Black or…?

2020 december 10. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

Na lássuk!

Tegnap ez is elérte az ingerküszöböm

https://www.azenkutyam.hu/elet/ku tyak-bortonokben/

Sajnos az a része igazán elszomorított amikor arról írtak hogy sok kutya azért marad a menhelyeken mert túl nagy vagy fekete.

És kedden meg az vágott szájba hogy egy komoly európai focimeccsen az asszisztens mivel az egyik csapat kispadján valaki dühöngöt, ezekkel az szavakkal szólt a vezető bírónak „küld le azt a feketét!”

Ahogy a művelt német mondja „Tohn macht Musik” tehát a csomagolás sokat nagoyn is sokat számít. Gondolom Pelé sem sértődne meg ha nagy megilletődöttségemben úgy köszönteném hogy „Fekete Gyöngyszem!”

Van nekem amúgy egy feltételezésem: A negyedik bíró igazán nem is szeretett volna senkit megbántani, csupán a román fekete tehát „negru” szót használta, de talán siettségében, talán tapasztalatlanságból nem is gondolta végig hogy ezt nagyon félre is lehet érteni. Mondjuk aki magyarul sokat káromkodik és használ egy „k” betűs szót szerintem hamar megtapasztalja, vagy ha jóbarátai élnek az országban ahová elköltözött felvilágosítják hogy ezt bizony értik az emberek. Én is jártam így amikor szláv csoportok a popsi megjelölésére használatos másik p-betűs szót használták és rögtön szóltam hogy „nem kellene” csak néztek hiszen említettem hogy magyar vagyok.

Jó királyunk II. Vak Béla

Még mindig hízelgőbb „vaknak” mint „földnélkülinek” lenni, de arra szeretnék csak utalni hogy ha betérve egy boldba azt hallom hogy „tudnál segíteni a vaknak?” akkor semmi gond, végül is még papírom is van arról hogy nem látok másról is de azt most nem tenném közzé, viszont volt egy felszolgáló egy étteremben aki miután kiderült hogy magyar a nemzetiségem a következő alkalommal valahogy úgy köszöntött, hogy „Szevasz paprika!” mosolyogtam, leültem és kajáltam. Aztán ez újra megtörtént, akkor már picit bántónak éreztem, és mikor fizettem akkor is így említett, és akkor elmagyaráztam neki hogy nem vagyunk olyan viszonyban hogy ezt megtehetné főleg nyilvánosan, és mivel eléggé nagy pacák volt én sem nevezem őt „knédli gombócnak” szóval ha megkérhetem a jövőben hanyagoljuk ezt.

Gondolom igaz lehet a sztori hogy Rómában két már jó hangulatban lévő lengyel diáklány utazott és meleg volt a buszon viszont a klíma nem üzemelt és szerettek volna ablakot nyitni (a tetőablakot) de nem érték el, és aki nem tudott olaszul ő mondta az olasz nyelvet bírónak lengyelül mert egy pap ott állt az ablak alatt, hogy „szólj már annak a csuhásnak hogy nyissa ki!” És az ablak kinyitódott és a pap csak mosolygott.

Nyilván egy kis heccelés belefér, hiszen a valamikori első bécsi főnököm nem volt diplomás de ő vezette a szakmai részét a programnak, ezért én őt mindig „igazgató úrnak” ő meg engem mindig „mérnök úrnak” hívott, aztán ő is magyarázkodhatott a vendégeknek és én is hogy én a mérnökségtől nagyon-de nagyon messze állok.

Tehát ne féljetek a fekete kutyáktól hiszen lehet nekem is azért lett Ice mert gyerekkoromban gyakran énekeltük hogy „van nekem egy fekete kutyám”