Örüljünk együtt!

2018 október 22. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

Kellemes hosszú hétvégét kívánva mindenkinek,

Biztosan sokan olvastátok vagy láttátok az alábbi történetet.

http://www.kutyabarat.com/hirek/4476/nem_talal_maganak_alberletet_a_latasserult_egyetemista_fiu_vakvezeto_kutyaja_miatt

Az örömteli hír az hogy sikerült a családnak albérletet találni viszont egy-két gondolat indult el a fejemben amelyeket meg is osztok veletek.

Belegondolok de november végén lesz húsz éve hogy vezetőkutyám van, ennek a létnek minden következményével. Olyan helyzetbe egyenlőre nem kerültem mint Mátéék de később leírom hogy azért Bécsben sem egyszerű a kutyás helyzet.

“Ha majd a jognak asztalánál”…
Jogász végzettségem ellenére nem hiszem hogy minden problémát, összeütközést csupán jogi úton lehetne megoldani, mert születik adott esetben egy kötelező érvényű döntés de ha bármely félben keserű utóíz marad akkor nem nyerünk sokat. Mire is gondolok? Létezik már jó ideje a diszkrimináció ellenes hatóság akik több üzletláncot is már megbüntettek mivel nem akarták a segítőkutyát beengedni. Vannak azért olyan viszonyok amelyekbe nem lehet így beavatkozni, például nem lehet kikényszeríteni hogy valaki egy kutyás vakembernek ki adja a lakását ha törik ha szakad. Ugyan ilyen nehéz helyzet a taxizás is, mert nem mindig egyszerű még Budapesten sem kutyát is szállító autót találni, illetve jártam már úgy hogy a diszpécser elfelejtette tájékoztatni a sofőrt hogy lenne egy négylábú is a csapatban és ő is kellemetlen helyzetbe került de én is. Vidéken még nehezebb a helyzet, sajnos az általam szeretett Székesfehérváron jártam úgy hogy egyetlen autót sem találtam aki kutyát szállított volna, igen mondták hogy miért nem szóltam korábban de nem tudhattam hogy autóra lesz szükségem ez volt az oka. Nem néztem még meg, viszont a kutyabarát.hu oldalon úgy olvastam hogy van olyan telekocsi szolgáltatás amely kimondottan kutyabarát, ha lesz érkezésem rá fogom szánni az időt.

Mi a helyzet a szállásokkal?

Ahogy én érzékelem a dolgokat itt sem lehet egyértelmű következtetéseket levonni hogy javult-e kutyás szempontból a helyzet vagy sem, mert nagyon sok kutyabarát szállás van ahol mindenképp ha kuutyával érkezik az ember ezt az extra szolgáltatást meg kell fizetni, és akkor kap a kutyus fekhelyet akár játékot vagy jutalomfalatot a szobába. Egyfelől értem én hogy az én kutyám után is össze kell takarítani a szőrt, viszont jutifalira és fekhelyre vagy tálra lehet hogy nem tartok igényt mert hoz az ember magával. Nem jelent gondot kifizetni plusz pár ezer forintot ami a kutya költségét jelenti, de korábban mondjuk a kétezres évek elején többször előfordult hogy bár a kutyabarát jelzőt a szállás nem viselte de nem kellett plusszban fizetni ha kutyával érkezett az ember. Nem vagyok döntőbíró de az igazságérzetem azt súgja hogy ha valaki nem hobbiból viszi a kutyáját magával hanem mert szüksége van rá, akkor esetleg el lehetne tekinteni az összegtől.
Az is nagyban változik hogy mennyire kutyabarátságos a hely, általában az infrastruktúra rendben is van csupán a szemléleten kellene még formálni, konkrétan arra gondolok hogy tavaly év végén voltunk egy soproni kutyabarát hotelben, és Szuzit nyilván levittük magunkkal az ebédlőben mert ő jöhet, ami kellemetlen volt hogy egy vendég és a személyzet egy tagja mondjuk a szomszéd asztalnál értetlenkedett hogy miért jöhet be kutya az ebédlőbe, és megtanácskozták hogy igen kutyabarát a szállás de ennek nincs sok értelme stb… Nekem ez azért volt kellemetlen mert pontosan a kutyabarát minősíttés miatt választottuk ezt a helyet de egy ilyen eszmecsere nincs jó hatással az ember hangulatára, mivel veszekedni nem szeretne de feltétlen kötelező elviselni hogy róla és a kutyájáról így beszélnek?
Őszintén remélem hogy ez a piac is le fog tisztulni és a kereslet ki fogja szűrni hogy hol tűrik csak meg a kutyákat mert kell a vendég és lehet sok cuki fényképet készíteni, és hol kutyabarát a szemlélet. Nem szorosan a témához kapcsolódik de ki kívánkozik a gondolat hogy olyan kényelmetlenül érzem magam mikor odajönnek hozzánk és bizonygatja hogy ő milyen nagy kutyás és mennyire ért a kutyákhoz és a következő pillanatban megkérdezi hogy a kutya miért nem fogadja el tőle a jutalomfalatot hiszen ő kedveskedni szeretne… Jó amúgy hogy újabban mindenki nagyon ért a kutyákhoz csak az alapvető szabályokkal nincs tisztában hogy más kutyájának csak úgy nem kínálunk falatkákat.

