Gyerekkoromban valahogy így köszönt mindig a mesemondó néni aki telefonon keresztül mondott mesét és annak idején csak Pesten a mamánál volt telefon és ez nekem olyan hatalmas szenzáció volt hogy ha éppen beszélt valakivel akkor hozzáértem a falon a telefondróthoz mert azt gondoltam hogy ha egészen ügyes vagyok akkor én is át tudok jutni valamilyen módon ahhoz aki beszél. Akkor le kellett volna védetnem az ötletet és megírni egy forgatókönyvet:)
Mára meg már ott tartok hogy éppen buszozom a Láthatatlanra és mobilnettel tervezem feltölteni a blogra az írást bízva abban hogy lesz lefedettség. Bezzeg egy hete teljesen le voltam fedve mert eltakart a jóhangulat és a bécsi forgatag.
Addig is önző módon nézzetek engem remélem működik a hivatkozás mert az ilyenek elhelyezésében nem vagyok valami világbajnok.
Bécsben ezzel szemben nem zajlott érzékenyítés mert Szuzi kutyus nem volt velem a három nap alatt még kockábbra fagyott volna a feje így szabadságoltam és amennyire tudom jól is érezte magát és kikapcsolódott. Honnan vettem észre? Hétfő reggel olyan őserővel kezdett el vezetni és úgy örült ha egy falevélkupacot vagy az álványozást ami az élet megrontója kikerülte és megdícsértem mint ha aranyrögöt talált volna a messzi Északon.
Visszatérve az egykori Habsburg birodalom fővárosához most teljesen elvarázsolt a vezetősávjaival amiket okosan terveztek meg például úgy hogy ha nagy téren keresztül kell menni akkor megtalálható és amint fal következik úgy tűnik el hogy a vakot oda vezeti a falhoz de amint újra “légüres” tér következik mint egy barlangi búvópatak előkerül és segít a “szegény” vándornak. Találkoztunk olyan jelzőlámpával is ami hangjelzést adott ki és az oszlopon ki lehetett tapintani hogy milyen jellegű az útkereszteződés, hány sáv van, közlekedik-e ott villamos, sziget található-e az átkelésnél, stb. Amit nem tudtam megfejteni hogy mivel a lámpa állandóan kattog honnan lehet tudni mikor van szabadjelzés? Arra tudok még gondolni hogy a bécsi vagy osztrák “kollegák” kapnak egy távirányítót és ezzel tudják bekapcsolni a hangjelzést de ez csak feltételezés ezért ha valakinek információja van arról hogy működik a rendszer szívesen venném ha megosztaná velem. Kérdezhetnétek hogy minek ezt tudni nekem mikor csupán ritkán fordulok elő az osztrák fővárosban? A válasz egyszerű: Szeretnék ott is és más ausztriai városokban is gyakrabban megfordulni és nem kirándulás céljával ki szeretném magam próbálni Nyugaton. Ígérem a “koldulást” mára befejezem de ha bármelyik Tisztelt olvasómnak van fogalma arról hogy merre érdemes indulni ha az ember vakon állást szeretne találni Ausztriában akkor küldje el nekem gondolatait, természetesen én is kutakodom.
Komolyan felmerült az ötlet hogy forraltbort fogok árusítani ezzel keresem majd a kenyerem de aztán elvetettem az ötletet mert elképzelhető hogy a hasznot elfogyasztanám és nyáron kevés forraltbor fogyna:)
Komolyabbra fordítva, jogos a kérdés hogy vakon mit lehet élvezni egy forgatagból egy városból de meggyőződésem és tapasztalatom hogy a helyeknek hangulatuk van és itt nem arra gondolok hogy valaki leírja hogy feldíszített minden, hanem az utcák a belváros elrendezése hogy mennyire szélesek sokat elárulnak és most ne az akadálymentességi szempontokra gondoljatok csupán mert ha ebből indulnék ki akkor leszólnnám a barcelonettai tengerpartot mert nem vót kötél a tengerben ami mentén úszhattam volna és a homokban sem volt csík ami vezessen sőt a sangriára sem volt pontírással ráírva hogy hány százalékos.
A hostelben ahol laktunk az első nap azért aranyos volt a lány, miután kitöltöttük az én bejelentkezésre szolgáló nyomtatványomat ezt még valahogy feldolgozta hogy nem én írtam le az adataim de utána nyomatékosította hogy de aláírás kell ám. Sajátkezű. Meg is kapta bár tudom hogy még alakítanom kell a szignón de ahogy mifelénk mondják “egynek jó az”.
Nem könnyű még egy hét után sem minden hangulatot és benyomást leírni mert folyamatosan jutnak eszembe az események hogy mi hogy történt és milyen sorrendben de amint a processzorom kidob valami újat ti is értesülni fogtok róla.
