“minden csoda három napig tart
2011 december 15. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Újra itt! Az eredeti szövegen nem változtatok, de azért tart minden csoda három napig tart mert hétfőn kezdtem és annyi minden volt munka, meg kisebb hullámvölgy hogy talán ma be tudom fejezni. Egy láthatatlanozós és enyhe szombat éjszakai elhajlós hétvége után visszatértem. Nehezen indul a hétfőm a legjobb szó az a csikorgós lenne az állapot jellemzésére, talán azért is érzem így mert sok feladat vár rám a szünet előtti utolsó héten. Szuzit azonban az én belső csikorgásom egyáltalán nem érdekli munkamániával fordul a feladatok felé. Annyira érdekes hogy reggel is hozza valamelyik játékát vagy a kötelét vagy a kiskutyáját vagy az egyik labdáját és tolja, akkor is ha foglalt a kezem. Ezt apukámmal is megteszi viszont amint látja hogy felvettem a cipőm és indulunk valahová akkor egy kisebb körön kívül már nem megy távolabb tőlem és eszeveszetten csóvál hogy “dejódejó vezethetek”, a lépcsőházban is van hogy lefut egy félemeletet előttem és rájön hogy kicsit túl gyors volt akkor vissza szalad. Tegnap meg tegnapelőtt jó napja volt mert Sanyi barátom Argó kutyusával játszott sokat, a kedvenc játékom amikor ketten két irányba húzzák a kötelet és úgy morognak mint valami motorvonat induláskor. Ma sem maradtok olvasnivaló nélkül, íme: http://origo.hu/itthon/20111202-serulnek-a-latasserultek-jogai-az-ombudsman-szerint.html http://origo.hu/itthon/20111202-serulnek-a-latasserultek-jogai-az-ombudsman-szerint.html Nem tudom ez hogy fog megjelenni remélem nem törik meg a hivatkozás és lehet használni, az írás arról szól hogy megállapítást nyert hivatalosan is amit én már vagy 6 éve folyamatosan mondok előadásokon riportokban, hogy igen is megvan a szándék az akadálymentesítésre de a közlekedésben meglehetősen nagy aránytalanságok vannak. Ha Győr példáját veszem, nagyszerű hogy telepítették az intelligens buszmegállókat ugyanakkor az autóbuszok indulását a pályaudvaron egy ott ülő valaki mondja el a mikrofonba és nem mindig jól érthetően és erre senki ne alapozzon mert volt már hogy valamelyik busz kimaradt a felsorolásból. Szabó Mátéról nekem az az emlékem van mikor politológia előadást tartott és valakik beszélgettek az évfolyamból, és akkor az oktató elmondta hogy véleménye szerint a hallgató azért hallgató mert hallgat és nem beszél. Világos, okszerűen megindokolt retorikai szempontból is felépített érvelés. Időközben csütörtököt mondok, ma folytatom a bejegyzést esős nap van ma és a fehérvári hangos jelzőlámpák hangszórójába belefolyt a víz és nagyon halkak és ezért ott vártam három höldet (nem kell rosszra gondolni), mire át tudtam kelni, de képzeljétek, az egyik kereszteződésnél, állt egy autós, kitolva az orrát hogy a Balatoni útra ki tudjon jönni, és mikor meglátott minket, vissza tolatott hogy elférjünk és egy rövidet dudált is, de én nem indultam el, csak felemeltem a botom hogy valóban mehetünk-e és akkormégegyet dudált. Látjátok hogy nem is nehéz nekem örömet szerezni? Báár egyesek szerint nehéz, ráadásul telhetetlen és türelmetlen is vagyok, ami igaz. És majd elfelejtettem mert ezen a héten szét vagyok esve hogy nagyjából egy éve írom a blogot, hol jobb hol rosszabb bejegyzésekkel ésha ez nincs sok embert nem ismerhettem volna meg akik fenekestül felfordítják az életem helyen ként de ez egyáltalán nem rossz dolog. Az ünnepelt nevében pedig adok egy ajándékot is, sokat meséltem már a Lárkéről az egyesületről ahol dolgozom és most pályázat révén sikerült elkészíteni egy kisfilmet ami a szolgáltatásainkat mutatja be, nem reklám célból mutatom meg nektek, akit nem érdekel úgy sem nézi meg akit igen ő meg úgy is kérdez. Láthatjátok a kollegáim, az egyesület telephelyeit köztük az árny alattnak is othont adót, szerintem a leg poénosabb rész benne mikor egy képzés után kötelet húzva kellett kijönni úgy, hogy a látók szeme el volt takarva (utálom azt használni hogy bekötve) és én vezettem őket és a feladat egy ásványvizes üveget kellett megtalálni és lehetőleg nem összetörni senkit. Végezetül a zaklatott bejegyzésem végére egy kérdés: Nem tud valaki egy wc takarítói álllást Ausztriában, úgy mennék már mert rendesen meg kellene tanulnom a nyelvet ráadásul az eddigi keresgéléseim nem jártak eredménnyel. Vigyázzatok a csúszós utakon magatokra, rám nem muszáj!
