Itt az év vége tehát a soksok komolykodás után lazuljunk!

2012 december 31. | Szerző: | Hozzászólások (0)

Itt az év vége  tehát a soksok komolykodás után lazuljunk!

 

Sokat megemékeztem már az én “csodakockámról” de akérdés:

 

Hol nem tud egy ilyen segítő eb mint Szuzi támogatni engem? A válasz kézenfekvő ahol nincs ott…

Ritkán szokott előfordulni hogy nincs velem, hangos helyen vagy oda ahová én nem szeretném hogy bejöjjön. Tipikusan ilyen hely a mosdó, és nem azért mert Szuzi nem jöhet be a férfi wc-be hanem nem szeretném őt kitenni ismeretlen helyen valami fertőzésnek illetve hogy ki tudja mibe húzza bele a pórázát.

Gyermek ként a mellékhelység felkeresése és használata különösebb gondot nem okozott mert senki nem nézte furcsán ha egy felnőtt ebben segített hiszen a látó kortársaim sem mászkáltak egyedül ilyen nyilvános helyeken. Az általános iskolában ami kollégium volt ott már másabb volt a helyzet mert különböző habitusú és látású gyerekek voltunk együtt. Ott nagyobb “baleset” nem ért, egyszer kellett szólnom egy diáktársamnak aki  picit úgy csinált mint aki lát, mert e kényes tevékenység közben megállt mellettem és valami érthetetlen okból felém fordult és szóltam neki hogy ha nem muszáj akkor ne rám célozzon.

 

Jött a középiskolás és a felnőtté válásos időszak és rengeteg ismeretlen hely ismeretlen mosdóval. Lehet hogy elsőre nem egyértelmű hogy miért okozhat ez gondot, ezért diszkréten kitérek rá. Hiába sétálok be egy ilyen helyiségbe fehérbottal, ott még meg kell találni az éppen szabadon maradó lehetőséget és mivel vak az ember fia ezért óhatatlanul is hozzá ér más ottartózkodókhoz akik háttal állnak nekem, és kezdetben nem is értik hogy miért tapizza őket egy másik hímnemű, és az első reakció valami hangos morgás, aztán hátra fordulnak és akkor meglátják a fehérbotot és  “jaj elnézést nemláttam”  “énsem”  párbeszéd zajlik.

 

Külön érdekesség mikor nagy jóindulatból amit nem kérdőjelezek meg betessékelnek az ún akadálymentes wc-be de mivel azt nem látásában hanem mozgásában akadályozott emberek számára építették úgy érzem magam mint aki egy más dimenzióba került. Persze a lényegre megoldást jelent, viszont olyan ciki hogy percekig kell keresnem a lehúzó szerkezetet  és ha az ember siet akkor nem jut eszébe a kézenfekvő…

Üljek rá a fajansz-ra és gondolkozzam úgy mint egy kerekesszékes és akkor meglesz az öblítő kézi-készülék tűzgombja.

A népligeti pályaudvarnál rendszeresen eljátszom azt hogy ahogy sertepertélek az akadálymentes műveleti területen vagy harminc műanyagpoharat sodrok le a táskámmal, és persze próbálom összeszedegetni őket és ilyenkor mert elfelejtem hogy aki vak nem hajol hanem gugol, telibe szoktam mondjuk fejelni a radiátort ami nem is fáj annyira csak hatalmas meglepetést okoz hogy mi szakadt bele az agyamba.

Ugyan úgy mindig elfelejtem a munkahelyem mosdójában is a kézmosásnál hogy ne dőljek előre mert a polc kilóg a fal síkjából és az is púpos meglepetést tud okozni.

Más jellegű meglepő helyzet ha úgy járok mint például nyáron a foci eb alatt a győri nyilvános illemhelyen ahol mondtam a néninek hogy köszönöm mondja csak az irányt, majd el tájékozódom, de ő bejött a férfi térfélre és megkérdezte remegő hangon hogy “segííthetek?” tudjátok akkor komolyan megijedtem és a hideg futkározott a hátamon és csak akkor nyugodtam meg mikor elhagyta a munkaterületet.

