Olvashattok Szuzival rólunk is csak először a segítségeteket szeretném kérni, gondolom szombathelyiek jönnek szóba főként, de aki tudja adja át a következő “injúria” tényét. Híradókban is illetve az interneten is megtalálható Halász Gábor és Bömbi története amely sztorí engem rettenetesen felbőszített. Sajnos ügyet-lenke ségem miatt hivatkozást nem tudok beilleszteni de a keresőkkel meg lehet találni Gábor történetét. A rövid lényeg, hogy Gábor kerekesszékben éli életét és egy menhelyről kapott társat Bömbi (cuki a név) személyében egy vizsla kutyust aki a képek és filmek tanúsága szerint tud a fiatalembernek segíteni, a lámpa felkapcsolásában és talán másban is. A gond az hogy Bömbi kutyus még nem levizsgázott segítőkutya mert még csak hét hónapos de már úgy tűnik alkalmas a feladatára, és ahol Gáborék élnek abban a házban legalább egy lakónak nem tetszik a kutyus jelenléte és kifogást emelt ezért utolsó információim szerint Bömbi-baby elköltözött Gábortól.
Keresne a család új albérletet de olyat nem találnak ahová beengednék őket nem a kutyus miatt elsősorban hanem mert hogy a kerekesszék össze fogja karcolni a padlót vagy ami éppen ott van.
Én a magam szerény eszközeivel arra kérnék mindenkit aki teheti hogy segítsen a kutya-gazdi-család hármasnak mert el nem hiszem hogy a XXI. században ez egy megoldhatatlan probléma lenne. Azt tudom így laikus ként elképzelni hogy Bömbike rendes kiképzést és vizsgabizonyítványt szerezne és segítőkutyus státuszba kerülve már nem lehet olyan egyszerűen ki “ebrudalni” egy lakásból mert ha csendes a jószág akkor azért ne mondja nekem senki hogy anyira zavarná a szomszédokat.
A tényekhez tartozik, hogy egy Brüsszelben valamikor dolgozott látássérült ismerősöm mesélte, hogy egy vakvezetőkutyás finn gyakornoknak sem sikerült a naagy-nagy úniós vízfejben olyan albit találni ahová kutyástúl mehetett volna, tehát nem mondható el hogy “bezzeg Nyugaton”.
Így ismeretlenül is sok kitartást kívánok Gábornak és az őt támogató embereknek és ha úgy van és szükséges mindenhol el fogom mesélni történetét és bízom benne hogy nemsoká úgy fejezhetem be a mesélést hogy “és találtak egy megfelelő lakást és Bömbi boldogan segíti Gábor mindennapjait…”
De ha a “mindennap” szóba került, azért kaptok egy kiss kvikk vjút hogy nálam mi a helyzet mostanában.
Először is 33. évembe léptem és úgy érzem hogy semmit nem komolyodtam sőt egyre jobban kezdem elveszteni az eszem, régi törzs-gárda tagok emlékezhetnek arra hogy a harmincadik szülinapom kalandosra sikerült és nem a buli miatt, hanem mert rám tolatott egy furgon és én csak mosolyogtam hogy a “Főrendezőnek” milyen jó humorérzéke van.
A mostani birthsday is kalandosra sikerült dee mielőtt ezt megosztanám veletek, elmondom hogy két zenés ajándékot is kaptam, valamint képzeljétek az első köszöntés Martinique szigetéről érkezett, amit én csak a hajnali kávém mellett olvastam és úgy megörültem neki hogy a bögrét szinte levertem mint vak a poharat…
A következő ajándékot a busz-soffőr adta egy szórólap formájában hogy ápr 15.től hétköznap egy oda és egy vissza buszjárat lesz Győr és Budapest között, tehát élmény lesz a Népligetig eljutni amikor láthatatlanozom.
Dél körül pedig egy régi-régi barátom aki zongorázik és oktatja is felhívott hogy van-e három percem, és Mozart darabba beleágyazva eljátszotta a Happy birthsday című schlágert, és olyan jól esett hogy gondol rám mert volt vagy két éve hogy legutóbb találkoztam vele.
A másik ilyen ajándékom mondhatni hallatlan, mert Eduárd barátom aki hallássérült basszusgitározta nekem a U2 beautyfull day örökbecsűjét és teljesen meghatódtam ettől, feldobta a napom végét.
