észak-nyugati átjáró
2011 december 3. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (2)
Hallo-Hallo! Gyerekkoromban valahogy így köszönt mindig a mesemondó néni aki telefonon keresztül mondott mesét és annak idején csak Pesten a mamánál volt telefon és ez nekem olyan hatalmas szenzáció volt hogy ha éppen beszélt valakivel akkor hozzáértem a falon a telefondróthoz mert azt gondoltam hogy ha egészen ügyes vagyok akkor én is át tudok jutni valamilyen módon ahhoz aki beszél. Akkor le kellett volna védetnem az ötletet és megírni egy forgatókönyvet:) Mára meg már ott tartok hogy éppen buszozom a Láthatatlanra és mobilnettel tervezem feltölteni a blogra az írást bízva abban hogy lesz lefedettség. Bezzeg egy hete teljesen le voltam fedve mert eltakart a jóhangulat és a bécsi forgatag. Addig is önző módon nézzetek engem remélem működik a hivatkozás mert az ilyenek elhelyezésében nem vagyok valami világbajnok.
http://egyuttegymasert.blog.hu/2011/12/02/igy_erzekenyitunk_mi?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare
Bécsben ezzel szemben nem zajlott érzékenyítés mert Szuzi kutyus nem volt velem a három nap alatt még kockábbra fagyott volna a feje így szabadságoltam és amennyire tudom jól is érezte magát és kikapcsolódott. Honnan vettem észre? Hétfő reggel olyan őserővel kezdett el vezetni és úgy örült ha egy falevélkupacot vagy az álványozást ami az élet megrontója kikerülte és megdícsértem mint ha aranyrögöt talált volna a messzi Északon.
Visszatérve az egykori Habsburg birodalom fővárosához most teljesen elvarázsolt a vezetősávjaival amiket okosan terveztek meg például úgy hogy ha nagy téren keresztül kell menni akkor megtalálható és amint fal következik úgy tűnik el hogy a vakot oda vezeti a falhoz de amint újra “légüres” tér következik mint egy barlangi búvópatak előkerül és segít a “szegény” vándornak. Találkoztunk olyan jelzőlámpával is ami hangjelzést adott ki és az oszlopon ki lehetett tapintani hogy milyen jellegű az útkereszteződés, hány sáv van, közlekedik-e ott villamos, sziget található-e az átkelésnél, stb. Amit nem tudtam megfejteni hogy mivel a lámpa állandóan kattog honnan lehet tudni mikor van szabadjelzés? Arra tudok még gondolni hogy a bécsi vagy osztrák “kollegák” kapnak egy távirányítót és ezzel tudják bekapcsolni a hangjelzést de ez csak feltételezés ezért ha valakinek információja van arról hogy működik a rendszer szívesen venném ha megosztaná velem. Kérdezhetnétek hogy minek ezt tudni nekem mikor csupán ritkán fordulok elő az osztrák fővárosban? A válasz egyszerű: Szeretnék ott is és más ausztriai városokban is gyakrabban megfordulni és nem kirándulás céljával ki szeretném magam próbálni Nyugaton. Ígérem a “koldulást” mára befejezem de ha bármelyik Tisztelt olvasómnak van fogalma arról hogy merre érdemes indulni ha az ember vakon állást szeretne találni Ausztriában akkor küldje el nekem gondolatait, természetesen én is kutakodom.
Komolyan felmerült az ötlet hogy forraltbort fogok árusítani ezzel keresem majd a kenyerem de aztán elvetettem az ötletet mert elképzelhető hogy a hasznot elfogyasztanám és nyáron kevés forraltbor fogyna:)
Komolyabbra fordítva, jogos a kérdés hogy vakon mit lehet élvezni egy forgatagból egy városból de meggyőződésem és tapasztalatom hogy a helyeknek hangulatuk van és itt nem arra gondolok hogy valaki leírja hogy feldíszített minden, hanem az utcák a belváros elrendezése hogy mennyire szélesek sokat elárulnak és most ne az akadálymentességi szempontokra gondoljatok csupán mert ha ebből indulnék ki akkor leszólnnám a barcelonettai tengerpartot mert nem vót kötél a tengerben ami mentén úszhattam volna és a homokban sem volt csík ami vezessen sőt a sangriára sem volt pontírással ráírva hogy hány százalékos.
