Sziasztok!
Két fontos dologgal kezdeném, az egyik, hogy kérném Gombos Ildikót, aki írt nekem privátban, hogy keressen mailben, mert fontos lenne.
A másik, hogy mindenki hatalmas módon kampányol, és én nem külső kérésre, hanem belső elhatározásra mondom, írom, hogy aki úgy gondolja, támogassa ezt az alapítványt.
Adhatsz…
Az ünnepekre készülve ajándékozd meg fél perc figyelemmel és egy telefonhívással a vakvezető kutyákat. Most már gyorsan és egyszerűen, az Adhat Vonal felhívásával is hozzájárulhatsz egy vakvezető kutya kiképzéséhez. Bármely vezetékes és mobiltelefon hálózatról tárcsázhatod a 13600-as számot (körzetszám nélkül), majd a nyomógombok segítségével írd be: 03. Egy hívás ára 250 Ft.
http://barathegyisegitokutya.hu/adomanyozas/adhat-vonal
Köszönjük egész éves segítséged, odafigyelésed!
Aki tudja, hogy egy vakvezető kutyus mekkora segítség, neki köszönjük a megértést, aki még nem tudja, miben is segítenek ezek a “jószágok” ő kérdezzen bátran, én ígérem, válaszolok.
Túléltem ezt a X-Faktoros hétvégét, jószerivel a csapból is ez folyt, nekem meg már annyira mindegy volt, ki nyer vagy ki sem, Gergőnek gratulálok, bár az idő és a körülmények fogják eldönteni, hogy mennyire tudja aprópénzre váltani a nyereményét és az ismertségét. Amikor 2004 április eleje és június közepe között zsinórban államvizsgáztam, és meglett a jogi diploma, nekem is ilyen érzésem volt, hogy hurrá, nyertem, és jött a diplomaosztó, meg itthon az ünnepelgetés, de öt hónappal később már nem láttam ennyire rózsaszínben a világot, mert jöttek a nehézségek. Bízom benne hogy a vetélkedők győztesei is meg tudják őrizni józanságukat.
Válaszoltam akkor is, amikor a MR1 Közelről című műsorában voltam ismét a fehér bot nemzetközi napja alkalmából.
Korábban, egészen pontosan tavasszal, már jártam a műsorban, illetve korábban a MR1 más műsoraiban, és úgy éreztem magam, mint egy író-olvasó találkozón, mert hirtelen azok az emberek, akik csak hangban léteztek számomra, karaktert kaptak, és nem feltétlen az arcot képzelem el ilyenkor. Lehet, nem pontosan fogalmazom meg, de aki jófej színészekkel találkozott már, érezte azt a nyitottságot, kedvességet amit én is. Aki úgy gondolja, hogy az én hangom szeretné hallgatni, hát legyen, el tudom juttatni a produkcióm:)
http://data.hu/get/5956866/kozelrol_okt
De hogy folytassam a sztorit, már a februári alkalommal is nagyon jól éreztem magam a stúdión kívül is, Szuzi kapott vizet és sok fülvakarást, én meg Kránitz Balázs jóvoltából egy kávét, de szegény miattam rohant, mert a műsor kezdéséig nem volt sok idő már. Arra azért maradt érkezésem, hogy Király István Dánieltől, aki egy időben Pekingből tudósította a rádió hallgatóit, mert mégis a látássérültekről szólt a műsor, megkérdeztem, hogy ő Kínában vakot, látássérültet látott-e, de azt említette, hogy nem igazán, viszont, mivel az európai sztenderdeket vették át, van akadálymentesítés. Érdekes volt, hogy azt mesélte, még neki is, látva, nehéz volt tájékozódni, mert hipp-hopp új épület nőtt ki a földből. Ha az ember egy környéken néhány hétig nem járt, akkor könnyen érhették meglepetések. Elképzelem a helyzetet, hogy megyek Szuzival egy úton, ahol régen nem jártam, már és hopp, egy új objektum, azt hiszem, nagyot néznénk mind a ketten. Mondjuk a győri egyetemnél rég nem jártam, és állítólag a parkolóban egy ideje van egy új épület, ráadásul még Prézlivel róttuk azt a szakaszt, tehát meglehetősen érdekes lenne ott közlekedni, nem lenne megoldhatatlan, de biztos kérdezősködnöm kellene.
A műsor jól sikerült bár azzal mindig küzdenem kell hogy ne fejeljem le a mikrofont de hallani is lehessen amit mondok. Vízi Dorkával meg nem először találkoztam október 15.én és jól megoldotta akkor is meg korábban is azt a látszólag egyszerű dolgot hogy kérdezzen tőlem. Mivel én nem látom, hogy ő megszólalna, és kérdezne ,mondana valamit, ezért nagyon is figyelnem kell egy interjú közben, főleg, mivel élő adásról van szó.
Nem is gondolnátok talán, hogy milyen hamar elment az a negyven perc, nyilván erősen is koncentráltam ,de olyan hamar indulni kellett, és az az asztal, ami a stúdióban van, az nagyon tetszik nekem. Ahogy kijöttem a stúdióból, nagyon kellemes meglepetésben volt részem, mert Dénes Tamással már tavasszal órákat beszélgettem az adás után, és ezen a napon, mert tudta, hogy jövök, eljött a műsorba, és elkísért a metróhoz, Szuzizott és beszéltünk picit, sőt amint láthatjátok, a zenei a hatos stúdióba is bevitt, de nem tudom, miféle hangszer ez.
Komolyan, ezekért a napokért éri meg máskor felkelni és elviselni az emberek ostobaságait, tülekedését, rosszindulatát, mert a mérleg serpenyőjében ott vannak az ilyen alkalmak, és a rádióban is mindig az fog meg nagyon, hogy ha ott vagyok, akkor nem a vakot látják bennem, hanem az embert, aki nem lát, de ugyanúgy lehet velem is beszélgetni. És mindenkinek köszönöm ott a szíves fogadtatást, és természetesen a lehetőséget, jaj, és Tominak hogy lefényképezett, és hogy kb. tíz perc alatt a világ minden dolgáról beszéltünk, tudjátok, mintha az ember a másikat már valahonnan ismerné.
