Jég velem!
2019 szeptember 4. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
Akkor egy kicsit nyugodtabban folytatnám a blogot, nem kell mindig politizálni, ráadásul az előző bejegyzésem nyomán semmi sem történt, nincs gond, levonom a következtetést.
Ezzel szemben a „kutyák” területén eléggé sok újdonság van február eleje óta. Szuzi nyugdíjba vonult és én elkezdtem gyakorolni Ice-szal aki egy nem mindennapi teremtés. Ilyen kutyám még nem volt, mivel kan és fekete, és én nem tudok elmenekülni a pusziai elől.
„a gondolatok teremtő ereje”
Rövid kitérő, 2018 decembere előtt Ice-ról semmit sem tudtam, de gyakran mondogattam hogy jó lenne egy fekete labrador kan abból az okból hogy akinek picit nem tisztességesek a szándékai maradjon távol tőlünk. Aztán novemberben olvastam a Retriever fajtamentő egyesület honlapján egy Iván nevű fekete labrador kutyáról, nyilván nem tudtam volna örökbe fogadni, de a honlap szerkesztői nagyon jópofa leírást készítettek számára, sajnos már nem találtam meg de olyanok szerepeltek benne hogy ő igazán lágyszívű és semmi köze nincs az orosz maffiához, a macskákat nagyon szereti főleg sülve és főve..
Aztán pár nappal ezt követően jött a hír hogy jön Ice, aki fekete és labrador. Kisebb „vita” alakult ki a családban mivel telefonon érkezett az információ hogy hogy is hívják a kutyát.
Volt aki azt mondta hogy biztos félre értettem és „Nice” mert ki nevezne jég-nek egy fekete kutyát, vagy hogy „Eyes” mint a szem többesszáma.
Aztán az is felmerült hogy „Eis” mint a fagyi németül..
Végül is a megoldást már tudjátok, a nevető sokadik Ice győzött, és azért hívják így mert a család ahol nevelkedett nagy jégkorong rajongó.
„ismertetném a nyerőszámokat”:
18, 26, 27 ezek emelkedő sorrendben, mivel mint tudjuk májusi kutya aranyat ér, a válasz pedig az hogy Szuzi május 18, Prézli 26 Ice pedig 27-én született.
Miért is írtam ezt le? Mikor az első gyakorlásunk volt akkor még éppen csak elmúlt másfél éves. Mint ahogy az szokott lenni, az első „randi” nagyon jól sikerült, és úgy döntöttünk hogy megkezdjük egy hét múlva az együttműködést.
Egy héttel később már élesben ment az egész, és izgalmas volt az is hogy Szuzival hogy jönnek ki. Semmi gond nem volt köztük.
„A csendes amerikai”
A harmadik kutyánál az ember már várja hogy mennyi minden lesz más mint régen volt, és elég sok újdonságot tartalmazott ez a 3.0-nevű programcsomag, más az illata, teljesen mások a mozdulatai, meglepően sokkal finomabban bújik mint Szuzi (őt nem megbántva tudja aki ismeri hogy ő paraszt csaj), ami sokáig furcsa volt hogy olyan halkan aludt legalább is az elején hogy volt hogy éjszaka felkeltem és odamentem a helyéhez hogy meg van-e még. A közlekedésben is le kellett lassulnom de ez nem azt jelenti hogy Ice ne lenne erős, csupán más felfogásban vezet. A következő cikk az egy hét összeszokás után készült
https://24.hu/belfold/2019/02/04/varga-istvan-latasserult-becs/
Tudom hogy előfordulnak malőrök de az én szeretett nagybátyám, az egyik unokatestvérem, és a nagypapát (a bőnyit) hívták Varga Istvánnak, én még maradtam Szabolcs, na nem szeretnék senkit piszkálni a név csak a linkben szerepelt helytelenül.
A következő videó még Szuzival együtt készült csupán az volt izgalmas hogy mivel Ice még akkor nem szokott hozzá a bécsi fiakkerekhez hogy ne a felvétel közben kezdjen egy lóval barátkozni..
https://index.hu/video/2019/04/03/vakok_gyengenlatok_koltozes_kulfoldi_magyarok_becs/
Egy mélypont után elkezdtünk összeszokni a fiatalemberrel és a család is nagyon megkedvelte hiszen a korábban említett Ivánhoz hasonlóan nagyon is melegszívű egy jószág.
