Örüljünk együtt!
2018 október 22. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Kellemes hosszú hétvégét kívánva mindenkinek,
Biztosan sokan olvastátok vagy láttátok az alábbi történetet.
http://www.kutyabarat.com/hirek/4476/nem_talal_maganak_alberletet_a_latasserult_egyetemista_fiu_vakvezeto_kutyaja_miatt
Az örömteli hír az hogy sikerült a családnak albérletet találni viszont egy-két gondolat indult el a fejemben amelyeket meg is osztok veletek.
Belegondolok de november végén lesz húsz éve hogy vezetőkutyám van, ennek a létnek minden következményével. Olyan helyzetbe egyenlőre nem kerültem mint Mátéék de később leírom hogy azért Bécsben sem egyszerű a kutyás helyzet.
“Ha majd a jognak asztalánál”…
Jogász végzettségem ellenére nem hiszem hogy minden problémát, összeütközést csupán jogi úton lehetne megoldani, mert születik adott esetben egy kötelező érvényű döntés de ha bármely félben keserű utóíz marad akkor nem nyerünk sokat. Mire is gondolok? Létezik már jó ideje a diszkrimináció ellenes hatóság akik több üzletláncot is már megbüntettek mivel nem akarták a segítőkutyát beengedni. Vannak azért olyan viszonyok amelyekbe nem lehet így beavatkozni, például nem lehet kikényszeríteni hogy valaki egy kutyás vakembernek ki adja a lakását ha törik ha szakad. Ugyan ilyen nehéz helyzet a taxizás is, mert nem mindig egyszerű még Budapesten sem kutyát is szállító autót találni, illetve jártam már úgy hogy a diszpécser elfelejtette tájékoztatni a sofőrt hogy lenne egy négylábú is a csapatban és ő is kellemetlen helyzetbe került de én is. Vidéken még nehezebb a helyzet, sajnos az általam szeretett Székesfehérváron jártam úgy hogy egyetlen autót sem találtam aki kutyát szállított volna, igen mondták hogy miért nem szóltam korábban de nem tudhattam hogy autóra lesz szükségem ez volt az oka. Nem néztem még meg, viszont a kutyabarát.hu oldalon úgy olvastam hogy van olyan telekocsi szolgáltatás amely kimondottan kutyabarát, ha lesz érkezésem rá fogom szánni az időt.
Mi a helyzet a szállásokkal?
Ahogy én érzékelem a dolgokat itt sem lehet egyértelmű következtetéseket levonni hogy javult-e kutyás szempontból a helyzet vagy sem, mert nagyon sok kutyabarát szállás van ahol mindenképp ha kuutyával érkezik az ember ezt az extra szolgáltatást meg kell fizetni, és akkor kap a kutyus fekhelyet akár játékot vagy jutalomfalatot a szobába. Egyfelől értem én hogy az én kutyám után is össze kell takarítani a szőrt, viszont jutifalira és fekhelyre vagy tálra lehet hogy nem tartok igényt mert hoz az ember magával. Nem jelent gondot kifizetni plusz pár ezer forintot ami a kutya költségét jelenti, de korábban mondjuk a kétezres évek elején többször előfordult hogy bár a kutyabarát jelzőt a szállás nem viselte de nem kellett plusszban fizetni ha kutyával érkezett az ember. Nem vagyok döntőbíró de az igazságérzetem azt súgja hogy ha valaki nem hobbiból viszi a kutyáját magával hanem mert szüksége van rá, akkor esetleg el lehetne tekinteni az összegtől.
Az is nagyban változik hogy mennyire kutyabarátságos a hely, általában az infrastruktúra rendben is van csupán a szemléleten kellene még formálni, konkrétan arra gondolok hogy tavaly év végén voltunk egy soproni kutyabarát hotelben, és Szuzit nyilván levittük magunkkal az ebédlőben mert ő jöhet, ami kellemetlen volt hogy egy vendég és a személyzet egy tagja mondjuk a szomszéd asztalnál értetlenkedett hogy miért jöhet be kutya az ebédlőbe, és megtanácskozták hogy igen kutyabarát a szállás de ennek nincs sok értelme stb… Nekem ez azért volt kellemetlen mert pontosan a kutyabarát minősíttés miatt választottuk ezt a helyet de egy ilyen eszmecsere nincs jó hatással az ember hangulatára, mivel veszekedni nem szeretne de feltétlen kötelező elviselni hogy róla és a kutyájáról így beszélnek?
Őszintén remélem hogy ez a piac is le fog tisztulni és a kereslet ki fogja szűrni hogy hol tűrik csak meg a kutyákat mert kell a vendég és lehet sok cuki fényképet készíteni, és hol kutyabarát a szemlélet. Nem szorosan a témához kapcsolódik de ki kívánkozik a gondolat hogy olyan kényelmetlenül érzem magam mikor odajönnek hozzánk és bizonygatja hogy ő milyen nagy kutyás és mennyire ért a kutyákhoz és a következő pillanatban megkérdezi hogy a kutya miért nem fogadja el tőle a jutalomfalatot hiszen ő kedveskedni szeretne… Jó amúgy hogy újabban mindenki nagyon ért a kutyákhoz csak az alapvető szabályokkal nincs tisztában hogy más kutyájának csak úgy nem kínálunk falatkákat.
Kitekintő:
Európában sem feltétlen jobb a helyzet segítőkutya és bérelhető lakás viszonylatában, az első történetet erről 2006 körül hallottam hogy Brüsszelben gyakornokoskodott egy finn vak fiatal srác akinek szintén volt kutyája és nem tudtak számára lakást találni és erről az egyik követség alkalmazottja tudomást szerzett és ő adott ki egy szobát.
