Látványosság a látványpékségben

2012 április 21. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

Sziasztok, szép munka vagy pihi napot!

Hosszú hallgatásomnak az volt az oka hogy össze-vissza utaztam az országban és kicsit át kellett szerveznem Szuzi és a saját életem is mivel Budapestről már csak vonattal tudok jószerivel Győrbe közlekedni és még mióta átépítették a Keletit a két mozgólépcsővel bonyolított metrólejáratot nem ismerjük Szuzival ezért Kelenföldre szoktunk kibuszozni a Népligettől.
Azért ott is éri meglepetés az embert, mert például kedd délután odajött hozzám váratlanul nyáron egy lány akivel egy ideig ismerkedtünk egymással aztán az én bonyolultságom miatt semmi nem lett a dologból. Beszélgettünk, és megkérdeztem tőle hogy mi az hogy néhány vonat a 9. és a 10. vágányról indul? Ugyanis a Győrbe közlekedő gyorsok ic- ec vonatok a 15.ről mennek, és elmondta hogy a vágányt a 6. vágányt újítják fel és ott van egy palló amin át kell menni. Azért vagyok kiakadva ezen mert nem tudom hogy még indig ez-e a helyzet de egy órát vártam a pályaudvaron és a hangosbemondó egyszer sem hívta fel erre a figyelmet. Bezzeg az százszor elhangzott hogy tilos a dohányzás az állomás területén. Nembaj, holnap este minden kiderül és remélhetőleg mindenki derül mert bízom benne hogy megtalálom a helyes utat.
Rendkívüli a bejegyzés mert jelenleg a Balaton Plázában vagyok egy üres illetve majdnem üres üzlethelyiségben mert a Lárke sok partnerével közösen ma hatamlas esélyegyenlőségi napot szervez és a vakok-látássérültek által használt eszközöket mutatjuk be illetve egy élettér egy pici le is van sötétítve.
Szuzi a mai napon fordult elő hogy másodszorra ügyesen a busztól elhozott ide, és olyan cukor volt hogy megállt annál a padnál is ahol a kollegák rá szoktak gyújtani, teljesen beidegződött nála az útvonal. Ismét csak bebizonyosodott amit az ő kiképzői Linda és Gabek mondtak hogy amikor a hétköznapi útvonalak rutinná lesznek nem érzi az ember hogy egy vezetőkutya mekkora segítség, de ha ismeretlen útvonalra kerül vagy új helyzetbe akkor szó szerint életmentő a segítség. Olyan érdekes hogy Győrben vagy máshol ismert terepen Szuzika sportosan közlekedik, a lépcsők előtt lassít csupán mert tudja hogy tudom hogy ott a lépcső, de a pályaudvartól most idefelé több lépcső és le-fellépő is van és olyan szépen lelassít előttük, megáll néz, bezsebeli a dícséretet és csóvál mondván ogy “tudom, ügyes vagyok de hát nekem kell vigyáznom rád!”
A lényeg tehát ha valaki erre jár akkor megtalálhatja e sorok szerzőjét és Szuzikutyust is és persze a kollegáimmal barátaimmal is beszélhet, vegyesen van a csapatban hozzám hasonlóan születésétől fogva látássérült vak iletve olyan aki később vesztette el a látását, vagy olyan aki úgymond aliglátó és bot nélkül tud közlekedni viszont a telefonját és a nem túl nagy betűket nagyítóval olvassa és a buszok számát sem mindigl átja ezért kerül ő és sokan mások kellemetlen helyzetbe.

Holnap ha valaki a Láthatatlanon jár, ott is találkozhat velem mert ott fogok rettenetkedni a sötétben.

Tegnap viszont Csákváron tartottam esélyórát melyről majd a Dunatv is beszámol de erről később írok még.

Zárásul egy történet Ceglédről:

Az art-ventura környezetvédelmi kiállítással voltam ott, két alkalommal, és nagyon megtetszett a város, az első alkalommal felkerestünk egy pékséget ahol nagyon kézséges volt a kiszolgálás, sőt mindkét alkalommal a helyi rádióban is voltunk.
Másodszorra a pékségben már nem zajlottak zökkenőmentesen a dolgok, mert én léptem be elsőnek Szuzival és a néni aki ott kiszolgált rögtön szólt hogy kutyával nem jöhetek be, én modntam neki hogy Szuzi vakvezető segítő kutya és van igazolványa is ha kell meg tudom mutatni.
De ő ragaszkodott hozzá hogy akkor sem biztos hogy bejöhetek, de már ott álltunk a pultnál. Ez nem is zavart annyira mert sok ilyen helyzetben voltam főleg Prézlivel régebben viszont ami megdöbbentett hogy egyszer csak az a felkiáltás hagyta el a hölgy száját hogy:

“Tesséék kérni!”
De könyi honnan tudjam hogy mit kérhetek? Akik velem voltak csak később értek oda és olyan érzésem volt hogy na hamar túl akar lenni rajtam, gyorsan “húzzak” el a pulttól nehogy valaki meglásson. Aztán valami lekváros sütiben és egy kávéban kiegyeztünk. A kávém meg csak-csak nem akart érkezni és a barátaimnak megjegyeztem hogy de fincsi ez a kávé, akkor jött rá a hölgyike hogy már megint velem van a “baj”
Bízom benne hogy azért megkérdezi a főnökeit és ők elmagyarázzák neki hogy Kockafej és a hozzá hasonló kutyusok “mások” mint a többiek.