“Metró-polisz”
2013 április 3. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
“Egy srác vagyok csupán a sok közül. Ki vidékről a..”
Igenigen bár Győr nem annyira apró de itt busz van mint tömegközlekedés és sok olyan dolog nincs mint máshol, viszont tudom hogy nem álmodtam de a 80-as években volt olyan hogy a városi buszon pénzt kellett dobni egy automatába és adott jegyet de Budapesten meg likasztani kellett a jegyet és nap végén vagy mikor a likasztó kombinációit állítgatták hogy ne lehessen a már egyszer érvényesítettjegyet újrahasznosítani bár állítólag volt egy férfi akinek 50 féle mód kilyuggatott papírja volt. és ezekkel operált de lebukott.
Most a mai fejemmel elképzelem ha kutyástúl kellene a régi pesti metró akkor még 2-es vonal volt egyedül belépni bizony gondot okozna mert sosem felejtem azt sem hogy 1 Forintot kellett bedobni egy automatába és akkor egy rövid időre kinyílt egy kar de ha az ember nem volt elég gyors akkor vesén vagy csípőn vágta esetleg a nagyi lekvárjával teli táskára csapott a kar.
Amint írtam is újra sokat megfordulunk Szuzival a fővárosban és sokat metrózunk és kérünk segítséget vagy kapunk segítséget és “jó” tanácsokat. Az egyik huncutság aminek az okát nem tudom hogy mire Szuzival megtanuljuk hogy általában melyik lépcső mozog le vagy fel egy hétre rá megváltoztatják és sokan nemértik mit “toporgunk” a lépcső előtt és tolnak tolnak a helyes irányba és mikor befékezünk a lépcső előtt és jön a kutyus karbavétele akkor jön a döbbenet. Új népszokásra is figyelmes lettem azért amit értek is meg nem is. A lényege az hogy kerülgetve az álló embereket leginkább lefelé gyalogolnak mellettük gondolom időt szeretnének nyerni. Kíváncsi lennék azonban hogy amikor Szuzi “karbantartása” történik akkor aki hátulról jön látja-e ezt mert nem egyszer nem kétszer minket is odébbtolt a siető és megmondom őszintén meglepődtem ezen mert miért biztos abban hogy ezzel a lökéssel nem veszítjük el egyensúlyunkat.
Aztán azért a szerelvények az újak belsejében is érik meglepetések az embert. Van egy kapaszkodósor ami az ajtóval pontosan szemben van és ha sietnék hogy ne csukjon oda minket a záródó ajtó biztosan valamimmel az apró oszlopsorba ütközöm de már kezdem megszokni. Találkozom azért más tanácstalanokkal is akik meg-megkeverednek e modernkori labirintusban, például előző héten hogy bizonytalankodó katalánoknak mondtam meg hogy amit keresnek hányadik megálló és ők megköszönték majd kérdezték hogy hogy hívják a kutyám és mennyi idős viszont nem csináltak gondot abból hogy júj nem látok és honnan tudom hogy melyik megálló mikor következik. Megtörtént azonban olyan is hogy épp lefelé jöttünk a mozgólépcsőn és mint kiderült egy német házaspár segíteni akart a leszállásnál és az úriember metakommunikációt használt. Nem a szemembe nézett (háttal álltam neki) hanem elkezdte kopogtatni a vállam lassú ütemességgel és ahogy közeledett a lépcső vége úgy gyorsította a kopogtatást úgy működött mint egy tolatásra használt radar. Utána természetesen egy hangos “köszönöm”-öt mondtam és ekkor derült ki hogy ő igazából németül beszél és egy hétre jött Budapestre. Aztán ha az ember rendszeresen jár bizonyos helyekre lehet hogy jobban képbe kerül mint az ott dolgozók? Picit szilveszteri műsorba illett amikor is az egyik délután a keletiből a 3 után induló gyorsvonattal jöttem hazafelé amiről tudni kell hogy alacsonypadlós, és a 9. vágányról indul. Általában időben oda érek a síndarabhoz és akkor még egy euro vagy intercity ott áll amire nem szállok fel mert nem sietek annyira illetve drágább is. Várakozunk ilyenkor Szuzi a lábamhoz nyomja a fejét és bár szereti a nyüzsgést de a vonatok hirtelen nagy hangjait nem sőt képzeljétek attól megijed mikor le vagy felhúzzák az áramszedőt és szikrázik akkor dugja a kis fejét. Illetve most arra trenírozom hogy ne féljen amikor valaki aki nemért a mikrofonokhoz jó nagyot belefúj, és akkor a kutyusom odabújik hozzám sőt remeg is. Mondhatom talán így a kiképzőnk Linda tanácsára most idehaza is egy félig-meddig házimozi rendszert hívunk segítségül mert idehívom Szuzit és belefújkálok a mikrofonba és amikor éppen ettől nem ijed meg akkor megsímogatom megdícsérem játszom vele, jutifalit azért nem adok neki mert nem gyakran szokott kapni.
