Vakadálymentesítés
2013 január 20. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Vaximális Tiszteletem!
Ha nyögve és nyelősen de beindult az év és mint minden beinduló valamire való év hoz helyzeteket, meglepetéseket.
Bár ami baleset történt velem az pont az állítólagos világvége napja estéjén történt.
Ismertétek azt a régi reklámot hgoy “mindegyik táblában egy jó pohár tej van”?
Ahol én lakom két lépcsőház található és én az úttól távolabbiban lakom és fentnevezett éjszaka Szuzi nélkül sétáltam ki az 50 Méterre lévő buszmegállóba. Az ember fia ilyenkor veszi a fehérbotot a jobbkézbe és azt ahogy a rehabtanárától tanulta használja is. Láthatatlan kiállításon vagy egyéb rendezvényen kötelező kérdés hogy “mely testrészünket nem védi a bot?” ahogy láthatjátok az ember bizonyos testrészét nem védi.
Mentem-mendegéltem a nagy pénteki éjszakában a megálló felé és egyszer csak azt éreztem hogy itt a világvége, elsötétül minden és fémes hangot ad a homlokom. Ilyenkor első haragjában az ember odacsapna annak ami fejbevágta de akkora volt a meglepetés hogy inkább azon aggódtam az oszlopos valami nehogy feldőljön. Robogtam is tovább akkor nem érdekelt hogy mi lehet ez de hálás szívvel gondoltam Varga Szuzira aki ha velem van mindig kikerülte ezt a táblát. Másnap apukám elmondta hogy egy megállító tábla ez mert a kandellábereket igazították két nappal a balesetem előtt de ottfelejtették a táblát. Engem mindenesetre jól megállított, mára már nincs ott a tábla de a győri ezzel foglalkozók figyelmét szeretném felhívni hogy a fizikai akadálymentesítés (másnéven egyenlő esélyű hozzáférés) úgy is megvalósítható hogy nem hagynak kint ilyen táblákat.
Jött az évvége és év eleje és gondoltam hogy akkor ehhez a bejegyzéshez biztos lesz még muníció és a várakozásaim be is teljesültek.
E hét kedden a postára kellett mennem ügyetintézni. Ami a vasútállomáshoz közeli Posta régen nagyon sokat jártam oda még mikor Prézlivel közlekedtem és Győrött éltem (istenem volt ott egy fekete hajú postáskisasszony és mindig szemezett velem) de hallottam róla hogy a hivatalt átépítették és azt gondoltam behatolok a dzsungelbe és megnézem hogy 6 év távollét alatt milyen fejlesztések történtek.
Kedd már havas nap volt és odafelé vezető úton majdnem valaki az erkélyéről a nyakamba lapátolta a havat mondjuk én három éve vagy mikor amikor szemétlapáttal lapátoltam a hót a székesfehérvári lakás erkélyén (a lapát nyelét amúgy sikeresen eltörtem), annak idején nem dobtam le a negyedikről a havat hanem a fürdőkádba szép hegyet formáztam.
Megúszva a lavinát átmenve az aluljárón (amit a dél-amerikai zenészek rendszeresen a spanyol nyelv kiejtési szabályai miatt alulháronak mondanak) életemben először Szuzival irányba is vettük a hivatalt.
Nagyjából emlékeztem még a régi szép időkből hogy valami újságos mellett el kell menni és utána mondtam Szuzinak hogy “jobbra ajtóhoz”.
Már az újdonság volt hogy rámpa fogadott a régi lépcső helyett és fotocellás ajtó. Ekkor már rosszat sejtettem mert tudtam hogy ez egy modern Postahivatal lesz ahol sorszámot vagy nekem inkább sors-számot kell húznom és el leszek veszve mint ahogy Szabó Lőrinc Lócija “a kis bomba a nagy falak között…”.
