Kapunyitási pánik!!!
2012 január 26. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Szép napot, rögtön a médiák résébe is vágnék, ahogy a nagy előadó Fabrik Sándor is szokta mondani:) Ma tragédia történt 8 óra előtt nem sokkal, mert ahol szoktam kávézgatni szürke magányos reggeleimem és van egy eladó lány, és róla kiderült hogy a továbbiakban már nem eladó, ugyan is a kolleganőjének ma mesélte hogy lenyomta az ébresztőt és aztán nem tudott felkelni ezért késett el mert átölelték… Szörnyű, magamba zuhantam és melléestem! Kedves
Kezdetnek ajánlok nektek egy honlapot mégpedig a
www.rakonczay.hu
oldalt ahol egy érdekes kalandot követhettek, nem azért mondom mert én ki lennék tiltva onnan vagy nem érdekelne csak a googlemaps screenreader azaz képernyőolvasót használók számára optimalizált változata valamiért nem működik.
Aki megnézte az oldalt láthatja hogy az Atlanti-óceán átkenuzásáról szól, képekkel, beszámolókkal. Én a Mr1 rádió reggeli műsorában hallottam a párt Gábort és Viktóriát nyilatkozni és tetszett hogy a feleség nem akarta köröm szakadtáig elkísérni az “urát”, hanem inkább segíti a hajós számára elengedhetetlen adatokkal és nyilván lelki támogatással Colombo Cristobal kései követőjét.
Izgalmas lehet egy ilyen út a mellett hogy sportteljesítménynek sem utolsó de az embernek 90 napon keresztül el kell viselnie önmagát és nem ajánlatos halálra unatkoznia magát vagy belefeledkezni a tenger élővilágába nyakig, mert a természet mindig tartogathat meglepetést. Magam részéről nagyon szurkolok Gábornak, főleg azért mert ahogy hallottam beszélni a hangjában semmi nagyképűség, kivagyiság nem volt tettenérhető.
De a “Földönragadtaknak”, is van mivel megküzdeniük, itt is tombolnak az elemek, nekem rendszeresen a feltöltöttnek hitt akkumlátoraim tombolnak és akkor merülnek le amikor éppen használni szeretném az mp3 lejátszót.
Aztán a megelőző egy hétben gyakran jön rám a “kapunyitási” pánik, nem azért mert ne szeretnék új embereket megismerni hiszen éppenséggel péntek 13.-án keresett meg egy addigi titkos hódolóm egy igazi “IgazGyöngy”, aki mellett már többször is elszáguldottam a buszra rohanva, és azt mondta kérdezzek tőle amit csak akarok, én meg természetesen kérdeztem:)
Ha a kapcsolatépítésnél tartunk most már második alkalommal voltam egy olyan helyen ahol volt sok beautifull-grill is és természetesen jó társaság is, és csodálatos dolog volt egy valakinek lenni a tömegből nem a “vaknak”, vagy a vezetőnek, hanem egy ugyan úgy szórakozni vágyó embernek mint a többiek, bár azért az meglepett hogy mikor a pultnál éppen a “málnaszörpöm” iszogattam egyszerre beszólítottak a tánctérre és kegyetlenül lassúzásra voltam itélve, bár én inkább a közönséget sajnáltam.
Az ajtókhoz visszatérve:
Legyetek óvatosak ha egy látássérültet akár bottal akár kutyával készültök beengedni egy épületbe vagy terembe, mert nem a fájdalom a leg rosszabb mikor az ember kezének nekicsapják az ajtót hanem a rémület hogy mi is történik hirtelenjében a világ új dimenziót kap. Ha pediglen a kapu vagy ajtó befelé nyílik és csak úgy zsupsz benyitjátok, könnyen előfordulhat hogy “belétek esünk”, mert arra számít az ember hogy erőt kell kifejteni a zár kinyitásához.
Van két minősített eset is, az egyik a bizonyos új helyemen a Technika-házánál esett meg velem, hogy csupán jószándékból a fagyott kezemnek csapták a kifelé nyíló ajtót hogy igen-igen csak harapnom kellett a számat hogy ne kerekítsem el magam valami formás eget és tengereket megrengető körmondatba, aztán persze jött a “én csak segíteni szerettem volna” mondat és én el is hiszem de abban a másodpercben nem voltam túlságosan megértő lelkiállapotban.
A másik napi küzdelmeimhez tartozó kapu a győri lépcsőházhoz tartozik, valami para-jelenség miatt a kulcsom zárba történő behelyezése után csak egy irányba tudom elfordítani az pedig nem jó irány mert úgy záródik a kapu, és a cuki dolog az, amikor egy lakótárs jóindulatból megrántja a kaput befelé és ezzel a mozdulattal a mostanában általában szétfagyott kezem a kulccsal együtt végighúzza a kapunak a nem mozduló részén…
Tehát ezzel a rövid eszméletfuttatással csak az a célom hogy felhíjam a látogatók figyemét hogy óvatosan az ajtókkal mert nem lehet tudni ki milyen szándékkal tartózkodik a másikoldalon.
A sombat délután és este miatt szurkoljatok hogy jól sikerüljön, természetesen magamutogató mivoltomból kifolyásolólag majd megkérem a kollegáim és nem a teljesen vak munkatársakat hogy fotózzanak le, e hát ez van, minden és mindenki eladó:)
Távkapcsolat
2014 december 2. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Olyan „őszi fel „ vagy letámadás szemtanúi lehettek mert hogy a Vasabi újra csíp.
Hogs merre jártam és mivel foglalatoskodtam az utóbbi időszakban ezekről is fogok írni de nem most…
Most igen a távkapcsolatoknak kísérlem meg szentelni írásom bízva abban hogy még nem öregedtem meg és fog a „ceruzám” „hegye”.