Mielőtt a fontos érzelmi dolgokat említeném, elmesélem hogy nagyon sokat dolgoztunk Darinkával Ice kiképzőjével hogy jól felkészüljünk a vizsgára, mentünk szinte az összes időjárási helyzetben, hóban, gyönyörű napsütésben, és május 20 körül akkora esőben hogy Ice nem is értette hogy most neki mit is kellene csinálnia, de befutottuk az útvonalat és mint nemrég beszéltük is még Szuzinak is elmentünk porcerősítőt venni. A vizsga végül is június 17-én sikerült, szerintem volt 35 fok „olvadt picit a Jég”
„Minden most kezdődik el ahogy dobban a szíved…”
Egy gyerek érkezése után is új nevek fogalmak kerülnek be a családba, ez egy új kutya jövetelekor sem más, Ice esetében is jöttek állandó jelzők amikből mindjárt idézek, de nosztalgiázom egy picit.
Még gyerekkoromban édesanyám olvasott egy szovjet mesekönyvet, a címe az volt hogy Jegorka a tengeren, sok részletre nem emlékszem hogy hogy találták meg valószínűleg anyátlanul mászkált és egy tengerész megsajnálta. Amiért ide kívánkozik a történet annak az az oka, hogy a hatalmas hajón mászkált össze-vissza, a gazdája Jegorkának nevezte el, a lövészek bombának mert olyan alakja van, a gépházban meg fúvókának mert a füle olyan volt mint egy fúvóka. Egyszer valahogy amikor épp kikötés után indult volna tovább a hajó a legénységet a kapitány nem találta sehol jobban mondva a hajón nem, demeglett katonák a parton rohangálva keresték a fúvókát, a bombát, és Jegorkát, és mikor összetalálkoztak egymást faggatták hogy ki mit keres és aztán rájöttek hogy ugyan azt a medvebocsot. Szép vége lett végül is a történetnek nem lövöm le a poént.
„Kérnék egy jegesteát!” A kiállításon sokféle italt lehet a bárban kapni, jegesteát is és amikor az ember egy Ice nevű kutyát kap és németül meghallja hogy egy „IceTea” rendel, akkor nagyon kell figyelnie hogy ne röhögjön hangosan és ne kérdezze meg a vendéget hogy biztos hogy azt szeretné ami Ice-ból kijön?
„Xante” Ice úrfi amúgy Csehországban született de sosem kérdeztem meg hogy mi szerepel az útlevelébe mint valódi név, egy márciusi péntekig nem kérdeztem meg de akkor a kedvenc vendéglőmben ebédeltem és úgy hallottam hogy csehek ülnek velem szemben, nem mindig tudom megkülönböztetni a szlovák nyelvtől de úgy voltam szóba elegyedek velük, és megmutattam nekik az útlevelet és ők mondták hogy nem teljesen jól olvasható de Xante. Tudom hogy ez egybe esés de elkezdtek hozzá csehül beszélni és a fiatalember rögtön elfeküdt ki tudja lehet hogy értette miről van szó..
„Jóreggelt Lacibácsi!”
Reggel ha felkelünk, akkor mint kutyáéknál általában megvan a rituálé, odajön mindkét oldalhoz felteszi a nagy kockáját (neki is az van) próbálkozik a pofán nyalással.
Hogy jön ide Lacibácsi? Ilyenkor vagy a szertartás előtt ásít egy mélyről jövőt ami nekem fura mert az első kankutyám, és ez olyan mint ..
A régi időkben volt nagy sláger a Komár Lászlótól a táncoló fekete lakcipők, (megjegyzés, gyerek ként én aggódtam és mondtam anyukámnak hogy baj van a bácsi nem tudja abbahagyni a táncolást ) Ha meghallgatjátok a refrén előtt amikor azt énekli hogy „oooh” na az Ice reggeli ásítása.
Ice amúgy tudja magáról hogy jól néz ki, a törzshelyemen egy Alex nevű bajor férfinak már beharangoztam hogy Ice érkezik, és nemsokkal az előtt hogy távoztunk volna csak Alex odajött és azt mondta hogy „na megjött a két szépfiú..” állítása szerint ahogy elterül a padlón ahogy nyújtózkodik mindent elárul..