A “Főrendező” fentről azonban közbeszólt mert és most minden pejorativitást mellőzve mondom odajött egy egyszerű biztonságos bácsi és húzott nekem számot sőt a tértivevényt ki is töltötte nekem amig várakoztunk, gyanítom hogy életében most volt 1 Méteren belül vakember közelében de “állta a sarat” és emberségével megoldotta a helyzetet.
Elnézést ha most intrikusnak tűnök de a rendszeres olvasóim nem értenek félre:
Ez az EMBER biztos nem sok ilyen nyomtatványt töltött ki életében mert miiután sorrakerültem a pultnál újra egyeztettünk néhány betűt a kisasszonnyal (nem a feketehajú szemezőssel) de ettől megható a történet.
Feladásra került a levelem és ez a fő.
És jött a másnap (nem olyan másnap) hanem mikor elindultam Székesfehérvárra a Munkaügy kirendeltségére álláskeresési járadék iránt folyamodni.
Azért a királyi városba mert lakcím szerint még oda tartozom. Meg is találtam a buszhoz közeli épületet és bementem. Azt gondoltam portás csak van akitől tudok kérdezni de nem nem volt így felhaladtam az első emeletre és hogy az együttes poénjával éljek “a film forog tovább…”.
Megérkezem, érzékelem hogy sok ember körülöttem, hallom az ügyfélhívó csipogását, várok vagy két percet kezdek kétségbe esni hogy hol lehet a tegnapi biztonságiőr bácsi de jó lenne itt is és miért nem vesz észre senki mikor egy négylábú északi szépség is van velem amikor egy úr akit felületesen ismerek oda jön picit félénken hogy segíthet-e.
Őt más összefüggésből ismerem néhányszor találkoztam vele és mondta hogy segít elintézni az álláskeresés iránti és a járadék kiránti kérelmem. Fel is mentünk az emeletre ő eltűnt egy ajtó mögött és én úgy éreztem magam mint egy régi orosz novellahős a csinovnyikok tengerében a két perc várakozás is óráknak tűnt. Aztán a férfi visszajött és azt mondta hogy két nappal később próbálkozzam újra mert ha húzna nekem sorszámot akkor lehet csak délután négykor kerülnék sorra… Nagyon segítőkész volt mét azért is mert kaptam egy “flepnit” hogy én bizony január 16-án már a jelentkezés szándékával a hivatalt felkerestem és a parasztbecsület megvolt bennem…
Szerencse a szerencsétlenségben hogy fél óra volt a következő buszomig visszafelé de bizony nem tudtam leplezni a csalódottságom mert ha a honlapon közlik hogy időpontot kell egyeztetnem akkor bizonyára ennek megfelelően járok el. Meglehetősen le volt görbülve a számszéle amit Szuzi is észrevett mert kifelé menet megbökte a lábam. És picit urrá lett rajtam a csalódottság és akkor azt gondoltam hogy ez így nem maradhat ezért a márka megnevezése nélkül de leírom hogy vásároltam magamnak két xxl méretű csokit (ez volt Prézli kedvence is) és kb úgy nézhettem ki a váróteremben mint egy kisgyerek aki megkapta a zsebpénzét és most elverte és falja befelé a zsákmányát. Meleg szívvel gondoltam Prézlire az előző kutyusomra akimár biztos böködött volna és reklamált volna hogy ő is kapjon a csokiból őt ilyen szempontból elrontottam de Szuzi nem kap édességet.
És hogy a történet érdekesen fejeződjön be elmondom néktek azt is hogy pénteken újra a munkaügyi szervezet elé járultam már reggel nyolc órára és kaptam egy segítőkész ügyintézőt és az összes nyomtatványt kitöltöttük viszont kiderült az hogy a központ véleménye szerint én mivel megváltozott munkaképességűek ellátásában veszek részt valószínűleg el fogják utasítani az álláskeresési járadék iránti igényem sőt állást sem közvetíthetnek részemre. Nem szeretnélek titeket a jogi részletekkel fárasztani de a lényeg hogy én nyilván utána is néztem a helyzetnek és persze jogosult vagyok a járadékra és a regisztrációra és a végsőkig el fogok menni az igazamért és nem csupán magam miatt hanem azért mert mi lenne ha egy nem jogban járatos fogyatékos ember terjeszt elő kérelmet, akkor őt lazán hazaküldik és jogtalanul.