“Szóba se jöhet Skandinávia”
Van egy svéd kollegám és egyszer az ő egyik barátja aki szintén vak készített velem egy riportot itt Bécsben és őt kérdeztem hogy mi a helyzet kutyásfronton, mikor én Svédországban jártam akkor Szuzi nem volt velem. Azt mondta hogy szállást lehet találni, de amire szigorúan vigyáznak hogy ha közös az étkező és akár egyetlen vendég is allergiás a kutyára vagy a vallása miatt ki nem állhatja őket akkor tilos a közös helységbe még a segítő kutyát is bevinni. Említettem neki hogy esetleg ismét mennénk Svédországba és felhívta a figyelmemet hogy mindenképpen keressük meg akár őt akár más kutyás vakot mert az éttermek nem kötelesek “eltűrni” a kutyát, és vannak bizonyos kutyás helyek.
Máshol viszont:
Eddig csupán egyszer voltam Angliában és Walesben kutyával és az a benyomásom volt hogy sok helyre bármilyen jólnevelt kutyát beengednek és ami szimpatikus volt hogy felajánlották hogy hoznak vizet a kutyának de nem zavarták jó értelemben észre sem vették, sőt az is egyértelmű volt a felszolgálóknak hogy ha én mosdóba szeretnék menni akkor inkább nem viszem a kutyát magammal mert ki tudja milyen ott a padló sőt ha hölgy volt a felszolgáló akkor valahogy nem szeretett volna mindenképpen bejönni a wc-be mondván hátha kell segítség…
“Cascabel!”
Nyelvet ugye külföldön nyelvi környezetben máshogy és szórakozva is lehet tanulni, mondjuk mikor Barcelonában még Prézlivel mentünk a metró felé és a következő történt:
Annak idején neki volt a nyakában egy ún pergő csengő ami hangjelzést adott hogy figyeljenek ránk illetve ha a kutya el volt engedve akkor tudtam hogy hol van. Megyünk így csörömpölve és oda jön egy nő és megszólít spanyolul és nagyon magyarázza hogy “tudja tudja cascabel, nekem is van”… Gőzöm nem volt hogy mit kellett volna felismernem de ő ekkor oda nyújtotta a kis táskáját és oda tette a kezem egy pici csengőre, hát ezért jött oda hogy neki is van cascabel és nekem is ez olyan összekacsintás féle volt.
A többszöri spanyolországi tartózkodásaim során egyetlen egyszer volt egy bácsika aki értetlenkedett a kutya miatt, ez is a barcelonai nyaralás alkalmával volt de nem egy étteremben, hanem egy tök üres stadionban amit már nem is használtak az Espanyol valamikori pályáján voltunk de azóta sem értem hogy mi zavarta az “Hombre”-t. A
A Kanári-szigeteken meg az a tapasztalat hogy a helyiek közül nagyon soknak van kutyája és jól is fogadták Szuzit. Egyetlen egy latinamerikai takarítónőt rémítettünk halálra, mivel szaunázni mentünk Szuzit a szobában hagytuk, és ő valamit rendezkedni szeretett volna a szobában (talán nem tettük ki a foglalt táblát) és Szuzi kijött és ő próbálta visszatessékelni de lejött a kutya bolhanyakörve. Szegény, úgy kétségbe volt esve hogy júj elrontott valamit és biztos fizetnie kell de aztán megnyugtattuk és mi kértünk elnézést.
Ha már “cascabel”, tessék figyelni mert a “cascavel” teljesen más ez Brazíliában csörgőkígyót jelent…
“Jönnek a sógorok!”
Hat éves korom óta van osztrák sógorom, és amikor a felnőttek akár rádióban akár az utcán csak úgy emlegették őket hogy a “sógorok” én mindig elámultam hogy ezek a bácsik honnan tudják hogy nekem osztrák a sógorom?
A kutyás helyzet itt is meglehetősen összetett, nem egyszerű kutyával Bécsben lakást találni, mert eléggé nagy a túlkereslet az árak ezért magasan vannak és itt mondjuk kevés az amit mi albérletnek nevezünk, mert sokan az ingatlant egy cégtől bérlik és nem a Pauli bácsitól aki néha belopakodik hogy a Juliska már megint széthagyta a fél pár zoknit.. Mivel itt van a közelben a Vakok Szövetsége őket is kérdeztük már sokszor hogy lakásbérlés és kutya korrelációjában tudnának-e segíteni de csak széttárták a kezüket. Nem mondom azt hogy ha itt valaki olyan helyzetbe kerülne mint Máté akkor nem kapna segítséget, de lassabban, mindenki nagyon megértené hogy de nehéz, de sokat kellene keresgélni. Nyilván elképzelhető hogy külső kerületben akár Budapesten akár Bécsben is könnyebb kutyabarát lakhatást találni de akkor Máté is utazzon a négy óra helyett csak két órát? Nem gondolom hogy így kellene lennie.
Sokan akik mondjuk Ausztriába látogatnak de nem Bécsbe irigykedve nézik vagy nézték hogy azta sok étterem kutyabarát és ki van készítve a víz és nem okoz gondot ha valaki kutyával érkezik, Bécsben már nem ennyire egyértelmű a helyzet mert sajnos ha valaki olyan kultúrából érkezett ahol nincsenek segítőkutyák akkor eléggé mogorván reagálnak engem tessékeltek már ki egy zöldségesből mondván hogy a Szuzi szaglássza a zöldségeket, illetve amikor a párommal és Szuzival egy belvárosi élelmiszerboltban akartunk vásárolni húsz perccel a zárás előtt akkor ki akartak küldeni, hiába mutattam a kutya igazolványát, majd mikor a főnököt kértük azt mondták hogy mindjárt jön. Vártunk, közben záróra lett és kiderült hogy nem is volt ott a főnökasszony.
