Vakadálymentesítés

2013 január 20. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

Vaximális Tiszteletem!

Ha nyögve és nyelősen de beindult az év és mint minden beinduló valamire való év hoz helyzeteket, meglepetéseket.

Bár ami baleset történt velem az pont az állítólagos világvége napja estéjén történt.

Ismertétek azt a régi reklámot hgoy “mindegyik táblában egy jó pohár tej van”?

Ahol én lakom két lépcsőház található és én az úttól távolabbiban lakom és fentnevezett éjszaka Szuzi nélkül sétáltam ki az 50 Méterre lévő buszmegállóba. Az ember fia ilyenkor veszi a fehérbotot a jobbkézbe és azt ahogy a rehabtanárától tanulta használja is. Láthatatlan kiállításon vagy egyéb rendezvényen kötelező kérdés hogy  “mely testrészünket nem védi a bot?” ahogy láthatjátok az ember bizonyos testrészét nem védi.

Mentem-mendegéltem a nagy pénteki éjszakában a megálló felé és egyszer csak azt éreztem hogy itt a világvége, elsötétül minden és fémes hangot ad a homlokom. Ilyenkor első haragjában az ember odacsapna annak ami fejbevágta de akkora volt a meglepetés hogy inkább azon aggódtam az oszlopos valami nehogy feldőljön. Robogtam is tovább akkor nem érdekelt hogy mi lehet ez de hálás szívvel gondoltam Varga Szuzira aki ha velem van mindig kikerülte ezt a táblát. Másnap apukám elmondta hogy egy megállító tábla ez mert a kandellábereket igazították két nappal a balesetem előtt de ottfelejtették a táblát. Engem mindenesetre jól megállított, mára már nincs ott a tábla de a győri ezzel foglalkozók figyelmét szeretném felhívni hogy a fizikai akadálymentesítés (másnéven egyenlő esélyű hozzáférés) úgy is megvalósítható hogy nem hagynak kint ilyen táblákat.

Jött az évvége és év eleje és gondoltam hogy akkor ehhez a bejegyzéshez biztos lesz még muníció és a várakozásaim be is teljesültek.

E hét kedden a postára kellett mennem ügyetintézni. Ami a vasútállomáshoz közeli Posta régen nagyon sokat jártam oda még mikor Prézlivel közlekedtem és Győrött éltem  (istenem volt ott egy fekete hajú postáskisasszony és mindig szemezett velem) de hallottam róla hogy a hivatalt átépítették és azt gondoltam behatolok a dzsungelbe és megnézem hogy 6 év távollét alatt milyen fejlesztések történtek.

Kedd már havas nap volt és odafelé vezető úton majdnem valaki az erkélyéről a nyakamba lapátolta a havat mondjuk én három éve vagy mikor amikor szemétlapáttal lapátoltam a hót a székesfehérvári lakás erkélyén  (a lapát nyelét amúgy sikeresen eltörtem), annak idején nem dobtam le a negyedikről a havat hanem a fürdőkádba szép hegyet formáztam.

Megúszva a lavinát átmenve az aluljárón (amit a dél-amerikai zenészek  rendszeresen a spanyol nyelv kiejtési szabályai miatt alulháronak mondanak) életemben először Szuzival irányba is vettük a  hivatalt.

Nagyjából emlékeztem még a régi szép időkből hogy valami újságos mellett el kell menni és utána mondtam Szuzinak hogy  “jobbra ajtóhoz”.

Már az újdonság volt hogy rámpa fogadott a régi lépcső helyett és fotocellás ajtó. Ekkor már rosszat sejtettem mert tudtam hogy ez egy modern Postahivatal lesz ahol sorszámot vagy  nekem inkább sors-számot kell húznom és el leszek veszve mint ahogy Szabó Lőrinc Lócija  “a kis bomba a nagy falak között…”.

A “Főrendező” fentről azonban közbeszólt mert és most minden pejorativitást mellőzve mondom odajött egy egyszerű biztonságos bácsi és húzott nekem számot sőt a tértivevényt ki is töltötte nekem amig várakoztunk, gyanítom hogy életében most volt 1 Méteren belül vakember közelében de “állta a sarat” és emberségével megoldotta a helyzetet.

Elnézést ha most intrikusnak tűnök de a rendszeres olvasóim nem értenek félre:

Ez az EMBER  biztos nem sok ilyen nyomtatványt töltött ki életében mert miiután sorrakerültem a pultnál újra egyeztettünk néhány betűt  a kisasszonnyal (nem a feketehajú szemezőssel) de ettől megható a történet.

Feladásra került a levelem és ez a fő.