Tudjátok talán hogy igyekszem a blogot nem egyféle panasznapló ként üzemeltetni de szörnyűnek, megalázónak embertelennek tartom azt hogy (nem engem) de bármely látás-hallás-mozgás vagy más sérült embert ilyen helyzetbe lehet hozni és azon túl hogy az álláskeresés full “egészségesen” sem egy könnyű műfaj de hogy pont azokat nyomni a víz alá akik amúgy is bizonytalanul úsznak álláspontom szerint nem európai megközelítés.
Nincs gond az úttörő szerephez már hozzászoktam, (nem a klasszikus értelemben gondolom) és inkább tekintem motiválónak a helyzetet mint olyannak ami elveszi az energiám, nyilván sok támogatást kapok ezügyben a családomtól a barátaimtól az ismert és ismeretlen ismerőseimtől.
Az sokkal jobban bosszant hogy tegnap az utolsó percben kikapott a Fc Barcelona!:)
Ha láttok fehérbotos embert fejmagasságú tábla felé közlekedni akor azért szóljatok nehogy úgy járjon mint én:)
Látványosság a látványpékségben
2012 április 21. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok, szép munka vagy pihi napot!
Hosszú hallgatásomnak az volt az oka hogy össze-vissza utaztam az országban és kicsit át kellett szerveznem Szuzi és a saját életem is mivel Budapestről már csak vonattal tudok jószerivel Győrbe közlekedni és még mióta átépítették a Keletit a két mozgólépcsővel bonyolított metrólejáratot nem ismerjük Szuzival ezért Kelenföldre szoktunk kibuszozni a Népligettől.
Azért ott is éri meglepetés az embert, mert például kedd délután odajött hozzám váratlanul nyáron egy lány akivel egy ideig ismerkedtünk egymással aztán az én bonyolultságom miatt semmi nem lett a dologból. Beszélgettünk, és megkérdeztem tőle hogy mi az hogy néhány vonat a 9. és a 10. vágányról indul? Ugyanis a Győrbe közlekedő gyorsok ic- ec vonatok a 15.ről mennek, és elmondta hogy a vágányt a 6. vágányt újítják fel és ott van egy palló amin át kell menni. Azért vagyok kiakadva ezen mert nem tudom hogy még indig ez-e a helyzet de egy órát vártam a pályaudvaron és a hangosbemondó egyszer sem hívta fel erre a figyelmet. Bezzeg az százszor elhangzott hogy tilos a dohányzás az állomás területén. Nembaj, holnap este minden kiderül és remélhetőleg mindenki derül mert bízom benne hogy megtalálom a helyes utat.
Rendkívüli a bejegyzés mert jelenleg a Balaton Plázában vagyok egy üres illetve majdnem üres üzlethelyiségben mert a Lárke sok partnerével közösen ma hatamlas esélyegyenlőségi napot szervez és a vakok-látássérültek által használt eszközöket mutatjuk be illetve egy élettér egy pici le is van sötétítve.
Szuzi a mai napon fordult elő hogy másodszorra ügyesen a busztól elhozott ide, és olyan cukor volt hogy megállt annál a padnál is ahol a kollegák rá szoktak gyújtani, teljesen beidegződött nála az útvonal. Ismét csak bebizonyosodott amit az ő kiképzői Linda és Gabek mondtak hogy amikor a hétköznapi útvonalak rutinná lesznek nem érzi az ember hogy egy vezetőkutya mekkora segítség, de ha ismeretlen útvonalra kerül vagy új helyzetbe akkor szó szerint életmentő a segítség. Olyan érdekes hogy Győrben vagy máshol ismert terepen Szuzika sportosan közlekedik, a lépcsők előtt lassít csupán mert tudja hogy tudom hogy ott a lépcső, de a pályaudvartól most idefelé több lépcső és le-fellépő is van és olyan szépen lelassít előttük, megáll néz, bezsebeli a dícséretet és csóvál mondván ogy “tudom, ügyes vagyok de hát nekem kell vigyáznom rád!”