A hostelben ahol laktunk az első nap azért aranyos volt a lány, miután kitöltöttük az én bejelentkezésre szolgáló nyomtatványomat ezt még valahogy feldolgozta hogy nem én írtam le az adataim de utána nyomatékosította hogy de aláírás kell ám. Sajátkezű. Meg is kapta bár tudom hogy még alakítanom kell a szignón de ahogy mifelénk mondják “egynek jó az”.
Nem könnyű még egy hét után sem minden hangulatot és benyomást leírni mert folyamatosan jutnak eszembe az események hogy mi hogy történt és milyen sorrendben de amint a processzorom kidob valami újat ti is értesülni fogtok róla.
A mai reggel sem múlt meglepi nélkül, nem az előrehozott Mikulás tett szenet a cipőmbe hanem amikor a pesti buszt vártam Győrben valami érces férfi hangra lettem figyelmes. Első felindulásomban arra gondoltam hogy a bácsi már bevette a célzóvizet, de elkezdtem figyelni a mondókáját. Azt mondta hogy a valahányas autóbusz négy perc múlva a megállóba érkezik.
Szívem szerint felsikítottam volna örömömben hogy megérkezett az intelligens buszmegálló illetve már néhányat üzembe helyeztek Győr-cityben de én most találkoztam “fültől-fülbe” az elsővel.
A sors vagy az élet fintora az hogy éppen most tekintgetek Nyugatra de pontosan jó ez így mert ha az árny alattoknak meg a láthatatlanoknak és az egyéb tudatosító programoknak megvannak az eredményei akkor tovább kell lépni hátha máshol is tudnák hasznosítani a tapasztalataim.
Aki a mai nap jön a Népligeti Út 2-be a Láthatatlanra találkozhat velem is és ami biztos a Sanyi barátommal is őt a sötétben a jóízű nevetéséről lehet felismerni.
Ma reggel hallottam a rádióban hogy valahol a pesti belvárosban Marokkó a vendég és lehet ajándékokat dísztárgyakat venni és ételt kóstolni. Szegények azért fázhatnak itt, gondolom még az Atlasz-hegységben sincs gyakran ennyire hűvös napközben bár méég nem jártamm arra, viszont minden elképzelhető az is hogy kérek egy vakvezető tevét aztán uzsgyy.
Szép hétvégét kívánok, a ma este bulizóknak balesetmentes hazaérést, a pihegőknek aktív pihenést és ma este elképzelhető hogy találkoztok velem valamelyik pesti éjszakai járaton no és Sanyival is meg az ő Argó kiskutyájával. Megmagyarázhatatlan ok miatt szeretem az éjszakai buszok hangulatát, olyan mint mikor van egy vidámpark vagy búcsú, este hétig könnyed mert gyerekek is vannak és 9 től meg a körhinták és egyéb játékok gyorsabban forognak, a zenék hangosabbak és egyre ritmusosabbak.
Big City Life
2011 október 5. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Jó rég nem jelentkeztem, de mivel Szuzi rágta már a fülem és hiányoztatok ezért itt vagyok újra!
Kezdeném néhány örömhírrel:
Az első közérdekű, tegnap előtt este hallottam a tv híradójában.
Győrött intelligens buszmegállókat helyeznek majd a hónap végétől üzembe, ehhez hasonlóak már Szolnokon vannak. Nem attól intelligens hogy megkínál kávéval, tüzet ad a dohányosoknak, vagy a napszaknak megfelelően köszön, hanem attól hogy bemondja milyen autóbusz érkezett a megállóba, illetve az érkező járatokról is ad információt hogy mennyi idő amikor oda ér hozzám. Akkor lenne igazán intelligens megálló ha mondjuk azt is elmondaná ha az egyik szintén buszra várakozó szimpatikus lány megtetszik hogy mikor szokott arra felé járni:)
De valóban ez egy örömteli hír hogy kihelyeznek majd ilyen létesítményeket, látjátok csak vissza kell költöznöm és így fogadnak.
Az álmokból valóság lett.
Biztos veletek is történt már ilyen hogy az álomból valóság, a remélt eseményből bizonyosság lett, ezt is megosztom veletek de jöjjön a hétfő reggel krónikája előbb.
Nem akarok köntörfalazni, de a hétfői zsúfolt reggelem a következő módon zajlott:
A győri buszon meleg volt és Hamiltont megszégyenítő manőverekkel száguldott a pilóta, ezen kívül a busz majdnem lerobbant, gondolom műszaki okok miatt, és olyan meleg volt hogy Szuziból szinte hotdog lett.