Vissza azonban a 9-es vágányhoz, ott várjuk békességgel a járművet mikor egy fiatalember odalép hozzám és kérdezi hogy segíthet-e. Kiderült hogy ő a győri gyors jegyvizsgálója és aggódott hogy valóban jó helyen várom-e a vonatot de mondtam neki hogy bízzon bennem mert ide fog érkezni a szerelvény. Hála istennek nem ment el megkérdezni vagy megnézni a táblához hanem fél perccel később már vigyorogva mondta hogy látja a vonatunkat de olyan aranyos volt az egész helyzet hangulata.
A vonatra felszálláskor meg “összeismerkedtem” egy lánnyal aki Angliában él de éppen hazalátogatott és van egy közös ismerősünk. A lány mondta hogy odaül mellém mert ő menetiránnyal szemben szeret utazni éppen ezért a táskám feltettem a csomagtartóra.
Egész úton beszélgettünk illetve gyönyörködött Szuziban, viszont ő nem Győrig utazott hanem előtte szállt le. Közben volt egy telefonhívásom és telefonnal a kezemben szálltam le a vonatról de nagy hangzavar volt ezért bontottam a vonalat és és akkor akkor éreztem hogy nemérzek valamit. És akkor kigyulladt a fény a fejemben hogy anyám a táskám!!
Ismeritek ezt az érzést ami düh kétségbe esés és remény egyszerre? Szinte mondtam Szuzinak hogy”ugye ugye sikerül?” És odamentünk az ajtóhoz, ki is nyílt és akkor olyan lassan történt minden, kutattam emlékeimben hogy hol hová tettem a táskám, tapogattam az ülésen, semmi, a szemben lévőn semmi, akkor váratlanul sikerült beütnöm a könyököm a karfába ami nem fájt csak mert sok volt az adrenalin rémítő volt. Szegény Szuzit is picit odébb toltam mert jött segíteni de közben meg olyan érzésem volt mint mikor elindul a vonat…
De jó táska sehol és megyünk ki a takarító vagy rendező vágányokhoz.
Nagy levegő háromszor és érzem hogy nem nem a vonat nem mozog micsoda megkönnyebbülés ez és akkor beugrott a lány és a csomagtartó, odanyúlok (a csomagtartóhoz) és ott a drága jó táskám.
Huh akkor spuri haza gyere Szuzi. Elkövettem azt a hibát amit ritkán szoktam hogy én mentem előre és nem Szuzi ráadásul a fehérbot összecsukva a kabátomban. A Talent motorvonatok bizonyos részein viszont van egy lépcső és mivel a vak ment előre és nem a látó sikerült lezöttyennem rajta és ez sem fájt csak sok volt már az élmény.
De akkor Szuzi átvette az irányítást elém vágott és odavitt ahhoz az ajtóhoz ahol a peront látta azt gondolom ha nem találtam volna a nyitó gombot kinyitotta volna az ajtót az orrával.