A lényeg tehát ha valaki erre jár akkor megtalálhatja e sorok szerzőjét és Szuzikutyust is és persze a kollegáimmal barátaimmal is beszélhet, vegyesen van a csapatban hozzám hasonlóan születésétől fogva látássérült vak iletve olyan aki később vesztette el a látását, vagy olyan aki úgymond aliglátó és bot nélkül tud közlekedni viszont a telefonját és a nem túl nagy betűket nagyítóval olvassa és a buszok számát sem mindigl átja ezért kerül ő és sokan mások kellemetlen helyzetbe.
Holnap ha valaki a Láthatatlanon jár, ott is találkozhat velem mert ott fogok rettenetkedni a sötétben.
Tegnap viszont Csákváron tartottam esélyórát melyről majd a Dunatv is beszámol de erről később írok még.
Zárásul egy történet Ceglédről:
Az art-ventura környezetvédelmi kiállítással voltam ott, két alkalommal, és nagyon megtetszett a város, az első alkalommal felkerestünk egy pékséget ahol nagyon kézséges volt a kiszolgálás, sőt mindkét alkalommal a helyi rádióban is voltunk.
Másodszorra a pékségben már nem zajlottak zökkenőmentesen a dolgok, mert én léptem be elsőnek Szuzival és a néni aki ott kiszolgált rögtön szólt hogy kutyával nem jöhetek be, én modntam neki hogy Szuzi vakvezető segítő kutya és van igazolványa is ha kell meg tudom mutatni.
De ő ragaszkodott hozzá hogy akkor sem biztos hogy bejöhetek, de már ott álltunk a pultnál. Ez nem is zavart annyira mert sok ilyen helyzetben voltam főleg Prézlivel régebben viszont ami megdöbbentett hogy egyszer csak az a felkiáltás hagyta el a hölgy száját hogy:
“Tesséék kérni!”
De könyi honnan tudjam hogy mit kérhetek? Akik velem voltak csak később értek oda és olyan érzésem volt hogy na hamar túl akar lenni rajtam, gyorsan “húzzak” el a pulttól nehogy valaki meglásson. Aztán valami lekváros sütiben és egy kávéban kiegyeztünk. A kávém meg csak-csak nem akart érkezni és a barátaimnak megjegyeztem hogy de fincsi ez a kávé, akkor jött rá a hölgyike hogy már megint velem van a “baj”
Bízom benne hogy azért megkérdezi a főnökeit és ők elmagyarázzák neki hogy Kockafej és a hozzá hasonló kutyusok “mások” mint a többiek.
Be”láthatatlan” Kiállítás
2016 szeptember 22. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok!
„Itt van az ősz, itt van…” és én is megérkeztem. Magam és mások szórakoztatására szeretném folytatni a blogot különösebb egyéb célom nincs e felület használatával nem feladatom és célom a világot gondolataimmal megváltoztatni viszont ha a tetteimmel közelebb tudom egymáshoz hozni az embereket vagy kínos / félig kínos mosolyt tudok az arcukra csalni akkor megérte…
Hogy az olvasót helyzetbe hozzam fontos információ hogy jelenleg főleg Bécs a tartózkodási helyem a magyar és magyarországi kötődésem nincs szándékomban feladni.
„Oh my guide!”
Gyakran ha a láthatatlan kiállítások szóba kerülnek akkor sokan megmosolyogják hogy egyrészt ha láthatatlan akkor mit kell rajta nézni és ha kiállítás akkor képek vagy mik is kerülnek kiállításra? Nyilván egyik rendezvény poénját sem szeretném lelőni de ha megnézitek a kiállítások honlapját akkor egyértelmű hogy itt más-más élethelyzeteket élhettek át a sötétben és az sem kizárt hogy tárlatot is megtekinthettek fény nélkül.
