Sziasztok!
Elmúlt a munka nagy ünnepe, és levágattam a hajam készülvea nyárra, ( van vagy 16 fok) és újra indul a Vaszabi őrület is.
A cím nem véletlen, nyilván nem buzdítani szeretnék mindenkit hgy menjen Nyugatra minden áron, csak ha úgy hozza a sorsa és szeretne…
Jubileumi ez a május eleje mert mr egy évben a „császárvárosban” dolgozom és mondanomsem kell sok új tapasztalatot szereztem. Már néha az kihívást jelent hogy ha segítséget kérek a járókelőktől akkor milyen nyelven szólítsam meg őket, mert hiáa próblo németül az nem mindig működik, de a leg édesebb az volt mikor egy útkereszteződésnél álltunk Szuzival és fogalmam sem volt hogy indulni lehet-e vagy sem mire mellettm megszólal egy oroszul beszélő nagymami hogy „mozsna-mozsna”, még jó hogy enyi megmaradt a 6 év orosztudásból hogy ez azt teszi hogy „szabad, lehet”.
Nem is gondoltam volna hogy fontos serepe lesz Szuzi idegennyelvi felkészítésének is, először azért gyakoroltam vele néháy alap vezénysót németül mert nem akartam hogy az utcán az emberek azt godolják hogy a felmenőiket emlegetem, viszont kihagytam a sámításból hogy napközben a Szuzival németül beszélő embeek vanna és ha mondjuk mondják neki hogy feküdjön le akr nem htrány ha megérti. Ami viszont megdöbbentő etológiai felfedezés számomra hogy a kutyusom igen is felismeri a magyar nyelvet, mert vot hogy a metrón egy magyar csoport is utzott és odafordította a fejét és fülelt. Azért neki is vannak bőven olyan helyzetek amilyenekkel korábban nem találkozott, hogy a metró ajtaja nem nyílik ki magától hanem vagy gombot kell nyoni vagy egy kallantyúval kinyitni, a villamosoknál Pesten megszokta ezt de az első időkben picit kétségbe volt esve hogy miért nem nyílik az ajtó és megbökött az orrával. Ami viszont neem meglepetés hogy a munkahelyem előtt elengedtem a kiskutyát és szaladgált kicit és én természetesen mikor indulni akartam kiabáltam hogy „Szuzi” erre odajött egy lány hozzám és mondta hog „igen itt vagyok mit szeretnél” alig győztem magyarázkodni hogy ő elnézést a kutyusom hívtam de szívesen beszélgetek vele is . Szuzinak is vannak ismerősei kutyus smeősei, az egyik kollegám meg is jegyezte hogy korábban a környéken csak egy labradort látott Happyt (róla tavaly írtam) de még másik két labi is febukkant tehát bevonzottukőket. A másik kutyus Maci igen így hívják ő ebéd közben jött oda hozzám és a gazdája nem nagyon tudta elhívni én persze nyilván nem adtam neki falatot ő mármint sem a gazdinak sem a kutyájának, és akkor rákérdeztem milyen fajta és hogy hívják és mennyi idős stb, és mondta németl hogy a kutyus neve Maci és kezdt magyarázni hogy mint a „medvécske” de mondtam neki magyarul hogy igen ismerem a szó jelentését és nagyot nevetett, látszólag megkönnyebbült mert eléggé törte a németet. Happy kutyus gazdájával meg egyszer teljesen véletlenszerűen futottam össze, volt a Dialog-on egy csoportom a sötétben, hárman jöttek egy vasárnap délután és az úr csak a végén mondta hgy üdvözli Happy a Szuzit és elsőre nagyn nemértettm hogy mi és ki és ekkor mondta hogy nem akarta az elején elmondani hogy ő ki de a program végén a bárban ahol is fröccsözött.
És így a végére még eg aranyos sztori:
Ti is bizonyára voltatok már úgy hogy valaki kimondott egy szót vgy olyan kifejezést használt mely hallatára olyan érzse van az embernek mintha a villám csapott volna belé
A „kiállításon” aholdolgozom úgy indítják a csoportokat hgy eg látó vezető bemutatja a bothasználatot és bekíséri a látássérült vezetőig a látogatókat viszont a vezeőt a végén láthatják csak és nyilván elmondják hogy a vezetőt hogy hívják. Jön befelé a csoport kséri a kolleganő és egyszer csak így mutat beengem: „Hölgyim-Uraim bemutatnám önöknek a kíséőt szólítsák csak Vasabinak!” Ekkor csapott belé a ármütés mrt tudom hgy ne olvassa ablogot de valahogy ráérzett hgy a Vasabi az tláló név.
A történet pikantériája hogy ez a kolleganőm hozott szusit is nilván vasbval, enek eg két apropója is volt, az egykhoy korábban még emettem és néa szoktu Szuzit Szusi-na is nevezn és hogy meglegyen a párosítás.
Tehát jö Szusi és Vasabi rendszeresen!
