Híreim vannak, például az, hogy újra látok!!

Ennek apukám is nagyon örül tegnap este mikor meglátogattam Győrben meg is kérdezte hogy “kisfiam és az új fehérbot legalább jobb mint a régi?:)”, valóban jobb mint a régi mert a régi elveszett ez meg “még” meg van és így biztosabban közlekedem. Vannak olyan kutyások akik fehérbotot nem használnak de én már bizony 12 és fél éve így közlekedem ezért volt szokatlan a “fegyverem” nélkül.

Tegnap a bot megvásárlása előtt pedig Erikával (akivel az ovisokat érzékenyítettük), mászkáltunk Budapesten, és néhány embernek megoldhatatlan feladatot okozott hogy mit keres egymás mellett egy vak és egy mozgássérült, és súlyosbító körülménynek még Szuzi is ott volt, bár én váltig állítottam hogy Nemesünk el mert én biztosan állok a lábamon egy kanyarodó villamoson is de nem szaporítva tovább a szót nagy pánikot okoztunk.

A bot megvásárlása zökkenő nélkül ment, bár sérelmeztem hogy 6000 Ft-ért legalább egy rádiót, vagy mp3 lejátszót de minimum pendriveot építhetnének bele..

Meglepetés is ért, a segédeszközöket árusító üzletben rákérdeztem hogy árulnak-e személyi mérleget ami beszél és ráadásul magyarul (furcsa lenne más mértékegységben számolni a kilóim), és kiderült hogy már nem forgalmazzák mert a gyártó abbahagyta a gyártását. Nyilván vannak még valahol elfekvő készletek és ez csak puhatolózás volt hogy mennyibe kerül, ha kerül és milyen módon lehet beszerezni, de erre nem számítottam. Tisztában vagyok vele hogy egy magyarul beszélő segédeszköz megtervezése, legyártása, bevezetése a piacra nem könnyű valamint adódhat olyan helyzet hogy a cég felfüggeszti az előállítást, de nem kellene esetleg erről a potenciális vásárlókat tájékoztatni??

Nem baj, majd szerzek eztkövetően más országokból segédeszközt, akár Ausztriából úgy is készülök Bécsbe egyéb okok miatt.

Szuzi bezzeg nem húzta fel magát a történteken de mivel szép tavaszi napos délután volt alkalmat adott hogy a Városligetben a kutyusom sétálhatott, szagolhatott és futhatott egy nagyot. Újra a táskámba kell tennem majd egy szolgálati teniszlabdát mert csak egy bot volt amit el lehetett dobni és ő szorgalmasan futott.

Mivel a tegnapi és a mai napom is szabad volt elutaztam Prézli-kutyusomhoz és persze apukámhoz Győrbe, és érdekes dolgot hallottam a buszon. Nagyon kedves és vidám buszsofőr volt az egyik esti buszon, kérdeztem tőle milyen idő lehet Győrben, de nem tudta mire én sajnálatom fejeztem ki hogy akkor arra sem fognak figyelmeztetni hogy állítsam át az órám a helyi időre, és csinos női személyzetre sem számíthatok,, ezen jót mosolygott.

Budapesten a busznak a harmadik megállója a Bocskai út, és akkorra már talán két ülőhely maradt a buszon. Igen, biztosan emlékeztek az előző álló utasokról szóló történetre, ezért is lepett meg ami bekövetkezett.

A vezető a megállóban lévő utasoknak elmondta hogy nagyon-nagyon az elnézésüket kéri de mivel kettő üres helye van csak ennyi utast vehet fel mivel álló utast az autópályán nem szállíthat. Nagyon tetszett a korrekt tájékoztatása, nem vitatkozott, nem csukta rá a szerintem jogosan méltatlankodókra az ajtót és teligázzal nem húzott el, hanem elmagyarázta hogy az utasok annyit tudnak megtenni az ügy érdekében hogy leveleket írnak vagy más fórumokon elmondják a véleményüket. Bele sem merek gondolni hogy én is akár járhatok így mondjuk ha éppen Győrbe vagy akár hová is kell utaznom egy utolsó busszal és nincs időm vagy tudományom bemenni a fő pályaudvarra akkor mit lehet ilyenkor tenni?

Tudom-tudom vonatok is közlekednek kasba-keresztbe az országban, de csak hogy két példát említsek akár Székesfehérváron akár Csornán a városnak teljesen más részén van a vasút és a busz megállóhelye.

