Az élet dolgai
2012 január 5. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Akkor kezdjük! Új év újabb hétköznapok következnek nem mindennapi helyzetekkel és reakciókkal. Őszintén remélem hogy a drága olvasóimnak kellemesen zajlott az évváltás, amint említettem is én takarékon voltam, de majd az idén lesz nemulass, illetve ellenkezője de na úgy is értitek… Azt tudom hogy nem csupán nekem de a Manchester United és a hölgyek nagy kedvencének Waine Rooney számára is nyögvenyelősen kezdődött az év mert egy korábbi 5 gólos győzelmet nagyon sikerült megünnepelnie másik két csapattársával és a trainer a másnapi szószerint másnapi teljesítményével nem volt megelégedve ezért a következő bajnokin ki is hagyta a csapatból és az egy hétre eső fizetését sem kapta meg. A hétfői napom mondhatni az évem nekem is csikorgósan indult, úgy éreztem hogy senki nemtalálja a helyét, munkanap volt de tanítás még nem volt, az nem zavart hogy sok telefonos érdeklődő volt a legkülönbözőbb jogi kérdésekkel kapcsolatosan, meg is értem hogy sokan aggódnak amiért a rokkantsági ellátások rendszere megváltozott, de legalább hárman azzal fárasztottak hogy látássérült ként ők miért nem jogosultak támogatásra hogy gépkocsit szerezzenek és mikor szépen nyugodtan vázoltam nekik a helyzetet hogy abban az esetben érdemes próbálkozni ha mozgásszervi problémáik is vannak még szinte én voltam a hibás hogy rossz a rendszer és minden-minden de igazságtalan. Reggel ráadásul a szívbaj jött rám mert törvényesen le akartam nyúlni a győri bankom beszélő atm-jét és a bankfiók ajtajánál elkezdtem keresni a kártyám de csak nemtaláltam. Volt három percem a keresgélésre, és arra határozottan emlékeztem hogy előző délután direkt a kabátom belső zsebébe tettem hogy reggel ne húzzam az időt az elővétellel. A végeredmény az lett hogy nem jutottam pénzhez és a kis lelkem meglehetősen felzaklatódott és így ültem a hajnali buszra. Nyugodni azonban nem tudtam és expedíciót indítottam a kártya előkerítése érdekében és mármár keztem feladni a feladhatatlant mikoris előkerült. És jogosan kérdezhetnétek hogy mit bénáztam hogy ilyen sokáignem sikerült megtalálnom, de elmondom nektek hogy a drága elrejtőzött. Egy konferenciáról maradt a zsebemben egy műanyag kitűző és ebben volt pont akkora hely hogy a kártya oda beférkőzhetett és rútul nem engedte hogy megtaláljam. És hogy a nap teljes legyen kiderült hogy nincs információ arról Január 31.-e után az egyesületem megkapja-e a munkabéremre a támogatást vagy sem, ezért is meg amúgy is fokozott aktivitással kell állást keresnem. Ezen túl délután a két óra amit várnom kellett a buszomra olyan de olyan lassan múlt mint amennyire lassan Chariernek Pillangó ként Francia-guyanán, egyszerűen minden kényelmetlen volt, a váróteremben lejtett a szék, tömegvolt…. Más választásom nem maradt mint rádiót hallgatni a visszakapott mp3 lejátszómon amit két évvel ez előtt emelt el valaki egy Városligetben található söröző teraszán mert ott volt a korsóm mellett aztán egyszer meg már nem volt ott és mivel voltak rajta olyan adatok ami alapján elérhető vagyok a becsületes megtaláló két hete vissza is juttatta számomra. De elkalandoztam mit ahogy már megszokhattátok, tehát keresgélem nagyban a megfelelőr rádióállomást az ólomlábú idő társaságában amikor is egyszer csak megszólalt az isteni Erosnak ez a száma Ha hiszitek ha nem erre aztán olyan régi-régi 18 évvel ezelőtti emlékek ugrottak elő hogy már nem is volt hideg és szürke körülöttem minden mert egy nyári hajnal volt a Gyurit az ikertesóm vártam haza a napfényes Itáliából mert ott volt az általános iskolával kézilabdázni és persze nyaralni is és én abban az időben mindent tudni akartam ami olasz és nyilván önző az ember bíztam benne hogy csak hoz nekem valami iigazi itáliai ajándékot az sem baj ha csak egy marék homok vagy egy kavics de onnan származik ahová