Kitekintő:

Európában sem feltétlen jobb a helyzet segítőkutya és bérelhető lakás viszonylatában, az első történetet erről 2006 körül hallottam hogy Brüsszelben gyakornokoskodott egy finn vak fiatal srác akinek szintén volt kutyája és nem tudtak számára lakást találni és erről az egyik követség alkalmazottja tudomást szerzett és ő adott ki egy szobát.

“Szóba se jöhet Skandinávia”
Van egy svéd kollegám és egyszer az ő egyik barátja aki szintén vak készített velem egy riportot itt Bécsben és őt kérdeztem hogy mi a helyzet kutyásfronton, mikor én Svédországban jártam akkor Szuzi nem volt velem. Azt mondta hogy szállást lehet találni, de amire szigorúan vigyáznak hogy ha közös az étkező és akár egyetlen vendég is allergiás a kutyára vagy a vallása miatt ki nem állhatja őket akkor tilos a közös helységbe még a segítő kutyát is bevinni. Említettem neki hogy esetleg ismét mennénk Svédországba és felhívta a figyelmemet hogy mindenképpen keressük meg akár őt akár más kutyás vakot mert az éttermek nem kötelesek “eltűrni” a kutyát, és vannak bizonyos kutyás helyek.

Máshol viszont:

Eddig csupán egyszer voltam Angliában és Walesben kutyával és az a benyomásom volt hogy sok helyre bármilyen jólnevelt kutyát beengednek és ami szimpatikus volt hogy felajánlották hogy hoznak vizet a kutyának de nem zavarták jó értelemben észre sem vették, sőt az is egyértelmű volt a felszolgálóknak hogy ha én mosdóba szeretnék menni akkor inkább nem viszem a kutyát magammal mert ki tudja milyen ott a padló sőt ha hölgy volt a felszolgáló akkor valahogy nem szeretett volna mindenképpen bejönni a wc-be mondván hátha kell segítség…

“Cascabel!”
Nyelvet ugye külföldön nyelvi környezetben máshogy és szórakozva is lehet tanulni, mondjuk mikor Barcelonában még Prézlivel mentünk a metró felé és a következő történt:
Annak idején neki volt a nyakában egy ún pergő csengő ami hangjelzést adott hogy figyeljenek ránk illetve ha a kutya el volt engedve akkor tudtam hogy hol van. Megyünk így csörömpölve és oda jön egy nő és megszólít spanyolul és nagyon magyarázza hogy “tudja tudja cascabel, nekem is van”… Gőzöm nem volt hogy mit kellett volna felismernem de ő ekkor oda nyújtotta a kis táskáját és oda tette a kezem egy pici csengőre, hát ezért jött oda hogy neki is van cascabel és nekem is ez olyan összekacsintás féle volt.
A többszöri spanyolországi tartózkodásaim során egyetlen egyszer volt egy bácsika aki értetlenkedett a kutya miatt, ez is a barcelonai nyaralás alkalmával volt de nem egy étteremben, hanem egy tök üres stadionban amit már nem is használtak az Espanyol valamikori pályáján voltunk de azóta sem értem hogy mi zavarta az “Hombre”-t. A
A Kanári-szigeteken meg az a tapasztalat hogy a helyiek közül nagyon soknak van kutyája és jól is fogadták Szuzit. Egyetlen egy latinamerikai takarítónőt rémítettünk halálra, mivel szaunázni mentünk Szuzit a szobában hagytuk, és ő valamit rendezkedni szeretett volna a szobában (talán nem tettük ki a foglalt táblát) és Szuzi kijött és ő próbálta visszatessékelni de lejött a kutya bolhanyakörve. Szegény, úgy kétségbe volt esve hogy júj elrontott valamit és biztos fizetnie kell de aztán megnyugtattuk és mi kértünk elnézést.