Megint “kitör” belőlem az érdekvédő de el nem hiszem hogy a XXI. században megoldhatatlan ez a helyzet, nem ez a szakmám beleszólni semmi esetre sem szeretnék de valamilyen módon csak lehessen szervezni a tömegközlekedést, mert ennyi erővel akkor nincs értelme hogy az indulási helyet követően Budapesten belül máshol is megálljon a busz mert ezzel annyit lehet elérni hogy az utasok esetleg bemennek mondjuk a Népligetbe, vagy más nagy pályaudvarra és ott fognak lemaradni a buszról.

Látjátok, már megint olyan üggyel foglalkozom ami nem “vakspecifikus”, nem azért bosszant mert nem látok ráadásul nem is voltam szenvedője az eseményeknek viszont elkeserít az a tény hogy utazni szándékozó emberek ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek.

Nem vagyok én vezető, sem hatalmas személyiség, de arra kérném azokat a kedves olvasókat akik tudnak tenni az ügy érdekében vagy olyan helyzetben vannak hogy felhívhatják a hatóság és a busztársaságok figyelmét a helyzetre ne habozzanak cselekedni!

Fogok a Volánnak írni egy érdeklődő levelet magam és mások miatt is hogy tisztán lássam a szabályokat mihez kell alkalmazkodni.

Akit érdekel egy cikk a témából ajánlom figyelmébe:

Talán kicsit egyeseknek kedélyborzoló a cím, de nekem teeccik!

Nem okozok meglepetést azzal hogy már megint fordult velem egyet a világ, hogy egy kedvenc aranyköpést idézzek, “360 fokos fordulatot vett az életem”:)

Nem úgy terveztük hogy esős nap lesz, a szándék az volt hogy szabadtéren ülünk le majd beszélgetni. Ebből persze semmi nem lett, a szabadtérből, a beszélgetésből annál inkább.

Elszaladt az idő, ezért Budapesten keresztül buszoztam Székesfehérvárra, amit nem bántam mert szeretek utazni.

A Fehérvárra jövő autóbuszon futottam össze a már említett spanyol Nemessel, grand-nak nem mondanám azért..

Már a Népligeti pályaudvaron is 85 %-ban elfoglalták az ülőhelyeket, én is természetesen szabadon is hagytam a mellettem lévőt. Az első megállónál egy angolul beszélő pár szállt fel, a lány hallhatóan magyar származású volt, ezt először a kiejtéséről vettem észre, de aztán a viselkedésével is elütött angolszász párjától. A fiú mivel a kettes ülések egyik helye már foglalt volt, az előttem ülőtől megkérdezte hogy odaülhet-e, az utas tudott angolul, és a külföldi fiatalember ennek megörült, ezután mondjuk nem beszélgettek, de udvariasan hangot adott annak mennyire örül hogy angol nyelven beszélővel futott össze.

Bezzeg a hölgy! Odaért velem egyvonalba, gondolom lenézett az ülésem alá ahol Szuzim feküdt összegömbölyödve és nem is foglalt el nagy helyett, és ez a drága jó lélek a hercegi esküvőnek abszolút megfelelő udvariassági formában a következő módon artikulálta azon meggyőződését hogy ő egy négylábú jószág mellé nem kíván leülni noha a buszon máshol már alig volt szabad hely, tehát ennyit mondott:

“shit”..

Aki nincs tisztában a szó jelentésével, (kevesen hiszem hogy ne tudnák), ajánlom figyelmébe az internetes szótárakat!:)

És jött, feltartóztathatatlanul közeledett a Don és egyáltalán nem volt csendes..

Virágcsokorral a kezében érkezett, és ki is szemelte áldozatát, egy fáradt a hét gyötrelmeitől szabadulni igyekvő lányt. Egyiküknek sem jutott már hely, de a lány helyzetét tetézte hogy újdonsült udvarlója akadt aki két perc alatt kikérdezte hogy mivel foglalkozik, hol dolgozik és nem menne-e el vele majálisozni. Én sem vagyok egy “babapiskóta” ilyen szempontból, de őrült sebességgel haladt Juan.

A kedvencem az volt ekkor el is kellett fordulnom mert kezdtem megszakadni a nevetéstől, mikor a fiú azt kérdezte néhány perc hallgatás után a lánytól hogy :

“te egyke vagy?” Eléggé leforrázó jellegűre sikerült a kérdés mert a kapott válasz csak egy rövid “nem” volt, de Juanito folytatta és in medias res kinyilatkoztatta:

“van egy nővéred ugye?”

Félelmetes volt látni, tapasztalni ezt az egészet, a lány nem tudott hová menekülni sem fizikailag mert mint a heringek zsúfolódtak az utastérben, sem lelkileg szerintem nem hozott magával mp3 lejátszót és ott kellett állnia a célkeresztben.

