“Maradj talpon!”7

2020 május 13. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

Sziasztok!

Két hónap bezártság után néhány gondolatom, észrevételem megosztom veletek. A panaszkodásnak nincs sok értelme mert ez a mostani helyzet senkit nem kímél és hiába is szeretném megjósolni hogy mi fog történni „ez után” nem vagyok rá képes.
Egyesek azt mondják hogy mindig egyedül vagyunk, mások hogy sosem de gondolom nem csak számomra nyitott meg ez az időszak új dimenziókat. Nekem még itt van Ice is és velünk mindig történik valami.
Csodálkozással olvastam hogy állítólag Ausztriában is és Németországban is ha valakinek nagyon hiányzik az érintés akkor mehet „cudle party”-ra amit én nehezen tudok elképzelni mert a vírus előtt gyakran akkora konfortzónát alakítottak ki maguknak hogy már az zavarta őket ha velük szemben próbáltam leülni. Talán ha lassan minden a jól megszokott módon működik majd akkor felértékelődnek a találkozások és talán kevesebb olyan társaság lesz ahol csak ülnek és a többség a telefonjával van elfoglalva, igazából ez mindenkinek a saját döntése én már rég igyekszem csökkenteni a csak virtuális találkozásokat, ha valakivel egy városban vagyok akkor miért ne lehetne összefutni?

Március 15-én este már hallottam hogy Ausztriában nagy korlátozások lesznek de úgy voltam vele hogy majd kitapasztalom mi működik továbbra is és mi nem, ezzel a gondolattal aludtam el. Másnap arra riadtam fel hogy nem hallok semmit lusta voltam az órámat megkérdezni (aki ismer valamennyire tudja hogy legalább két darab óra van mindig a közelemben) arra gondoltam hogy még korán van és mivel munka nincs aludni kellene tovább. Később hallottam a szomszédasszonyom aki mindig nyolc után szokott elindulni és jó kopogós cipáője van, akkor klezdtem csak gyanakodni és ahogy az órára néztem kiderült hogy valóban a kedves szomszéd pontos. Ezután villant be hogy mi volt a furcsa, a szomszédomban van egy óvoda és nem hallottam a gyerekeket sem megérkezni, sem játszani. Aztán ahogy „bootolt” be az agyam minden világossá lett. Korlátozott kijárás, de még ezen a hétfőn eléggé sokan mászkáltak az utcán és este 9-ig még azok a helyek ahová szoktam járni nyitva maradhattak.
Nem tudom milyen megfontolásból de csak a következő naptól március 17-től jöttek a nagy szigorítások, a távolságtartás és hogy az éttermek teljesen bezártak csak az élelmiszerboltok a nagyobbak maradhattak nyitva és csak maszkban lehetett vásárolni lehetőleg kártyás fizetéssel.
Napközben mivel nem kellett mennem sehová csak kutyát sétáltatni sok változást nem vettem észre viszont a második nap estéje döbbenetes volt, este 9 óra után amerre szoktunk sétálni egy forgalmas út található és előfordult hogy öt percig egyetlen autó sem jött, amit egyedül hallottam az a jelzőlámpa kattogása, ami egy monoton kattogás és ha szeretném hogy jelezze a szabad utat egy gombot kell megnyomni és ha szabadjelzés van akkor gyorsabban kattog.
Valamennyire ehhez is hozzászoktam de az emberi felelőtlenséghez nem. Az első meglepetés egy idős hölgy volt aki közvetlen közel jött hozzám az egyik esti séta alkalmával és pénzt kért, pár éve egyszer adtam neki aprót és azon túl hogy nem volt nálam semmi nem értette hogy miért húzódok el valahogy számára nem érkezett meg hogy helyzet van és túl közel jött. A következő aki megijesztett egy idős úr volt valamit nagyon mondani akart de ő is nagyon közel jött így mondtam Ice-nak hogy menjünk inkább haza. Talán rám nem lenne veszélyes a vírus de rájuk… Nem én szeretném vállalni a felelősséget hogy megfertőzöm őket.

Meglehetősen új tapasztalat hogy ha ritkán utazom vagy vásárolni megyek és maszkban beszélek a kutyához valahogy nem mindig érti amit mondok, végrehajt minden utasítást de bizonytalanabbul mint maszk nélkül. Április közepén a tesóimhoz utaztam vonattal és nem várt kihívásokba ütköztem, nagyon nyomasztó volt a kihalt metró és a vasútállomás és amikor a vonatnál próbáltam megkérdezni hogy jó helyen vagyok-e akkor a távolság betartása miatt hiába szólítottam meg az embereket csupán mentek odébb, lehet hogy beszerzek egy rendőrségi megafont vagy más hangosítást hogy meg tudjak szólítani másokat.