Régóta meg szerettem volna veletek osztani ezt a szívfájdalmam ami nemsokára következik de eddig nem találtam hozzá megfelelő alkalmat és lelkiállapotot de most nem “menekültök”:
A történet amit az előbb leírtam az élelmiszer üzlettel még tavaly történt, de sajnos idéntől a mi számunkra mármint nem Ausztriában kiképzett kutyák és gazdáik számára kedvezőtlen változások történtek. Hiába van nemzetközi szinten is érvényes igazolványunk, elvileg akkor vihetem be Szuzit bárhová is, ha Ausztriában a megfelelő közreműködő szervezetnél újra vizsgát tennék. Akár fel is készülhetnék a vizsgára bár nem értem hogy akkor milyen egységes a szabályozás ha egy magyarországi okmányt már nem tekintenek hitelesnek…? Vizsgázni azonban nem vizsgázhatunk mert Szuzi túl idős hozzá és a csípője is olyan mint egy 11,5 éves kutya csípője. Létezik egy
]
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény
erre hivatkozva elvileg jogunk van ugyan úgy magunkkal vinni a segítő “jószágot”, csupán a megvalósítást tartom elképzelhetetlennek hogy tudom megmagyarázni valakinek aki nem jártas a jogban hogy kérem nincs igazolvány de van itt egy egyezmény. Akkor lehet még viccesebb a helyzet ha az illető nem hogy a jogi német nyelvet de a hétköznapit is alig érti.
Mindent egybevéve én hiszem azt hogy a szemlélet változik és változhat, és legyen valaki akár kutyával akár gyerekkel nem kerül olyan helyzetbe hogy nem talál albérletet. Az nem kérdés hogy ha a kutya kárt okoz akkor azért a gazdi tartozik felelősséggel és balesetek sajnos előfordulhatnak.
Mindenkinek kellemes kutyázást, gyerekezést, pihenést és napozást kívánok, itt nincs hosszú hétvége de most úgy érzem hogy tartalmasan töltöm a pihenőnapot..
“Édes” “Víz”
2018 június 25. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
A szent világbajnokság közepedte most én egy más történettel jelentkezem, nem is túl hosszan. Nyilván a labdarúgás és az események követése is meghatározza a napjaimat mostanság (így a környezetemét is) ezért mégegyszer elnézést kérek a túlzott reakciók és a hangos közönség miatt.
A nyár és a forróság most így a 19 fokos hidegben távolinak tűnik, de nemsokára újra jön a felmelegedés és az ami ezzel jár. Nyilván akár embernek akár kutyának érdemes odafigyelnie hogy elegendő folyadékot vegyen magához, az embereknél újabban arra is hogy ne igyanak túl sok vizet, a kutyák illetve az állatok nem ilyen bolondok…
Egyik kutyám sem volt az a nagy vízfogyasztó, Prézli még kevesebbet ivott mint Szuzi és gyakran adódott félreérthető helyzet mikor sokan minden áron itatni akarták volna a kutyát, elfeljtve azt hogy ha egy kutyának lóg a nyelve akkor az nem feltétlen jelenti hogy szomjas csupán párologtat hogy hűtse magát.
Helyes dolog ha a kéretlen „itató” még minket tol le hogy „de miért nem iszik a kutyája”, illetve ha ott hagyja akár vonaton akár egy étteremben a tálat itató edényt a széknél és a „bolond vakja” meg placcs belelép… Nem baj, követjük a búvár Kund hagyományait és akarva akaratlanul is megmerítjük a lábunkat, mondjuk ez cipőben és zokniban nem mindig ilyen vicces.
Jöjjön akkor egy rövid hír amit a NL cafén is olvashattatok:
https://www.nlcafe.hu/eletmod/20180622/nem-hajlando-viz-ad-kutya-kavezo-hoseg/
Előfordulhat, hogy az ember elfelejt vizet vinni magával, vagy váratlanul nyúlik hosszabbra az út, ezek a „csomag részei” Ahogy látható is, a képen a nyakamban egy kimondottan kutyák itatására használható kulacs és itatótál van, de amikor 1998-ban elkezdtem kutyázni akkor ilyenem nem volt sőt előfordult hogy megfelelő kutyatál sem. Meleg helyzetbe azért Prézlivel is kerültünk és mivel nem túl nagy a tenyerem volt hogy mások segítettek megitatni a jószágot egy kútnál mert valahogy tál vagy itatásra alkalmas eszköz nem volt a közelben.
Egyszer (ez emlékezetes eset számomra) egy hatalmas marok jött segíteni az itatásnál, történt hogy 2001-ben egy Magyarország határán végig gördülő tandemtúrán vettem részt ahová Prézli is elkísért, és Vas megyében egy apró faluban voltunk, betértünk egy kocsmába kávézni viszont a kutyatálat a buszban hagytam. Egy „duplán kovács” egy igazi úr felajánlotta a segítséget hogy megitatja ő Prézlit, igen a neve és a foglalkozása is kovács volt és hatalmas mancsa volt. Mivel az ivókutat bonyolult lett volna megközelíteni felajánlotta hogy „fiatalember adja csak ide bízza csak rám a kis kuszit”, és én így is tettem. Volt a kísérők között aki aggódott hogy mi lesz ha lelép az ipse a kutyával de mondtam neki hogy egyrészt itt mindenki ismer mindenkit, másrészt nagyon feltűnő lenne hogy a kovácsuk hirtelen egy segítő kutyával mászkál…
Nem vagyok egy műszaki / technikai zseni de hihetetlen hogy sem az étterem alkalmazottjainak sem egy vendégnek nem jutott eszébe hogy egy műanyag palackot félbevágjanak és az aljából megitassák a kutyát, persze elképzelhető hogy nem is ivott volna azért csak lett volna erre megoldás. Aki figyelmesen olvassa a rövid hírt feltűnik hogy valószínűleg Ausztráliában nem minden helyre kötelező beengedni a vakvezetőket, ez is érdekes adalék, csak közbevetőleg biggyesztem ide hogy Svédországban ha a vendéglátós úgy dönt hogy nem enged be segítőkutyát sem akkor nincs mit tenni, ez a törvény…
Hogy is reagálnak egy picit Délebbre a kutya itatás kérdésére? Na nem Ausztráliától hanem Magyarországtól viszonyítva:
Hurrá tavaszi szünet, irány Grancanaria és a repülőn ülve vettem észre hogy Szuzinak nincs tányérja, komolyan ott tartottam hogy én visszafordulok, eltérítem a gépet, de kell hogy legyen megoldás. A párom mondta hogy de biztos kitalálunk valamit, nyugodjak meg..