 

És jött a másnap (nem olyan másnap) hanem mikor elindultam Székesfehérvárra a Munkaügy kirendeltségére álláskeresési járadék iránt folyamodni.

Azért a királyi városba mert lakcím szerint még oda tartozom. Meg is találtam a buszhoz közeli épületet és bementem. Azt gondoltam portás csak van akitől tudok kérdezni de nem nem volt így felhaladtam az első emeletre és hogy az együttes poénjával éljek  “a film forog tovább…”.

Megérkezem, érzékelem hogy sok ember körülöttem, hallom az ügyfélhívó csipogását, várok vagy két percet kezdek kétségbe esni hogy hol lehet a tegnapi biztonságiőr bácsi de jó lenne itt is és miért nem vesz észre senki mikor egy négylábú északi szépség is van velem amikor egy úr akit felületesen ismerek oda jön picit félénken hogy segíthet-e.

Őt más összefüggésből ismerem néhányszor találkoztam vele és mondta hogy segít elintézni az álláskeresés iránti és a járadék kiránti kérelmem. Fel is mentünk az emeletre ő eltűnt egy ajtó mögött és én úgy éreztem magam mint egy régi orosz novellahős a csinovnyikok tengerében a két perc várakozás is óráknak tűnt. Aztán a férfi visszajött és azt mondta hogy két nappal később próbálkozzam újra mert ha húzna nekem sorszámot akkor lehet csak délután négykor kerülnék sorra… Nagyon segítőkész volt mét azért is mert kaptam egy “flepnit” hogy én bizony január 16-án már a jelentkezés szándékával a hivatalt felkerestem és a parasztbecsület megvolt bennem…

Szerencse a szerencsétlenségben hogy fél óra volt a következő buszomig visszafelé de bizony nem tudtam leplezni a csalódottságom mert ha a honlapon közlik hogy időpontot kell egyeztetnem akkor bizonyára ennek megfelelően járok el. Meglehetősen le volt görbülve a számszéle amit Szuzi is észrevett mert kifelé menet megbökte a lábam. És picit urrá lett rajtam a csalódottság és akkor azt gondoltam hogy ez így nem maradhat ezért  a márka megnevezése nélkül de leírom hogy vásároltam magamnak két xxl méretű csokit (ez volt Prézli kedvence is) és kb úgy nézhettem ki a váróteremben mint egy kisgyerek aki  megkapta a zsebpénzét és most elverte és falja befelé a zsákmányát. Meleg szívvel gondoltam Prézlire az előző kutyusomra akimár biztos böködött volna és reklamált volna hogy ő is kapjon a csokiból őt ilyen szempontból elrontottam de Szuzi nem kap édességet.

 

És hogy a történet érdekesen fejeződjön be elmondom néktek azt is hogy pénteken újra a munkaügyi szervezet elé járultam már reggel nyolc órára és kaptam egy segítőkész ügyintézőt és az összes nyomtatványt kitöltöttük viszont kiderült az hogy a központ véleménye szerint én mivel megváltozott munkaképességűek ellátásában veszek részt valószínűleg el fogják utasítani az álláskeresési járadék iránti igényem sőt állást sem közvetíthetnek részemre. Nem szeretnélek titeket a jogi részletekkel fárasztani de a lényeg hogy én nyilván utána is néztem a helyzetnek és persze jogosult vagyok a járadékra és a regisztrációra és a végsőkig el fogok menni az igazamért és nem csupán magam miatt hanem azért mert mi lenne ha egy nem jogban járatos fogyatékos ember terjeszt elő kérelmet,  akkor őt lazán hazaküldik és jogtalanul.

Tudjátok talán hogy igyekszem a blogot nem egyféle panasznapló ként üzemeltetni de szörnyűnek, megalázónak embertelennek tartom azt hogy (nem engem) de bármely látás-hallás-mozgás vagy más sérült embert ilyen helyzetbe lehet hozni és azon túl hogy az álláskeresés full “egészségesen” sem egy könnyű műfaj de hogy pont azokat nyomni a víz alá akik amúgy is bizonytalanul úsznak álláspontom szerint nem európai megközelítés.

Nincs gond az úttörő szerephez már hozzászoktam, (nem a klasszikus értelemben gondolom) és inkább tekintem motiválónak a helyzetet mint olyannak ami elveszi az energiám, nyilván sok támogatást kapok ezügyben a családomtól a barátaimtól az ismert és ismeretlen ismerőseimtől.

Az sokkal jobban bosszant hogy tegnap az utolsó percben kikapott a Fc Barcelona!:)

 

Ha láttok fehérbotos embert fejmagasságú tábla felé közlekedni akor azért szóljatok nehogy úgy járjon mint én:)