A mai reggel sem múlt meglepi nélkül, nem az előrehozott Mikulás tett szenet a cipőmbe hanem amikor a pesti buszt vártam Győrben valami érces férfi hangra lettem figyelmes. Első felindulásomban arra gondoltam hogy a bácsi már bevette a célzóvizet, de elkezdtem figyelni a mondókáját. Azt mondta hogy a valahányas autóbusz négy perc múlva a megállóba érkezik.
Szívem szerint felsikítottam volna örömömben hogy megérkezett az intelligens buszmegálló illetve már néhányat üzembe helyeztek Győr-cityben de én most találkoztam “fültől-fülbe” az elsővel.
A sors vagy az élet fintora az hogy éppen most tekintgetek Nyugatra de pontosan jó ez így mert ha az árny alattoknak meg a láthatatlanoknak és az egyéb tudatosító programoknak megvannak az eredményei akkor tovább kell lépni hátha máshol is tudnák hasznosítani a tapasztalataim.
Aki a mai nap jön a Népligeti Út 2-be a Láthatatlanra találkozhat velem is és ami biztos a Sanyi barátommal is őt a sötétben a jóízű nevetéséről lehet felismerni.
Ma reggel hallottam a rádióban hogy valahol a pesti belvárosban Marokkó a vendég és lehet ajándékokat dísztárgyakat venni és ételt kóstolni. Szegények azért fázhatnak itt, gondolom még az Atlasz-hegységben sincs gyakran ennyire hűvös napközben bár méég nem jártamm arra, viszont minden elképzelhető az is hogy kérek egy vakvezető tevét aztán uzsgyy.
Szép hétvégét kívánok, a ma este bulizóknak balesetmentes hazaérést, a pihegőknek aktív pihenést és ma este elképzelhető hogy találkoztok velem valamelyik pesti éjszakai járaton no és Sanyival is meg az ő Argó kiskutyájával. Megmagyarázhatatlan ok miatt szeretem az éjszakai buszok hangulatát, olyan mint mikor van egy vidámpark vagy búcsú, este hétig könnyed mert gyerekek is vannak és 9 től meg a körhinták és egyéb játékok gyorsabban forognak, a zenék hangosabbak és egyre ritmusosabbak.
észak-nyugati átjáró
2011 december 3. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (2)
Hallo-Hallo!
Gyerekkoromban valahogy így köszönt mindig a mesemondó néni aki telefonon keresztül mondott mesét és annak idején csak Pesten a mamánál volt telefon és ez nekem olyan hatalmas szenzáció volt hogy ha éppen beszélt valakivel akkor hozzáértem a falon a telefondróthoz mert azt gondoltam hogy ha egészen ügyes vagyok akkor én is át tudok jutni valamilyen módon ahhoz aki beszél. Akkor le kellett volna védetnem az ötletet és megírni egy forgatókönyvet:)
Mára meg már ott tartok hogy éppen buszozom a Láthatatlanra és mobilnettel tervezem feltölteni a blogra az írást bízva abban hogy lesz lefedettség. Bezzeg egy hete teljesen le voltam fedve mert eltakart a jóhangulat és a bécsi forgatag.
Addig is önző módon nézzetek engem remélem működik a hivatkozás mert az ilyenek elhelyezésében nem vagyok valami világbajnok.
http://egyuttegymasert.blog.hu/2011/12/02/igy_erzekenyitunk_mi?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare
Bécsben ezzel szemben nem zajlott érzékenyítés mert Szuzi kutyus nem volt velem a három nap alatt még kockábbra fagyott volna a feje így szabadságoltam és amennyire tudom jól is érezte magát és kikapcsolódott. Honnan vettem észre? Hétfő reggel olyan őserővel kezdett el vezetni és úgy örült ha egy falevélkupacot vagy az álványozást ami az élet megrontója kikerülte és megdícsértem mint ha aranyrögöt talált volna a messzi Északon.