Mikor jött az etetés és itatás ideje el is ment a szálloda éttermébe és mondta hogy szeretnénk a kutyust megetetni illetve megitatni tudnának-e esetleg egy hétre adni egy fazekat vagy tálat. A konyhások hosszan tanácskoztak, majd két teljesen etetésre és itatásra megfelelő tállal érkeztek vissza, mondta nekik hogy „egy elegendő lesz”, de hát ők csak erősködtek hogy „nem-nem egy a víznek, a másik a tápnak”…
Azt is nehezen fogadták el hogy Szuzi nem eszik maradékot és szívesen meg is töltötték volna az edényt de sikerült elmagyarázni hogy így is sokat segítettek.
Azt gondolom tehát az ausztráliai esetről hogy lehet itt vizsgálgatni a dolgokat de ahol emberség és megértés van ott egy kutya megitatása igazán nem jelenthet akadályt. Nem ismerem az előírásokat de azt gondolom hogy teljesen mindegy egy edényből, tányérból ember vagy kutya ivott azt olyan technológiával kellene elmosni hogy ez a tény ne számítson. A vak férfit is megértem hiszen nem tudni mennyi ideje kutyázik elképzelhető hogy még bírta volna a kutya víz nélkül és így picit túl reagálta a dolgot, de ha esetleg Bécsben vagy Magyarországon jár akkor szívesen adok neki egy itató tálat és üveget.
Kíváncsi vagyok idén nyáron milyen tapasztalatokkal gyarapszom, ha minden úgy alakul ahogy én szeretném akkor augusztus elején irány Horvátország Isztria.
Ma estére viszont Hajrá Spanyolország!
Kristály tisztán
2015 február 9. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Ma igazán elhavazódtunk itt Bécsben, még jó hogy amúgy is szabadnap van és van idő olvasgatásra és a blog írására.
Korábbi írásaimban már olvashattatok több vicces illetve kevésbé nevetséges történetet arról hogy mennyire pórul jár az ember (akár vak akár nem) ha akarata ellenére segítenek, vagy a segítség nem a megfelelő formában érkezik.
„Aki gyorsan ad, kétszer ad”
A népi bölcsesség igazságtartalmát nem vonnám kétségbe, viszont az a vicc jut eszembe róla mikor a parasztbácsi elkerül a nagyvárosba és leint egy taxit. A bácsika még nem ült autóban csak lovaskocsin ezért a sofőr jóindulatúan magyarázza neki hogy az a kerek középen a kormány, azzal lehet irányítani a járművet. Be is céloz egy gyalogost és mielőtt elütné félrerántja a kormányt. A parasztbácsi csodálkozik nagyerősen de a következő megjegyzést teszi:
„bátyám, a maga célkeresztje nem ér semmit, ha én nem nyitom ki az ajtót sosem találja el az embert!”
Láthatjuk, gyorsan érkezett a segítség és milyen eredménnyel járt…
Évekkel ez előtt én olcsóbban megúsztam mikor egy kietlen buszmegállóban a ritkán jövő buszra várva egy néni odarángatott hozzám egy másik vak férfit hogy mi biztosan egymásra várunk, majd a kölcsönös bemutatkozás rávilágított hogy nem hogy nem ismerjük egymást de még a másikról pletykát sem hallottunk mondhatni kölcsönösen egymás vakfoltján helyezkedtünk el. A néni közjátéka egy eredménnyel járt, elment a buszom és újabb fél órát várhattam a következőre.
Aztán az ember fia tanuljon meg egyensúlyozni az udvarias elfogadás, a határozott elutasítás Szküllái és Karübdiszei között. Nyilván a hangulat, az idegállapot, hogy nyert-e a Barcelona vagy sem, számomra túl hideg van-e (túl meleg idő nem lehetséges) ezek mind hatással vannak arra hogy mi és milyen csomagolásban jön a válasz a felajánlott segítségre és nincs előre kigondolt stratégiám, egy időben volt de aztán a sutba dobtam mert az élet mindig felülírta. Ez történt az egyik hétvégén is mikor a Westbahnhof-on gyalogoltam a vonatomhoz és egy németül törve beszélő férfi megszólított hogy segíthet-e, mondta hogy sok ideje van ha szeretném akkor elkísér a szerelvényhez. Mivel már a pályaudvart jól ismerem általában a „köszönöm menni fog” választ adom a felajánlásra, viszont még időm is volt arra az esetre gondolva ha rossz vonathoz kísérne visszacsámborogni a megfelelőhöz, így éltem a lehetőséggel. Az úr igen csak küszködött a bonyolultabb német mondatokkal és én meg arra gondoltam hogy szerintem ő is magyar ezért egy kérdésére hirtelen felindulásból magyarul válaszoltam. Az ember még picit meg is ugrott úgy meglepődött és megörült nekem. Segítséget meg a lehető legjobban nyújtott, a „kutyátlan” oldalamra jött, nem rángatott, nem tolt mint egy fűnyírót, hanem vezetett.