Nem mindig könnyű a felkészületlenül érkező vendég sután megfogalmazott kérdésére frappáns ellenben kijózanító de nem bántó választ adni de nem a szubjektivitásom miatt nekem tetszett mikor a párom a kérdésre miszerint „Ez itt a vakmúzeum?” azt válaszolta hogy „igen tessék bejönni formalinban mutatunk más-más vakokat de ne tessék félni már nem bántanak”
Nem egyszerű arra a kérdésre sem válaszolni hogy mi is a foglalkozása azoknak az embereknek akik a sötétben kísérik a vendégeket:
Voltam én már guide, kísérő, vakvezető de a legjobb ha németül csak úgy megkérdezik mikor nem tudják hogy hol vagyok hogy „hol is van a vezető?” Aki beszél németül ő már szerintem röhög mivel ez úgy hangzik hogy „ wo ist Der Führer?” erre bevett válaszunk hogy „ő 1945-ben meghalt de ha a guideot / kísérőt keresed akkor itt állok melletted.
„északi műszak”
A sors fintora hogy épp repülőn ültem a napfényes és sós „nagyocska” sziget Mallorca felé mikor kaptam egy levelet a budapesti Láthatatlan Kiállítás csapatától, velük azután is kapcsolatban maradtam hogy Bécsben kezdtem el dolgozni, és 2011 év végén csak a bírósági tárgyalásom miatt nem tudtam velük dolgozni Lengyelországban az ottani kiállításon kellett volna a leendő vezetőket betanítani. A most júliusi levél is egy hasonló felkéréssel érkezett azzal a különbséggel hogy ezúttal a svéd főváros a cél és időm is energiám is engedi hogy a csapattal tartsak és segítsek a kollegák felkészítésében. Az első gondolatom az volt természetesen hogy miért nem Gibraltáron vagy Görögországban kell betanítanom de mivel még sosem jártam Svédországban izgalommal vártam a kihívást.
Irodalomkedvelők és remélem a költőfejedelem is megbocsájt nekem de Babics költeményei közül nem sokat kedveltem ez lehet annak a következménye hogy akkor még csak tizenkilenc éves voltam de egyszerűen más szemüvegen keresztül néztem és nézem a világot viszont a következő verssorok jutottak eszembe amint lelkileg készültem az északi utazásra
Babits Mihály: Messze… messze… című alkotásából:
„Svédhon. Csipkézve hull a fjord,
sötétkék vízbe durva folt.
Nagy fák és kristálytengerek,
nagyarcu szőke emberek.
Ó mennyi város, mennyi nép,
Ó mennyi messze szép vidék!
Rabsorsom milyen mostoha,
hogy mind nem láthatom soha!”
Egy ideje nem gondolok arra hogy ezt vagy azt sosem fogom látni mert utazások tekintetében értek vaskos meglepetések hogy csak győztem ámulni, illetve igyekszem harcolni a sztereotípiák ellen legyen szó nemzetekről akár, ezzel párhuzamosan nem bedőlni ezeknek. Még jó rég 1999-ben Győrben az IHF kupadöntőn megtapasztaltam hogy valaki északról érkezett semmit nem mond el a vérmérsékletéről, a győri csapat megynerte a döntő első mérkőzését és utána nagy haverkodások mentek a dán szurkolókkal egyáltalán nem voltak ridegek vagy elutasítóak.
A megérkezés az úticélhoz fontos pontja egy utazásnak és jelen esetben vártam már hogy nyissák a gép ajtaját és hadd szagolhassak bele a levegőbe hiszen az első benyomás sokat számít és bár a pici reptér Stockholm-tól 100 Kilométerre van az első érzésem az volt hogy de jó tiszta a levegő és ez végig az öt nap alatt megmaradt. Ugyan ilyen fontos hogy ha nem tilos akkor minden helyen ahol járok megkóstolom az ivóvizet és ebben sem csalódtam bár változatlanul a magyarországi víznél nincs jobb és szomjoltóbb álláspontom szerint de nézzétek el ha részrehajló vagyok e tekintetben.