Ha már “cascabel”, tessék figyelni mert a “cascavel” teljesen más ez Brazíliában csörgőkígyót jelent…

“Jönnek a sógorok!”
Hat éves korom óta van osztrák sógorom, és amikor a felnőttek akár rádióban akár az utcán csak úgy emlegették őket hogy a “sógorok” én mindig elámultam hogy ezek a bácsik honnan tudják hogy nekem osztrák a sógorom?
A kutyás helyzet itt is meglehetősen összetett, nem egyszerű kutyával Bécsben lakást találni, mert eléggé nagy a túlkereslet az árak ezért magasan vannak és itt mondjuk kevés az amit mi albérletnek nevezünk, mert sokan az ingatlant egy cégtől bérlik és nem a Pauli bácsitól aki néha belopakodik hogy a Juliska már megint széthagyta a fél pár zoknit.. Mivel itt van a közelben a Vakok Szövetsége őket is kérdeztük már sokszor hogy lakásbérlés és kutya korrelációjában tudnának-e segíteni de csak széttárták a kezüket. Nem mondom azt hogy ha itt valaki olyan helyzetbe kerülne mint Máté akkor nem kapna segítséget, de lassabban, mindenki nagyon megértené hogy de nehéz, de sokat kellene keresgélni. Nyilván elképzelhető hogy külső kerületben akár Budapesten akár Bécsben is könnyebb kutyabarát lakhatást találni de akkor Máté is utazzon a négy óra helyett csak két órát? Nem gondolom hogy így kellene lennie.
Sokan akik mondjuk Ausztriába látogatnak de nem Bécsbe irigykedve nézik vagy nézték hogy azta sok étterem kutyabarát és ki van készítve a víz és nem okoz gondot ha valaki kutyával érkezik, Bécsben már nem ennyire egyértelmű a helyzet mert sajnos ha valaki olyan kultúrából érkezett ahol nincsenek segítőkutyák akkor eléggé mogorván reagálnak engem tessékeltek már ki egy zöldségesből mondván hogy a Szuzi szaglássza a zöldségeket, illetve amikor a párommal és Szuzival egy belvárosi élelmiszerboltban akartunk vásárolni húsz perccel a zárás előtt akkor ki akartak küldeni, hiába mutattam a kutya igazolványát, majd mikor a főnököt kértük azt mondták hogy mindjárt jön. Vártunk, közben záróra lett és kiderült hogy nem is volt ott a főnökasszony.

Régóta meg szerettem volna veletek osztani ezt a szívfájdalmam ami nemsokára következik de eddig nem találtam hozzá megfelelő alkalmat és lelkiállapotot de most nem “menekültök”:

A történet amit az előbb leírtam az élelmiszer üzlettel még tavaly történt, de sajnos idéntől a mi számunkra mármint nem Ausztriában kiképzett kutyák és gazdáik számára kedvezőtlen változások történtek. Hiába van nemzetközi szinten is érvényes igazolványunk, elvileg akkor vihetem be Szuzit bárhová is, ha Ausztriában a megfelelő közreműködő szervezetnél újra vizsgát tennék. Akár fel is készülhetnék a vizsgára bár nem értem hogy akkor milyen egységes a szabályozás ha egy magyarországi okmányt már nem tekintenek hitelesnek…? Vizsgázni azonban nem vizsgázhatunk mert Szuzi túl idős hozzá és a csípője is olyan mint egy 11,5 éves kutya csípője. Létezik egy
]
A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló Egyezmény

erre hivatkozva elvileg jogunk van ugyan úgy magunkkal vinni a segítő “jószágot”, csupán a megvalósítást tartom elképzelhetetlennek hogy tudom megmagyarázni valakinek aki nem jártas a jogban hogy kérem nincs igazolvány de van itt egy egyezmény. Akkor lehet még viccesebb a helyzet ha az illető nem hogy a jogi német nyelvet de a hétköznapit is alig érti.

Mindent egybevéve én hiszem azt hogy a szemlélet változik és változhat, és legyen valaki akár kutyával akár gyerekkel nem kerül olyan helyzetbe hogy nem talál albérletet. Az nem kérdés hogy ha a kutya kárt okoz akkor azért a gazdi tartozik felelősséggel és balesetek sajnos előfordulhatnak.
Mindenkinek kellemes kutyázást, gyerekezést, pihenést és napozást kívánok, itt nincs hosszú hétvége de most úgy érzem hogy tartalmasan töltöm a pihenőnapot..