Túlélve az utazást jött a fehérvári küzdelem, eljutni a 25-ös autóbusszal a civil központba. Mivel a végállomáson ismerősek vagyunk Szuzival gond nélkül megtaláltuk azt a járdaszigetet ahonnan indul a busz. Jött is egy, de tíz perccel később mint kellett volna, ráadásul az utastársak mondták hogy 37-es, és majd szólnak ha itt a buszom. Kezdtem aggódni hogy el fogok késni és amúgy is.. Kisebb optikai csodának lehettünk szemtanúi mert a buszon kicserélték a táblát így lecsökkent az értéke mert 25-ös lett belőle, fel is szálltunk, támadási pozíciót vettünk fel a második ajtóval szemben. El is indultunk, de a második megállónál a vezetővel valaki elkezdett beszélgetni ami önmagában engem nem zavar, de egyszer csak hatalmas fékezés, minden utas felmorajlott mint focimeccsen mikor a játékost csúnyán elbuktatják, Szuzi azért nem ütötte meg magát mert erősen fogtam a pórázát.
Érdekes ám egy ilyen helyzet vakon mert borzasztó kíváncsi az ember hogy mi történt de néhány másodpercig semmit nem tudtam, de kiderült a turpiszság. Az történt hogy a sofőr rossz irányba kanyarodott, továbbra is a 37-es vonalán szeretett volna haladni. Nem is rovom meg őt ezért mert emberek vagyunk és nem gépek, a láthatatlanon a múltkor én is németül szóltam egy angol csoporthoz és csodálkoztam hogy a hallgatás köpönyegébe burkolóztak.
Amiért izgalmas nekem ez a dolog hogy honnan tudjamm hogy mikor fordul vissza a busz a helyes irányba és bár a negyedik megállónál kell leszállnom mi történik ha egész más helyen tesznek le mint ahová én menni szeretnék?
Komolyan mondom ha valaki ismer olyan embert vagy ő maga szervez oktatást ügyfélszolgálatosoknak, buszsofőröknek stb, én szívesen elmondom nekik élőben ezeket a gondolatokat sőt lehetőség lenne találkozniuk iggazzi látássérülttel (mit kényeskedem vakkal), és kérdezhetnének, látnák hogy Szuzi nem vérengző stb.
Ugyan úgy ahogy pénteken a mosonmagyaróvári elfogadás napján is kérdezgethettek tőlem a diákok és résztvevők, ez mások számára is lehetőség.
Azért azt még elmesélem hogy amikor a kísérőmmel mentem be a művházba, ott állt félkörben egy csapat érdeklődő akiknek épp a segítőkutyákról beszéltek, és a speaker amint meglátott azt a kijelentést tette hogy “látjátok most megmutatjuk így vezet egy vakvezető kutya”. Ezen felszaladt a szemöldököm mert én akkor nem bemutattam hogy hogy viselkedünk egy ilyen helyzetben hanem a valóságban éppen éltem az életem és nem vagyok híve a nagy színpadiaskodásoknak, Szuzi pedig kifejezetten alkalmatlan arra hogy bemutatókon vegyek részt vele, mert ahányszor megpróbáltam végigmenni vele a mesterséges akadálypályán kikerülte az egészet akadályostúl emberestül.
Ami külön örömet okozott hogy ezen a rendezvényen ott volt egy régi jóbarátom Edu is, róla tudni kell hogy hallássérült. Igen-igen, kicsit olyan mint a Vaklárma c filmben, ő mindig azt mondja nekem, hogy “Dooktóór, ne higgyen annak amit lát”, mire én később egy Arany idézettel szoktam válaszolni, hogy “No halld meg Eduárd”!!
Lehet itt a blogon nem meséltem még, de Edu volt az egyik résztvevője a 2005-ös horvátországi nyaralásunknak, ahol vakok, aliglátók és hallássérültek nagyothallók nyaraltunk közösen pusztán baráti alapon. Jól kiegészítettük egymást mert volt aki látott, volt aki hallott, aki tudta olvasni az emberek mimikáját, aki beszélt idegennyelven és mindig akadt aki hozott nekem sört:)
És a másik kellemes hír az hogy újra repülni fogok, de nem utasszálítóval vagy sétarepülés keretében…
Tavaly akkor még a blog nem létezett mikor a Class fm stúdiójában a Balázs-Jani-Feri vendége voltam és egy órát beszélgettünk a Láthatatlan kiállításról és a látássérültek mindennapjairól többek között hogy milyen módon jelennek meg tárgyak, emberek az álmaimban. Szóba került a repülés is hogy milyen érzés, és még az adás közben érkezett egy “ajánlat” Vári Gyulától hogy hallgatta a műsort és szimpatikusnak talált és szeretne olyan élményt adni nekem amilyet kevesen élhettek át, egy kiképző géppel megmutatná hogy milyen amikor az ember nem szabványosan két pont között repül hanem más mozdulatokat is tesz a levegőben. Ennek a kapcsolatfelvételnek nagyjából egy éve és most áll úgy a dolog hogy október 22-én Kecskemét mellett meg lehet ejteni a dolgot amit rettenetesen várok már.
