a cikkben a beszélő mosógépet, és porszívót, mosni szoktam én is egy viszonylag egyszerűen kezelhető mosógéppel, meg lehet jelölni akár ragasztással akár jelölő tollal a kapcsolóknál mikor melyik állás mit jelent, és például a ruháknál szigorú rendet kell tartani, így nem öltözik az ember “színesen”:)A porszívóval már nem vagyok ilyen barátságban, képzelem még ha vissza is beszélne nekem…
Vannak olyan látássérültek akik egészségügyi okok miatt akár vérnyomást, akár a vércukor szintjét mérő beszélő segédeszközt használnak, ezekre sincs igazán támogatás, sőt képzeljétek el a leg alapvetőbb eszközünkre a fehérbotok közül is csak a leg olcsóbb és nem a túl jó minőségűre van támogatás, pedig a fehérbotok korán halnak, törnek, kopnak.
Létezik még magyarul beszélő konyhai és személyi mérleg is, ezek is hozzávetőlegesen 25000 magyar pénzbe kerülnek.
Érdekes kérdés mi minősül segédeszköznek, vagy csupán vakok látássérültek által is használható eszköznek, messzire vezető és talán unalmas előadásokat lehetne erről tartani.
Van olyan álláspont mely szerint Szuzi is egy segédeszköz, mivel van rá némi állami támogatás, nem hiszem hogy ha ezt tudná magáról, akkor örülne neki, innen már csak egy lépés az ókori római felfogás, hogy az állatok dolgok csupán.
Fontos mindennapi kommunikációs eszköz a telefon, mely igen sokáig egyszerűen használható volt vakon, gondoljunk a tárcsás készülékekre, majd jött a nyomógomb ahol az elhelyezkedést szépen meg lehetett tanulni, és a modernebb készülékeken megjelent egy pont az 5-ös számon a könnyebb tájékozódás érdekében. Aztán jöttek a mobilok, régi és általam szeretett első nevükön a “rádiótelefonok”, ahol a tárcsázás nem is okozott nehézséget, viszont a telefonkönyvet, menüt csupán látó segítséggel tudtuk használni. Sms írása sem volt lehetetlen vakon, bár jó ritmusérzék és határozott kézmozdulat kellett hozzá.
A hangtárcsázás opciót én sosem kedveltem, miért kell tudni a fél utcának hogy én a Jóskát hívom, és zajos helyeken gyakran félre is kapcsolt a ketyere amiből vicces dolgok sülhettek ki. Áttörést az okos telefonok jelentettek, nem azért vásárol egy látássérült ilyet mert fényképezni szeretne vele, de ezek a készülékek alkalmasak arra hogy egy felolvasó program segítségével ugyan úgy lehet kezelni a menürendszert mint a számítógépek esetén, és felolvassák az smst. Sokféle telefon és szoftver segít már minket ebben, az sajnos közös bennük hogy sem a telefon sem a telepíthető program nem olcsó és ha valaki nem a tíz perc után a telefon újraindítását kérő demó változatot szeretné használni akkor még egy nem teljesen új készülék árát alapul véve is becslésem szerint jó 80000 Forintot rá kell szánni a projektre. Az árak tekintetében a tévedés jogát fenntartom, csak a nagyságrendeket szeretném érzékeltetni.
De mára sem maradtok Vaszabi történet nélkül, ha már a mobilokról beszéltem:
Két héttel ezelőtt pénteken a buszomra vártam nagy tömegben, és lusta voltam felhangosítani a telefonom beszélő programját, ezért úgy tartottam a fülemhez hogy a hangszórója essen közel hozzám, tehát oldalra fordítva. Egy bácsi aki már felöntött a garatra, minden áron el akarta magyarázni hogy ne úgy tartsam a telefont, mert nem fognak hallani ha hív valaki, és én szegény szerencsétlen vagyok szerinte mert még azt sem mutatták meg nekem hogyan kell telefonálni, hát milyen családom lehet…
Az lenne a kérésem, ha láttok minket furán tartott telefonnal, vagy elsötétített képernyőjű kommunikációs készülékkel, ne essetek pánikba, tudjuk mit miért teszünk!
Az í-re a pontot ezen az említett napon az tette fel, hogy szintén a buszra várakozás közben egy “jólszituált” úriember jött felém a párjával és egy babakocsival, tudom hogy Szuzi nem feküdt az út közepén, mégis ez az ember azt mondta hogy vigyem odébb a kutyám mert keresztül megy rajta a babakocsival. Nem durván azért kikértem magamnak a hangot, hogy mi szükség van erre, és ekkor azt mondotta ami a világban új dimenziót nyitott nekem, hogy ha nem lennék vak, akkor kiverné a szemem.. Nem tehetek róla, elkezdtem szakadni a nevetéstől, és ez az emberünket csak még jobban idegesítette, de összecsapásra nem került sor.