Ez ám a csapatmunka amikor szorult helyzetben senki sem akadályozza a másikat, ő nem zavar például egy táska keresésekor viszont ha neki is játékideje van akkor nem hívom oda magamhoz csak azért hogy megmutassam.
Az igazán-igazán nagy városokban attól félnék igazán hogy hol találnék Szuzival olyn területet ahol el tudja végezni a dolgát, annak idején mikor Prézlivel három hónapig Pesten éltünk neki sem felelt meg a kavicsozott kutyafuttató és teljességgel meg tudom érteni az igényét.Ez a gondolatsor már messzire vezetne hogy az ember milyen módon törekszik arra hogy az igényeket és a lehetőségeket szintbe hozza amennyire ez megvalósítható.
Látszik hogy sok időm volt a “tavaszabi” szünetben és járt az agyam e mellett sokat is olvastam és így a jó hangulat biztosítása érdekében a következővel zárnám e monumentális bejegyződést.
A részlet a “Holt tenger” c regényből származik ami messze-messze Délen és tengernél játszódik és úgy gondolom örök érvényű emberi kérdéseket gyötrelmeket örömöket-bánatokat feszeget.
Úgy olvassátok ezt az idézetet mint ha tükörben lenne. Nem szeretnék grandiózus szavakat használni ám aki akár fehérbottal akár kutyával akár maradvány látásával veszi a bátorságot és minden nap a várus vagy falu aszfal-tengerére merészkedik számára éppen olyan kiszámíthatatlan az út teli apróbb és nagyobb veszélyekkel mint az idézetben a hajósok számára és ugyan ez igaz egy ismeretlen helyre utazó számára is és úgy áll a helyzet hogy “máma nekem holnap neked” És vigyázzatok a táskátokra nehogy elhagyjon titeket valahol!:) Búcsúzom, és ne féljetek nem a képen látható módon fogok közlekedni:)
” A város utcái megszámlálhatatlanok, s valamennyin tükör-
sima aszfalt simul. A tengernek egyetlen útja van, amely hullám-
zik és ezer veszedelmet rejt. A város utcáit réges-régen meghódí-
tották már az emberek; a tengert mindennap újra és újra meg
kell hódítani, minden új kifutás új kalandot tartogat.”
vezetők dícsérete!!
2011 július 25. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok! Nem mentem szabadságra ami a blogot illeti, csak eltört az evezőm ésn em tudtam evezni:) Kedves Jarulcának üzenem hogy minden csepp szavával egyet tudok érteni, egy ember nem azért jó vagy rossz mert vak, vagy nemvak, vagy szőke, vagy egyéb hajszínű ezenkívül bíztatnék mindenkit aki akár látássérült akár más “nem átlagos” fiúra-lányra kíváncsi, hogy bátran menjen oda hozzá és kérdezzen, talán úgy tudnám ezt megfogalmazni hogy kis eltéréssel úgy kell viselkedni “velünk” mint ha olyanok lennénk mint ő. Mire is gondolok? Arra, hogy hiába próbál valaki velem szemezni, nem fog működni a dolog az ismert okok miatt. Amúgy meg igen is létezik szerelem első hallásra is, tegnapi nap Budapesten jártam é az 1-es villamossal utaztam, és egy nagyon kedves villamosvezető Hölgy vezette a járművet, az egy dolog hogy a hangja nagyon kedves volt ami nagyon megfogott benne hogy nem fékezett hirtelen viszont dinamikusan vezetett, ahol lehetett gyorsított, de pl a Salgótarjáni útnál van egy rész ahol egy másik villamosvonal keresztezi az 1-es vonalát nem durván hajtott át a döccenőn azt éreztem rajta hogy vigyáz a gépére. Az igazsághoz hozzátartozik hogy régi őrület ez már nálam, még 2007-2008-ban mikor a Hermina úton dolgoztam és naponta a fent jelzett villamossal utaztam, nem vetítek volt egy hölgy aki ha hiszitek ha nem nem mindig minden esetben mondta be a megállókat, viszont mindig szólt ahol le kellett szállnom:) Ilyenkor azért elképzeltem