A nagyvárosi élethez nem csak a hétfők hanem a péntekek is hozzátartoznak és mint tudjuk péntek az én napom:)
Búcsúztató bulira készültünk néhány barátommal mert mondhatom hogy az egyik leg jobb barátom aki közel áll hozzám a Gábor azaz Gábriel fél évre Granadába utazik önkénteskedni és meg szerettük volna adni a módját annak hogy elköszönünk tőle mert hiányozni fog. Kitaláltuk hogy az jó ötlet ha a Láthatatlannál találkozunk és utána csapunk bele az éjszakába, de valami csavar hiányzott a dologból. Az az ötlet született hogy bejelentkeztünk a kiállításra hogy egy vegyes olasz-spanyol-portugál nemzetközi csoport jön és tudtuk hogy a Gábort be fogják hívni idegennyelvű vezetésre.
El is érkezett a péntek este és akkor most nem kívánom megnevezni de az Adrika nagyon kedves kolleganőm akit (csípek), kitalálta hogy ne szólaljanak meg magyarul én meg változtassam el a hangom és spanyolul beszélgessek a Gáborral.
Sikerült úgy bejutni az ún látható részre ahol az eszközöket mutatjuk be hogy Gábrielünk (az andalúz költőre hasonlító Gábriel) nem tudta hoggy csapda készül.
Meg is érkezett, és olaszul kezdett hozzánk beszélni. Szóltam neki hogy nem igazán értjük mert mink “espanoles” vagyunk, és akkor átváltott spanyolra. Hirtelen nem volt jobb ötletem és egy magasított rekedtes hangon szólaltam meg, meg is kérdezte a vezetőnk hogy engem hogy hívnak és én valami megfontolásból a Fernanda nevet mondtam. Kérdezte honnan jövünk, és mondtam hgoy háát vegyesen de én pl Argentínából és hallottuk hogy egy jeles személyiség fog minket vezetni a kiállításon erre ő csak mosolygott. Éreztem hogy közel a lebukás, ezért szándékosan-véletlenül felborítottam egy széket hogy időt nyerjek.
Akkor volt meleg a pite mikor a többieket is megkérdezte Nemes vezetőnk hogy őket hogy hívják, volt egy David Aleman, ő jól el tudta változtatni a hangját, de a többiek nem mertek megszólalni, még valakire kérdezte a Gábor hogy ő ki, mondtam hogy ez az úr itt Angel, de gyanús lett hogy miért nem ő szólal meg a saját hangján.
Az egyik látássérültek számára készült játékkal játszottam még annak érdekében hogy időt nyerjek, és a Gábor meg akarta fogni hogy mivel zörgök én meg csak hátráltam, mert tudtam hogy ha hozzám ér, akkor felismer, aztán meg is kérdezte hogy hová hátrálok:) és bekövetkezett az eget Földet rázó röhögés, ott ölelgettük hatan-nyolcan a Gábort.
Hatalmas dolognak tartom amúgy hogy valaki alig-aliglátó ként bár sok nyelv ismeretének birtokában de elmegy félévre segíteni a hátrányos helyzetű bevándorlóknak hogy tanítsa őket spanyolul és ezt olyan természetességgel és magától értetődően teszi mint amikor valakitől kérünk egy pohár vizet és ő odahozza.
Nekem is nagy célom valami hasonló programban dolgozni, csak sajnos a nemzetközi pályázatokból kiöregedtem, valami furcsa ok miatt 30 év felett nem támogatott az ha az ember a munkáját önkéntesen felajánlja, pedig ez nem az életkor függvénye úgy gondolom.
Azért itt is megtalálom én a felkéréseket vagy ők engem és ha egyezik a gondolatvilágommal az értékrendemmel amit szeretnének tőlem akkor semmi akadálya.
