Látom-látom gyűlnek a rajongók ezért kaptok édességet újra, szép ezüstös sztaniol csomagolásban:)

Egy régen is már gyártott a Magyar Tengerről elnevezett csokinak volt ilyen papírja és azért imádtam mert 5 6 évesen még láttam ahogy csillogott rajta a napfény.

Most igazán azt nézném meg hogy a tengeren hogy csillog a napfény mert már régen voltam tengernél, lehet hogy át kellene úsznom Floridából Kubába?:)

Amúgy is nagy szívfájdalmam hogy mivel napi 180 Kilométert ingázom nem tudok hol és mikor úszni.

E hosszú bevezető után beszéljünk a lényegről!

Arról hog y mennyire szükséges az érzékenyítés az emberek pozitív attitűdjének előcsalogatása!

Előző héten például Móron is jártam egy rendezvényen ahol sok sok kérdésre válaszoltam és Tatabányán esélyórát tartottm az ottani főiskolásoknak és komolyan mondom hogy nagyon jó kérdéseik voltak és különböző szakterületeken fognak kiképződni, ezért elmondtam nekik hogy pl a marketing területén apelláljanak a látássérültekre is egy kelemes női vagy férfi hang megnyerésére egy kampányban is akár. Én a mai napig is szerelmes vagyok egy Kékduna rádió béi szignál hangjába aki azt mondja hogy “bár hol bár mikor”:)

Ma amúgy a következő élmények értek:

Ahogy tartottam haza felé a buszon két lány beszélgetett hogy a Szuzi talán aranyretriever vagy labrador retriever lehet és közbe kellett szólnom hogy ő labrador bár az eredet i labrador fekete volt de Európában nem annyira szeretik a fekete kutyákat Angliában sokkal elterjedtebb.

Nagyon helyesek voltak azon aggódtak hogy a Szuzi csúszkált a busz padlóján:)

Aztán leszálltam és egy másik lány is érdeklődött a Szuzi iránt le is ültem mellé, kiderült hogy Mártinak hívják mondtam is neki mint anővérem, de aztán ahogy beszélgettünk csörgött a telefonom.

Azt érzékeltem a lánynál hogy esetleg kicsit lassabb mint az átlag de nagyon kedves és aranyos volt.

CSörgött ugye a telefonom, és közben hallottam hogy egy fiú oda jött a lányhoz és elkérte az anyukájától és elvitte sétáln.

Még javában telefonáltam és visszajöttek és akkor a lány bejelentette az édesanyjának hogy ő jár ezzel a fiúval.

Látjátok így zajlik a szemem előtt az élet.

Búcsút is vettünk egymástól és én a melegre való tekintettel a volt Pléh-bárnak nevezett helyen sört akartam venni és megálltam ahol szerintem van a pult.

Nagy csendesség semmi reakció pedig fehérbot is volt nálam.

Gondoltam én ezt nem értem lehet nincs senki a pult mögött és most inek beszéljek a levegőbe kicsit odébb álltam. Jött egy srác és kért kávét és neki érdekes módon ott volt az eladó.

Utána közvetlen oda mente m és érdekes módon ki is lettem szolgálva csak azt nem értem hogy elsőre miért nem lehetett észre venni hogy ott állok?

Lehet valamit én rontok el pedig ilyenkor próbálok a felé nézni akivel beszéllek ahol vélelmezem hogy ott van.

Érdekes módon akik ismernek mondjuk azok a sofőrök akikkel rendszeresen járok már mondják hogy elöl nagy vagy kicsi-e a hely el fér-e a kutyám vagy sem.

Ezért mondom én hogy aki teheti menjen el a láthatatlan kiállításra az árny alattra vagy hasonló programokra mert más erről beszélni és más átélni a történteket.

És amúgy meg képzeljétek beszóltak az egyik kolleganőmnek aki vakvezető kutyával közlekedik. A csütörtöki tatabányai óráról tartott vonattal Pestre és le akarta állíttatni a mozgólépcsőt mert nem szokta emelgetni a kutyust és a jegyvizsgálók vagy nem tudom kik szóltak neki hogy a legnagyobb csúcsforgalom közepén miért állíttatja le a lépcsőt.

Annyira nem értem meg ezt a felfogást, mert mi nem tehetünk arról hogy felvonókat nem építettek ezekre a helyekre és szerintep egy perc alatt le lehet gyalogolni egy megállított mozgólépcsőn.

Természetesen nem lehet mindenki annyira édes és cukor mintén:), mert én például szombat este is mikor sörözésből tartottam haza a győri buszpályaudvaron egy pápai srácnak elmondtam hogy merre van a belváros mivel szórakozóhelyet keresett de nem ismerte a várost.