hogy milyen lehet aki a füllkében ül és hogy irányíthatja a villamost, gyorsít fékez nyitja az ajtót szóval röviden és tömören izgalmas dolognak tartom, még sosem találkoztam senkivel aki villamost vezet és nem férfi:) Ha kibírtátok ezt az eszmefuttatást, akkor mesélek mást is Két héttel ez előtt történt hogy az egyik barátommal és kollegámmal is egyben jó hangulatú sörözős este baktattunk a XIII kerületben és énekelgettem, de nem hangosan. Kérdeztem tőle hogy ismeri-e a Liverpool indulóját, és mivel nem ismerte elkezdtem énekelni. Akkor jött ki fiatalok egy csoportja egy zárni készülő szórakozóhelyről, és teljesen meglepődtek hogy csak úgy énekelget valaki az utcán, ráadásul két vakvezetőkutya is ott volt. A végeredmény az lett hogy elhívtak egy helyre (a neve nem lényeg), ahová mentem karaoke-party-ra mert az egyik fiúnak a társaságból szülinapja volt. Hála istennek volt olyan része a teremnek ahol nem volt hangos a zene és így a kutyusainkat sem zavarta a hangos muzsika. Tudjátok: Le kell írjam, hogy a hely üzemeltetői, tulajdonosa nem tudom hogy nevezzem teljesen jól állt a helyzethez, nem feszültködte túl a helyzetet hogy ide most miért jött be két vak kutyával és édes-anyám mi fog történni. Ami pozitív értelemben döbbenetesa baráti társaság volt, mert teljesen őszintén és emberséggel fogadtak minket mindig kérdezték hogy segíthetnek-e valamit és együtt táncoltunk és bocsánat a fiúk attól sem jöttek zavarba hogy ha a wc-t kellett megmutatni nekünk illetve elkísértek. Néha a lányok rémülnek meg attól a mondattól amikor az hangzik el hogy”meg tudnád mutatni hol a férfi mellékhelyiség?”, azt hiszik hogy be is kell kísérni és segédkezni kell, de nincs így:) Mindig új lendületet ad egy ilyen este vagy bármilyen esemény a hétköznapokra. Szükségem is van illetve lesz a pozitív energiákra, mert Augusztus végétől újra Győrben fogok lakni, tehát a költő szavaival élve “
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.”
Biztosan fárasztó lesz, de nincs lehetetlen és tudom hogy képes vagyok bírni az ingázást Győr és Székesfehérvár között noha a buszközlekedés nem a legjobb.
Ha minden és mindenki úgy akarja a héten mesélek nektek még a barátom történetéről akivel együtt buliztam azon a szombaton, volt egy kutyás helyzete.
Öltözzetek melegen, Hölgyeknek bundabugyi uraknak Jéger-alsó és felső valamint belső!
“Sound of silence”
2018 szeptember 24. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
„Sounds of silence”
Úgy van az ember megalkotva, hogy valami mindig hibádzik, ha valami túl zajos akkor halkítana rajta, és ha valami szinte észrevehetetlen akkor felhangosítaná.
Nézzétek csak ezt a tavaszi cikket!
https://www.vezess.hu/hirek/2018/05/06/kotelezo-lesz-hangszorokat-szerelni-a-villanyautokra/
A dodzsemen kívül tisztán elektromos meghajtású autóban nem ültem hibridhez volt csupán szerencsém de nem lett a kedvencem, zavart hogy bizonyos sebesség felett átváltott üzemanyagra és nem tűnt dinamikusnak.
Gyakran kérdeznek hogy nekem mint vaknak mennyire zavaró ha egy autó túlságosan halk, azt nem mondom hogy sosem ért meglepetés mikor egy ilyen csoda elsuhant előttem, de rám ugye Szuzi kutya is figyel illetve a kerék surrogását az aszfalton hallottam. Aminek inkább örülnék ha úgy általában csökkenne a zajszint mert ha egy nagy gép vagy teherautó áll közel a zebrához akkor szinte mindegy hogy milyen jármű érkezik nem hallok belőle semmit és akkor teljesen Szuzira van bízva hogy átmegyünk-e vagy sem.