Vigyázzatok magatokra, ígérem hogy sűrűbben jelentkezem most már és ne felejtsétek el hogy holnap Október 6, nem fogok hosszas ünneplő esszét írni de ők azok az emberek akik tekintet nélkül származásra, rangra egy közös cél érdekében feláldozták az életüket és nem érdekelte őket hogy akiszavazó showban ha vesztenek mindenük oda lehet.
Az életed mindig drága
2011 december 5. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Újra megragadom a billentyűzetet és az alkalmat hogy szórakoztassalak titeket és persze jómagam is de mielőtt a komoly dolgokra rátérnék reagálok azért egyre-s-másra:
Köszönöm a bíztató és kedves hozzászólásokat. Ma reggel is amint a Fehérvárra jövő buszomra vártam hallottam hogy a bácsi intelligensen mondta hogy melyik járat érkezik és hogy ha még nem volt a megállóban hány perc a menetidő amikorra oda fog érni. Az egyik Drága olvasóm akinek ezúton is kitartást kívánok a hétfőhöz ő említette hogy állítólag van egy lista hogy mely buszmeggállókat alakították át beszélővé, a szépsége csak az hogy én az internetes keresővel is alig találtam írást a rendszerről tehát poén mert pont én az érintett nem tudom hogy hol számíthatok ilyen segítségre. Ez ahhoz hasonló mint amikor a Népstadion metrómegállóban is felszereltek látássérültek számára térképet braille-írással és jelekkel-jelmagyarázatokkal de olyan helyre tették hogy lehetetlen megtalálni. Azon viccelődtem hogy hamár egy járókelőtől megkérdezem hogy hol van a megtalálhatatlan térkép akkor már azt is meg tudom tőle kérdezni hogy hol vagyok. Érdekes ez a milyen hangot építsünk a jelzőlámpába kérdés mert ahogy írtam Bécsben kattog bár én egyforma üteműnek hallom a kattogást, Győrött a régebben épült lámpák a Baros híd belváros felé eső oldalán folyamatos sípolással jelzik ha szabad az átkelés és tilosnál elnémulnak és képzeljétek a hídnál már a 80-as években is volt csipogó hangot adó lámpa amit a műszaki főiskolások tettek hangossá legalább is én így tudom, viszont a néhány évvel ezelőtt felszerelt kattogó hangjelző is megtalálható a városban aminek az előnye hogy nem annyira hangos és nem utolsó sorban olcsó.
Vannak még beszélő lámpák is melyek az út nevét mondják amit épp keresztezni készülünk én ma ilyen rendszerűről Győrben nem tudok. Azt tudom hogy egyszer az egyik ilyen kattogó lámpát tönkretették mert a lakókat zavarta hogy éjszaka is kattog, én mindenkit meg tudok érteni de azért a biztonságos közlekedés talán nekünk is jár.
És ami miatt tegnap óta nyűgös vagyok és csalódott valamint tehetetlen is az a következő
http://www.168ora.hu/punch/elfogta-a-rendorseg-egy-vak-ferfi-tamadojat-87018.html
Nem ismerem a bűncselekmény áldozatát de talán nem is a kiléte fontos. Joggal mondhatnátok hogy most már megint mi a bajom mert másokat is megtámadnak és ez alól a vakok sem kivételek. Nyilván nem voltam ott ezért nem is tudhatom hogy zajlott a történet de nem igazán örülök annak hogy ez ekkora nyilvánosságot kap. Nagyszerű hogy elfogták ezt a gazembert de ne azért fókuszáljanak egy ilyen társadalomra veszélyes egyénre mert vakot támadott meg mert a védelemm a biztonság járjon már egyformán mindenkinek nőnek férfinak idősnek gyereknek stb. Amiért meg nem örülök annak hogy ilyen nagy nyilvánosságot kap a médiában az eset az az hogy eddig akinek eszébe sem jutott hasonló bűncselekmény most lehet hogy kipattan az isteni szikra a fejéből és… Amit hiányolok viszont akár általános akár középiskolában legalább is nekem nem beszéltek annak idején ilyenről hogy mit tegyen és mit ne az ember ha támadás éri. Más a helyzet természetesen akkor ha a támadót vagy lopni készülőt nem látjuk mert nem tudom felmérni hogy van-e esélyem esetleg elmenekülni, ha utcán vagyok hogy hányan vannak, és még személyleírást sem tudok adni. Tudjátok az nem fér a fejembe tegnap óta hogy akkor mi a bánatot tegyünk egy ilyen helyzetben amiről a cikkben is említést tesznek? Ha odaadom kapásból mindenem akkor lehet hogy az elkövető vérszemet kap és még azt is elveszi ami rajtam van de ha az ember ellenáll akkor meg úgy jár mint szegényem?
