“Vijamosz”

2016 november 7. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

Sziasztok!

Ti „Cafoztatok” már?

Utaztatok már a „Construcciones y Auxiliar de Ferrocarriles
„ villamosán?

Talán tavaly nyártól lehet velük Budapesten is suhanni és hosszú ideig nem volt egymáshoz szerencsénk, egészen tavaly ősz végéig. A jármű kellemes benyomást tett rám mert halk, tágasak a terei, működik az utastájékoztatás (a hangos is), és spanyolországi…
Nem merném leírni hogy a gyártó baszk vagy spanyol mivel nem áll szándékomban nemzetközi konfliktusba keveredni.

„Pontos” fogalmazás:
Remélhetőleg már egyre többen tudják hogy a gyógyszerek dobozán azok a fura dudorok nem valami fura sérülések hanem a braille azaz vakírással a csomagolásban lévő gyógyszerre vonatkozó hasznos információt tartalmazzák, jelesül a nevét, a mennyiségét és hogy milyen jellegű az orvosság tabletta vagy krém biztos ami biztos. Szerencsésebbek közintézményekben vagy lépcsőházakban liftekben is találhatnak braille feliratokat amik azért hasznosak mert nincs mindig az embernek arra ideje hogy kitotózza hogy a tíz emelet közül melyik gomb hányadik szintre vezet, illetve ha a felvonó irányítása már digitális tehát érintő a képernyő akkor kétszeresen is vakon tapogatózik az ember, megérinti a falat aztán uzsgyí mehet az űrhajó ki tudja hol áll meg.
Gyakran a jóindulat nem párosul felkészültséggel vagy pont az érintetteket nem kérdezi meg senki a tájékoztatási módszer kiválasztásakor, így fordulhatott elő hogy egy orvosi rendelő vakírással ugyan kiírta az ügyeleti rendet és hogy biztosra menjenek egy üveglappal le is fedték a hirdetményt.
Megvárom míg a nevetgélés elcsendesül de igen vakon így szinte lehetetlen elolvasni a kiírást hacsak az ember be nem töri az üveget de ennek „kockázatait és mellékhatásait” most nem elemezném az olvasók fantáziájára bízom.

„Nyugati és keleti nyitás”

Gyerekkoromban hallottam egy történetet és akkor nem akartam elhinni, egy ismerősöm az akkori Nyugat-Németországban járt és várt a villamosra. A jármű begördült, megállt és nem történt semmi. Egy perc után a villamos elment ő ott maradt. Még vagy négyszer történt ez meg mire valaki felvilágosította ha nem nyomja meg az ajtónyitó gombot akkor nem nyer bebocsájtást. Akkoriban nekem ez elképzelhetetlen volt minden újdonságra automatikára kíváncsi voltam például mindig azt szerettem volna hogy a pesti metrós utazásoknál ne dobjunk be az 1 Forintot a mozgólépcsőhöz vezető úton a sorompónál és várjuk már meg ahogy odacsukja a hátizsákot

Először aztán úgy igaziból akkor tapasztaltam ezt mikor (mivel Magyarországon a Glaucomámmal nem foglalkoztak) Bécsben került sor egy ezzel kapcsolatos műtétre a Mártika nővérem jóvoltábólés akkor ő aztán a maga gombosságában megmutatta hogy na ha azt a gombot nem nyomjuk meg akkor egyrészt elmegy a villamos másrészt elkésünk…

A nyitásokkal kapcsolatosan viszont meg kell jegyezzem hogy azóta Magyarországon is vannak járművek melyek külső ajtaja csak gombnyomásra nyílik, sőt nem tudom most hol áll a projekt de az új metrókocsiknál is tapizni kell vakon az ajtót hogy le tudjon szállni az ember.

Mielőtt a magyar helyzetre rátérnék és a bejegyzés cuki apropójára le kell írnom hogy Bécsben nyilván sokféle metró és villamos szerelvény van de mivel mikor ide jöttem dolgozni inkább metróztam hamar rájöttem hogy van a régi a kilincses fajta amikor is leszálláskor két oldalra jó erősen el kell tolni a kart és mehet az ember, illetve a modernebb összeállítás ahol mindegy hogy melyik oldalon nyomja meg a gombot az ajtó közepén a helyes leszállási irányban lévő fog kinyílni. E miatt adódhat az a helyzet hogy mivel én nem szeretek tülekedni Szuzival ha tudom hogy a szemközti ajtó fog nyílni csak lazán megnyomom a hátammögötti gombot és akik sietnének hogy gyorsan nyissák az ajtót számunkra csodálkozva veszik észre hogy már az magától tárul is…

Budapesten is zajlottak arról tárgyalások hogy az új metrókocsik ajtaja ismét önműködően fog nyílni mert gyakran vakon a 4-esnél az ember csak tapogatta a fémet nyomkodta és ha nem rutinos mindennapi utazó akkor akár pórul is járhatott.

„cant toutch this”

A pesti buszokon lehet találni olyan leszállásjelzőt ami egy sima felület és mivel hangjelzés sincs, pontírás sincs az ember nem lehet biztos abban hogy jelezte-e szándékát vagy sem, a szerencsésebb esetekben egy braille „stop” felirat van a gomb körül és akkor csak reménykedni lehet hogy nem a vészcsengőt nyomjuk meg kivívva a sofőr és a közönség haragját.

„baszk édesség”
Volt még a 90-es években egy Bidasoa nevű kézilabda csapat de nem nem a csokigyáriak miatt jött a gondolat hogy ilyen alcímet válasszak, hanem az elején említett Caf villamos miatt.
Az ajtó nyitására szolgáló gomb mellé szépen oda van írva hogy „nyit” és hozzászólásban várnám hogy miért is édes a képen szereplő kiírás?

Zárásul pedig egy másik helyes példa arra hogy „mit ne tegyünk” állítólag van olyan Flirt motorvonat ahol ki van írva pontírásban hogy „Wc” és egy braille-ben c betűkből álló vonal utána tehát úgy próbálták interpretálni hogy a mosdó valamelyik irányban van de a pontírás önmagában nem feltétlenül alkalmas nyilak ábrák megjelenítésére.

Tehát a kérdés az hogy miért is ennyire édes nekem a „zöld spanyolországi” feliratozás?