az “okos” robokuty
2011 november 9. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok! Nézzétek mit találtam? Képet ugyan nem tudok hozzá mutatni de a Blikk honlapján bele Blikkelhettek a képbe. A helyzet az hogy eléggé nyúzott vagyok mert valami vírus ledöntött (a helyett hogy más döntött voln a le), de nem adom fel, és ilyen állapotban olvastam az írást a vakok nemzetközi levelezőlistáján egy tag oda küldte be és igazán megnevettetett. Így néz ki a robot vakvezető kutya Tokio – Néhány éven belül “leépítés” fenyegetheti a vakvezető kutyákat, japán kutatók ugyanis előálltak robotmásukkal. Az előre programozható, érintésre működésbe lépő szerkezet nagy előnye, hogy szobatiszta, nem kell sétálni vinni és igen keveset fogyaszt. Elterjedésére azonban legalább két évet várni kell még Japánban is, hiszen csak kísérleti stádiumban van a fejlesztés. – A kéz érintésére indul, mindenféle terepen, akár lépcsőn is kiválóan működik – tájékoztatta a The Tokyo Times munkatársát a bemutatón kifejlesztője, az NSK nevű cég egyik mérnöke. – Sima terepen kerekeivel gyorsabb mozgásra is képes. Háromdimenziós érzékelője jól látja a közeledő akadályokat, nem vakkantással figyelmezteti “gazdáját”, hanem egy kellemes női hang tájékoztat róluk. A tökéletesített változatok már nem kézszorítással érzékelik a parancsot, hanem felismerik “gazdájuk” hangját, és beépített GPS-szel bárhová elviszik majd őket. A hír nem rossz-nem rossz bár Szuzi most azt mondta az előbb hogy ő engem még egy ilyen robokuttyra nem bízna rá mert a gps egy dolog és hogy bárhová elvezet ez egy másik mert bár nem értek a navigációhoz de úgy gondolom az még kevés a boldoguláshoz hogy a műhódak által meghatározza valaki a helyzetét, ahhoz jó térkép is kell hogy oda jussunk ahová szeretnénk. Nem rossz hogy női hangja lenne ennek a berendezésnek, bár én a női hangot jobban szeretem élőben testközelről hallgatni mert akkor a hang tulajdonosába bele is lehet karolni, ráadásul azt meg ki mondta az írás szerzőjének hogy a vakvezető kutya vakkantással kommunikál? Nem szeretnék senkit sem megbántani viszont nagyképű sem akarok lenni de ha ilyen írást készül valaki megjelentetni bátran küldje át nekem én ígérem hogy szívesen leírom a véleményem. Ez azért lehet fontos mert ha olyat olvasok hogy “csökkentett munkaképességűek”, vagy “látási fogyatékosságuk miatt kihívásokkal küszködők”, illetve a régi kedvenc a “segítséggel élő”, akkor percekig nem tudok munkát végezni mert olyan életidegen a fogalmazásmód, szóhasználat. Ameddig nem töltöttem reptereken és repüléssel foglalkozó emberek köztennyi időt mint szeptemberben és most novemberben én is simán úgy fogalmaztam hogy a pilóták jogosítványt szereznek, közben ha jól tudom akkor ez szakszolgálati engedély. Egy szónak is száz a vége, pont azoknak mond ez a beidézett írás keveset akik számára hírértéke lenne, bár érdemes végiggondolni néhány helyzetet. Meglennék lőve rendesen ha egy fontos tárgyalásra hovatovább életem fontos rándevújára mennék a robotommal és lemerülne útközben én biztosan kétségbe esnék, a telefonjaim is mindig aleg rosszabbkor adják be a kulcsot. És ha valaki imponálni szeretne nekem akkor mit mondana? “Szia, hoztam néhány elemet a kutyusodnak mert látom hogy két csík van rajta és kezd lehervadni”?? Ezenkívül olyan furcsa érzés lenne egy fém felületet megsímogatni hogy jólvan ügyes vagy, semmi bajom a fémből készült dolgokkal, de bizonyára furcsa lenne. Eszembe jut egy régi gyerekkoromban olvasott finn népmese