Kapunyitási pánik!!!

Ma tragédia történt 8 óra előtt nem sokkal, mert ahol szoktam kávézgatni szürke magányos reggeleimem és van egy eladó lány, és róla kiderült hogy a továbbiakban már nem eladó, ugyan is a kolleganőjének ma mesélte hogy lenyomta az ébresztőt és aztán nem tudott felkelni ezért késett el mert átölelték… Szörnyű, magamba zuhantam és melléestem!

Kezdetnek ajánlok nektek egy honlapot mégpedig a

www.rakonczay.hu

oldalt ahol egy érdekes kalandot követhettek, nem azért mondom mert én ki lennék tiltva onnan vagy nem érdekelne csak a googlemaps screenreader azaz képernyőolvasót használók számára optimalizált változata valamiért nem működik.

Aki megnézte az oldalt láthatja hogy az Atlanti-óceán átkenuzásáról szól, képekkel, beszámolókkal. Én a Mr1 rádió reggeli műsorában hallottam a párt Gábort és Viktóriát nyilatkozni és tetszett hogy a feleség nem akarta köröm szakadtáig elkísérni az “urát”, hanem inkább segíti a hajós számára elengedhetetlen adatokkal és nyilván lelki támogatással Colombo Cristobal kései követőjét.

Izgalmas lehet egy ilyen út a mellett hogy sportteljesítménynek sem utolsó de az embernek 90 napon keresztül el kell viselnie önmagát és nem ajánlatos halálra unatkoznia magát vagy belefeledkezni a tenger élővilágába nyakig, mert a természet mindig tartogathat meglepetést. Magam részéről nagyon szurkolok Gábornak, főleg azért mert ahogy hallottam beszélni a hangjában semmi nagyképűség, kivagyiság nem volt tettenérhető.

De a “Földönragadtaknak”, is van mivel megküzdeniük, itt is tombolnak az elemek, nekem rendszeresen a feltöltöttnek hitt akkumlátoraim tombolnak és akkor merülnek le amikor éppen használni szeretném az mp3 lejátszót.

Aztán a megelőző egy hétben gyakran jön rám a “kapunyitási” pánik, nem azért mert ne szeretnék új embereket megismerni hiszen éppenséggel péntek 13.-án keresett meg egy addigi titkos hódolóm egy igazi “IgazGyöngy”, aki mellett már többször is elszáguldottam a buszra rohanva, és azt mondta kérdezzek tőle amit csak akarok, én meg természetesen kérdeztem:)

Ha a kapcsolatépítésnél tartunk most már második alkalommal voltam egy olyan helyen ahol volt sok beautifull-grill is és természetesen jó társaság is, és csodálatos dolog volt egy valakinek lenni a tömegből nem a “vaknak”, vagy a vezetőnek, hanem egy ugyan úgy szórakozni vágyó embernek mint a többiek, bár azért az meglepett hogy mikor a pultnál éppen a “málnaszörpöm” iszogattam egyszerre beszólítottak a tánctérre és kegyetlenül lassúzásra voltam itélve, bár én inkább a közönséget sajnáltam.

Az ajtókhoz visszatérve:

Legyetek óvatosak ha egy látássérültet akár bottal akár kutyával készültök beengedni egy épületbe vagy terembe, mert nem a fájdalom a leg rosszabb mikor az ember kezének nekicsapják az ajtót hanem a rémület hogy mi is történik hirtelenjében a világ új dimenziót kap. Ha pediglen a kapu vagy ajtó befelé nyílik és csak úgy zsupsz benyitjátok, könnyen előfordulhat hogy “belétek esünk”, mert arra számít az ember hogy erőt kell kifejteni a zár kinyitásához.

Van két minősített eset is, az egyik a bizonyos új helyemen a Technika-házánál esett meg velem, hogy csupán jószándékból a fagyott kezemnek csapták a kifelé nyíló ajtót hogy igen-igen csak harapnom kellett a számat hogy ne kerekítsem el magam valami formás eget és tengereket megrengető körmondatba, aztán persze jött a “én csak segíteni szerettem volna” mondat és én el is hiszem de abban a másodpercben nem voltam túlságosan megértő lelkiállapotban.

A másik napi küzdelmeimhez tartozó kapu a győri lépcsőházhoz tartozik, valami para-jelenség miatt a kulcsom zárba történő behelyezése után csak egy irányba tudom elfordítani az pedig nem jó irány mert úgy záródik a kapu, és a cuki dolog az, amikor egy lakótárs jóindulatból megrántja a kaput befelé és ezzel a mozdulattal a mostanában általában szétfagyott kezem a kulccsal együtt végighúzza a kapunak a nem mozduló részén…

Tehát ezzel a rövid eszméletfuttatással csak az a célom hogy felhíjam a látogatók figyemét hogy óvatosan az ajtókkal mert nem lehet tudni ki milyen szándékkal tartózkodik a másikoldalon.

A sombat délután és este miatt szurkoljatok hogy jól sikerüljön, természetesen magamutogató mivoltomból kifolyásolólag majd megkérem a kollegáim és nem a teljesen vak munkatársakat hogy fotózzanak le, e hát ez van, minden és mindenki eladó:)