2018 május 1. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

Minden újrakezdés alkalmával felmerül bennem a kérdés, lehet-e valamit újra elkezdeni, vagy csupán folytatni illetve amit az ember „újrakezdésnek” nevez az valójában egy az alapjairól a szinte semmiből létrehozandó alkotás…

Feltett szándékom hogy folytatom a blogom és megosztom a gondolataim azokkal akiket esetleg érdekel, ennél sem többet de kevesebbet semirányozok elő magamnak. Nem kívánok senki és semmi zászlóshajója szószólója lenni, de ha valakiben pozitív változást idéznek elő a gondolataim akkor az örömömre szolgál, ha mások jót röhögnek a hétköznapi esetlenkedéseimen akkor váljék egészségükre elvégre nevetni jó.

Aki esetleg régebben olvasta a blogom vagy máshol találkozott a nevemmel talán van rálátása hogy éppen most mivel is foglalkozom, de ha valaki az „újrakezdés” sok idézőjellel alkalmával talál meg engem ezesetben picit helyzetbe hoznám őket hogy ki-mi is vagyok úgy általában.

A blog adatlapján található bemutatkozás pár tényt közöl azért rólam, de picit kiegészíteném őket:
Fontosnak tartom leszögezni hogy semmilyen szervezet képviseletében nem blogolok, ha esetleg valaki megkér hogy írjak egy rendezvényükről mert sok-sok látogatót szeretnének meghívni és engem is érdekel az esemény akkor elképzelhető hogy eleget teszek a kérésnek, ezen felül ha bárki az olvasók közül témajavaslattal állna elő bátran küldjétek el a blogon hozzászólásban és igyekszem teljesíteni a kérést.
Mivel öt éve Ausztriában dolgozom és élek a párommal és Szuzi kutyussal de rendszeresen megfordulok Magyarországon is ennek okán a valamikori „császárság és királyság” mindkét oldaláról olvashatóak tapasztalataim, ha esetleg összehasonlítást teszek akkor annak csupán jobbító szándéka van.

A humán beállítottság jellemző rám, de a technikai/ műszaki dolgok is érdekelnek egy szintig, ameddig még fel érem ésszel hogy mi miért úgy működik illetve nem működik ahogy. Kilenc évig dolgoztam a jogi pályán, de mivel a pálya hagyott el engem ezért nem tekintem magam a klasszikus értelemben pályaelhagyónak, jelenleg nem is nagyon törekszem már arra hogy a végzetségemnek megfelelő állásom legyen, mivel olyan szinten nem beszélem a német nyelvet hogy jogász ként dolgozhatnék, illetve még a Bécsbe kikerülésem körül majdnem elnyertem egy állást a közszférában de az utolsó pillanatban nem volt forrás a státuszomra így az „ami nem megy ne erőltessük” elv alapján maradok a szórakoztató iparban.

Mivel is foglalkozom? Mondhatnám hogy érzékenyítő-tudatosító programban dolgozom és vagyok oszlopos tag, de ez nem mindig igaz, maradjunk annyiban hogy a bécsi „párbeszéd a sötétben” nevű kiállításon dolgozom és néha sikerül érzékenyítenem néha nem, és mint ahogy a képen is látható néha sikerül nem elejtenem a sok láda üdítőt egy ún „molnártargoncára” pakolva. Ha esetleg valaki nem látná a képet, akkor nekik mondom hogy ez a kis kocsi egy elmés szerkezet, rá lehet tornyozni a Kólás ládákat jelen esetben, a járgány kétkerekű és az ember maga felé döntve kis erőbefektetéssel nagy tömeget tud megmozgatni. Tehát, ládák egymásra de szorosan hogy ne csússzanak szét, bedöntés és mehet a menet.
Szerénytelen nem szeretnék lenni, nyílván valamit át tudok adni a látogatóknak de hogy mit ez számomra ritkán derül ki. Aki esetleg még nem járt ilyen sötétben mászkálós rendezvényen, akkor ajánlom a „Dialog im Dunkeln”-t és szintén a „Láthatatlan Kiállítás”-t is és előre is elnézést kérek de senki kedvéért nem fogom összehasonlítani a két intézményt és titkokat sem elárulni, menjetek el járjátok végig mind a kettőt, én a Láthatatlan csapatával is nagyon sok jó élményben vettem részt, legutóbb 2016 őszén a svédországi kiállításon taníthattam be a munkatársaikat.
Sokat olvashattok majd szintén kutyákról és vakvezetőkről mert Szuzi és a valamikori Prézli kutyáimról gyakran teszek említést.
Igyekszem képekkel is feldobni az irományaim, lehet hogy sok lesz az ismétlődés de nem minden helyzetben tudok képet készíttetni, Most például a másik kép amit közzé teszek az Szuzit ábrázolja a nagyon puha és új kutyaágyán ami egy báránybőrrel van letakarva.
Kezdetnek (akár újrakezdetnek) legyen elég ennyi, holnap én munkával ünneplek és a búcsú felkiáltásom jobb megértéséhez ajánlom a körültekintést valamely spanyol szótárban, a mi hamarabbi újra jelentkezésig :

„Viva los Labradores”!