én annyira vágyakoztam. Aki emlékszik rá abban az időben volt egy bűnügyi filmsorozat a Polip ahol Conrado Cattani felügyelő üldözte a modernkor betyárait és engem bevallom egy idő után nem is a történet érdekelt hanem a látszólag apróságok a dallamos hangzású nevek de tulajdonképpen minden apró részlet az ottani életről. Ebbe a hangulatba mármint a nyári hajnaliba varázsolódtam vissza és képzeljétek annak idején igen kaptam ajándékot mégpedig egy kicsi labdát amibe vizet lehetett tölteni, és megvolt formázva egy kis arc, szem, és kinyújtott nyelv és a trükk az volt hogyha valakinek mutattam hogy nézd de érdekes arca van a labdámnak ahogy kereste az érdekességet nekem csak össze kellett nyomni és máris összevizeztem a gyanútlant. Egyszer fél évvel később bajba is kerültem majdnem egy ilyen vicces eszköz miatt a vakok iskolájában mert sikerült szeritem a Patrick unokaöcsém jóvoltából egy a megszólalásig hasonlító cigarettás dobozt amiből még tapintásra is lóggott ki néhány szál cigi de ittis trükk volt a dologban mert mikor a dohányos megfogta a dobozt hogy engedjen a kínálásnak ráadásul márkás dohányt ígérkezett akkor őt is lespricceltem. Gondom abból akadt hogy elterjedt a tanárok között hogy valamiféle cigarettával mászkálok és szörnyű rólam aztán sosem gondolták volna és veszélyes a dolog mert ha cigim van akkor tűzszerszámom is lehet és nehogy balesetet okozzak… Amikor vinni akartak raportra kezemben volt az inkriminált doboz és az egyik nevelő olyan lendülettel tépte ki a kezemből hogy szétesett és világosan látszott hogy nincs itt szó semmi dohányról csak hatalmas nagy diákcsínről. Már majdnem elérkezett nagy álmodozásaim közepedte a buszom indulásának ideje de rezgett a zsebem és két darab sms várt a bankomtól és az egyikben 50000 Forintot levettek a számlámról a másik szerint ugyan ennyit jóváírtak, és azon mosolyogtam hogy Győrbe érkezésem után megint lesz egy apró utacskám de már abban a biztos tudatban hogy jóhelyen van a kártyám.
MÁVV míg felkel…
2013 február 13. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok ebben a nagy hóesésben!
Majdnem úgy jártam a következő történet, téma megírásával mint Hjalmar Egdal a Vadkacsa c drámában a találmányával hogy addig készült a feltalálmányozásra hogy közben elfogytak a felvonások és szegény kislány talált egy nem vaktölténnyel megtöltött vadászfegyvert. Jellemző hogy a középoskoláig nem is hallottam a norvég drámaírásról viszont mert a 90-es évek elején sok mérkőzést játszott a magyar fociválogatott Norvégiával csak egy játékosra emlékeztem a keretből egy bizonyos Mini Jacobsen-re aki gondolom a norvég átlagmagassághoz képest volt alacsony.
A bejegyzéseimnél igyekszem odafigyelni arra ha panaszkodom is alaptalanul ne bántsak meg senkit, hatóságot, embert, szolgáltatót. A mostani história egészen tavaly december 4. napjáig nyúlik vissza amikor is egy baráti sördögűzés után az utolsó vonatommal tartottam Győrbe. Írtam már korábban hogy fájlalom a buszközlekedés szülővárosomba történt drasztikus redukálását de a kialakult helyzethez alkalmazkodtam és a vasúttársaságot veszem igénybe autóm és sofőröm nem lévén. Az esti győri vonatok a szó hagyományos értelmében utolsó vonatok, negatív értelemben nem mondanám hogy “utolsó” rájuk mert ők kérem tisztelettel alacsonypadlósak és a Flirt család prominens tagjai. Kamera is van rajtuk (nem a valóságshow miatt) könnyű a ki és beszállás, és hangos utastájékoztatással is fel vannak vértezve ezért a Vaszabi is tudja mely megállónál tartózkodik ami egy személyvonatnál nagy-nagy segítség. Ami viszont életmentő lehet leszállás esetén a “rossz” oldalon tehát ahol nincs peron a szerelvény nem engedi kinyitni az ajtaját. A mosdóról meg olvashattatok év végén az is kultúrált bár vakcsapdákat nyomokban tartalmaz mint az ijesztő kézszárító vagy a figyelmetlenebbjének nehezen megtalálható ajtó.