Még önbizalmat is adtam neki mert le volt hangolódva és eléggé siralmas önképe volt, de elmondtam neki hogy ne aggódjon előfordulhat hogy ezen a szombat estén nem ismerkedik meg valakivel de ettől nem dől össze a világ és ami a leg fontosabb hogy érezze jól magát.

Ti is érezzétek jól magatokat, én annyira nem vagyok jól mert elaludtam a tegnap esti Barca Milan meccset ráadásul nem is győztünk.

Szép nyári őszi napot!

Sikerült “túl” élnem a hosszított hétvégét, szombaton a “láthatatlanon” dolgoztam és mondhatom nagyon “cukor” csoportjaim voltak, sok kérdéssel, nevetéssel.

Az estémet az árnyékolta csupán be, hogy mivel Rangadó volt a Népligethez közeli pályán már a meccs előtt sok üvegszilánk volt az aluljáró lépcsője körül és még jó hogy Olivér barátom segített kikerülgetni a hulladékot, és a szilánkokat nem lenne jó ha a Szuzi belelép mivel defektet kap:)

A tört üveg amúgy is kegyetlen dolog, mert egy nagyon apró szilánk is komoly sérülést tud okozni a kutyus talppárnáiban, ráadásul ha vak az ember észre sem veszem hogy baleset történt.

Meg fogtok lepődni de a hosszított pihenős hétvége nagy részét pihenéssel töltöttem, bár hétfő délután és este az egyik jóbarátommal Zoltánnapoztunk és így enyhén dülöngélve de sikerült haza érnem.

Még egy kicsit a pénteki napomról beszélnék, mivel a győri Lukács Sándor Szakképző Iskolában volt “esély óra”, egy toleranciát építő nap keretében, két vakvezetőkutyus, és két kerekesszékes előadó segítségével beszélgettünk a fiatalokkal. Hatalmas és kellemes meglepetés volt hogy az iskola a látássérültek számára is akadálymentes, mivel az ajtókon braille-írással jelölve van a terem száma, és a folyosó közepén egy talppal érzékelhető vezetősáv segíti a tájékozódást. Ez utóbbinak az az előnye, hogynem kell a nyíló ajtókat ablakokat kerülgetni, és a diákoknak meg lehet tanítani hogy ne arra állva beszélgessenek, és hagyják szabadon.

A pénteki nap régi ismerősökkel is találkoztam akikkel még tíz éve a Mórában beszélgettem sokat mikor még újságírást tanultam.

Sajnos a vakváktát kellemetlen atrocitások is érték péntek reggel mikor Csornáról a torkos csütörtökkel összekapcsolt hatalmas éjszakába nyúló beszélgetést követően busszal utaztunk Győr felé. Amúgy is nagy tömeg volt és nehéz volt kutyusos helyet találni, viszont leszálláskor a jármű vezetője …meggel kísérve azt mondta hogy reméli még a kutyám megrázza magát párszor és amúgy is nem nekem kell takarítani a buszt. Nem tehetek róla ismét vissza kellett szólnom, és kikértem magamnak a hangnemet és panasszal fogok élni a járatot üzemeltető társaság felé.

De nem idegesítem már ezen fel magam, ilyenek is-olyanok is az emberek.

Amit még mindenképpen egy hosszabb bejegyzésben ki fogok fejteni, hogy tegnap azaz csütörtökön az egyik nagyothalló, igen nagyothalló jól olassátok barátomat kísértem el egy kutyás konzultációra, olyan kutyust szeretne aki tudja jelezni a különböző hangokat, és meg tudja mutatni a a hangok forrását. Azért gondolt erre ez a lány, mert az fordult elő vele, hogy egy siket szobatársával egy kollégiumi szobában aludt, és egyszer csak valami módon bejött a szobába két tűzoltó.. Nem, nem kell semmi erotikusra gondolni, csak hiába döngették az ajtót hogy füst miatt el kellene hagyni a szobát a lányok nem hallották ezt a zajt.

Jelezni akartam csupán hogy bár nem vagyok szakember ezen a téren de lebilincselt az amit az ilyen féle segítőkutyákról megtudtam.

Most kicsit rövidre “nyúlt” a bejegyzésem, de nefelejtsétek el hogy holnap le kell dolgozni a Márc 14.-i pihenőnapot.

Amúgy is már előre tartok a jövő vasárnap hajnaltól, nem azért mert nem fogok hazatalálni, hanem mert egy órával kevesebbet lehet aludni és ilyenkor óránként felébredek hogy fog-e az ébresztőm csörögni ami egy alma alakú eléggé olcsó angolul beszélő óra, jó is hogy nem drága mert egyszer lehet hogy repülni fog!

Marichuy tudom hogy nem a valóságban illetve nem az őt alakító színésznő veszítette el a látását, enyhe cinizmussal fogalmaztam.

Körbe fogom járni a Barbi kommentjében említett kisfiú esetét aki kattogó hangokat kiadva tájékozódik és leírom az álláspontom!

Szép napot!