Rám is fért, mert áldozatául estem már megint annak hogy a közlekedési vállalatoknál nincs vagy nem annyi forrás áll rendelkezésre a karbantartásra mint amennyi kellene, sikerült az 1-es villamossal a kocsiszínbe elmennem. Ezt úgy tudtam meg hogy meglepetés ért, mert az az ajtó ami sosem szokott kinyílni a Népliget felé egyszer csak az az oldal is kinyílt még jó hogy nem szoktam teljes testtel rátámaszkodni mert ha ezt tettem volna biztosan kizuhanok.
Meglepetésemre közölték az utasok hogy kocsiszínbe jöttem és a jóisten bocsássa meg keresetlen szavakat intéztem a közlekedési vállalathoz és azt is megemlítettem ha lekésem a győri buszom akkor valamelyik vezérigazgató haza is vihet autóval. Ahogy ott füstölögtem magamban életem egyik álma vált valóra mert a villamost vezető hölgy odajött hozzám és biztosan nagyon buta-meglepett és felháborodoott arcot vághattam mert ő jobban kétségbe volt esve mint én. A szerencsém az volt hogy egy fiú is ugyan úgy járt ahogy én is és segített eljutnom a Nagyvárad térig és onnan már csak annyi baleset történt hogy az ellenkező irányú metróra szálltam fel de ez az én hibám és figyelmetlenségem volt. Szuzi volt még aranyos mert amikor oda értünk a Nagyvárad tér felé közlekedő villamos megállójához ami nem járdaszigeten volt akkor ő nem a villamosra akart felszállni hanem ellentmondást nem tűrve bevitt egy presszóba, a fiú aki segített ő is, én is meglepődtem de úgy látszik Szuzi akarta hogy sörözzem egyet erre a nagy rémületre de tovább kellett mennünk.
Tehát óvatosan a villamosokkal és az utastájékoztatással, ráadásul a következő nap meg mivel vonattal jöttem Győrbe úgy jártam hogy leszállás után bementünk az állomás fő épületébe ahol a pénztárak is vannak, és aki nem ismerős neki mondom hogy olyan az állomás hogy van egy aluljáró amin keresztül át lehet jutni a sínek túloldalára ahol az autóbusz pályaudvar és az én lakóhelyem is található és meglepetés ért mivel a két komplekszumot összekötő folyosó egy vasráccsal volt lezárva. Nem volt baj mert ismerem a kerülőutat de kínos és kellemetlen tud lenni a dolog ha valaki nem ismeri az egyéb ösvényeket.
“With or without you”
2012 április 10. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Olvashattok Szuzival rólunk is csak először a segítségeteket szeretném kérni, gondolom szombathelyiek jönnek szóba főként, de aki tudja adja át a következő “injúria” tényét. Híradókban is illetve az interneten is megtalálható Halász Gábor és Bömbi története amely sztorí engem rettenetesen felbőszített. Sajnos ügyet-lenke ségem miatt hivatkozást nem tudok beilleszteni de a keresőkkel meg lehet találni Gábor történetét. A rövid lényeg, hogy Gábor kerekesszékben éli életét és egy menhelyről kapott társat Bömbi (cuki a név) személyében egy vizsla kutyust aki a képek és filmek tanúsága szerint tud a fiatalembernek segíteni, a lámpa felkapcsolásában és talán másban is. A gond az hogy Bömbi kutyus még nem levizsgázott segítőkutya mert még csak hét hónapos de már úgy tűnik alkalmas a feladatára, és ahol Gáborék élnek abban a házban legalább egy lakónak nem tetszik a kutyus jelenléte és kifogást emelt ezért utolsó információim szerint Bömbi-baby elköltözött Gábortól.
Keresne a család új albérletet de olyat nem találnak ahová beengednék őket nem a kutyus miatt elsősorban hanem mert hogy a kerekesszék össze fogja karcolni a padlót vagy ami éppen ott van.
Én a magam szerény eszközeivel arra kérnék mindenkit aki teheti hogy segítsen a kutya-gazdi-család hármasnak mert el nem hiszem hogy a XXI. században ez egy megoldhatatlan probléma lenne. Azt tudom így laikus ként elképzelni hogy Bömbike rendes kiképzést és vizsgabizonyítványt szerezne és segítőkutyus státuszba kerülve már nem lehet olyan egyszerűen ki “ebrudalni” egy lakásból mert ha csendes a jószág akkor azért ne mondja nekem senki hogy anyira zavarná a szomszédokat.
A tényekhez tartozik, hogy egy Brüsszelben valamikor dolgozott látássérült ismerősöm mesélte, hogy egy vakvezetőkutyás finn gyakornoknak sem sikerült a naagy-nagy úniós vízfejben olyan albit találni ahová kutyástúl mehetett volna, tehát nem mondható el hogy “bezzeg Nyugaton”.