Volt ez a bizonyos 2012.12.04-i nap amikor is tartottam jóhangulatban egy gömbölyödő Szuzival haza, de a “jó hangulatba egy kis üröm is elvegyült mert a járgányom elromlott..” mivel a hangbéli utastájékoztatás nem működöt a vonatban. Elárulok azért egy praktikát, igazán Komárom után jó nekem aki Győrig megy az utastájékoztatás mert ott áll a vonat néhány percet és az ablakokon azért picit behallatszik ahogy Szalóci Pál mondja hogy “Komárom állomás”. Ezután már csak számolni kell és az ötödik megállónál kell leszállnom. De hogy is van? Öt gigabyte vagy öt Libamáj? Magyarul az öt megálló nem keverendő össze az öt megállással. Ez okoszta az én haragom is azért lobbant fel mert ha lett volna hangos tájékoztatás akkor nincs cicó ülhetek az ülőgumóimon. Komárom után azonban sem az utastájékoztató sem egy komáromi kisleány de a jegyvizsgáló sem érkezett a segítségemre ezért a maroklőfegyveremhez illetve telefonomhoz kaptam. Mászkáltam én fel-alá a vonatban mint a kóboráram de utast nem találtam illetve azért be kell hogy valljam hogy bántott a helyzet hogy itt egy akadálymentes eszköz és nem működik. Felhívtam a MÁV ügyfélszolgálatát mert valahol Ács után nagyon sokat várakoztunk a nyilt pályán és jelezni szerettem volna hogy nem működik a néni és nem mondja a megállókat. A hölgy aki felvette a panaszom nagyon kézséges volt, még a jegyvizsgálót illetve a vonat személyzetét is próbálta elérni valamely távrecsegő berendezésen de e kísérletei eredménytelenek voltak. Valami jelzés azért eljuthatott a gépészekhez mert az utolsó három megállót a masiniszta már bemondta, és mikor szálltam le két férfi is akik a vasúthoz tartoztak odajöttek hogy na itt vannak ha annyira kell nekem segíteni a leszállásban és enyhén cinikus megjegyzéseket tettek. Nem vettem fel a keztyűt mert nem láttam értelmét. Az eset után kértem az ismerőseim akik ezen a vonalon utaznak hogy figyeljék az esti járatokat melyek akadálymentesek hogy tapasztalnak-e ilyet mint én illetve olyat hogy túl halk a bemondás. Érkezett a vasúttársaságtól egy levél hogy vizsgálják a panaszom míg végül néhány napja a következőt kaptam részlet a levélből:
“Tisztelt Dr. Varga Szabolcs!
Köszönjük a 2012. december 4-ei telefonos észrevételét. Szíves
elnézését kérjük válaszle-
velünk késedelme miatt. Megkeresésével kapcsolatban az
alábbiakról tájékoztatjuk:
Utasaink részéről alapvető és jogos elvárás, hogy minden esetben
megfelelő tájékoztatást
kapjanak járataink közlekedéséről és az időközben kialakult
módosulásról. Az előzőek tükré-
ben természetesen Társaságunk alapvető célkitűzése a megfelelő,
mindenre kiterjedő, pon-
tos és időben elhangzó utastájékoztatás. Őszintén sajnáljuk, és
szíves elnézését kérjük,
amennyiben a tárgynapi utazása során a 4928-as számú járatunknál
fenti célkitűzésünk nem
valósult meg maradéktalanul.
Bízunk benne, hogy az eset egyedi jellegű volt és jövőbeni
utazásai alkalmával nem szem-
besül hasonló jellegű problémával.