Két évvel ez előtt Székesfehérváron volt egy rendőrségi konferencia illetve ez minden évben megrendezésre kerül de akkor azon én ott voltam és a következőt vetettem fel.
Ha esetleg nem olvastatok róla jó ha tudjátok hogy személyazonosságot igazoló dokumentumnak mindig kell kellene nálunk lennie mert különben legfeljebb 72 órára illetve a kilétünk kiderüléséig őrizetbe vehetőek vagyunk. Nincs is ezzel probléma működjön csak az igazoltatás, de én honnan fogom tudni hogy kinek adom át az okmányaim? A jogszabályok és szolgálati szabályzat szerint az intézkedés befejeződése után valóban a járőr vagy egyéb beosztásban lévő rendőr köteles azonosítani magát és ha elárulja a jelvényének a számát akkor gondolom én hogy telefonon már rá tudok kérdezni hogy ki is foganatosított velem szemben intézkedést. A nagy kérdés és az ellentmondás az hogy mivel nem látom az igazolványát mert azt azért mutatni fogja honnan tudom hogy kivel állok szemben?
Nem csupán az utcán ez a helyzet de esetleg egy lakásba sem engedek be mindenkit, a múltkor is kizártam vagy kigurult a Szuzi egyik labdája és az egyik szomszéd srác mondta hogy beadja az ajtón de mivel nem ismertem a hangját ezért nem engedtem be, arra kértem hogy a lábtörlő alá tegye a játékot és csak később mentem ki érte amikor már hallottam hogy nincs ott. A lépcsőház kapuján sem szoktam csak úgy bárkit beengedni ha nem ismerem, mert ha jött valakihez akkor csengessen fel hozzá van kaputelefon ha meg a keresett személy nincs othon akkor okafogyottá lett hogy bejöjjön. “imádnak” ezért engem a szórólaposok is mert bizony az ajtón kívüli gyűjtőbe tetetem velük a szórólapot tekintettel arra hogy ne mindenki mászkáljon a lépcsőházban ráadásul egyszer Győrben ha nincs szerencsém nagyon összetörhettem volna magam mert egy ilyen lelkes aktivista a bejárat után rögtön a lépcsőre tette le egykupacban az újságokat ráadásul fényes síma volt a felületük és talán esős idő is lehetett én meg száguldottam le a lépcsőn és bizony a kapuig repültem volna ha nemsikerül elkapni a korlátot.
Ezért mondom a vak barátaimnak is folyton hogy fontos hogy legyen a mindennapokhoz elégséges erőnlétük nem kell gyúrniuk de a kapaszkodáshoz vagy a buszon az állvamaradáshoz vagy egy becsukódni készülő fotocellás ajtó lelassításához jó ha van az emberben elég “bátorság”.
Ha most nagyon le szeretnék vonni hatalmas következtetést az írásom végén akkor figyeljünk egymásra és nem csak ti tudtok ránk figyelni hanem én is mi is rátok és nem kell rögtön azzal kezdeni hogy megfutamítjuk a betyárokat elegendő annyit megtenni mondjuk mint pénteken tettem hogy fehérváron egy újabb típusú busz jött és egy idős néni lassan tudott csak leszállni és a fotocella nem érzékelte hogy ott van ezért mivel ott álltam a jelzőnél megnyomtam hogy ne csukódjon vissza az ajtó. Hála istennek nem vette észre hogy én voltam mert akkor mindenki nézett volna hogy “aztaa vakon segít” stb de ennek semmi köze az én állapotomhoz csupán tudom hogy nekem is mennyire jól esik ha valaki látva hogy nagy táskával nyomulok megfogja az ajtót.
Ha gondoljátok még keressetek utána de létezik egy vak férfi Németh Vilmos aki
aikidózik és feketeöves természetesen nem az ő képességeiből kell kiindulni de mondjuk elképzelhető hogy egyszer megkeresem és elhívom Székesfehérvárra hogy neki milyenek a tapasztalatai a mindennapokban és mit gondol mi az eredményre vezető viselkedésiforma ha az embert támadás éri. Milyen jó előadást lehetne erre szervezni, megkeresném a rendőrséget, aztán egy kriminálpszichológust és a Vilmost vagy más látássérültet aki küzdősporttal foglalkozik.Legyetek körültekintőek gyanakodjatok de ne legyünk bizalmatlanok!
Oldal ajánlása emailben
X