Új év, új bejegyzés és még ki tudja mi vár még rám, az fix hogy foci vb sajnos nem lesz idén, bár az előzőt is épp hogy tudtam követni mivel nincs tévém így a világhálón keresztül spanyolul hallgattam a közvetítést aminek azért voltak előnyei is.
Hazudnék ha tagadnám de rámnyomja hatását az évkezdés, ez nekem mindig is nehezen ment legyen szó akár tanulásról akár már munkáról. Mostanában úgy alakul az életem és a munkarend hogy hétfőn átalában nem dolgozom és ilyenkor ünnepek vagy hosszabb hétvégék után még az ágyban fekve nagyfokú részvétet érzek azok iránt akik rossz buszra szállnak esetleg más órára ülnek be mint amire kellett volna.
Egy ilyen hosszú hétvége és munkahelyváltás eredménye volt az hogy a pár nap kihagyás után majdnem elindultam Budapestre. Székesfehérváron laktam még akkor és az egyesületbe ha gyalog mentem akkor a buszállomáson keresztül vitt az utam így érthető hogy miért tévesztettem el az irányt ilyen könnyen. Így visszaemlékezve szegény utastársak nagyon nehezen értették meg hogy a busz ajtajából miért fordulok vissza és mi az oka annak hogy pánikszerűen elkezdek sietni, volt olyan nénike aki azt is felajánlotta hogy ha nincs pénzem az utazásra és csak most jöttem rá ő ad kölcsön ugyan már ne legyek hiú…
Szuzi kutyusnak persze nincsenek ilyen problémái ő épp ellenkezően örül annak hogy újra dolgozhat de ugyan ez volt a helyzet Prézlivel is.
A startpisztoly nemsoká eldördül de mielőtt a taposómalom nagyon felpörögne a kedves olvasók segítségét kérném:
Senki karácsonyi hangulatára vagy jóérzésére nem akartam apellálni ezért csak most keletkezik a bejegyzés a kéréssel, tehát a nem kötelező de ajánlott olvasmány:
http://www.kisalfold.hu/mosonmagyarovari_hirek/a_vak_holgynek_fel_auto_osszejott_karacsonyra_-_foto/2411388/
Íriszt még a Vakok Iskolájából ismerem, kezdetben egy évfolyamba jártunk, majd betegség miatt ő máshol és másmódon folytatta a tanulmányait és sokáig nem is volt információm róla. Mikor újra hírét hallottam rögtön féltékeny is lettem kissé. Igen féltékeny és nem irigy fontos különbség. Nem biztos az évszám de vagy 1994 vagy 1995 (de inkább előbbi lehetett) mikor ő vakvezető kutyát kapott. Azért volt nekem savanyú a szőlő mert akkor én még középiskolás voltam és csak ötlet szinten mozgott a lehetőség esélyének feltételezése hogy mi lenne ha egy kutyusra bíznám az életem.
A féltékenység mellett az az érzés is előtört belőlem hogy igen is igényelni kell kutyát előbb-utóbb csak történik valami bár az akkori fejemmel ez valami nagyon távoli és elérhetetlen célnak tűnt.
Évekkel később találkoztam Írisszel és Larryvel a vonaton de akkor már nekem is volt Prézli kutyám és így mivel akkor még a kutyás utam elején tartottam sok kérdése volt amelyekre választ is kaptam.
Ha valaki akár újságírásra akár blogolásra adja a fejét végiggondolja ha megír egy bejegyzést és abban valamit kér az olvasóktól elképzelhető hogy kérdések kritikák merülnek fel illetve a jogos „miért segítsek pont én” kérdések is elkerülhetetlenek…
Valóban a belinkelt cikkben Írisz egy használt autó megszerzését tűzi ki célul és ez nem mond ellent annak a ténynek hogy Flóra segíti őt a közlekedésben. Saját életemből is tudnék jónéhány olyan helyzetet idecitálni mikor nagy szükségem lett volna egy elérhető autóra a közelben, és olyanokat is mikor biztonságot nyújtott az a tudat hogy ha kell akkor valaki haza tud vinni kocsival is.
Nem feltételezem hogy mindenki ismeri blogos életművem ezért két „majdnem” helyzetet röviden leírok amikor jó volt hogy autóstul tudtam volna riasztani a családot ha úgy adódik.
Az egyik 2003-ban történt mikor is vonatoztam Győrbe és úgy tudtam hogy a vonatom két részre „osztódik”, egyik része megy Révkomáromon keresztül Lengyelország felé, a másik győrig közlekedik. A kalauz azt mondta hogy ez bolondság üljek csak nyugodtan a fenekemen. Aztán Komáromban éreztem hogy a szerelvény egyik részét lekapcsolják és először a hideg majd a meleg veríték csorgott rajtam, de végül is a jó helyen ültem… Ha esetleg mégis rossz irányba indulok autós segítség nélkül bizony meglehetősen nehézkes lett volna a hazajutásom. Ezután a helyzet után mondta az ikertesóm mivel útlevél nem volt nálam hogy „Dokikám aztán a határon magyarázkodhattál volna”
A másik is hasonló helyzet akkor is ha napközben véletlen nem nézem meg az internetet és a vasút honlapját akor vagy Pozsonyban, vagy Budapesten kötök ki Győr kikerülésével mivel az árvíz miatt 2013 tavaszán az utolsó Bécsből jövő vonat más útvonalon közlekedett.
Összegezve: Az lenne a „kupaktanácsom” ha szabad ilyet kérnem tőletek hogy ha tudtok segítsetek Írisznek célja elérésében!
Gyűjtenék én is kupakot de ritkán iszom kupakos üdítőt és azt gondolom az osztrák kupakot nem fogadnák el.
Holnapra „akadálymentes” évkezdést kívánok!