Nem mindenkinek van ilyen szerencséje, és a nyugatinak mondott országokban sem mindig tudja a járókelő miképp segítsen és hogy ne a vaknak.
Egy Bécsben élő ex kollegám esete példázza jól ezt, az emberről tudni kell hogy 198 Cm magas és van vagy 110 Kiló és fehérbottal közlekedik.
Egyik reggel munkába menet a kedvenc pékjénél vett valami reggelit és egy kávét amit magával is vitt. Így szépen megpakolva épp akkor ért oda a metróhoz mikor már az ajtók záródtak, de egyszerre az egyik ajtó hirtelen felpattant és egy segítő utas a férfit a karjánál fogva megkísérelte a vonatba berántani. A probléma sokrétű volt, a srác nagy termete miatt csak az egyensúlyából sikerült kibillenteni és leöntötte magát kávéval és a péksüteményt is elejtette, és ogy a történet kerek egész legyen még a metró is elment. Utólag azt mondta hogy igen vicces a dolog akár egy Mr. Bean show része is lehetne, de közben nem ilyen rózsaszín a helyzet ha az ember karján folyik végig a forró fekete és a reggelije valahol pár Méterre odébb szomorúan kacsintgat.
Ma sem maradtok vakvezető kutyusos történet nélkül, ez most nem Szuzival és velem történt meg, de egy kis bevezetés:
A világ sok nagyvárosában élnek és dolgoznak vakokat segítő kutyák, és mint korszerű közlekedési eszköz ezeket a városokat sok metróvonal szeli keresztbe-kasul. Több módja is van annak hogy a kutyával hogy közelíti meg az ember a metrót abban az esetben ha csupán mozgólépcső elérhető, én felemelem Szuzit, van aki az álló lépcsőt használja, illetve sokan a kutyacipőt alkalmazzák és így a mozgólépcső alján lévő fogak nem darálják le a kutyus talpát.
Mikor Bécsbe kerültem az első három hónapban ingáztam Győr és a császárváros között, és volt a reggeli vonaton egy lány aki azzal győzködött, sőt traktált hogy ne emelgessem a kutyát hanem csak hagyjam a mozgólépcsőn mivel Szuzi okos kutya majd a végén ugrani fog ha a kritikus rész következik. Nem hagytam magam befolyásolni, ebből úgy éreztem sértődés is lett mert egy idő után a lány csak köszönt és tovább is viharzott de ez minket Szuzival egyáltalán nem zavart. Ez a csillogó és új Haubtbahnhof-on történt. Egy alkalommal aztán ellentmondást nem tűrve a lány odaállt elénk és közölte hogy ő tudja a megoldást, talált egy liftet nem lehet ellenvetésem jöjjünk vele. Követtük is, ragyogott a boldogságtól és a lelkesedéstől hogy ő (aki nagyjából tíz évvel fiatalabb nálam) most valami olyat-de olyat mutat nekem amitől ha a szemem nem is de a szám és a fülem biztosan el vagy ketté fog állni.
Meg is lett a lift csudaszép akadálymentes fülke braille-írással és hangosbemondással az egyes szinteknél, a lány úgy mutatta mint ha ő tervezte és építette volna vagy anyagi érdekeltsége fűződne a reklámozáshoz.
Nagy csodálkozás és ámuldozás közepedte le is értünk a metró szintjére, és kiszállás után a hölgy elkezdett nézelődni mert gőze nem volt arról hová is érkeztünk, éppen nagyon a terep felderítésével volt elfoglalva mikor én az álnok, kegyetlen álmok és álmodozások szétrombolója szinte fejbecsaptam a kérlelhetetlen igazsággal…
A helyzet ugyan is az volt hogy a lift arra a szintre érkezett ahonnan csupán mozgólépcsővel lehetett eljutni a metróhoz. Tudjuk már rég az élet nem habostorta, én biztosítottam a lányt arról hogy ne szomorkodjon ő mindent elkövetett és kárpótlásul amiért újra végig kell néznie a kutyaemeléses akcióm megkértem hogy segítsen, ameddig leérünk a mozgólépcsőn tartaná meg Szuzi pórázát hátha a lépcső alján becsípődne… El kell nektek mondanom hogy ez a pórázzal egy kegyes hazugság volt mivel meglehetősen vastag eszköz ez, ezért kizártnak tartom a becsípést.
És elérvén a csúcspontot elrettentésül és figyelemfelhívó szándékkal Megosztom veletek Kristály és gazdija történetét.
Mivel erre engedélyt nem kértem és kaptam a hölgy nevét nem írnám le de következzen a szívszorító történet amely miatt napokig ha eszembe jutott összeszorult a gyomrom és megemelkedett a vérnyomásom.
„
<<< Következő pár soromban pár embernek és a BKK ellenőrnek (mivel egy konkrétra gondolok) kalapomat megemelem!