„Az én kis kolumbiaim” Megint egy zene következik de ígérem az utolsó, a dal címe is sokat monó kb hogy „csak egy picit a tiéd”, bár ez a szerelemről szól de bármilyen kapcsolatra interpretálható, és Ice olyan kis lelkes mint a Carlos Vives tehát sem a törvényen kívüliekkel sem a gerillákkal nem hozom összefüggésbe.
Lassan tényleg befejezem, de még ide kívánkozik hogy édesapám „Jeges”-nek hívja, és ha németek nem értik hogy mi a neve a kutyának akkor mondom hogy „I.C.E” mint az InterCityExpress (ICe) vonat, na ..
Azt nem mondom hogy már teljesen kész a csapat de haladunk az úton, talán egy hónappal a hozzánk költözése után már lehetett hallani hogy szuszog, néha horkol és álmodik hogy kezd feloldódni.
És a végére egy történet:
Korábban már írtam hogy anyagi megfontolások miatt Magyarországról hozom gurulós bőröndben a kutyatápot, és Ice ha készülődök akkor jön dugja az orrát segít pakolni. A nagy bőröndnél is ezt csinálta, én valamiért kimentem, majd miután vissza érkeztem bőrönd becsuk, és indulás. Sikeres megérkezés, kipakolás a fiatal úr megint ott szaglászik, gondoltam hogy a tápot érezheti, talán ez az ok. A zsákot eltettem a helyére és akkor valami csörgő hangot hallok. Az érdekesség csak az volt hogy nem volt csörgőlabdája, illetve… Győrben van egy ilyen laszti, Bécsben nincs, na nézzük csak?
Lenyúlok és ott a győri labda a földön, nagyon valószínű hogy „bepakolta” amikor nem voltam a bőrönd közelében, jó nem tudom mennyire volt szándékos a művelet de nagy vidámság lett a vége.
Egyenlőre ennyit tudok mondani Ice-ról remélem nektek is szimpatikus lesz.
Jég veletek!
Ice-szal nyáresti kép
“Barátok közt”
2019 szeptember 19. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (3)
Igen, megint újra én vagyok!
Még a hónap végéig több időm van blogolgatni bár utána is rendszeresen szándékozom de most egy nagyon fontos mindenkit érintő kérdéskört szeretnék feszegetni.
Barátság:
Sokkal homályosabban indul és adott esetben végződik mint egy párkapcsolat, mert nem mindig tudni hogy mikor lép szintet a haverság, jó ismeretség, de általában váratlanul jön és sokáig tart. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy pontosan nem emlékszem mikor lettem Barca szurkoló, valahogy 1992 -93 de azt vettem észre hogy ha ők játszanak (és akkor csak két csatorna volt) tehát csak a komolyabb mérkőzéseiket közvetítették, ott ragadtam a televízió előtt.
Létezik egy másféle barátság, ez egészen komoly és nagy közösséget jelent, azt is mondhatom hogy világra szóló de nem világira, és ez is hatalmas döntés hiszen a szerzetesek közösségei, is barátok.
Mivel azonban sem teológus sem pshichológus nem vagyok, én egy harmadik féle barátságról írnék röviden, a „kutyabarát”-ságról.
Ami a kiváltó ok, az ez:
https://index.hu/belfold/2019/09/19/ikea_vakvezeto_kutya_etterem/
Az esetet nem nagyon szeretném elemezni, bár én Sanyit ismerem, Ice pedig Ikont, bár az is lehet hogy Sanyival is találkozott már.
Mindenek előtt azt gondolom hogy egy bocsánatkérés az intézkedő kollegától kijárna az összes érintettnek, és ha árulnak ilyet egy jó kis nem túl kemény de nem is puha kutyafekhely Ikon részére. Nem jó bárki fejét is követelni hiszen emberek vagyunk, bár furcsállom hogy az áruházlánc szerint:
Lakberendezési vállalatunk tisztában van a szabályozásokkal, ám sokkal pontosabb tájékoztatásra van szükség a munkatársak körében..
Tehát, analógiával élve és ez nem konkrét eset csak példa, ha egy jegyvizsgáló a vonaton nem ismeri az én vakigazolványom és leszállít illetve megbüntet, akkor annyi történt hogy „pontosabb tájékoztatásra van szüksége”.