 

Még szintén a népligetnél Prézlit volt hogy inkább kint hagytam a mellékes ajtaja előtt és abból volt konfliktusom hogy a jó őrző nénik teletömték pogácsával és mikor Prézli ezért kikapott akkorm ég én lettem megfenyegetve hogy ki leszek tiltatva a mellékes-helységből, ezen úgy röhögtem mert lakhely elhagyási tilalomról tudok de budiba be-nem engedésiről még nem hallottam.

 

Külföldön sem mindig jobb a helyzet, bár Angliában ingyenesen lehet használni a nyilvános illemhelyeket, de egy eset emlékezetes marad

 

Bristol közelében lehetett valahol, hogy kutya nélkül (mert nem volt ott)  bementem egy ilyen intézménybe, befelé haladtomban nem is volt gond, csak meglepődtem hogy valaki ott takarít. Reméltem hogy férfi mert nem akarta elhagyni a helységet, én nem is zavartattam magam viszont kifelé jövet ő már pont az utamba tette a vödrét és majdnem egy jól irányzott külsőzéssel odébb toltam a vödröt még jó hogy a fehérbot kéznél volt és időben jelzett, és még az illetőnek állt feljebb hogy miért nem figyelek.

 

Tudom hogy nem egyszerű segíteni ilyen helyzetekben és van amikor minden ellenem esküszikössze:

 

Gödöllőről tartottam egy Flirt vonattal Budapestre és  szó mi szó előtte  két sört elfogyasztottam és felkerestem a vonat legkisebb helységét. Segítettek kinyitni az ajtót és Szuzi kint maradt a folyosón, én meg magamra. Már közel jártunk a pályaudvarhoz és ügyeiim elintézése után el akartam hagyni a “házat”, de nem ment.  Akkor voltam e típusú vonat ilyen helységében először és már attól szívbajt kaptam hgoy a mosdónál ahogy nyomkodtam a gombokat beindult a kézszárító, utána meg hangos szörcsögéssel kaptam kézmosó vizet.

Jó, oké-oké megvolt az űrturizmus, jöjjön a szabadulás. Keresem az ajtót, de mivelnem én csuktam be és meglehetősen siettem is  tapiztam a falat.  Talátlam valami kulcslyukhoz hasonlót, nyomtam, toltam, húztam, semmi és éreztem hgoy már a Keleti váltóinál tartunk.

Nem kellene kikerülni valami takarító vágányokra gondoltam magamban.

És akkor jött a felismerés hogy kopogtatok, és kopogtattam a falon.

Hallom hogy Szuzi megrázza magát de az anyját  nem is azon az oldalon ahol én az ajtót kerestem.

Oda mentem ahol a kutyát hallottam  kutatom fürkészem az ajtó helyét de semmi.

Végső elkeseredésemben gondoltam hogy bekötöm a cipőm és ahogy gugolok le egy fém nyomul erősen a vállamba, megfogom, megmozdítom és lássatok csodát nyílik az ajtó!

Talán el tudjátok képzelni mekkora örömöt éreztem és úgy nevettem magamon hogy néhány négyzetméteren így el lehet tévedni.

 

Zárásul még azért elmondom hogy sikerült leszállni a vonatról és nem kerültem ki egy külső vágányra.

 

Tehát uraim, hölgyeim ne ijedjetek meg attól ha egy vak azt kéri tőletek hogy mutassátok meg neki a mosdót vagy melékhelyiséget,  hölgyek de akár urak esetében sem kell bekísérni, meg próbáljuk megoldani az ilyen helyzetet de azért ha tehetitek várjatok meg minket ha nem nyúlik sokáig az akció mert látjátok  éveket bír az ember öregedni:)

 

Ezzel az írásommal kívánok boldog új évet és érezzétek jól magatokat ma éjszaka

 

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább a NLC. oldalra!