Ilmarinenről a kovácslegényről aki annyira magányos volt és minden elvárás szerint kellett volna hogy felesége legyen hogy legyártott egy asszonyt magának, de aztán minden baj volt vele mert persze nem takarított sőt amikor mellette feküdt egyenesen hideg volt:) Ahoggy a vak mondotta “meglássuk majd” mi lesz ebből a gépkutya projektből csak kötelezővé ne tegyék a használatát!! Gergely hozzászólására is reagálnék röviden mert nagy hőstett túlélni egy általam produkált láthatatlanos vezetést de nektek sikerült és örülök neki hogy itt is megkerestél, egyszer szívesen megnéznénk azt a helyet ahol dolgozol és akkor neked is megmutatom hogy az Euro bankjegyen vannak nem látható viszont érezhető barázdák és a méretük alapján is meg lehet őket különböztetni, a fémpénz pedig úgy működik mint nálunk azaz a méret, esetleg a súly de minden képp a recézettség árulja el hogy milyen pénzérme van az ember kezében. Azon meg ne aggódj hogy a hölgyről nem vetted észre hogy látássérült mert ha valaki nem jelzi ezt a tényt és nem teljesen vak akkor ha úgy akarja szinte lehetetlen megállapítani hogy más igényei vannak mint az átlagnak. Bezzeg rólam meglehet állapítani, de ma mikor kerestem Győrött a nemzetközi pénztárat a belfőldi jegyértékesítő kis-asszony aki bizonyára látta a fehérbotot a kezemben a kérdésemre miszerint merre találom a nemzetközi pénztárt úgy válaszolt hogy a piros üdítőautomatáig kell visszamenni és ott. Lehet hogy mert betegeskedem is és mert nagyon meglepett ez a válasz miután odébb léptem a pulttól nagyon tehetetlen ábrázatom lehetett mert egy néni szabályosan odarohant hozzám hogy mi a baj, miben segíthet. Vakadálymentesítés: Nem húzom az időt de még két dolgot el szeretnék mesélni nektek mint pozitív tapasztalatot. Három héttel ezelőtt egy barátomnak segítettem jogi szempontból és a dunaújvárosi Bíróságra vezetett az út, a helyzethez tudni kell hogy ő két bottal jár, én pedig egy bottal és Szuzival ezért elég nagy feltűnést keltettünk mikor kiszálltunk az autójából. El kell hogy mondjam hogy annyira szeretem a fiú hozzáállását az élethez mert járja a világot és Európát és kicsit úgy is tekintek rá mint valamiféle reinkarnációra aki nagyon is hasonlít rám.. Miért is kezdtem bele ebbe a történetbe? Azért mert ma sokat olvashattok arról hogy sok helyen nem segítenek nincs kialakítva a felvonó, stb. Az újvárosi Bíróság épületénél megkerestük a csengőt, értesítettük a portást hogy a felvonót szeretnénk használni egyértelmű volt a helyzet mert kamerán keresztül láthatta a mi kis kommandónkat tehát tudta hogy nem csak vaklárma a riasztás. Gond nélkül meg is érkeztünk a megfelelő emeletre és Gábor barátom azt mondta hogy még vezetősáv is található a burkolatban ami segít a látássérülteknek az orientációban vagy az irány tartásában. A másik pozitív példa egy tatabányai szállodában ért mert a liftbe beszállva csak poénból kutattam a braille-feliratú gomb után és meglepetésemre találtam is nem érintőkapcsolót és még jól is volt megszámozva, ami azt jelenti hogy a 6-os számot megnyomva a 6. emeletre sikerült eljutni. Üröm az örömben hogy én ezt a tényt a rövid beszédemben meg is említettem hogy egy plusz pont a helynek mert ez legalább működik de döbbenetemre egy mondjuk úgy gyengénlátó sorstársamtól utána megkaptam hogy én miért dícsérem meg a helyet amikor az látásmaradvánnyal rendelkező számára nem igazán akadálymentes. Akkor sem hagyom magam és tudjátok erre a helyzetre igaz az hogy ha citrommal kínál az élet kérj hozzá martinit!!