Az első délután este sokat nem tapasztaltam az országból mivel először is mint leendő kiképzők mi is bejártuk a kiállítást és megismerkedtünk a többi kollegával mivel a prágai és a varsói Láthatatlan Kiállításról is jöttek guide-ok akikkel mondhatom hogy jó csapat alakult ki és volt mód a tapasztalatok cseréjére is és megállapítást nyert az a nem meglepő tény hogy bolond vagy nagyon vicces vendégek minden országban vannak.
„előre indulj, humort szegezz!”
Bármely sötétben zajló rendezvényen sosem a tájékozódás számunkra a legnagyobb kihívás illetve aki a mindennapi életben nem közlekedik egyedül őt érhetik váratlan meglepetések, de azt átadni a guide tanoncoknak hogy ne mint egy magnószalag illetve bocsánat ilyen már elvétve van ne mint egy mp3 lejátszó csak ugyan azokat a paneleket ismételje beleértve a humoros fordulatokat vagy stabil kérdéseket és válaszokat. Az egyik fiatal fiúra a frászt hoztam rá mikor kijöttünk a tesztvezetéséről ahol én mint megfigyelő vettem részt már a világosban azt mondtam neki hogy „te én lehet hogy égve hagytam a lámpát az egyik helyszínen” úgy megijedt hogy vissza akart rohanni hiszen alapvetően tilos fényt kapcsolni a sötétben és három percembe került hogy meggyőzzem arról hogy ugrattam csak azt szerettem volna ha lelazít mert ha fesztelenebb akkor a látogatók is intenzívebb élményt élhetnek át. Ezzel együtt ami számomra nagyon szimpatikus hogy sok kávét isznak és szívesen is tereferélnek kávé mellett viszont el kell mondanom hogy sok látássérült nem igazán beszélt angolul és ez meglepetés ként ért hiszen azzal a feltételezéssel éltem korábban hogy akkor Svédországban az angol és a német nyelvtudás elegendő lesz mivel én nem beszélek svédül.
Egy gondolat még a kávéhoz:
Gasztro műsorban hallottam hogy „borban az igazság, sörben a barátság”, hogy a kávéban mi van annak meg vagy felfejtésére nem vállalkoznék svédországi utazásom után és előtt igyekeztem sok hasznos információ mellett történeteket is elolvasni a hálón és Emőke a Svédasztal bloggere által közzétett sztorit én is ide illesztem mivel a hangulata megtetszett bár akár Ausztriában akár Svédországban nem szívesen találkoznék betörővel és nem azért mert sajnálnám tőle a koffeint…
„Ezt a történetet azoknak (is) küldöm, akik szerint a svédek hideg-rideg népek…
Január végén, egy hétfő éjjel Tomas Holmberg és párja arra ébredt kvarnåsen-i otthonukban (Västerbotten – ez jó északon van), hogy furcsa zajok jönnek az erkélyajtó felől. Az erkélyhez kívülről egy tűzlépcső vezet, amit felhasználva valaki kétségkívül be akart hatolni a lakásba.
Tomas nem habozott, magára kapta a fürdőköntösét, kinyitotta az erkélyajtót, berántotta az illetőt és azzal a lendülettel a padlóra szorította. Ezután elvette a botcsinálta betörő egyetlen fegyverét, a csavarhúzóját. Tomas élettársa eközben a rendőrséget hívta telefonon.
Kis idő múlva Tomas úgy ítélte meg, hogy a betörő nyugodtan viselkedik ezért megengedte neki, hogy felkeljen a padlóról. Majd a konyhába mentek és a betolakodó a konyhaasztal mellett elmesélte neki a problémáit, bocsánatot kért és elsírta magát. Tomas tudta, hogy a rendőrségnek időbe telik, hogy kiszálljon hozzájuk, így hát főzött egy kávét és a betörőt is megkínálta vele.
