“Nyári gyerekek a Balaton parton” is…

2018 szeptember 10. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

„Megint elmúlt egy nyár…”
Sajnos kedves 100 Folk Celsius nekünk nem volt túl hosszú, inkább intenzív. Az már igaz amit énekelnek hogy hűvösebbek az éjszakák de legalább már nem esik folyamatosan az eső.

A nyár az elmúlt de én nem az egész nyár folyamán voltam szabadságon, így a futball világbajnokságot is végig dolgoztam, de ami mérhetetlenül boldoggá tett hogy az ikertesóm segítségével Bécsben is tudtam a magyar televízión követni a közvetítéseket. Próbálkoztam én az ORF csatornájával is, de valahogy túl kevés volt az információ amit kaptam, pedig itt létezik egy ún „második csatorna” látássérültek / vakok számára de a leírás ott sem volt a kedvemre való…

Intenzív lett az élmények miatt is ez az egy hónap és azért is mert úgy szerettük volna megtervezni a programokat hogy regenerálódni is lehessen és ami halaszthatatlan azt Magyarországon el tudjuk intézni.
Nem az a célom hogy mint annak idején az oskolában fogalmazást írjak az élményeimről de a készülő írásaim vélemény nyilvánítások, illetve felhívás akár keringőre hogy szóljatok hozzá, mondjátok el a gondolataitokat a benyomásaimmal kapcsolatosan.

Apropó iskola, bizonyára ismeritek de ide passzítom:
Vasutas kisfia az első iskolai napja után panaszkodik:
„Papa, becsapás az egész iskola, már az első nap hazudnak!”
Apuka: „Mi a baj?”
Kisfiú: „ki van írva hogy 1. osztály de az egész fapados!”

A fapadosságról még lesz szó és én úgy szeretnék jót írni a Mávról, de keveset tudok, ennek nem az az oka hogy a farom már csak a repülőt vagy a railjetet tudja tolerálni,mivel nem vagyok nagy meg van az az előnyöm hogy kis helyre is beférek így az ülésekkel kevés gondom szokott akadni, csak példálózó jelleggel azért :
Tudom hogy a Balaton északi partjára közlekednek olyan vonatok amelyeken intercity kocsik találhatók, de mi olyat fogtunk ki oda mert a kerekesszékes szállításra egy ősrégi kocsit jelöltek ki és mi kutyával is oda lettünk parancsolva, visszafelé pedig az egész szerelvény hangos, huzatos és koszos-büdös Wc-vel ellátott garnitúrából állt. Az már teljesen természetes hogy a vonat lépcsője olyan meredek hogy mivel Szuzinak már öregszik a csípője inkább kézbe vettem és felpakoltam amivel nagy jajjveszékelést váltottam ki hogy nehéz és hú és azta, de senki nem szólt volna a „szurkolók” közül hogy vigyázzak mert a lépcsőt egy oszlop osztja ketté, így jó kos módjára fejjel mentem az oszlopnak. Nagyon érdekes hangja volt, igen szépen berezonált de az is lehet hogy az csak a saját koponyám volt de ingyenkoncert a Máv szinfónikusoktól…