Barbudától Budáig, az Asztóriától Asturiáig, kocka és gömb
2012 március 27. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
“Az ember maga a stílus”
Csak-csak nem akarják odafent hogy megírjam látogatásom a Mr1-nél illetve a pénteki “vakrandi” lefolyását mert magukkal ragadnak, szinte kikövetelnek maguknak az események, úgy érzem magam mint a pecás aki belógatja a @-át és utána nem tud dönteni kit-mit fogjon ki.
Edinának köszönöm hogy felhívta a figyelmem egy örömteli hírre amiről olvashattok egy rövid bejegyzést a www.rakonczay.hu honlapon is, mivel Gábor előkerült szerencsésen kikötött és hatalmas világrekordot állított fel de ami ennél is fontosabb hogy túlélte a tengeri kalandot, ma reggel hallottam vele interjút illetve ebből egy rövid részletet és abban azt mondta hogy az élete már sosem lesz olyan mint eltűnése előtt hiszen természetesen megfordult a fejében hogy mit gondolhatnak arról hogy nem jelentkezik várják-e még reménykednek-e abban hogy még látják őt vagy sem, bár szerintem tudta hogy Viktória ismeri az ő képességeit és bízik benne de ezzel együtt is tanulságos a számomra is ez a kitartás mid a szárazföldön mind a tengeren mikor már sok írás és műsor szól arról hogy jajj-de veszélyes átkenuzni az oceánt és nem így hanem úgy kellett volna.
Gyenge hasonlat de ez arra emlékeztet mikor a drága jóságos Prézli kutyám elszökött és nem tudhattam hogy visszajön-e, ha visszajön mikor és milyen állapotban és bizony volt olyan hogy már az ötödik percben elkezdtem feladni a dolgot és csak ültem és arra lettem figyelmes hogy bele esik egy teniszlabda az ölembe.
Gáborékkal kapcsolatosan én nem szeretnék írásokat belinkelni mert gondolom ő illetve ők sok helyen elmondják majd hogy milyen módon élték meg ezt a helyzetet és ha jól emlékszem elképzelhető hogy könyv is születik majd az átéltekről.
Régi emlékeket idézett fel ez az egész jelesül Chariére Pillangó című regényét amiből én nem tudom mi a teljességgel valódi és mi a nem de annak idején alig tudtam letenni.
Biztosan elfogom majd olvasni hiszen ahhoz hasonló kategória mint az “Életbenmaradtak” amelyet korábban megemlítettem az uruguai rögbicsapat Andok-béli megpróbáltatásairól.
Köszönöm ismét a sok hozzászólást a hosszabb írásomhoz és egy életem egy halálom, de Verának üzenem hogy ha kíváncsi az ilyen “földönkívüliek” életére mint én akkor keressen bátran a vaszaki…..gmail.com on, és másoknak is él ez a lehetőség, a “Terminátorok” miatt írtam ilyen érdekesen az elérhetőséget de aki legalább egy e-mailt elküldött életében nem fog vakon a sötétben tapogatózni.
Miért ez a címe a bejegyzésnek ami?:)
A mai napon rendhagyó esélyórát tartottam az ELTE IK-en, és még mindig a hatása alatt vagyok. Kedves barátomnak az ötletgazdinak Jucinak (akitől nem kértem adatvédelmi engedélyt a teljes neve közzétételére ezért említem így), és Abonyi Tóth Andor tanárúrnak köszönöm a lehetőséget hogy a kurzusán több mint egy előadásnyi időt nekem szentelt és a résztvevőknek külön köszönöm az aktív részvételt őszintén bízom benne hogy Emese sem késett el a következő előadásáról aki ahogy fogalmazta”utaznia kell” egészen az Asztóriáig bár ahogy mondta nekem úgy tűnt hogy olyan nagynak érezte a távolságot a két épület között mint amekkora Budapest és a spanyol kikötőváros ASturia között van. Timinek pedig köszönöm hogy megmutatott egy Kocka nevű helyet és hogy egyetért abban velem hogy Szuzinak kocka a feje teteje és igazán hősiesen eltöltött velem az előadást is tekintve közel négy órát. Jó-jó befejezem a bolond szóvicceim és inkább koncentrálok a lényegre.