– Attól még, hogy megpróbált betörni hozzánk, nem kell ellenszenvesen viselkedni vele. Különben is, azt olvastam, hogy a váratlan vendéget kínáljuk meg kávéval.
Kb. 45 perc múlva kiérkezett a rendőrség és őrizetbe vették a betörőt.
– Semmi gond nincs ezzel. Nyugodtan visszajöhet máskor is és akkor is kap kávét. Csak akkor a normális úton jöjjön és kopogjon be az ajtón, mondta Tomas.
A rendőrállomásra szállított férfit még aznap délután szabadon engedték.
…íme még egy bizonyíték arra, hogy a svédeknél a kávé / kávézás annyira alapvető dolog, hogy ha bárkit, bármikor, bármi ér, akkor ott hamarosan előkerül a kávé is – legyen az akár nappal vagy éjszaka 🙂
A nap svéd szava: inbrott (betörés)”
Bejegyezte: Emőke
„Rövid skandináv éjszakák”
A munka mellett sokat nem volt időm és erőm kirándulni és bővebb tapasztalatot szerezni Stockholmról azért feltűnő hogy az akadálymentesítés sok helyen megoldott szimpatikusnak találtam hogy a buszmegálló bódéján mindig ugyan olyan magasságban van egy gomb melynek megnyomásával hallható hogy melyik busz és mennyi idő múlva fog oda érkezni. Igen-igen tudom van vakok számára is okos telefon nekem is van a későbbiekben majd írok róla de jártam már úgy hogy a menetrendi alkalmazás egy teljesen más járatot mutatott mint ami a valóságban megérkezett… Vezetősávval és kattogó lá mpával is gyakran találkoztam de ami nagyon tetszett a szoba ahol egy cseh fiúval a szállásunk volt mivel nem kimondottan akadálymentes szoba volt (ilyenre nem is lett volna szükség) de az elrendezése a tárgyak ergonómiája magával ragadott. Nem kellett hosszasan az ágy mellett keresni a malacka orrát (konnektort) mert mikor a telefonom szerettem volna tölteni csak gondoltam egyet lenyúltam az ágy mellé ahol én a csatlakozót reméltem és ott volt és még működött is. A zuhanyzóban ami a szobához tartozott sem volt esélyem eltévedni mert tágas volt de emberi léptékű, gyakran az akadálymentes szobákban a mozgássérültek igényei miatt a csapok olyan helyen vannak hogy kihívást jelent egy nap végén ruha nélkül hirtelen megtalálni a telepet és kiokoskodni hogy milyen elven működik. A zuhanyzó és az egész fürdőszoba sík volt illetve gondolom a vízelvezetés miatt lejtett valamennyire de nem kellett azon aggódni hogy mikor rúg bele az ember egy kiálló csavarba vagy lép a sarkával a lefolyóba, a zuhanyzó csapja is modern volt az egyik oldalon a vizet lehet megereszteni az átellenes oldalon pedig a hőmérsékletét szabályozni. Nem kívánok pozitívan diszkriminálni de nekem az volt az érzésem mivel minden este pontosan a középső állásban volt a hömérséklet szabályzó tekerentyű hogy elképzelhető a takarítók feladata az is hogy elővigyázatosságból a kellemes de semmi esetre sem a tűzforró tartományban legyen a kapcsoló ha szállóvendég felbukkan. Nem a fogyatékos emberek miatt hanem úgy általában az odafigyelés miatt gondolnám hogy így történhet.