Következő történt:
Vakvezetőkutyával közlekedem normális esetben. Szokásosan mentünk volna le a Corvin negyednél a metróhoz. Köztudott, hogy mi állómozgólépcsőn mehetünk le kutyánkkal. No mentünk és leszólított egy úr, hogy segíthet-e. Mondtam, hogy igen, köszönöm. Van esetleg állómozgólépcső? Mert azzal szeretnénk lemenni. Erre az úr nem válaszolt hanem elkezdett húzni a mozgómozgólépcsőhöz, hogy majd ő segít és felemeli a kutyát. Gondoltam néha már megtörtént, így nem gondoltam arra, hogy baj lehet, de már ellenkezni sem tudtam volna. Na igen, csak az úr "elfelejtette" lent felemelni a kutyámat és annak szétvágta a talpát plusz egy körmét elvesztette. Természetesen az úr volt az első aki otthagyott úgy minket, hogy a kutya sírt sőt üvöltött és ömlött a lábából a vér. Megjegyzem senkinek nem kívánom azt az érzést.. Na visszakanyarodva a történetemhez, mindenki csak jött, hogy mi történt stb., de segíteni csak páran maradtak ott. Konkrétan 2 hölgy segített nekem. A kutyánat az egyik hölgy felvitte egészen a ránk váró taxiig. A másik hölgy pedig engem vezetett. Előtte még egy ellenőr hozott le nekünk fáslit, hogy elkössük a kutya lábát és eloszlatta a tömeget: "Akinek nincs dolga menjen innen!". Akkor ott ezért baromira hálás voltam. Köszönöm valóban azoknak akik részesei voltak ebben a helyzetben segítség nyújtás terén!”
Nem szeretném magyarázni az egyértelműt, de annyi megjegyzésem van a történethez amit aki nem került kapcsolatba vakvezető kutyás vakemberrel nem tudhatja miszerint aki ilyen segítőkutyát kap minden esetben komoly felkészítésen vesz részt, mely a kutya ápolását takarmányozását és hétköznapi ellátását modellezi illetve sok várható helyzetre alakítanak ki stratégiát. Más-más okok miatt különböző a megoldás a metro és mozgólépcső problematikájára, van aki inkább a felszínen közlekedik, van aki emelgeti a kutyáját és mint olvashattátok akad aki az épp nem működő mozgólépcsőt veszi igénybe.
Az említett felkészítés miatt ezért ha ilyen helyzettel találkoztok akkor ne bíráljátok felül a gazdát illetve ha nincs kellő időtök akkor érdemesebb tovább haladni mert a meggondolatlan és kapkodó segítség szörnyű eredményekkel járhat. Nem szeretnék etológus vagy kiképző ként véleményt alkotni viszont mivel már 16 éve közlekedem kutyával ezek alapján azt gondolom hogy
Kristály borzasztó fizikai fájdalmakat élhetett át, hetekig a járás gyötrelmes lehetett számára, de ezen kívül véleményem szerint egy súlyosabb trauma is bekövetkezett hiszen ő bízik a gazdájában aki vigyáz rá illetve vigyáz a falkára és helyes döntéseket hoz. Esetükben a gazdi nem hibázott hanem a túlbuzgóság áldozatává váltak, azonban egy kutyának nehéz ezt megmagyarázni hogy nem a falkavezér hozott rossz döntést hanem őt is megtévesztették.
Őszintén remélem hogy Kristály fizikailag is és lelkileg is újra a régi less és még sokezer Kilométert tesznek meg balesetmentesen és vidáman
Szóval csak lassan, megfontoltan kéretik segíteni és ha esetleg engem látnátok egy kezemben lévő látszólag furan tartott telefonnal légyszi ne tegyetek úgy mint Fehérváron egy bácsi évekkel ez előtt aki a kezem kitörve magyarázta hogy “nem úgy köll ám azt tartanyi” szegény, nem tudta hogy az én telefonomon képernyőolvasó van 🙂
Segítő kezek
2013 február 9. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Mielőtt elkezdenék “kutyálkodni”, elmesélem hogy az ikertesómnak köszönhetően új billentyű került nekem beültetésre mert a régit már leharcoltam és gyakran kifogyott belőle a tinta és bizonyos betűket nem írt le én meg olyan gyors voltam hogy nem vettem észre…
Ezen a héten szintén felgyorsultak az események, már rögtön a hétfői napon lett munkám egy siketvakokat képviselő egyesületnél, nem teljes állás de legalább lett és nagyon kedvesen-lelkesen fogadnak és persze Szuzit is. Aztán emlékezhetnek a törzsolvasók hogy cirkuszolok az álláskeresési járadékom miatt, no megkaptam a határozatot e-mailben de először olvashatatlan formában de egy kis recklAmálásra ideért normálisan is, bár papír alapon még mindig nem sikerült hozzájutnom és ezért jövőhéten kell Vaszabiskodnom.
Aztán mit is találtam nem rég az interneten nézzétek csak! Nem a reklám miatt másolom be, de:
http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20130126-trend-kutyas-ettermek.html
Többé-kevésbé jól írják a kutyával kapcsolatos észrevételeket helyzeteket, ami megmosolyogtatott hogy az egyik tulajdonos említi hogy náluk az ajtón is ott a kutyás ikon miszerint ebeket szívesen látnak, mondjuk ennek meglátására, észrevételére nincs igazán esélyem. Tudom nyilván hogy a segítőkutyákat éttermekbe, kávézókba, teázókba be lehet vinni, de mint már több helyen bejegyzésben, médiumban, szócsőben,nyomtatottan elektronikus valamint elektronikusan nyomtatott médiában említettem azzal ha bemegyek Szuzival egy boltba, pékségbe még nem fogom megtudni a kínálatot illetve más fontos információt mondjuk akciót, ha van akkor mit akcióznak. Ami a cikkben nem íródik le pedig fontos nekem hogy jó ha odafigyelnek a kutyámra de voltam már olyan helyen ahol sűrűn kérdezték hogy nem kell-e kivinni, miért nem iszik, nem éhes-e és ha nem éhes miért nem éhes tehát lehet ezt rosszul is intézni, mondjuk nyitnék egy vendéglőt és az autósokat azzal nyaggatnám hogy “jaj ne mossam le a kocsiját, ne töltsem fel az aksit? Megnézhetem van-e elég nyomás a kerekében? Láttam, a bal irányjelzője halvány adjak izzókészletet?…:)”
Mondjuk egyszer megnéznék egy ilyen kutya etető-itató berendezést, Prézlikémet nem akarom odafenn megbántani viszont ő tuti addig nyokodta volna a kutyaetető gombját ameddig csak kaja van benne.