Akik olvasták régebbi bejegyzéseim esetleg ismernek tudhatják hogy van rutinom a távkapcsolatok terén, ez nem azt jelenti hogy ismerem annak a receptjét hogy a távollévő felek mely módon kommunikálhatnak a leghatékonyabban.
Az első ilyen próbálkozásom 2007-ben volt, hiszen ekkor jutottam hozzá életem első vezetéknélküli billentyűzetéhez és számomra maa volt a csoda hogy fotelból, ágyból lehetett gépezni esetemben még az sem volt szükséges hogy a képernyőt lássam mivel a felolvasó minden számomra fontosat kimond.
Ezzel a bizonyos billentyűzettel az volt a vicces, hogy ha az elem lemerült, vagy újra aktiválni kellett, akkor egy toll vagy ceruza hegyével az egyik pici tartóláb mögött egy lukban egy gombot kellett megnyomni, ami esetemben vagy sikerült, de inkább vagy nem, és ekkor „felgyújtalak” és anyázások következtek.
Aztán elromlott ez a billentyűzet, és nem is olyan rég gondoltam rá hogy vezeték nélküli eszközt kellene vennem, egy ugyanilyen fejhallgatóval mert akkor aztán a lakás bármely pontjáról lehetne kalózkodni a neten.
Be is szereztem az eszközöket, sajnos a szaküzletbe éppen zárásra értem oda így idő nem volt arra hogy megmutassák effektíve mi és hogyan működik. Otthon aztán a fejhallgatót kis szöszmötölés után üzembe is sikerült helyezni, viszont a billentyűzettel gondjaim akadtak, hiába, megöregedtem, ugyan is a csomagban volt egy billentyűzet, egy usb kábel, és valami mütyür. Gondoltam hogy biztos a kábelben lehet a vevőegység, ezt csatlakoztattam is a pc-hez de semmi nem történt. Próbáltam felismertetni és még ezer trükköt de semmi eredmény. Aztán kezdte kapizsgálmi gyengülő elmém hogy valószínűleg az általam mütyürnek degradált dolog fontos része a szerkezetnek, mivel ez a vevőegység és ezzel kommunikál a billentyűzet. Rendben, de honnan a csudából tudhattam volna ha 7 évvel ez előtt még egy jóval nagyobb monstrum volt a kezemben?
A történet végül is boldog véget ért, mert működik az eszköz, viszont én továbbra sem tettem le a vezetéktelen dolgok beszerzéséről.
Régóta szerettem volna magamnak beszélő kinti és benti hőmérsékletet is mutató hőmérőt, és már-már úgy is volt hogy lesz iylenem az USA-ból , de sajnos amit a vakos üzlet küldött az szép nagy számokkal írja a hőmérsékletet de egy „vak „ hangot nem beszél. El is voltam keseredve, viszont három hete találtam egyet ami pontosan ilyen Németországban és meg is rendeltem, sőt meg is érkezett. A szépséghiba az volt, hogy bár a vevő és a külső jeladóhoz is voltak elemek, a vevővel semmi gond nem is volt, de a jeladót szét kellett ahhoz csavarozni hogy az elemeket a kis-testébe az ember elhelyezze, de mivel én még akkor nem tudtam hogy van erre szolgáló csillag-csavarhúzóm ezért a Bécsben közelemben lévő kínai bácsit kértem meg. Ő ezt aztán el is végezte, annyi hiba történt a kivitelezésbe hogy nem azokat az elemeket tette az eszközbe amiket én szerettem volna. Amúgy a hőmérő kiválóan megy, bár picit panaszos a hangja (ilyen a gyári), de gondoltam mivel a hétvégén úgy is haza fogok utazni Győrbe, majd a családdal kicseréltetem a megfelelő elemekre a rosszul betetteket. Az ikertesóm ezt meg is tette, sőt elmondása alapján egy „reset” gomb és csatornaváltó is van a külső egységen, azonban mivel a nagytestű Ndk (mivel Drezdai) hőmérő állomást nem vittem magammal így tesztre nem volt mód.
Tegnap, megérkezve Bécsbe, kipakolva a dolgaim izgatottan kérdezném hogy mennyi a külső hőmérséklet viszont választ nem kapok… Tudjátok, vagy ha nem, most megtudjátok milyen türelmetlen vagyok, azonnal reszetelni és kísérletezni szerettem volna, viszont fogalmam sem volt hogy hogy szedjem szét a hőmérő vevőegységét, és tegnap vasárnap lévén a kínai bolt sem volt elérhető. Kotortam a polcaimon, és találtam egy mini szerintem alkalmas csavarhúzót, és feszt nekiálltam buherálni és közben aggódtam hogy „nemám elrontom”, illetve hogy ha a csavart leejtem, akkor megtaláljam és Szuzi ne ejtse le… Amilyen hülye szerencsém van, a négy csavar közül három engedett is de a negyedik nem, csaknagy unszolásra, és így sikerült a kívánt műveletet elvégezni, ami még nagyobb csoda hogy össze is tudtam rakni a pici kis kockát úgy, hogy el sem ejtettem, magam sem szúrtam hasba vagy más testrészen a csavarhúzóval.
Ami nagyon bennem maradt, hogy létezik már vezetéktelen telefontöltő, sőt tervezik a vezeték nélküli víz elterjesztését is. Én őszintén bízom benne hogy ezek az eszközök hibátlanul működnek majd, és ha épp a telefonom tölteném akkor nem kapok egy nagy vízsugarat, és fordítva, ha inni akarnék akkor nem rázza meg valami a nyelvem…
Oldal ajánlása emailben
X