„Ha kérditek idehaza…”
Ünneprontó ként hogy milyen benyomásom van a svédországi „Osynlig Utställning” ről azt javaslom akár jártatok már láthatatlanon akár nem ha lehetőségetek engedi keressétek fel mivel azon túl hogy más élethelyzetbe kerültök egy igazi hamisítatlan svéd környezet vár titeket fény nélkül. Ha nem is a guideok között de a svéd kiállítás személyzetében is vannak magyarok de aki hajlamos a világot járni számára ez már közhely hogy magyar beszéddel mindenhol és minden helyzetben lehet találkozni. Ez annyira igaz hogy még a levegőben is magyar szót hallottam! Nem nem a repülőn és nem a madarak énekeltek magyarul hanem jó „rádióbolond” ként Svédországba is elvittem magammal a kisrádióm és meglepett hogy este a Mr1 adását jobb minőségben tudtam középhullámon hallgatni mint Bécsben azóta is keresem a jelenség magyarázatát a hullám terjedésben vagy földrajzi viszonyokban azt nem gondolnám hogy Stockholmban lenne átjátszó vagy erősítő adó.
Mindenképp szeretnék visszatérni és nem csak a fővárosba hiszen hatalmas az ország és bár a hideget nem viselem jól de a szép téli havas tájakat és a friss levegőt kedvelem.
A végére azért egy negatív tapasztalatom megosztom veletek:
A visszaút úgy alakult hogy a Stockholm-tól 100 Km re lévő Skavsta reptérre a lengyel kollegákkal együtt mentem ki viszont az ő gépük jóval korábban indult mint az enyém és három órával a járatom indulása előtt már ott voltam, a gondolatunk az volt hogy bemegyek velük a biztonsági ellenőrzésen a tranzitba és akkor még tudunk vásárolni beszélgetni. Az ötlet azonban másodpercek alatt elszállt mivel a katona közölte hogy én túl korai vagyok a gépemhez nem tudnak még beengedni (ennek okát máig sem értem ha valaki elmagyarázná azt megköszönném) várjak a soromra majd a segítség akiket a beszálláshoz rendeltem jönni fog időben. A parancs szerint is cselekedtünk mivel egy apró reptérről van szó egy kávézó asztalánál ültem le és olvasgattam vártam. Akkor kezdtem el kényelmetlenül fészkelődni mikor már két óra volt a járat indulásáig ami sok idő viszont minden lehetséges platformon közölték velem hogy ha nem vagyok ott a jelzett időben akkor nem garantálnak semmit jegyezzem meg hogy én „spetial needs” vagyok.
Egy idő után, már nem bírtam a különleges igényeimmel amik abból adódtak hogy szerettem volna becheckolni és a víz és kávé hatására igen csak szerettem volna a reptér mosdóját belülről is megszemlélni így felkeltem és elindultam arra amerre a sort sejtettem. Fontos infó hogy Szuzi kutyus nem volt velem az utazás alatt így arra sem számíthattam hogy a reptér személyzetének feltűnik hogy jé itt egy vakvezető kutya.
Araszoltam a tekergő kordonok között amiket amúgy is imádok mivel nem vagyok egy hatalmas valaki folyton azon aggódtam hogy nehogy az előttem álló vagy haladó valamilyen óvatlan könyökmozdulatot tegyen hátra mert nem szerettem volna egy hatalmas nagy maflást kapni.
Egy brit házaspár segített végül is eljutnom a célhoz és ott hiába kérdeztem hogy bocsánat de hol maradt a segítség nem nagyon kaptam választ viszont utána egy darabon kaptam egy szimpatikusnak is nevezhető kísérőt. Azért csak „nevezhető” mert mikor érzékelve hogy üzletek mellett haladunk el és én egy nem túl nagy fából készült tradícionális svéd lovat egy Dalahäst nek nevezettet szerettem volna vásárolni mivel a bécsi kandallóra egy apróbb olyan jól elférne akkor a kísérőm kategórikus fejrázással közölte hogy nem mivel már nincs sok idő a felszállásig. Elmondanám hogy még 45 perc állt a rendelkezésre. Utána a beszálló kapu közelében le is lettem ültetve viszont mivel ott Magyarországra utazók felajánlották hogy segítenek a beszállásban úgy döntöttem hogy nem várok az asszisztenciára és azt is hogy juszt is be fogok szerezni valahogy egy aranyos falovat mivel nagyon megtetszett és letelepítem egyenlőre Ausztriában.
Munkaközi szünet
Oldal ajánlása emailben
X