Barbudától Budáig, az Asztóriától Asturiáig, kocka és gömb

2012 március 27. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)

“Az ember maga a stílus”

Csak-csak nem akarják odafent hogy megírjam látogatásom a Mr1-nél illetve a pénteki “vakrandi” lefolyását mert magukkal ragadnak, szinte kikövetelnek maguknak az események, úgy érzem magam mint a pecás aki belógatja a @-át és utána nem tud dönteni kit-mit fogjon ki.

Edinának köszönöm hogy felhívta a figyelmem egy örömteli hírre amiről olvashattok egy rövid bejegyzést a www.rakonczay.hu honlapon is, mivel Gábor előkerült szerencsésen kikötött és hatalmas világrekordot állított fel de ami ennél is fontosabb hogy túlélte a tengeri kalandot, ma reggel hallottam vele interjút illetve ebből egy rövid részletet és abban azt mondta hogy az élete már sosem lesz olyan mint eltűnése előtt hiszen természetesen megfordult a fejében hogy mit gondolhatnak arról hogy nem jelentkezik várják-e még reménykednek-e abban hogy még látják őt vagy sem, bár szerintem tudta hogy Viktória ismeri az ő képességeit és bízik benne de ezzel együtt is tanulságos a számomra is ez a kitartás mid a szárazföldön mind a tengeren mikor már sok írás és műsor szól arról hogy jajj-de veszélyes átkenuzni az oceánt és nem így hanem úgy kellett volna.
Gyenge hasonlat de ez arra emlékeztet mikor a drága jóságos Prézli kutyám elszökött és nem tudhattam hogy visszajön-e, ha visszajön mikor és milyen állapotban és bizony volt olyan hogy már az ötödik percben elkezdtem feladni a dolgot és csak ültem és arra lettem figyelmes hogy bele esik egy teniszlabda az ölembe.
Gáborékkal kapcsolatosan én nem szeretnék írásokat belinkelni mert gondolom ő illetve ők sok helyen elmondják majd hogy milyen módon élték meg ezt a helyzetet és ha jól emlékszem elképzelhető hogy könyv is születik majd az átéltekről.
Régi emlékeket idézett fel ez az egész jelesül Chariére Pillangó című regényét amiből én nem tudom mi a teljességgel valódi és mi a nem de annak idején alig tudtam letenni.
Biztosan elfogom majd olvasni hiszen ahhoz hasonló kategória mint az “Életbenmaradtak” amelyet korábban megemlítettem az uruguai rögbicsapat Andok-béli megpróbáltatásairól.

Köszönöm ismét a sok hozzászólást a hosszabb írásomhoz és egy életem egy halálom, de Verának üzenem hogy ha kíváncsi az ilyen “földönkívüliek” életére mint én akkor keressen bátran a vaszaki…..gmail.com on, és másoknak is él ez a lehetőség, a “Terminátorok” miatt írtam ilyen érdekesen az elérhetőséget de aki legalább egy e-mailt elküldött életében nem fog vakon a sötétben tapogatózni.
Miért ez a címe a bejegyzésnek ami?:)