Két és fél hete ismertem meg egy budai teázót/kávézót ahol az első pillanattól kezdve nagyon ügyesen segítettek Szuzinak és Nekem, a személyzet mosollyal konstatálta hogy zavarba jöttem a sokféle teától és mint a kisgyerek a játékboltban tanácstalanul forgattam a fejem de szakszerűen segítettek választani, amikor azt hallottam hogy kaktuszvirágos tea is van biztos valami ijedt nyuszi módjára nézhettem mert a lány mondta hogy ne féljek nem bök a kaktusz.
Abból sem lett “cirkusz” hogy Szuzi a kockáját (a fejét) rátette az egyik babzsákra mert ez éppen olyan alkalom volt amikor keleti kényelemben a földön ültünk.
Jött hamarosan a “nyugati izgalom” is mert hétfőn mivel “szépruhában-lakkcipőben” voltam az állásinterjú miatt és így asztalhoz ültem a café-ban, és hogy úgy mondjam egy külső körülmény hatására otthagytam a visszafelére szóló vonatjegyem. Különösebb gond nem adódott belőle de egy jótevőm másfél órával azt követően hogy eljöttünk a helyről telefonált nekik hogy bizony én ottfelejtettem valamit és majd megyek érte. A hetem eléggé zsúfoltra sikerült és csütörtököt mondtam, úgy értem csütörtök lett az a nap amelynek délutánján sort tudtam keríteni a tervezett látogatásra a “jegyességem” visszaszerzésének érdekében.
Égi póráz:
hogy bonyolítsam a dolgot, még idetűzök egy érdekes történetet:
Szerdai napon jutottam el az információs szupersztráda azon útmenti kiszögelléséhez amit gps-nek neveznek és egy barátom segítségével elkezdtem bizdergálni a telefonomon ezt az alkalmazást, és láss csodákat mikor mentem bankolni végül is megállított a jó épületnél. Virult a Vaszabi feje hogy ez milyen jó játék de akár hasznos is lehet. Ügyintézés után mert jókedvem lett hogy a bankomban megvolt a bankszámlaszerződésem és le is másolták nekem, nagy lendülettel (nem Hévvel mert az Győrött nincs) bementem a törzshelyemre ahol egy nagyon kellemes de ismeretlen társaság tereferélt és mielőtt távoztak rákérdeztek hogy Szuzi miben tud segíteni és beszélgettünk ráadásul meghívtak még egy “rövidárura” is. Ők távoztak, én még lassan elkortyolgattam a “korsófőzelékem”, aztán arra gondoltam hogy megnézzük hogy állnak a műholdjaim talán nem fogyatkoznak épp. Beállítottam az okos készüléket hogy vigyen haza, egy ideig jó irányba is vitt, de elgondolkoztam hogy de jófejek voltak a mostani társaság tagjai is illetve vasárnap is az a srác aki megy majd Madridba a Real-Barca rangadóra, de a telefonom csak mondta hogy menjek egyenesen de ekkor egy ketyegő hangra lettem figyelmes. Aztán megfordultam, mivel túlfuttatott a navigátor a célon és ez a hang a Győrben elterjedt hangoslámpa kattogása volt. Némi kesernyés szájízzel (és nem a sörtől), navigáció nélkül mentünk haza Szuzival. Makacs mivoltomra azért jellemző hogy másnap mivel egy győri belvárosi célponthoz kellett mennem és csak nagyjából tudtam merre is van úgy döntöttem adok a műhódaknak és a rendszernek mégegy esélyt. Nem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni senkit ezért az utcaneveknél nem a valós címek fognak szerepelni. ODamentem a lakásomhoz közeli beszélő buszmegállóhoz a “totemoszlophoz” de látjátok milyen a vak-szerencséje, akkor pont nem múkodott a rendszer, nem mondta mikor jön7-es vagy 17-es busz ami a Virágpiacig jó nekem. Jött aztán egy 7-es és elöl le is ültem a vezető mögé de bár ne tettem volna mert ott alig lehetett érteni a z utastájékoztatást még jó hogy a végállomásig utaztunk Szuzival. A leszállás után úgy döntöttem hogy eljött az idő és beprogramoztam a telefonom navigációs programját a Bogáncs u 18 címre. Fel is szökött az adrenalinom mikor megnyomtam a “gyalog ide” nevű gombot és elindultam. Nagy hátránya az ilyen közlekedésnek télen hogy mert a hangzavar miatt nem hallanám a gps utasításait ha a zsebemben van a telefon hogy a jobbkezemben fogtam a bot mellett és 2 perc után úgy éreztem magam mint valami fogyatékossággal élő fóka aki rossz éghajlatra született és egy helyen nagyon fázik. Az eszköz szépen mondta hogy menjek menjek egyenesen, a csuda akkor következett be mikor el kellett kanyarodnom, mert Szuzi igencsak meglepődött hogy olyan helyen ahol rég nem jártunk honnan tudom hogy kanyarodni kell. Nézett-nézett hogy “ej-de magabiztos lettél öregem” de természetesen engedelmeskedett. Hihetetlenek ezek a kutyák mert később mikor meghallotta hogy a telefonom navigációja mond valamit lassított mert megtanulta három perc alatt hogy ha ezt hallja akkor döntési helyzet van. Egyszer csak azt az utasítást kaptam hogy megérkeztem a célhoz, de biztos ami biztos a járó-kelőktől megkérdeztem hogy hol vagyok és a Bogáncs 18 előtt álltam.