Még egy picit „vasútkodnék”, mivel magyar vonattal Horvátországba is elutaztunk, Szlovénián keresztül a horvátországi Pulába, a magyar ötletes „Sea you” vonat Divacáig közlekedett. A Máv azt írja az ismertetőjében hogy ez egy retro vonat, az utazó közönségnek ennél képtelenebb szembeköpésével kevés helyen lehet találkozni.
A mi pechünk volt hogy ahová utaztunk nem közlekedett hálókocsi tehát nem arról van szó hogy spórolni akart volna az ember, hanem hogy nem lehet konfortosabban utazni. Értem én, hogy nem minden a vasúttársaság számlájára írandó, hogy pályafelújítás miatt az Isztriára tartó vonat is a Balaton északi partján közlekedett, azt nem mondanám hogy száguldott a csomó lassú jel tehát sebességkorlátozás miatt. Igazából még tizenöt órát is ki lehet bírni ülve vagy valahogy támaszkodva és a nyár sokkal alkalmasabb a vasúti pálya karbantartására mint a tél, de ezen a vonaton is ahogy a mosdó kinézett.
A visszaúton esőben jöttünk szinte végig, és a hevesebb zivatar bizony befolyt az ablakon, és ezért tartom ízléstelennek a „retro vonat” kifejezés használatát, ráadásul az oda úton a vonat tele volt és sok magyar is utazott a tengerhez akár egyetlen napra akár egy rövidebb hétvégére, és elszomorító volt látni hogy Magyarország egy ilyen vonattal mutatja meg a nemzetközi színtéren hogy mit is tud.
No de elég a Máv-veregetésből, most hallottam hogy ma Vác és Budapest között is irdatlan és áldatlan állapotok voltak…

Nem magunk miatt de izgalommal vártuk a vonatozást mivel Szuzi még ilyen sokat sosem utazott, (időben) de amikor a vonat több mint tíz percet várakozott, akkor szépen meg lehetett sétáltatni.
Hosszabb azonban leírni ezeket a negatív dolgokat mint amennyire ezek befolyásolták a nyár hangulatát, mert tapasztalatok gyűjtésére abszolút alkalmas volt ez az egy hónap, például mindenképp el szeretném mondani hogy a 90 Decibel csapata (nézzetek akár utána a honlapjukon hogy mivel is foglalkoznak) szóval ők szerveztek vakok és látássérültek számára Horvátországba egyhetes nyaralást, és itt olyan tengerparti strandon lehet lubickolni illetve úszni ahol három kötél mentén tájékozódhat az ember, kettő a parttal párhuzamosan fut egy pedig merőlegesen rá és ez azért fantasztikus mert ha úszni támad kedved nem kell valakit magaddal „rángatni” hogy gyere már velem úszni. Feltett szándékom hogy utána fogok járni milyen módszerrel rögzítették a kötelet és a bójákat, mert igen ezeket számolva lehetett tudni hogy milyen messzi még a cél. Sokan azt gondolják hogy a vakember számára az akadálymentesítés azt jelenti hogy mindenhová gps navigációval közlekedik, bár nekem is van okos órám ami a vízben is használható de a nedvesség miatt az érintőképernyő nem igazán működik max az úszás után lehet kényelmesen lekérdezni hogy mit is teljesítettünk.
Csodálatos volt azt is átélni hogy bár varázslatos egy messzi sivatag, vagy tengerpart, de amikor igazán szabadnak éreztem magam az a badacsonyi hegyitaxiban volt, még sosem utaztam ilyennel de mivel egyikőnk sem lát a párommal nem csupán azért vettük igénybe ezt a szolgáltatást mert feltétlen ki szerettük volna próbálni hanem az úticélunkhoz az Imre Pincéhez nagyon más lehetőségünk nem volt feljutni. Nem mondom hogy féltem a terepjáróban de egyszerre nyújtott élvezetet maga a száguldás hogy érzi az ember a terepviszonyokat, és közben koncentrálni és kapaszkodni is kell, Szuzira is figyelni bár őt annyira nem hatotta meg ez az utazás, annál inkább a megérkezés után egy jó illatú növény.

Madách után : a gép még nem forog és az alkotó nem pihenhet tehát készülnek a bejegyzések az élményekről, de bevallom egy hete dolgozom de az első nap minden olyan új volt egyrészt szeptember 2 volt az első nap hogy életemben spinningeltem és új cipőm is lett, ennek az lett a következménye hogy úgy éreztem magam az első munkanapon mint ha minden új köntösbe öltözött volna, enyhe izomláz és fenék fájdalom, ismeritek bizonyára az érzést hogy minden ismerős de néha az ember rosszul méri fel a távolságokat.

Itt az indián nyár, ameddig lehet élvezzük a jóidőt én pedig jövök még!