“Együtt szépül, együtt épül”

2020 szeptember 22. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

Ma is itt vagyok, de röviden..

Sokan kérdezik hogy mit mondanék el Bécsről ami nagyon jellemző, de nehéz választani, mert említhetném a bécsi dialektust, vagy hogy virsliben ami Magyarországon bécsi az itt debreceni, és azért meg kell jegyeznem hogy a sokszínűség (tőlem nevezhetjük multi-kultinak is) mindig is jellemző volt a városra, évszázadokig egy birodalom fővárosa volt. Mondjuk én a belvárosban a lovaskocsikat (bocsánat egyszer rámszóltak hogy az fiákker) nem tudom hová tenni én nyáron azért sajnálom szegény paripákat.

Hetedik éve élek Bécsben és bármerre megfordulok egy valami egy jelenség mindig megtalál, legyen az akár a vasútállomás környéke, a volt munkahelyemnél, vagy a lakás közelében, és ez pedig hogy mindenhol megújul, épül valami.
Kezdődött azzal, hogy a második éjszakán amit 2013 augusztusában a bécsi szobámban töltöttem éjjel kettőkor arra ébredtem hogy egy utat vagy mit iszonyatosan bontanak. Reggelre kiderítettem hogy a 49-es villamos pályáját és annak környékét újították meg, és nappal a meleg és a forgalom miatt nem tudtak dolgozni.

Annak idején még a bécsi nyugati és a Fő pályaudvar is indított és fogadott Magyarországról vonatokat, most már csak a Fő pályaudvar releváns e kettő közül, és bár már az utaslétesítményeket átadták és használható volt az állomás, ami gyakorlatilag két pályaudvar összeépüléséből keletkezett, de még zajlottak a munkálatok. Talán annyira sokat nem kell gyalogolni (bár nem néztem utána) ha az ember a 12. vágány F szektorában száll le a vonatról az U1-es metróig mint Barcelonában a Passeig de Gracia metróállomáson (ahol három vonal találkozik és van egy 250 Km-es alagút) de mikor minden új volt egy örökkévalóságnak tűnt hogy a metróhoz érjek, mára már hozzászoktam. Tehát ott is építkeztek, és egy ideig nem jártam a pályaudvaron mivel Bécsbe költöztem, és mentem volna a felszínen a megszokott útvonalon, de kiderült hogy azt már ott beépítették, és a perontól felvonóval lehet eljutni arra a szintre ahol meg lehet ejteni a reggeli gyaloglást a metró felé. Vígasztalhatja a polgárt az a tény hogy a gyors kajától a pékségeken keresztül a kávé oázisokon át minden arra csábít hogy szerezz be magadnak „pót reggelit”, és nagyon elszántnak kell lenni vagy orrcsiptetőt hordani az illatok ellen hogy ne csábulj el.

Egyszer amikor a Magyar Rádióban a Közelről műsorban voltam Vízy Dorkánál akkor ott volt a rádió valamikori pekingi és kínai tudósítója és beszélgettünk a tájékozódásról és ő mesélte hogy ő járt úgy hogy riportot akart készíteni valakivel és fél évvel később újra ellátogatott az alanyhoz de közben annyira átépítették a várost hogy új többszintes utak és körforgalmak nőttek ki a semmiből és fel kellett hívni az illetőt hogy merre menjen. Én is valahogy így jártam, Szuzi is csak megtorpant mert ismerős volt neki a környék de csak forgatta a fejét hogy most merre is kellene menni…

„báttya, épülünk!”

Valóban ha az ember szerez építő anyagot és lecet akkor épülhet, hát na Nyugat-magyarország bizonyos részein nem építkeznek, hanem épülnek, sőt a labdát is „egyszerre” és nem egyböl rúgják vissza.

„Franz, szerintem csináljuk flanc nélkül!”

A dátumokra nem emlékszem de ha valaki kíváncsi a keresők könnyen megmutatják amikor a következő történt, áll az ember a metró állomáson és csak úgy közlik hogy az U1-es vonalhoz elkészült néhány új megálló, használják megelégedéssel.. Nem volt semmiféle ünnepélyes szalag átharapás, és fedettpályás divatbemutató, vagy sínfutás sem, ott állt készen az alagút és lehetett használni.

„Itt lakom látod ez az a ház.”

Ez is néhány éve kezdődött hogy egyik este jövünk haza a munkából és valami őrületes ricsajt hallottunk de mit gondol az ember biztosan az út túloldaláról érkezik. Nem onnan érkezettt, közvetlen a mellettünk lévő házat bontották le, és abban a hatalmas akkusztikus élményben részeltettünk hogy végig halgathattuk és „érezhettük” a ház lebontását és az új ház felépülését, és megtanultuk a délszláv munkások napirendjét, reggel fél hétre jöttek, akkor már a konténerekben öltözködtek, reggeliztek, cigiztek, hét körül elkezdtek dolgozni, reggel 9 től volt tízórai szünet, az ebéd szünetre nem emlékszem de ha jó volt az idő este hétig nyomták de volt hogy tovább is. Próbáltunk is kisebb lakást intézni az új tömbben de sajnos nem sikerült.

A mostani helyzet picit kedvezőbb, bár a kutyafuttató közvetlen közelében egy házat építenek így Icefiú akinek a behívásnál néha szelektív a hallása néha valóban nem hallja ha hívom vagy én nem hallom hogy már rég ott áll mellettem és ilyenkor kénytelen megbökni.

Az a szerencse hogy picivel odébb a forgalmas út túloldalán szintén van egy park de ott nem szoktam elengedni a fiatalembert mert nem futáshoz való vidék, de lehet üldögélni, olvasgatni, szaglásznivaló ffű is van, sőt más kutyabarátok is járnak arra. Ebéd után mentünk egyik alkalommal erre a helyre és egy fél óra után valami szörnyű dolog történt.. Igen, ott is építenek, vagy felújítanak valamit. A lényeg, ha valaki esetleg megérkezve nem lenne biztos hogy Bécsben jár-e, viszont ha fúrást-faragást nagy építkezési munkálatokat és építőanyagot szállító járműveket érzékelne, akkor megnyugodhat, jó helyen jár, Bécsbe érkezett.