Nem nyújtanám hosszasan a történetet, de a kedvencem az volt mikor Juan (aki nem Carlos) azt kérdezte:

“rég kapcsolatban élsz már?” “Szegény” meggyötört lánynál itt szakadt el kicsit a cérna és teljesen jogosan firtatta hogy miért fontos ez, hogy kerül ez a kérdés ide és amúgy is nemsoká le kell szállnia.. Meggyőződésem hogy egy megállóval előbb szállt le mint ahol szándékozott csak szabaduljon már az Amoruzojától.

Amiért nekem is és a mellettem ülő srácnak is kellemetlen volt a dolog hogy ő is én is szívesen pihentünk aludtunk volna, de Juannak Carerast megszégyenítő hangossággal sikerült mindig beszélnie és ha akartam ha nem a folyamatot követnem kellett.

A jutalom nem maradt el “helytállásomért”, szombaton Budapesten volt jelenésem Krizbai Tecával találkoztam a Nők Lapja Cafe jóvoltából.

Tecára kicsit várni kellett, mert a frizuráját igazították az esti fellépésre, de addig is beszélgetéssel múlt az idő és a nézők egyéb ott lévő közönség gyönyörködött Szuziban.

Jópofa helyzetbe kerültem, ugyan is egy hölgy lépett oda hozzánk és megkérdezte hogy “megsimizhetem-e?”, természetesen vissza kérdeztem hogy a kutyára gondol-e vagy rám, nagy mosollyal fogadta a választ természetesen Szuzi érdekelte.

Beszélgettünk egy rövidet hogy ezek a kutyusok miben tudnak segíteni, említette hogy hallott ő is a vakvezető kutyák világnapjáról..

Ezt követően búcsúznia kellett, és Anita aki ott volt velem ekkor mondta hogy a Szuzit símogató személyesen Oroszlán Szonja volt!

Gondolhatjátok hogy mennyire meglepődtem, nyilván sokszor hallottam őt már a tévében, de élőben teljesen más a hangszín nem ismertem fel, aztán azon agyaltam hogy úristen-úristen mit gondolhat most hogy ilyen túlságosan közvetlen módon indítottam a beszélgetést.

Ezúton is üzenem neki, hogy remélem nem okoztam kellemetlenséget, csak én rosszul vagyok kicsit összerakva, gyártási hiba..

Jött Teca, látott, és győzött válaszolni a kérdéseimre.

Semmi allűr, kedves és közvetlen interjún kívül is nagyon pozitív személyiség, úgy tudnám összegezni a vele történt találkozást hogy laza volt, természetes, mint amikor csak lemegy az ember a boltba és összefut a szomszédjával.

Őszintén remélem hogy Teca minél hamarabb esetleg kutyushoz tud jutni, mivel elmondása alapján a településen ahol él nehéz közlekedni fehérbottal mert kevés a támpont amit lehet érzékelni és amelyek alapján lehet orientálódni, illetve a forgalmas úton sem egyszerű átkelni. Nagyon tetszett hogy szeretne egyedül közlekedni és hogy már ilyen fiatalon látja az önállóság vakon is mennyire fontos.

Tecának tiszta szívemből azt kívánom hogy tudjon haladni az általa választott úton, akár fizikai akár más értelemben is, és őrizze meg a vidámságát a mosolygósságát és használja minél többet a zenét mint nyelvet mert ez olyan közvetítő eszköz amit nem lehet félreérteni. Imádom benne azt is hogy nem a vakságát hangsúlyozza hanem azt hogy énekel, hangszereken játszik vagy más tulajdonságát állítja előtérbe.

A nagy esemény után egy lazább szombat este következett és az óta bot nélkül látok, valahol elhagytam, szerintem valamelyik utolsó metrón mert annyira beszélgettem hogy meglepetés ként ért a leszállás.

Ne aggódjatok azért, holnap Budapesten beszerzem az újabb fehérbotot és mindenkinek bottal ütöm a nyomát!

A videót amint említettem is a NL CAFE honlapján megtaláljátok, nézzétek el nekem az elején kicsit nyögve-nyelősen indul!

Szép hetet kívánok nektek és vigyázzatok a Don Juannal, bár hol, bár mikor támadhat..

Fakutya legyek ha megértem egyes pasik gondolkodásmódját!!

Itt a hétvége, jobban mondva a péntek ésezt már sokan megénekelték hogy a péntek délután és este mennyire jó és kellemes időszak, kéretik semmi “olyanra” nem gondolni..