Az óra úgy kezdődött a számomra mint mikor rajtoltatják a F1-es autókat a biztonsági autó kiállása után mert kicsit késett a buszom és hama-gyorsan Andor és Juci segítségével bele is csaptam a lecsóba, itt a fiatalok előtt számítógép van és telepítve van rájuk egy demó Jaws for Windows, és rögtön demonstráltam nekik hogy nekem ez a képernyőolvasó miért és mekkora segítség. Szóba került természetesen Szuzi és a hozzá hasonló kutyák összes kérdése, és mivel egy kérdésben túl sok rövidítés hangzott el felidéztem a Jóreggelt Vietnam c filmből azt a mondatot mely valahogy így hangzik hogy “Ha az ae ekkora vip, trükkösíteni kellene az sk-ját mielőtt kozzák”, de nem pontosan idéztem de hatalmas örömömre Andor kisegített és jól esett hogy nem lepődik meg azon hogy vakon filmeket és televíziót nézek.
Tudjátok mit, ha szeretnétek egy objektív leírást akkor látogassátok meg a :
abonyita.inf.elte.hu
honlapot, és az a fantasztikus hogy a tanárúr portálja csontra akadálymentes és szívemnek ez annyira kedves mint ahogy az is hoyg milyen meleg szavakkal ír a mai délelőttről, úgy érzem hogy végre ismét olyan oktatóval találkoztam aki nem szakmájának hanem hivatásának tekinti amit tesz és nem fél attól ha a tudását átadja azzal ő kevesebb lesz hanem őszinte lelkesedéssel egyengeti tanítványai útját.
Annak is örülök hogy megismerhettük Szuzival a Kocka nevű helyet nem tudom miért de nekem olyan szimpatikus volt mert egyszerre volt puritán de úgy éreztem ez nem megy a kiszolgálás rovására és amúgy is elfogult vagyok a kockákkal szemben, mert imádom a Masat 1-et is amiről megtudtam hogy majd újabb műholdak gyártása és felbocsájtása fogja követni és a kiskutyám feje teteje okán is.
Juci még egy érdekes dolgot is megmutatott (tudván hogy szeretem a gömbölyű formákat) a gömb aulát amiből persze semmit sem láttam de ennek a helynek ha a közepén egy ponton megáll az ember és beszél akkor az egész “csarnokban” lehet hallani mint amit sokat olvastam az ókorban épített görög színházzal kapcsolatban bár ezt is majd jól meg szeretném fülelni de Görögországban még nem járva nem lehetett rá alkalmam.
Sárosdon is tartottam pénteken két esélyórát a helyi általános iskolában ami akadálymentes, bár egy vicces dolog történt mert a segítőmmel beszállva a liftbe én gondoltam megkeresem a braille feliratokat a gombok mellett és ahogy tapiztam hopp hozzáértem a kapcsolóhoz és a másik három barátom előtt becsukódott az ajtó és ott maradtak a földszinten, úgy égett az arcom de olyan vicces is volt egyben.
Megjegyzem ma az egyetemen ugyan így jártam, szerencsére akkor a két lány közül sem Jucit sem Timit nem zártam ki a felvonóból csupán elindultunk egy ismeretlen emelet felé de hála istennek sikerült korrigálni.
Visszatérve Sárosdra, 7 és 8. osztályosoknak tartottam órát és jó volt látni hogy bizony mernek kérdezni, tudják hogy nem szabad csak úgy nekiállni egy segítőkutyát símogatni hanem előtte meg kell kérdezni, azt is tudták hogy a pontírással hol lehet találkozni, és volt két kislány akik az első óra után odajöttek Szuzizni és megkérdezték hogy nagy baj lenne-e ha a következő óra után is jönnének picid és nem rossz-e Szuzinak hogy ennyien állnak körülötte…, természetesen mivel nem siettünk a visszaindulással létrejöhetett a kutyálkodás.
Oldal ajánlása emailben
X