Bíztatlak benneteket bátran kérdezzetek ha szeretnétek tudni még a mindennapjainkat megkönnyítő eszközökről, miért, és milyen módon használjuk őket.
Zárszó ként azt szeretném elmondani hogy ezekben a tárgyakban, a megalkotásukban, vagy egy program megírásában is az embert látom, azt hogy sok látássérült és látó dolgozik a fejlesztéseken, tökéletesítéseken és nekik köszönök minden fáradozást!
CSillagtól az üss-tökösig
2011 április 12. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (2)
Sziasztok!
Szuzi futtában írnék nektek és persze magamnak is néhány gondolatot:
A látássérült populáció egy fiatal “vak csillagtól” hangos aki most van születőben.
A “vak-lárma” kiváltója Krizbai Terézia (Teca) aki a tehetségkutató műsorban lépett fel és ez szombat este került sugárzásra. Nem értek a zenéhez, kritikus sem volnék de örömmel tölt el hogy lehetőséget kap a megjelenésre a médiában. Természetesen mivel egy 15 éves Hölgyről beszélünk még rutint kell szereznie a nyilatkozatok adásában, bár amikor zongorázik és énekel akkor senkinek semmi kérdése nem merülhet fel mivel a tudás és a képességek számítanak. Biztosan én is irigykedhetnék rá hogy bezzeg-bezzeg ő zongorázik és énekel én meg nem, de e helyett nagyon is sok-sok energiát küldök neki és sok kitartást a furkálódások elviseléséhez a sok ráakaszkodni kívánó elkerüléséhez.
Élőben, egyenes adásban nem hallottam a lány produkcióját mert szombat este mérhetetlen mennyiségű forrócsokit ittam és ez a dolog teljesen elvette az eszem.
Tecához nem linkelnék be cikket, vagy írást, nem akarok én semmit rátok erőltetni, de a kugli a barátunk úgy is megtalál mindent és mindenkit.:)
Amúgy is itt a tavasz és egyre több úgynevezett “érzékenyítő” programra hívnak, ugye előző pénteken például egy győri középiskolában rontottam a levegőt, jövő héten meg pesti ovisoknak fogok nehéz perceket okozni és nem utolsó sorban állandó hétvégi “Minotaurus” ként ott figyelek a Láthatatlan Kiállítás labirintusában is!
Mindig mosolygok ha mondom vagy írom az “érzékenyítés” szót, ilyenkor arra gondolok hogy engem már sok korlát és oszlop a rossz helyen érzékennyé tett, valami megmagyarázhatatlan ok miatt ez ugrik be.
Képzeljétek sajnos viszont Grúzia most kimarad az életemből némely gazdasági okok és szervezési nehézségek bizonytalanságok miatt, de nem adom fel idén is el szeretnék jutni egy különleges helyre. Természetesen amennyiben lehetőségem lesz rá és mindent el fogok követni akkor vinni fogom magammal az én Szuzim is, aki valami megmagyarázhatatlan oknál fogva csütörtökön és pénteken megkérdőjelezte hogy én lennék a falkavezér.
Tudjátok ez úgy működik mivel fontos hogy a kutyám jól tudjon helybenmaradni például ha egy boltban szűkebb helyre nem férne be akkor le tudjam ültetni néhány percig, szóval a vacsorája előtt 5 10 akárhány percig ott kell maradnia ahol én mondom. csütörtökön és pénteken ez valami ok miatt nem igazán sikerült, így vagy fél órával később kapott enni.
Örülök hogy a blogom nemzetközi szinten is olvassák és hogy egy másik Susana is képbe került Petivel együtt.
Nem kívánom ezt a felületet magán célokra felhasználni, de az jutott eszembe hogy Petivel szívesen beszélgetnék skypeon, természetesen bekapcsolt webkamerával, szívesen elmesélem hogy a magyar vak barnahajú jogászok mit tesznek és mit nem tesznek, és hogy szívesen elmenének felkutatni néhány floridai kubai látássérült menekültet a spanyol nyelv gyakorlásának céljából!:)
Susikádnak pedig szép napot kívánok csak vigyázz hogy meg ne lógjon ha nagyon szökős akkor akassz egy csengőt a nyakába!
Kezdő skypeoló koromban történt hogy egy thayföldi lány felvett a partnerei közé és fel is hívott. Minden áron látni akart engem kamerán és mivel álmos voltam azt mondtam neki hogy akkor láthat engem ilyen távolságból kamera segítségével ha én is láthatom őt. Ezen persze megörült és próbálta elindítani a kameráját, de mondtam neki hogy kár a kapcsolgatásért ugyan is én vak vagyok..