A mai napon rendhagyó esélyórát tartottam az ELTE IK-en, és még mindig a hatása alatt vagyok. Kedves barátomnak az ötletgazdinak Jucinak (akitől nem kértem adatvédelmi engedélyt a teljes neve közzétételére ezért említem így), és Abonyi Tóth Andor tanárúrnak köszönöm a lehetőséget hogy a kurzusán több mint egy előadásnyi időt nekem szentelt és a résztvevőknek külön köszönöm az aktív részvételt őszintén bízom benne hogy Emese sem késett el a következő előadásáról aki ahogy fogalmazta”utaznia kell” egészen az Asztóriáig bár ahogy mondta nekem úgy tűnt hogy olyan nagynak érezte a távolságot a két épület között mint amekkora Budapest és a spanyol kikötőváros ASturia között van. Timinek pedig köszönöm hogy megmutatott egy Kocka nevű helyet és hogy egyetért abban velem hogy Szuzinak kocka a feje teteje és igazán hősiesen eltöltött velem az előadást is tekintve közel négy órát. Jó-jó befejezem a bolond szóvicceim és inkább koncentrálok a lényegre.
Az óra úgy kezdődött a számomra mint mikor rajtoltatják a F1-es autókat a biztonsági autó kiállása után mert kicsit késett a buszom és hama-gyorsan Andor és Juci segítségével bele is csaptam a lecsóba, itt a fiatalok előtt számítógép van és telepítve van rájuk egy demó Jaws for Windows, és rögtön demonstráltam nekik hogy nekem ez a képernyőolvasó miért és mekkora segítség. Szóba került természetesen Szuzi és a hozzá hasonló kutyák összes kérdése, és mivel egy kérdésben túl sok rövidítés hangzott el felidéztem a Jóreggelt Vietnam c filmből azt a mondatot mely valahogy így hangzik hogy “Ha az ae ekkora vip, trükkösíteni kellene az sk-ját mielőtt kozzák”, de nem pontosan idéztem de hatalmas örömömre Andor kisegített és jól esett hogy nem lepődik meg azon hogy vakon filmeket és televíziót nézek.
Tudjátok mit, ha szeretnétek egy objektív leírást akkor látogassátok meg a :
abonyita.inf.elte.hu

honlapot, és az a fantasztikus hogy a tanárúr portálja csontra akadálymentes és szívemnek ez annyira kedves mint ahogy az is hoyg milyen meleg szavakkal ír a mai délelőttről, úgy érzem hogy végre ismét olyan oktatóval találkoztam aki nem szakmájának hanem hivatásának tekinti amit tesz és nem fél attól ha a tudását átadja azzal ő kevesebb lesz hanem őszinte lelkesedéssel egyengeti tanítványai útját.

Annak is örülök hogy megismerhettük Szuzival a Kocka nevű helyet nem tudom miért de nekem olyan szimpatikus volt mert egyszerre volt puritán de úgy éreztem ez nem megy a kiszolgálás rovására és amúgy is elfogult vagyok a kockákkal szemben, mert imádom a Masat 1-et is amiről megtudtam hogy majd újabb műholdak gyártása és felbocsájtása fogja követni és a kiskutyám feje teteje okán is.
Juci még egy érdekes dolgot is megmutatott (tudván hogy szeretem a gömbölyű formákat) a gömb aulát amiből persze semmit sem láttam de ennek a helynek ha a közepén egy ponton megáll az ember és beszél akkor az egész “csarnokban” lehet hallani mint amit sokat olvastam az ókorban épített görög színházzal kapcsolatban bár ezt is majd jól meg szeretném fülelni de Görögországban még nem járva nem lehetett rá alkalmam.

Sárosdon is tartottam pénteken két esélyórát a helyi általános iskolában ami akadálymentes, bár egy vicces dolog történt mert a segítőmmel beszállva a liftbe én gondoltam megkeresem a braille feliratokat a gombok mellett és ahogy tapiztam hopp hozzáértem a kapcsolóhoz és a másik három barátom előtt becsukódott az ajtó és ott maradtak a földszinten, úgy égett az arcom de olyan vicces is volt egyben.
Megjegyzem ma az egyetemen ugyan így jártam, szerencsére akkor a két lány közül sem Jucit sem Timit nem zártam ki a felvonóból csupán elindultunk egy ismeretlen emelet felé de hála istennek sikerült korrigálni.
Visszatérve Sárosdra, 7 és 8. osztályosoknak tartottam órát és jó volt látni hogy bizony mernek kérdezni, tudják hogy nem szabad csak úgy nekiállni egy segítőkutyát símogatni hanem előtte meg kell kérdezni, azt is tudták hogy a pontírással hol lehet találkozni, és volt két kislány akik az első óra után odajöttek Szuzizni és megkérdezték hogy nagy baj lenne-e ha a következő óra után is jönnének picid és nem rossz-e Szuzinak hogy ennyien állnak körülötte…, természetesen mivel nem siettünk a visszaindulással létrejöhetett a kutyálkodás.