Visszatérve az egykori Habsburg birodalom fővárosához most teljesen elvarázsolt a vezetősávjaival amiket okosan terveztek meg például úgy hogy ha nagy téren keresztül kell menni akkor megtalálható és amint fal következik úgy tűnik el hogy a vakot oda vezeti a falhoz de amint újra “légüres” tér következik mint egy barlangi búvópatak előkerül és segít a “szegény” vándornak. Találkoztunk olyan jelzőlámpával is ami hangjelzést adott ki és az oszlopon ki lehetett tapintani hogy milyen jellegű az útkereszteződés, hány sáv van, közlekedik-e ott villamos, sziget található-e az átkelésnél, stb. Amit nem tudtam megfejteni hogy mivel a lámpa állandóan kattog honnan lehet tudni mikor van szabadjelzés? Arra tudok még gondolni hogy a bécsi vagy osztrák “kollegák” kapnak egy távirányítót és ezzel tudják bekapcsolni a hangjelzést de ez csak feltételezés ezért ha valakinek információja van arról hogy működik a rendszer szívesen venném ha megosztaná velem. Kérdezhetnétek hogy minek ezt tudni nekem mikor csupán ritkán fordulok elő az osztrák fővárosban? A válasz egyszerű: Szeretnék ott is és más ausztriai városokban is gyakrabban megfordulni és nem kirándulás céljával ki szeretném magam próbálni Nyugaton. Ígérem a “koldulást” mára befejezem de ha bármelyik Tisztelt olvasómnak van fogalma arról hogy merre érdemes indulni ha az ember vakon állást szeretne találni Ausztriában akkor küldje el nekem gondolatait, természetesen én is kutakodom.
Komolyan felmerült az ötlet hogy forraltbort fogok árusítani ezzel keresem majd a kenyerem de aztán elvetettem az ötletet mert elképzelhető hogy a hasznot elfogyasztanám és nyáron kevés forraltbor fogyna:)
Komolyabbra fordítva, jogos a kérdés hogy vakon mit lehet élvezni egy forgatagból egy városból de meggyőződésem és tapasztalatom hogy a helyeknek hangulatuk van és itt nem arra gondolok hogy valaki leírja hogy feldíszített minden, hanem az utcák a belváros elrendezése hogy mennyire szélesek sokat elárulnak és most ne az akadálymentességi szempontokra gondoljatok csupán mert ha ebből indulnék ki akkor leszólnnám a barcelonettai tengerpartot mert nem vót kötél a tengerben ami mentén úszhattam volna és a homokban sem volt csík ami vezessen sőt a sangriára sem volt pontírással ráírva hogy hány százalékos.
A hostelben ahol laktunk az első nap azért aranyos volt a lány, miután kitöltöttük az én bejelentkezésre szolgáló nyomtatványomat ezt még valahogy feldolgozta hogy nem én írtam le az adataim de utána nyomatékosította hogy de aláírás kell ám. Sajátkezű. Meg is kapta bár tudom hogy még alakítanom kell a szignón de ahogy mifelénk mondják “egynek jó az”.
Nem könnyű még egy hét után sem minden hangulatot és benyomást leírni mert folyamatosan jutnak eszembe az események hogy mi hogy történt és milyen sorrendben de amint a processzorom kidob valami újat ti is értesülni fogtok róla.
A mai reggel sem múlt meglepi nélkül, nem az előrehozott Mikulás tett szenet a cipőmbe hanem amikor a pesti buszt vártam Győrben valami érces férfi hangra lettem figyelmes. Első felindulásomban arra gondoltam hogy a bácsi már bevette a célzóvizet, de elkezdtem figyelni a mondókáját. Azt mondta hogy a valahányas autóbusz négy perc múlva a megállóba érkezik.
Szívem szerint felsikítottam volna örömömben hogy megérkezett az intelligens buszmegálló illetve már néhányat üzembe helyeztek Győr-cityben de én most találkoztam “fültől-fülbe” az elsővel.
A sors vagy az élet fintora az hogy éppen most tekintgetek Nyugatra de pontosan jó ez így mert ha az árny alattoknak meg a láthatatlanoknak és az egyéb tudatosító programoknak megvannak az eredményei akkor tovább kell lépni hátha máshol is tudnák hasznosítani a tapasztalataim.
Aki a mai nap jön a Népligeti Út 2-be a Láthatatlanra találkozhat velem is és ami biztos a Sanyi barátommal is őt a sötétben a jóízű nevetéséről lehet felismerni.
Ma reggel hallottam a rádióban hogy valahol a pesti belvárosban Marokkó a vendég és lehet ajándékokat dísztárgyakat venni és ételt kóstolni. Szegények azért fázhatnak itt, gondolom még az Atlasz-hegységben sincs gyakran ennyire hűvös napközben bár méég nem jártamm arra, viszont minden elképzelhető az is hogy kérek egy vakvezető tevét aztán uzsgyy.
Szép hétvégét kívánok, a ma este bulizóknak balesetmentes hazaérést, a pihegőknek aktív pihenést és ma este elképzelhető hogy találkoztok velem valamelyik pesti éjszakai járaton no és Sanyival is meg az ő Argó kiskutyájával. Megmagyarázhatatlan ok miatt szeretem az éjszakai buszok hangulatát, olyan mint mikor van egy vidámpark vagy búcsú, este hétig könnyed mert gyerekek is vannak és 9 től meg a körhinták és egyéb játékok gyorsabban forognak, a zenék hangosabbak és egyre ritmusosabbak.
Oldal ajánlása emailben
X