Most jön a huncutság mert akikkel a megbeszélésem volt hívtak hogy hol vagyok és én válaszoltam hogy itt a 18 előtt. Két perc múlva újabb hívás hogy hát ott bizony nem vagyok. De mondtam hogy én a Bogáncs 18 előtt vagyok és kezdtem kétségbe esni hogy mi történt, elromlottak a Holdak, vagy a járó-kelő nem tud olvasni és utálok elkésni. Kiderült a turpiszság mert az interneten a célpontom régi címe volt fent és nem a jelenlegi de érdekes újszerű helyzet volt úgy eljutni egy célponthoz hogy már nem emlékeztem milyen támpontokra kell figyelnem de lentről is és fentről is vigyáztak rám. Jó lenne ha lehetne forrás tökéletesíteni ezeket a rendszereket és így csökkenne a kiszolgáltatottság…
És hogy kedves olvasók ne rágjátok tövig a körmötök elmondom azt is hogy délután eljutottam a teázóba is és a felszolgáló hölgy (akivel akkor találkoztam először) miután kétséget kizáróan meggyőződött arról hogy én vagyok aki elhagyta a vonatjegyét nagy mosolyok közepedte vissza is adta nekem.
Mivel reklámolni nem szabad, magánban elmondom szívesen merre található ez az “oázis”.
És végezetül egy aranyos dolog, miután ezt a vendéglátó helyet likeoltam facebookon, utána kaptam egy üzenetet a tulajdonosától hogy én vagyok-e az aki kutyussal ott jártam és abban kérte a segítségem hogy milyen módon tudná még vakbarátabbá tenni a helyet.
Ezek az igazán szívmelengető helyzetek amikor minden hátsó szándék nélkül megkeresik az embert hogy milyen módon tehetnék “számunkra” is konfortosabbá a helyet, természetesen adtam tanácsot amit most nem részleteznék viszont ami általános és örökérvényű legyen szó bármely szolgáltatásról ha emberséggel, nyitottsággal és jóindulattal segítenek bármely fogyatékossággal élő csoport tagjainak és erre ők is “rezonálnak” akkor csupa jó és hasznos dolog sülhet ki!!
Akivel szintén sokhelyre elvittük egymást
“Deutsch warum nicht?”
2019 szeptember 19. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Jóreggelt!
A cím nem egyértelmű, nagyon rég mikor még Szokol rádióm volt, akkor a Deutsche Welle rádióadónak a 90-es évek elején volt magyarnyelvű adása, és minden vasárnap német nyelvlecke, amiben egy szállodaportás Andreas különös kalandokba került egy szellem közreműködésével akitEx-nek hívtak és nem tudta jól a német nyelvet.
Ez volt, a bevezető, tehát:
Az ember mikor készülődni kellene és borotválkozni, hajatmosni, akkor nem ezt teszi, hanem kávézgat, és röviden elmesél egy tegnapi történetet.
A „Heves-jegessel” tehát Ice feiúval (azért heves mert tegnap valami jelet fogott az űrből és nem feltétlen arra akart menni amerre én, kutya nem volt a közelben, talán az egér a Mars-ról üzenhetett neki.
Úgy döntöttem, hogy akkor fusson picit a „háttérben”, olyan félig rezidens módon tehát azért néha jöjjön oda hozzám, ez amúgy egyre jobban működik hogy hívás nélkül is néha lejelentkezik, a rendszer még nem tökéletes mivel máskor meg hívásra még nem mindig jön, de fejlesztés alatt.
Nem erről akarok azonban írni, viszont a történet megértéséhez minimális német elő vagy utóképzettség szükséges.
A kutyát elengedtem, és futkározott már, és ekkor jött be egy hölgy kisgyerekkel és kutyával. A kutya el is ment szaglászni, ők picivel mögöttem a bejáratnál álltak meg.
Az ember ilyenkor ha elengedi a vakvezető kutyát fülel, még nem vettem Ice-ra csengőt nem döntöttem el hogy játék közben jó lenne-e neki, így hallgatózni kell hogy mit csinál. Nem azért mert jól viselkedik de sokan félnek tőle mert olyan erőteljes, nem nagy, de tudjátok ha valaki fél a fekete kutyától, akkor neki magyarázhatjátok.
Egyszer csak közeledik hölgy és a kisgyerek kutyája, megáll előttem és ekkor azt hallom hogy „Zu Ice!” (Ice-hoz) Gondoltam hogy ez bolondság biztosan csengett a fülem.
Nem sokkal utána újra hallottam. Úgy voltam vele hogy picit odahívom a fiatalembert ha megint hozzá küldik a kutyájukat megkérdezem hogy mi végre ez a gyakorlás és honnan ismernek minket mert számomra nem volt felidézhető a hangjuk.
„az isteni kegyelem meghozza a világosságot”
Ice újra ott volt mellettem picit lefeküdt, és akkor jött a megoldás, ugyan is a nő ekkor már jobban artikulált és a kutyát nem az enyémhez akarta kommandírozni csak hívta, ugyan is a kutyát úgy hívják hogy
„Zeus”!
Nem fogom fonetikusan leírni hogy ez hogy hangzik, aki esetleg nem tanulta a nyelvet, egyszerű utána nézni hogy mi volt a félreértés tárgya.
Korábban már írtam ugye hogy mikor Szuzit hívtam akkor ismertem meg egy idősebb hölgyet, mert azt hitte hogy őt hívom mert van közös ismerősünk. Ő viszont a Szabolcs vagy Szabi nevet nem tudta megjegyezni, így maradtam Vaszabi.
Áthallás mentes napot kívánok nektek, és légyszíves senki ne vigyen idegen kutyát haza, ha lehet..
Oldal ajánlása emailben
X