Így ismeretlenül is sok kitartást kívánok Gábornak és az őt támogató embereknek és ha úgy van és szükséges mindenhol el fogom mesélni történetét és bízom benne hogy nemsoká úgy fejezhetem be a mesélést hogy “és találtak egy megfelelő lakást és Bömbi boldogan segíti Gábor mindennapjait…”
De ha a “mindennap” szóba került, azért kaptok egy kiss kvikk vjút hogy nálam mi a helyzet mostanában.
Először is 33. évembe léptem és úgy érzem hogy semmit nem komolyodtam sőt egyre jobban kezdem elveszteni az eszem, régi törzs-gárda tagok emlékezhetnek arra hogy a harmincadik szülinapom kalandosra sikerült és nem a buli miatt, hanem mert rám tolatott egy furgon és én csak mosolyogtam hogy a “Főrendezőnek” milyen jó humorérzéke van.
A mostani birthsday is kalandosra sikerült dee mielőtt ezt megosztanám veletek, elmondom hogy két zenés ajándékot is kaptam, valamint képzeljétek az első köszöntés Martinique szigetéről érkezett, amit én csak a hajnali kávém mellett olvastam és úgy megörültem neki hogy a bögrét szinte levertem mint vak a poharat…
A következő ajándékot a busz-soffőr adta egy szórólap formájában hogy ápr 15.től hétköznap egy oda és egy vissza buszjárat lesz Győr és Budapest között, tehát élmény lesz a Népligetig eljutni amikor láthatatlanozom.
Dél körül pedig egy régi-régi barátom aki zongorázik és oktatja is felhívott hogy van-e három percem, és Mozart darabba beleágyazva eljátszotta a Happy birthsday című schlágert, és olyan jól esett hogy gondol rám mert volt vagy két éve hogy legutóbb találkoztam vele.
A másik ilyen ajándékom mondhatni hallatlan, mert Eduárd barátom aki hallássérült basszusgitározta nekem a U2 beautyfull day örökbecsűjét és teljesen meghatódtam ettől, feldobta a napom végét.
Rám is fért, mert áldozatául estem már megint annak hogy a közlekedési vállalatoknál nincs vagy nem annyi forrás áll rendelkezésre a karbantartásra mint amennyi kellene, sikerült az 1-es villamossal a kocsiszínbe elmennem. Ezt úgy tudtam meg hogy meglepetés ért, mert az az ajtó ami sosem szokott kinyílni a Népliget felé egyszer csak az az oldal is kinyílt még jó hogy nem szoktam teljes testtel rátámaszkodni mert ha ezt tettem volna biztosan kizuhanok.
Meglepetésemre közölték az utasok hogy kocsiszínbe jöttem és a jóisten bocsássa meg keresetlen szavakat intéztem a közlekedési vállalathoz és azt is megemlítettem ha lekésem a győri buszom akkor valamelyik vezérigazgató haza is vihet autóval. Ahogy ott füstölögtem magamban életem egyik álma vált valóra mert a villamost vezető hölgy odajött hozzám és biztosan nagyon buta-meglepett és felháborodoott arcot vághattam mert ő jobban kétségbe volt esve mint én. A szerencsém az volt hogy egy fiú is ugyan úgy járt ahogy én is és segített eljutnom a Nagyvárad térig és onnan már csak annyi baleset történt hogy az ellenkező irányú metróra szálltam fel de ez az én hibám és figyelmetlenségem volt. Szuzi volt még aranyos mert amikor oda értünk a Nagyvárad tér felé közlekedő villamos megállójához ami nem járdaszigeten volt akkor ő nem a villamosra akart felszállni hanem ellentmondást nem tűrve bevitt egy presszóba, a fiú aki segített ő is, én is meglepődtem de úgy látszik Szuzi akarta hogy sörözzem egyet erre a nagy rémületre de tovább kellett mennünk.
Tehát óvatosan a villamosokkal és az utastájékoztatással, ráadásul a következő nap meg mivel vonattal jöttem Győrbe úgy jártam hogy leszállás után bementünk az állomás fő épületébe ahol a pénztárak is vannak, és aki nem ismerős neki mondom hogy olyan az állomás hogy van egy aluljáró amin keresztül át lehet jutni a sínek túloldalára ahol az autóbusz pályaudvar és az én lakóhelyem is található és meglepetés ért mivel a két komplekszumot összekötő folyosó egy vasráccsal volt lezárva. Nem volt baj mert ismerem a kerülőutat de kínos és kellemetlen tud lenni a dolog ha valaki nem ismeri az egyéb ösvényeket.
Oldal ajánlása emailben
X