Nagyon köszönjük megkeresését. A történteket őszintén sajnáljuk,
elnézését és egyben
megértését kérjük…”
Elnézést de lusta voltam megformáztatni a levelet de a lényeg így is érthető talán. Mielőtt levonnám a következtetést, egy újabb érdekes tényt említek meg, a győri pályaudvaron mostanában aaz jött a szokásba, hogy több vonatot raknak, több szerelvényt tolnak egy azon vágányra… Az utas pedig azt hallhatja hogy az ő vonata erről vagy arról a vágányról indul jobbra vagy balra. Aki ismeri az állomás szerkezetét ő tudhatja hogy két aluljáró is van és nem mindegy az ember melyik feljáraton jön a vágányokhoz mert a jobb és a bal viszonyítás kérdése. Január közepén utaztam Budapestre, meg is találtam a vágányt, állt is ott két vonat azt is tudtam nagyjából merre kell mennem de azt nem érzékelhettem hogy hol van a két szerelvény határa és senki nem volt körülöttem. Egy kopogós cipőt hallottam és őt meg is kérdeztem melyik lesz a pesti és közlékenyen elmondta hogy menjek még tovább ott lesz az a kék szerelvény. Jó hogy volt tíz percem még az indulásig már kínomban arra gondoltam hogy felszállok az egyik szerelvényre és megkérdezem hogy hová megy, ebben az tartott vissza hogy ha nem a megfelelőre szállok és az elindul akkor nagyon mérges lennék. Végül kaptam segítséget de azért e helyütt is felhívnám az illetékesek figyelmét hogy néhány évvel ez előtt gond nélkül megtalálta az ember vakon a vonatját és biztos forgalmi vagy egyéb általam feldolgozhatatlan indokok igazolják a vasúti-személyforgalmi-közlekedési-alrendszer ezen elvek mentén történő organizálását de kéretik gondolni azokra a nem csupán látássérült hanem helyismerettel nem rendelkező utasokra akik megkavarodhatnak. Szombaton egy jóllátó tagokból álló család segíteni akart nekem mert az 1-es vágányról balra indult a pesti vonat és aggódtak hogy nincs is itt a vonat rohanni akartak az információhoz e mondtam hogy még menjünk balra jó sokáig és majd látni fogják a vonat kiírását. Fontosna tartom ezt is megosztani veletek mert nem magam vagy a látássérültek miatt kardoskodom csupán hanem szeretném védeni a figyelmetleneket, utazásban rutintalanokat, fáradtakat vagy külföldi utasokat.
“És ha elindul a vonat…”
Tegnap volt az első munkanapom a Siketvakok Országos Egyesülete kötelékében mint jogász és a Keleti pályaudvarra érkeztem és onnan metróval folytattam az utat. Fontos hogy mióta áttelepítették a régi kerengőtől a metróba a lejáratot csak kísérővel jártam arra de azt tudtam hogy két mozgólépcső van így biztosított a Vaszabi testmozgatása. Az első munkanap kellemesen zajlott már reggel a MÁV azzal meglepett hogy a gyorsvonatom alacsonypadlós volt, nem is e miatt említem meg az eseményt hanem mert visszafelé Szuzi a metrótól nagyon szépen segített eljutni a peronokig igazi csapatmunka volt. A 9-es vágánynál álltunk meg mert az internetes menetrend azt írta majd onnan indul a gyorsvonatom de Palibácsi még nem mondta be pontosan. Várakozásom alatt (bár nem számoltam) legalább öten odajöttek utasok vasutasok megkérdezni hogy segíthetnek-e és a “leendő” vonatom jegyvizsgálója miután kiderült hogy egyszer Győrben már találkoztam vele biztosított arról hogy ne aggódjak majd ő vigyáz rám. Ígéretét be is tartotta mert segített a felszállásnál de Győrben is odajött és mondta hogy melyik lejárat melyik irányban található. Verácskával (mert a nevét is elárulta) lehet hogy holnap reggel is találkozni fogok mert ha minden igaz az én vonatom elején fog szolgálatot adni.
Oldal ajánlása emailben
X