“A film forog tovább”

2020 szeptember 21. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

Szép jó reggelt!

Nézzétek csak milyen új hírem van?

https://nlc.hu/ezvan/20200918/en-kis-falum-audionarracio-akadalymentesites-rtl-klub/

A cikkhez én szakmailag nem tudok hozzászólni, de pár gondolatom azért ide írom:
Mindenek előtt köszönöm a munkát, és a lehetőséget, biztos vagyok benne hogy más csatornák és egyre szélesebb tartalmat fognak narráltatni. Nyilván egy új rendszeren mindig van finomítani való, például sok vak/látássérült embernek nincs televíziója és számítógépen vagy mobiltelefonon nézné a tartalmakat, jó lenne ha a szolgáltatók felvennék olyan informatikusokkal a kapcsolatot akik jártasak a témában. Itt Ausztriában egy „dvb viewer” programmal tudtam nézni tv adásokat amikor volt előfizetésem, ez a settobox-al össze volt hangolva és a programnak akadálymentes volt a felülete és a narrációt egy gomb megnyomásával lehetett be és kikapcsolni.
Nem olvastam hogy mi a konkrét szabályozás, de úgy tudom hogy az esti műsorsávban a magyar készítésű tartalmakat kell/lehet narráltatni, és ebbe a híradó is bele tartozhat, ritkán de előfordul hogy egy tudósításban a képeken van a lényeg és ha az ember mellett nem ül egy „sólyomszem” akkor lemarad mint a huszfilléres. Még az ezredforduló körül sokat anyáztam a „kávés” Szilárd meteorológus esetében, mert gyakran a következő hangzott el: „és láthatják a hőmérsékletek így alakulnak…”, na most akkor hogy öltözzek… Ezek amúgy tipikus élethelyzetek, a múlt héten is kértem a kávémhoz ásványvizet, aztán mondom hol a víz biztosan elfelejtették, rendeltem újra, és akkor mondta a felszolgáló hogy itt az előző is, de nyilván mind a kettőt ki kellett fizetni de tudjuk gyorsan ad aki kétszer ad..

„Minek nézi ha nemlássa!”
Talán sokatoknak lerágott csont, de igen a vak emberek is néznek filmet, tévét, járnak kiállításokra. Mindenki más módon és mértékben képes és szeretné megérteni azt ami a vizualitás ezért egy előre felvett tartalom esetén nem egyszerű úgy fogalmazni hogy a különböző korban látásukat vesztett emberek közel azonos szintsen megértsék hogy miről van szó. Picit kajla példa, de egyszer az anyai nagymamámmal utaztunk, és a trolinak kiakadt az áramszedője. Én mindig is kíváncsi voltam és kérdeztem hogy de most mi történik, mert a vezető egy célszerszámmal beakasztotta újra a helyére. Nyilván az kivitelezhetetlen hogy valahol a magasban megtapintom az áramszedőt, ezért mikor haza értünk a táskája fülével és egy pálcikával mutatta meg hogy kb hogy nézhet ki és miért tud kiakadni a kanyarodásnál.
Az logikusan hangzik hogy kezdetben (legalább is nálam) aki sosem láttam a legjobb interpreter a család a közeli rokonok, később a barátok, később pedig az ember párja. Ez utóbbi esetben nem feltétlen kell hogy éppen lássa a cselekményt, a volt párommal aki sokáig látott volt hogy olyan filmet néztünk amit ő még láthatott és jól le tudta írni a lényeges mozzanatokat. Egy idő után azért ha gyakran jár az ember moziba színházba valakivel vagy otthon filmeznek kialakul az az összhang hogy a nemlátót mi az ami érdekli, mi az ami nem, nyilván egy megállítható tartalom esetén több idő van leírni, megmutatni a lényeget.

Felkészítőre jártam a jogi karra történő felvételi előtt, és egy régi barátommal beszélgettem a szünetben és újságolta hogy megismert valakit, én meg megkérdeztem hogy és mi tetszik benne, erre ő sok belső tulajdonságot felsorolt, majd a következőt mondta:
„Tudod, olyan szép bogár szeme van, hogy csak na..” kis szünet „Na ne úgy képzeld el hogy ilyen csápok és lábak állnak ki az arcából”.
Igazából azóta sem tudom milyen az a „bogár” szem, de ha eddig 41 évet kibírtam e fontos tudás nélkül akkor talán nem lehet olyan fontos.
A családom sokszor írta le hogy mi történik a képernyőn, azt is megmutatták hogy a Linda (a Görbe Nóra) milyen mozdulatokat tesz, és hogy rúgja le a klumpáját, na ezzel én is próbálkoztam de a higany mozgásommal kb halálra röhögtettem őket.
Ha a a tartalom és a koncepció megvan, akkor a technikai megoldás kisebb hányada a megvalósításnak hozok is erre egy példát:

A 90-es évek eleje volt, és még nem kezdődött el az iskola ami nekem ugye bentlakásos volt és amit annyira nem kedveltem csak a végén, hétfő este leültünk filmezni és kezdődött egy film, az volt a címe hogy „A Szahara titka” egy régész indult el egy mesebeli hegy és természetesen egy hercegnő miatt. Nem volt egyedül mert egy sólyom is kísérte és elragadó volt a zene amikor a madár repült édesapám mondta persze hogy mi történik, vele is jól összecsiszolódtunk, pl háborús filmek után mivel tűzszerész volt jól tudta szemléltetni és elmagyarázni a különböző gránátok, szárnyas aknák és páncéltörők közti különbséget. Vissza azonban Jordan-hez a főszereplőhöz, az volt a bökkenő hogy kiderült a film végére hogy ez egy sorozat és talán este hat órakor vagy valamivel előtte kezdődött, így mivel a Vakok Iskolájában feszes volt a beosztás és bár este ha rendes volt a nevelő lehetett filmet nézni, de a fél hat és hat az a vacsora idő volt. Bele is törődtem hogy lemaradok a történetről, és még az is fájdította a szívem hogy a következő hétfőn valamelyik nevelő pedig nézhette a filmet, ezt onnan tudtam hogy a folyosón hallottam azt a zenét amikor a madárka repül.

Hétközben nem is gondoltam a filmre mert év eleje lévén volt egy csomó elfoglaltság, új terembe költöztünk és vándorló osztály lettünk tehát minden este a másnapra szükséges könyveket és felszerelést előre össze kellett pakolni, mert napközben annyi idő nem volt hogy az első emeletről a másodikra futkozzunk.
Elérkezett a péntek és a hazautazás, és a vonaton gondolkoztam hogy milyen zenét kellene hallgatni, mikor édesanyám azt mondta hogy várjak mutat ő nekem valamit. Nem voltam oda gondoltam hogy biztos egy nevelő célzatú mesejáték, de azért adtam neki egy esélyt.
Kitaláljátok a végét?

Igen, nagyon megörültem mert a vágyott filmet a fater úgy „narrálta” bár ő nem tudta hogy így hívják, hogy egyszerűen elindított egy felvételt és mondta hogy mi történik.

A módszer teljesen mindegy ha az akarat és a felek közt az együttműködés megvan. Másik esetben ez 2011-ben volt, és a tv-ben ment a Ray a Ray Charles életéről szóló film és egyedül voltam viszont rég szerettem volna már megnézni és követni hogy pontosan mi is történik. Ebben az esetben már modernebb megoldást választottunk, egy barátom akinek sajnos nem volt mikrofonja skypeon keresztül írta le a fontosabb momentumokat, illetve ha engem érdekelt valami akkor én kérdeztem.

Ausztriában már régebb óta működik a harmadik hangsáv, amikor volt előfizetésem akkor számítógépen keresztül egy szoftver segítségével tudtuk kezelni a csatornákat és ki vagy be kapcsolni a narrációt. Narrált színházi előadásról nincs tapasztalatom de több egyesület is végez ilyen tevékenységet.
Emlékszem hogy 2008-ban volt hír hogy a közös osztrák-svájci rendezésű labdarúgó Eb-n limitált számban de vak emberek számára a stadionban biztosítottak fejhallgatót és kommentátort. Sosem próbáltam ki de ha legközelebb lesz rá lehetőség akkor teszek egy kísérletet. Tini koromban amikor szinte minden héten jártunk akár focira akár kézilabdára, akkor a Menyus és a Döme barátaim kommentáltak, abban az volt a jó hogy ugyan annak a csapatnak szurkolttunk.

Végezetül mindenkinek örömteli pillanatokat kívánok a most induló új lehetőség kapcsán, és ha a fogyasztók türelmesek és visszajeleznek hogy mit szeretnének másképp, és ha a narrációt szervezők és végzők figyelnek a visszajelzésekre akkor sok jó közös élményben lehet részünk, főleg hogy sajnos a „tudjukmilyen” helyzet miatt sok esetben online kell majd működnünk…