A kutyafuttatóban is történtek érdekes dolgok, pontosan tegnap is előfordult hogy egy úr jutalomfalattal megetette Ice-ot pedig kifejezetten mindenkit kértem hogy ne tegyék, van egy nagyon idős néni a Frau Inge de vele már a járvány előtt is konfrontálódtunk az etetés miatt, mondanom sem kell hogy ő sem tartotta a távolságot.
Még egy negatív dolog történt ami a parkot illeti és ezzel be is fejezem a döbbenetes dolgok felsorolását, egy gazda jött hozzám oda hogy nézzem meg mit csinált a kutyám. Annyira ismerem azért Ice természetét hogy szépen játszik nem vadul de el sem tudtam képzelni hogy mi történt, aztán kiderült hogy
a pasi kutyájával közösen játszottak és Ice a nagy fogával (amúgy is sokat rág) kiharapta a labdát. Azonnal felajánlottam hogy veszek egy másikat a következő délelőtt de nem felelt meg a kártalanítás egy felnőtt ember ott puffogott és már attól tartottam hogy megpattan az ér az agyában.
Aki kutyás számára ez nem meglepő de ha összeszámolnám hogy a több mint húsz év alatt hány labdánkat lopták el vagy harapták ki… de eszem ágában sincs amúgy is támogatni kell az ipart válság helyzetben például új labdák vásárlásával. Döbbenet hogy emberek halnak meg, családok szakadnak szét és egy labda miatt szomorkodunk, de úgy vagyok vele hogy neki éppen ez a gondja én megengedem hogy átérezze a veszteséget viszont ha nem kér új labdát akkor részemről a téma lezárva.

Bezzeg akadnak ott azért akiknek humora is van:
Május első hétvégéje volt, szombat és nagyon kellemesen sütött a nap én pedig úgy határoztam hogy a padon ülve leveszem a pólóm. Ice a pad alatt egy fadarabot rágcsált én egy hangoskönyvet hallgattam és egyszer csak valaki megáll előttem és elkezdi mondani hogy ő bizony a városgondnokságtól jött és miért tartózkodom fedetlen felső tesstel a közterületen. Picit el voltam bóbiskolva ezért mégegyszer megismételte én nem is tudtam hogyan kellene reagálnom amikor elkezdett törvénytelenül röhögni mert igazából az egyik ott lévő kutyás haverja volt csak szórakozott egy picit.

Nincs mindig külső segítségre szükségem, hogy megszivassam magam, az egyik nap picit kialvatlan voltam meg is fáztam és felébredek nézem az időt, négy óra na Ice-ot ki kellene vinni délutáni sétára. Nézem az időjárást 6 fok van na mondom azért ez április elejéhez képest hideg de mondták hogy jönni fog a front. Össze szedem magam, elindulunk és nincs a parkban senki és hatalmas a csend, újra nézem az időt és kiderült hogy annyira meg voltam kavarodva hogy hajnal négy után vittem ki a kiskutyát sétálni.

Azért kimozdultam én a városon belülre is kellett nekem is és a kutyának is a mozgás és a munkahelyemhez közel a kávézó előtt ott voltak a székek ahová gyakran be szoktam térni és mivel vittem magammal egy üvegben kávét ott megittam. Valamennyire volt élet a belvárosban de az emberek alig beszéltek mindenki a lehető legfürgébben intézte a dolgát. Ami feltűnt mint változás hogy a metrók és a villamos ajtói most a nyitó gomb megnyomása nélkül kinyíltak, először nem értettem de kikövetkeztettem hogy ezzel is a cseppfertőzés kockázatát csökkentik mivel nem kell megérinteni a gombot. Egyedül a régebbi metrószerelvényeken nem opció ez mert ott két kilincs szerű kart kell jobbra és balra húzni.

Tetszik ez a bécsi pragmatikusság, amikor az U1-es metrót néhány állomással kibővítették akkor nem verték nagy dobra, nem voltak nyilatkozatok hanem jött egy közlemény egy bemondás hogy a tisztelt utasok már használhatják az új szakaszt.

Tudjuk hogy sok „polgárt” a gyomrán keresztül lehet megfogni, mialatt írtam a bejegyzést érkezett ez a hír: https://index.hu/kulfold/2020/05/13/ausztria_becs_koronavirus_jarvany_utalvany_etterem_bar_vendeglatas/

Lehet hogy nem működik a link de a hírt sok helyen leközölték. Majd beszámolok róla hogy megérkezett-e az utalvány és hogy mit vásároltunk belőle.
Péntektől nyitnak az éttermek teraszai, meglátjuk mit jelent ez a gyakorlatban.

Addig is csak óvatosan, és figyeljetek nehogy hajnalban menjetek ki sétálni😊