“Tollat” ragadok mivel a hétvégén mind a két nap “láthatatlan” leszek és a gyanútlan látogatókat fogom rémísztgetni a sötétben.

Hétfőn Győrben voltam az édesapám és Prézli látogatása céljából, és kedd reggel utaztam vissza Székesfehérvárra. Az autóbusz korábban beért, és mivel érzékeltem hogy az ajtaja nyitva van, felszálltam. Mivel senki nem szólt arra következtettem hogy a vezető elment az ügyeit intézni, és leszálltam a buszról, megvártam. Meg is jött, elszaladt mellettem, és ezt követően indultam jegyetkérni. Nagyon szűkszavú volt, és annyit jegyzett meg csupán hogy “úgylátszik kutyánk is lesz”, és mikor érdeklődtem tőle hogy véleménye szerint hol lesz olyan hely ami szabad és ahol el is férek Szuzival azt válaszolta hogy “itt elöl nem”. Igen, mondjuk a negatív válasz is válasz, szerencse hogy előző nap ugyan ezzel a típusú busszal utaztam és nagyjából tudtam már hogy merre találhatóak a nagyobb helyek. Az út egyhangúan bóbiskolással múlott, egészen Mórig amikor is eléggé sokan felszálltak. Én aludtam tovább, a belső ülésen ültem a menetirány szerinti bal felől, táskámmal az ölemben. Haloványan érzékeltem hogy valaki leült mellém, persze üljön csak le nem akarok én kéthelyet foglalni, de nem volt lelki erőm odaszólni hogy ne lepődjön meg ha egy Szuzit talál az ülésem alatt. Mégis észre vehetett valamit, mert annyit hallottam hogy “biztosan csip”, és az úr pánikszerűen elhagyta a helyet.

A másik “nagyshow” a héten kétszer is előfordult velem még jó hogy a körülöttem lévők, egyszer az egyik kolleganőm illetve a mai napon pedig általam nem ismert emberek segítséget nyújtottak. Ahol az “árny alatt” kiállítás van, ez egy székesfehérvári ipari terület. A 38-as és a 23-as autóbusz végállomása egyben, kiépített esőbeállóval ellátott buszmegállóval. No, tehát e két esetben az történt hogy mivel a busz vezetője nem akart még egyet kerülni és fordulni ezért úgy állt be a megállóba hogy én a busz jobboldalán álltam, tehát az ajtó nyitódását nem is hallhattam.

A mai esetnél megjegyeztem a szakembernek hogy ha így parkol be azzal nagyban megnehezíti az én felszállásom mivel gőzöm nem lehet akkor ha egyedül állok a megállóban hogy az én buszom érkezett be. erre az volt a válasza hogy nem vett észre, ezért nem “rendesen” állt be a helyre.

Nem vagyok én hatalmas méltóság ne miattam álljon normálisan a járművel a megállóban, hanem mert így szabályszerű.

Ha már belekezdtem akkor még egy aranyos történet, az ún “piactérhez” közeli nagy autóbuszos csomópontnál rendszeresen úgy sikerül megállniuk a járműveknek hogy a középső ajtó egy oszloppal kerül egyvonalba, tehát ha a vak nem óvatos vagy nem nyit botot illetve rosszul használja vagy netán nem figyel akkor “csutkóra” beleszáll lendületből az oszlopba…

Én meg nem szeretném az utcabútorokat rongálni, mert ezt ha ismételgetem akkor még a végén bűncselekményt de legalább is szabálysértést követek el.

ha már törés-zúzás, ha olvassátok talán még időben szólok hogy ma este óvatosan a népligeti aluljáró környékével, mert este 7 órától Ftc Újpest rangadó lesz…

Ezen a héten a budapesti Hermina Egyesület mely hasonlóan mint a Lárke látássérülteket segít résztvettünk egy akadálymentesítési konzultáción mely a székesfehérvári főutca rekonstrukciójával kapcsolatosan zajlott. Nem szeretnék sok műhelytitkot elárulni, de képzeljétek úgy áll a helyzet hogy nagyjából (amennyire lehet) az útburkolat egy szintbe kerül mely hasznos a vaknak a kerekesszékesnek és a babakocsisnak is, és a fő irány megtartását egy középen futó vezetősáv ún taktilis jel fogja segíteni, és erről leágazások jelzik majd a mellékutcákat. Nem kell a kirakatok és életveszélyesen fejmagasságban nyíló ablakok és nyáron a teraszok között szlalomozni a fehérbotos látássérülteknek. A kutyások eltávolodhatnak a faltól de nekem is segíteni fog a vezetősáv. hallhattam egy vicces dologról is, bár én kicsit félek tőle, a város egy pontján olyan földbe épített szökőkutak fognak üzemelni, melyek érzékelik a mozgást és ha nincs a közelben senki spriccelni fogják a vizet. Én úgy gondolom azért fogok csereruhát magammal vinni mert tudjuk ami elromolhat el is romlik, és biztos vagyok benne hogy engem nem fog érzékelni, illetve Szuzika biztosan egy ilyen spriccelő közepén fog megállni vakarózni és akkor nincs mozgás és jöhet a vízsugár.