Ez az információ annyira szíven ütötte hogy bontotta a vonalat és le is tiltott, az óta is pszichológushoz járok!:)
Amúgy is izgalmas helyzet ha csak valaki úgy megkeres skypeon, mert nyilván nem azzal fogom neki kezdeni legyen akár magyar akár nem, hogy “szia én Szabolcs vagyok főállású vak”.
Általában ott szokott elkapni a nevetés miután kér tőlem képet és meg is kapja én vállalom az arcom, és ő is küld magáról fényképet és erre én közlöm hogy sajnos nem látom.
Na ez után a leg különbözőbb reakciók szoktak bekövetkezni, volt olyan aki azt javasolta vegyek szemüveget, vagy olyan aki nem hitte el azt gondolta csak rossz vicc amit vele űzök.
DAVID BISBAL & KNAAN::)
Ígértem hogy elmondom a mobilokon hallható csenggőhangokkal kapcsolatos álláspontom
A “hőskorban”, csak előre gyártott dallamok közül lehetett választani, maximum a telefon típusára utalt néhány készülék hangja. A nagy áttörést az indukálta, mikor már jó pénzért persze csengődallamokat is lehetett tölteni a telefonokra és lehetett egyéniesíteni őket. Egészen 2006-ig nem volt beszélő telefonom, tehát úgy tudtam néhány hívómat beazonosítani hogy külön dallamot rendeltettem látó segítséggel hozzájuk. Sosem felejtem el azonban azt az aggodalmat ami akkor fogott el mikor a Gyuri testvérem mobilja megszólalt az asztalon mert smse érkezett és nem tudni miért egy wc lehúzás volt rögzítve és beállítva a jelzéshez.
Ma azon mosolygok ha a buszon, vonaton megszólal egy zúzós Tankcsapda szám és ezt követően egy idős úr vagy hölgy szól bele a telefonba, valószínűleg a gyermeke vagy unokája levetett telefonját kapta meg és nem tudja átállítani a hangokat. Korábban (sosem felejtem el) egyszer nagyon becsaptam magam, mert az üzenetjelző hangom az a Máv szignálja volt, és tudnotok kell hogy Győrben laktam még akkor és közel van a vasútállomáshoz az a beszélő atm amit használni szoktam. Felvettem a pénzt, sétálok ki a bankból megyek-megyek, és egyszer csak megszólal a szignál. Ábrándozós hangulatban voltam és el nem tudtam képzelni hogy milyen módon kerülhettem ilyen közel a vasútállomáshoz hogy ilyen hangosan szól a “zene”, a hideg veríték levert, és azonnal megálltam. Gyanús volt a dolog mert hirtelen csend lett és a Prézli kutyám meg igen csak nézett egy irányba, és rájöttem hogy a saját mobilom tévesztett meg:)
Jó tíz évvel ezelőtti dolgom is elmesélem, akkor az első rezgős telefonom okozott riadalmat, a fürdőszobában voltam és letettem a készüléket mert nem akartam összevizezni. Nagyban tisztálkodom, csobog a víz, és olyan hangothallok mint amikor egy irtózatosan nagy bogár repked körülöttem. Mivel félek az ilyen repülő-objektumoktól védekező állásba kaptam magam, elzártam a vizet és akkor jött a “kínos” felismerés hogy a megemlegetett telefonom rezgett egy műanyag lavórban ami borzalmasan felerősítette a hangot.
Még egy dologgal sokkoltam a járó-kelőket, egészen sokáig a Fc Barcelona himnusza volt a csengőhangom, ami egy induló szerűre komponált alkotás, de mivel sokan megrágalmaztak hogy valami régi mozgalmi dal a csengőhangom és mit képzelek magamról lecseréltem. Hiába mutattam nekik hogy hallgassák mert katalánul van, csak hajtogatták az igazukat.
Tavaly nyáron az ingyenesen letölthető vuvuzela hanggal okoztam pánikot, majd ezt követően egészen mostanáig a 2010-es foci Vb egyik hivatalos dala a
DAVID BISBAL & KNAAN által énekelt ” when I will be older..” szólalt meg ha hívtak, e szigorúan a spanyol szöveges részt vágtam ki a zenéből.
Azért is szerettem volna leírni ezt a kis szösszenetet a hangokról, mert számomra vagy néhány hasonlóan gondolkozó látássérült ismerősöm számára ezek a hangok, hatások keltik fel a figyelmet.
Továbbra is vigyázzatok magatokra, ma délután újabb hidegfront érkezik, a hócsukám tele van már a réteges öltözködéssel és vetkőzgetéssel.
Oldal ajánlása emailben
X