A beidézett írással egyetértek, de egy új gondolatot hoznék be mivel akár az új hangszórós megoldással akár e nélkül ha egy ilyen elektromos jármű mozgásban van és nem nagy a környezet zaja akkor érzékelhető, ami már párszor meglepett az az hogy egyszer csak minden előzmény nélkül egy elektromos autó vagy a bécsi belvárosban kisbusz mellőlem elindult. Azért nem tudtam rá felkészülni mert nincs alapjárat mint a robbanó motoroknál és nem láthatom hogy egyáltalán ül-e valaki a járműben vagy sem.
Vagy ti tudtok arról hogy egy „gyújtáson” lévő e-autó adna ki valami hangot?
Arról nincs információm hogy ez a „fehér zaj” állandó lenne ha az autó üzemben van, de pár év múlva ha találkozni fogok ilyen kocsival és érkezésem lesz meg fogom írni…
Statisztikát nem olvastam de nemrég hallottam hogy mióta hibrid és a teljesen elektromos autók megjelentek egy vakot vagy látássérültet ért baleset Japánban de ő hallássérült is volt így abszolút a veszélyeztetettek közé tartozott. A tekintetben nem mondanék semmit hogy a hagyományos vagy az „e” autók-e a jobbak, az idő, a kereslet, és a kínálat ezt a kérdést évtizedek alatt meg fogja válaszolni. Most jut eszembe hogy mégegyszer ültem egy villanyos autóban, de ez nem haladt semerre mert a bécsi belvárosban egy Tesla szalonban állt, tetszett a kialakítása valahogy barátságos volt a kisugárzása na jah ekkora összegért már „drága” is lehet…
Amikor ébren álmodom akkor elképzelem hogy csak úgy bepattanunk egy ilyen elektromos önvezető autóba és irány a tengerpart vagy vagy a hegyvidék, bécsi használatra nem kellene autó, kisebb városban is esetlegesen de állandóra nem.
„Muszáj ezt Roli Zoli?”
Akár a fiatalabbak is találkozhattak még az említett felhúzhatós játékkal ami egy rollerező figura volt és gurult ide-oda, de őt egészen jól lehetett hallani azokkal szemben akik az új divat szerint e-rollerrel száguldoznak és azt hiszik hogy övék a világ. Tőlük tartok ha nem is félek tőlük de kellemetlen meglepetés mikor hátulról jön egy ilyen gyors jószág és hirtelen nem is tudod hogy lépj valamerre vagy maradj egyhelyben. Úgy tudom hogy már tizenhat év felett szabad használni ilyen rollert ami azért aggodalommal tölt el mert ezek akár 40 KM/H-ra is gyorsulhatnak és ha egy ilyen zümmögő eltrafál akkor úgy magyarosan pofára esek mint a zsíroskenyér és az utolsó amit esés előtt hallok az valami porszívó hang.
„Hova tűnt Daemon Hill!”
Nyáron olvastam egy beszámolót arról hogy van az F1 mintájára Formula-e versengés elektromos meghajtású autók számára is. Értem én hogy innovatív és környezetkímélő a program de nem tudom elképzelni hogy milyen lehet ahogy a mezőny száguldozik, mármint milyen lehet a hangjuk. Mint megannyi porszívó? Vagy mint automata mosógépek mikor centrifugálnak? Vagy mint a villamos? Legjobb lesz egyszer megtapasztalni közelről, azt nem mondom hogy meghallgatni mert nem sok mindent lehetne.
A következő bejegyzésig vezessetek óvatosan és akár rollerrel akár biciklivel jönnétek ha valaki nagyon a járda közepén áll esetleg gondoljatok arra hogy az illető nem lát és nem számít rá hogy ti közeledtek tehát ha nincs dudátok csengőtök integessetek akusztikusan is!
Mérethű F1-es autó mellett
Oldal ajánlása emailben
X