2018 május 14. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

Amint láthatjátok, túléltem a május első napját és munkanapját mivel ismét jelentkezem. Nem „Sportos” bejegyzés készül de nem állhatom meg gratuláció nélkül, a győri kézis lányok tegnap este egy jó adag adrenalin lökethez juttattak, munkából megjőve a hosszabbítást volt szerencsém hallgatni (természetesen középhullámon mert én ilyen analóg vagyok) és valószínűleg hangosan szurkolhattunk mivel a felső szomszéd aki iráni csak járkállt a lakásban nem tudta mirevélni a hangzzavarrt. Ezt a témát azonban majd más alkalommal még kivesézem… Ezen a bizonyos „Munka ünnepe” munkanapon nem lettem hős élmunkás hiszen az öt és fél órából amit dolgoznom kellett volna ha két és fél órát aktívan töltöttem akkor lehet hogy sokat mondok. Érdekességben nem volt hiány, mert egy nagyobb diákcsoport érkezett Luxemburgbóll azt lehetett érzékelni még mielőtt a sötétbe behozták volna őket hogy jókedvűek. Nyolc vendéget kaptam, hat diák és hátul valamint elöl egy kísérő, nem tudom milyen iskolába jártak de szerintem legalább a 18-at betöltötték. Sosem jártam még Luxemburgban, azt tudtam hogy a francia és a német a hivatalos nyelv de egy idő után feltűnt hogy ugyan nagyjából értem amit egymással beszélnek de ha meg kellene ismételnem a mondatot azt már nem tudnám tehát egy órán keresztül hallgathattam a luxemburgi nyelvet, egy német dialektus és francia nyelv keverékét. Aki beszél németül is angolul is a hollandokat vagy flamandul beszélőket megérti legalább is én megértem de úgy keverni a két vagy három nyelvet ahogy ők teszik nem tudnám így ezen a keddi napon is maradtam a németnél amit ők nyilván értettek. Kis kitérő ha már a nyelveknél tartunk, tavaly nyáron fordult az elő hogy „kiscsoportos” vezetés alkalmával egy anyuka egy kisgyerekkel jöttek és az anyuka néha megállt és mindent még az irányokat az összes instrukciót lefordította svájci németre pedig olyan sok különbséget nem vettem észre a fordításnál. Szuper dolog ez a regionalizmus, igen is támogatni kell a kisebb nyelvek megmaradását, fejlődését, vagy legyen szó egy ritka nyelvváltozatról, de ha ez már a kommunikációt nehezíti én azért picit leadnék a büszkeségből és az otthon használt nyelv mellett az irodalmi németet sem hanyagolnám el. Nem kívánok véleményt nyilvánítani sem Katalónia függetlenedési törekvései ellen, sem mellettük, de bizarr volt hogy mikor Barcelonában valami egyszerű dolgot kérdeztem egy újságárustól spanyolul ő katalánul válaszolt pedig láthatta hogy nem helyi vagyok sikerült azért megérteni a válaszát de hogy miért okozott neki ez örömöt azt a mai napig nem tudom. Vissza térve a történethez a vezetés jó hangulatban folytatódott tovább, jól megbeszéltük hogy ki honnan érkezett picit tartottam attól hogy a csoport pikáns megjegyzéseket tesz ha kiderül hogy magyar vagyok utalva a 2017 őszi Luxemburg és Magyarország közt lezajlott barátságos mérkőzésre… Azért a nap tartogatott még pozitív meglepetést számomra, hiszen az általam utoljára vezetett csoportban egy magyar apuka két magyarul is beszélő kisfiúval érkezett és a vezetés után még beszélgettünk egy picit. Még tavaly decemberben történt egy jópofa eset, bejöttek a vendégek a sötétbe, átvettem a csoportot és bemelegítés ráhangolódás gyanánt végig szoktam kérdezni hogy kit hogy szólíthatok és legalább három magyar és egyértelműen magyar keresztnevet is halllottam, és mivel Bécsben „vagyunk” ha ők nem jelzik hogy nem annyira értenek németül akkor mivel senkit nem kívánok kirekeszteni nem erőltetem a magyart. Elindultunk haladunk fokozatosan a helyszíneken, ők hárman néha de csak nagyon néha pár szót váltottak magyarul, közben azon gondolkoztam hogy vagy nem értették a nevem vagy nem is gondolták volna hogy magyar a vezető volt már olyan nagy megtiszteltetésben is részem hogy valaki azt értette a Szabi helyett hogy „Xavi” mint a Barca ikonikus futballistája… Halad szépen a „túra” és az egyik halkabb helyszínen hallom ám hogy a három magyarul beszélő diák nagyon vihog valamin és egy „tényleg megfogta a segged?” felkiáltás után már én is hozzájuk szóltam ezúttal magyarul hogy „na de fiatalok, mások is vannak itt…”. Olyan csend lett és először nem is hitték el hogy valóban magyarul szólítottam meg őket. Helyesek voltak egy picit betojtak de mondtam hogy semmi gáz jó a buli és nyugodtan tapogassák egymást de engem mondjuk hagyjanak ki… A végére maradt azért így is egy poén mert kiderült hogy a három az négy, ugyan is álmomban nem gondoltam volna hogy az egyik lány aki Sakura néven mutatkozott be ő is félig magyar félig japán. Azt mondják akkor jó a munka ha szórakoztat is ami nyilván nem mindig jön össze de ahogy láthatjátok is illetve akik nem nekik mondom hogy adó-vevő segítségével tartjuk a kapcsolatot egymással és kényelmetlen lett volna zsebre vágni a készüléket így a nyakamba akasztottam ami elég hülyén nézhet ki de ez engem egy csöppet sem zavar inkább motivál. Remélem a képet nem fejjel lefelé illeszti be a szerkesztő, sajnos erről nem tudok meggyőződni  Jobban belegondolva néha azért vigyázni kell a nyakba akasztással kézmosásnál nem szabad belehajolni a mosdókagylóba nehogy lemerüljön a készülék…