Prézlivel volt még olyan történetem, hogy a Széchenyi akkor még Főiskola bejáratánál a fotocella valamiért nem érzékelt minket, vagy túl gyorsan, vagy rossz szögből érkeztünk és szegény Stefi Prézli visszapattant az ajtóról.

A tegnapi fórumon még elhangzott hogy nemsokára új hangoslámpákat is telepítenek a városba Grazi minta alapján, ezek előnye hogy nem fognak egész nap sípolni hanem a kereszteződéshez érve a látássérült vagy aki szeretné aktiválhatja a hangjelzést. Izgalmas lesz még az is, hogy az oszlopon lesz egy “vak” térkép, mondjuk úgy vázlat az átkelőről és amennyiben nem ismerős a kereszteződés vagy régen járt az ember arra kitapintható lesz hogy hány forgalmisávon és kerékpárúton esetleg járdaszigeten kell átkelni.

Minden ilyen akár apró akár jelentősebb kezdeményezés örömmel tölt el, mert azt tudatosítja bennem hogy igen is van értelme a munkának a pozitív értelmű “agymosásnak”, és nem csupán negatív dolgok történnek léteznek még nem is kevesen akik figyelnek ránk.

Ez eléggé pátoszosra sikerült meg is törlöm a billentyűzetet.

Most akkor ígéretemhez híven válaszolnék a La Brava Jarulca

által kérdezettekre.

Először is nem tud valami jó nyelvtanulási lehetőséget valahol Spanyolországban??:)

Komolyra fordítva:

Egy vakembert sem kell más módon megközelíteni mint egy jóllátót. Feltételezem hogy gyakran találkozhattok rendszeresen ugyan abban az időpontban. hadd tanácsoljam hogy ne próbálj meg vele szemezni, ha teljesen vak akkor annyi esélyed van mint annak a bizonyos falónak az epsoni versenyen.

Le kell szólítani, lazán, könnyedén mint amikor megkérdezed valakitől mennyi idő van. Nem tudom milyen az ismerkedési “stratégiád”, de ezt kell alkalmazni annyi módosítással hogy mindenképp neked kell kezdeményezned, ne felejtsd el, mellém is akár leülhet bármelyik szépségkirálynő és kihívóan nézegetheti a szemem maximum onnan fogom tudni hogy valamit akar hogy érzem a kilégzett levegőjét közel az arcomhoz.

A lényeg, szólítsd meg, de ne úgy mint ha segíteni akarnál neki mert ha azt feltételezem hogy mindig ugyan ott találkoztok akkor az utat jól ismeri és ha nem működnek az antennái akkor hamar lepattint azzal mondván tudja az utat köszöni szépen kedves vagy..

Nem érdemes ilyen helyzetben sem nagyon mellébeszélni, azon látássérültek, vakok, gyengén és aliglátók akiket én ismerek egy ilyen kapcsolatfelvételre ugyan úgy reagálnak mint más földi halandó. Nem azért nem kezdeményez az ember mert bátortalan, de előfordulhat olyan helyzet, hogy összefutok egy lánnyal,megtetszik benne valami a mondandója, a hangja, a stílusa, adom a nagy gázt, és ha látnék akkor meg kisebb hévvel udvarolna az ember mert mondjuk ott van a jeggyűrű az ujján.

Tudjátok ezalatt a majdnem 32 év alatt megtanultam hogy a dolgok nem vagy feketék vagy fehérek, hanem sok-sok árny-alat létezik!

Még egy fontos dolog hogy el ne felejtsem, ne a vaksága miatt menj oda hozzá, legyen valami ami megfog benne, hogy jóképű, sportos, vagy hogy úgy tud átesni egy korláton ahogy még nem láttad!

No most Amor földi helytartója befejezi pénteki fogadóóráját, és kis ünnepség közepette elkezd mosni, no nem a patakban vagy a közeli csónakázó tóban, hanem a gépben!