Nem vagyok szigorú, de ugye a jog nem tudása nem mentesít, és ha az áruházlánc bármelyik hazai vakvezető kutyát képző iskolát megkeres, biztosan adnak tájékoztatást. Amit sajnálok, hogy a józan ész ilyenkor miért nem működik?
Bízom benne hogy happy end lesz a történet vége, bár aki még nem volt ilyen helyzetben nehezen tudja elképzelni hogy milyen az amikor ő minden szabályt betart és még sem ehet egy jót mert..
Nyilván meg van az a mozgástér amit nehéz pontosan meghatározni amit akár méltányosságnak is lehet nevezni, amikor az alkalmazott vagy ügyintéző dönti el hogy mennyire szigorúan alkalmazza a szabályt. Summa summárum, nem oda szeretném kifuttatni az okfejtést hogy „mi szegények”, hanem hogy ámberek, gondolkozzunk, a múltkor a vonaton Hegyeshalomtól Győrig a 90-es jegyre ami 95 forint egy százast adtam és nem volt a kalauznál váltó pénz, mondtam volna hogy írjon egy utalványt és majd én bemegyek a pénztárhoz? Eszembe nem jutott.
Röviden vissza térve a barátokhoz, barátságosságokhoz:
Valóban már sok hely kutyabarátnak hirdeti magát, ami üdvözítő is lehetne, ha nem sok esetben az extra haszonszerzés lenne a cél. Kedves hogy plusz x összegért jutalomfalatot készítenek be a szobámba, de honnan tudják hogy a kutyám mit eszik és mit nem? Nem is ez a fő problémám, hanem hogy ahogy korábban írtam is gyakran az a tapasztalat hogy egy vakvezetővel sincs kivétel, felárat kell fizetni egy szállás esetében, de sajnos ehhez már kezdek hozzászokni mert két lehetőségem van, vagy kifizetem, vagy maradok otthon.
Korábban már írtam róla, hogy amikor a párommal Sopronban pihentünk egy kutyabarát hotelben, páran morgolódtak az étteremben hogy miért jön be ide kutya, akkor még Szuzi és nyilvánvalóan vezetőhámban volt. Elképzelhető hogy én túl megengedő vagyok, de én bizony a jólnevelt és jólviselkedő „átlagos” kutyát is beengedném egy vakbarát szállás éttermébe, és egy neveletlen segítőkutyát is bármikor kiküldenék. Igen, ez is előfordulhat hiszen a gazdák és kutyák nem egyformák.
A végére egy hajmeresztő történet:
Egy vakoknak, látássérülteknek szánt hírlevélben nagyon kedvezményes üdülési lehetőséget ajánlottak, a leírásban szerepelt hogy vakvezető illetve segítő kutya is hozható, (ezt nem értem mert jogszabályban rögzített hogy hozható), de a végén mondanám hogy „apróbetűsen” ott állt hogy az étkezőbe nem jöhet be még a segítőkutya sem.
Nyilván nem a kutya fogja felvágni a húst, max felrágná, de mivel amúgy is kötelező az étterembe beengedni, ráadásul még kutyabarát is akkor ez nekem több mint ellentmondásos.
Nem tudom mi alapján kap egy étterem vagy szállás kutyabarát minősítést, de komolyan elmennék tesztelőnek, és nem egy esetleges büntetés kiszabása miatt, hanem hogy felvilágosítsam őket ha esetleg nem megfelelő magatartást tanusítanak, gyakori, hogy valahol a teraszon szeretnének minket lepakolni, de mi van ha én bent kívánok étkezni? Valakit zavar a kutya? Engem meg az ha valaki szürcsöl de ennyi empátiának kellene hogy belénk „szorulódjon”.
Szóval kedves kutya és remélhetőleg ember barátok, mérlegeljétek:
Valóban kedvelitek a jólnevelt kutyákat, vagy csupán a trendet követitek?
Illetve ha valaki egy kutyabarát helyen tartózkodik mint vendég akkor miért fintorog hogy mennyi kutyaszőr stb? Előbb-utóbb azért tisztulni fog a trend mert a kutyás vásárló is a lábával szavaz, és úgy ahogy egyre jobban kiderül hogy melyik kutyás strand jól használható és kényelmes és melyik „díszlet” be fog a vendéglátásban is ez következni.
Oldal ajánlása emailben
X