Ameli csodálatos élete

“Milyen volt szőkesége nem tudom már…”, ezért mert romlik a memóriám újra nálam van Amálka-hercegnő ahogy a családban nevezzük pediglen a nagy partizán akinek a héten a legnagyobb dobása az volt hogy pénteken a szabadnapomon elintézte hogy ne reggelizzem mert béharapta jóízűen a zsíroskenyeret de vigyáz az egészségemre és az alakomra mert a paprikát meghagyta számomra.

Le a kalappal és virtuális dícséret a sofőröknek akik találkoztak a héten velünk mert nem kezdtek el hőbörögni hogy miért két kutyussal vagyok, de gondoltam már rá ha megkérdezik akkor elmondom hogy begyulladt a jobbszemem és már arra az oldalra is kell egy vezető.

Erre azonban nem került sor de azt nagyon bírom amikor akik útközben szállnak fel a buszra és nem látják a két kutyát amikor kezdünk készülődni akkor szinte hallani ahogy az álluk koppan a padlón hogy “jéé hát kettő”, nagyjából olyan mint mikor az egy gyermekre számító szülő számára kiderül hogy ikrek érkeznek ilyen mértékű a meglepettség.

Ráadásul az egyik nap a buszról leszállva azt hallottam hogy”jé ez a kutyus olyan mint az Amál”, másnap meg azt hogy “Nézd a Szuzi is így néz ki”, de a titkos hódolók nem mertek ránkközelíteni.

Azért is ez a címe az irományomnak mert őszintén remélem hogy a kölcsön eb kellemesen érzi magát a társaságomban és azért van csodálatos élete mert ő eredetileg kóborkutya volt és ezután sikerült őt kiképezni vakvezetővé bár a vadászösztön az megvan még benne hiszen a reggelim is ügyesen elhappolta előlem.

A délutáni hazabuszozás főleg ha fehérváron a 16-os kocsiállásról indul a buszunnk meglehetősen izgalmas mert ezt a helyet úgy képzeljétek el hogy álltok arccal a jövő és a busz felé mögöttetek egy 1 euro-s bolt ami a régi-régi váróterem épületéből vagy is annak egy részéből lett kialakítva és nagyon keskeny a hely és még átmenő gyalogosforgalom is van egy kutyával is néha csak lapjával férek el hát akkor kettővel… A megoldás az volt hogy a várakozás ideje alatt megmondtam illetve parancsba adtam a kutyáknak hogy üljenek, én nem a busz felé fordultam hanem kb 90 fokos szögben jobbra vagy ha így jobban tetszik három óra irányába és a leg kevesebb helyet foglaltuk el. Nagy igyekezetemben annyira védtem a jószágaim hogy tűszúrás ként ért a meglepetés mikor egyik délután egy anyuka áttolta a babakocsiját a jobblábamon, és mikor a hátsó kerék is elhagyta a lábfejem akkor mondott csak annyit hogy “elnézést”, én meg teljes lelki összeomlásba kerültem, igazán megadhatná a telefonszámát vagy e-mailjét és amúgy meg ezért a sérelemért járna egy forrócsoki.

Azért nem maradtam izgalom nélkül mert szerdán autós kalandba sikerült keverednem, a reggelim megvásárlása után a két kutyussal egészen jó sebességgel haladtam az egyesület irodája felé és már csak egy apró keresztutca választott el a céltól amikor is egy autó jött velem párhuzamosan és ahogy lassítottam ő is lassított, amikor gyorsítottam ő is növelte a sebességet, de végül elértem a kereszteződéshez ami tulajdonképpen egy kicsi utcácska ami a házakközé vezet be és nem szabad a nélkül átkelni rajta hogy az ember ne nézne körül mert babakocsik meg rendes kocsik néha suhanó biciklisták szoktak száguldani itt és nem jó egyikkel sem kikezdeni. Odaértem a képzeletbéli átkelőhöz, megálltam és ekkor a követőm is megállt és dudált egyet, mondom magamban jóvan menyél csak én elengedlek annyira nem sietős, de nem indult el, é nem azt gondoltam hogy ha te nem akkor én és átkeltem mire ő is elindult tovább velem párhuzamosan.

Leírva lehet hogy nem olyan izgalmas mint átélni de ebben a néhány másodpercben az ember ne is tudja hogy mit gondoljon, nem azért mert félnék esetleg ilyenkor azon dolgozik a processzor hogy most én képzelem be ezt hogy pontosan valaki jön mellettem illetve mögöttem, és ha nem én képzelem be akkor mi lehet az oka mit szeretne az illető közölni velem vagy csupán megvalósítja a Való világ helyett a vakos világnak elkeresztelt valóságshowt és kicsit bele-bele szeretne pillantaani a hétköznapjaimba?

Ezeken gondolkoztam de váratlan esemény szakította félbe a töprengésem mert az autó jobboldali ablaka halkan lecsúszott és egy kellemes női hang a manapság gyakran hallható kérdést tette fel nekem:

“Hello cica van gazdád?”

Ekkor márr tudtam hogy a Zsanett kolleganőm volt az elkövető mondanom kell hatalmas röhögés lett a vége de aztán én sem maradtam adósa. Van aki emlékszik az első Big-brán-der nevű valóságot utánzó produkcióra és abban volt két szereplő egy Zsanett és egy Szabi, bármely névbéli egyezőséghez semmi közöm… Sanyi barátom akiről már olvashattatok szokott mindig azzal szórakozni hogy a show béli Zsanett egyik mondatát ismételgeti mikor letesz elém egy pohár felest ugyan is ekkor így szól: “Szabi, tudod hogy ezt nemszabad!” Ez után az autós kaland után a drága kollegína bármit csinált rögtön megkapta hgoy “tudod hogy ezt nem szabad”.

Annak aki szereti vagy nem ismeri pedig jöjjön egy szerintem zenéjében is jó szám, a 90-es évek közepén játszották én érthető okok miatt jegyeztem meg a címét de sokáig vagy nem találtam sehol vagy nem jutott eszembe keresni, tehát íme a vaksi-hapsi, fogadjátok szeretettel, remélem velem meg a meghallgatása elfelejti hogy kedvenc Fc Barcelonám csak 1-1 es döntetlent játszott tegnap a városi riválissal az Espanyollal de ezért szép bármely sport mert lehet győzni, kikapni, viszont az ember ha ilyen tevékenységet végez akkor csak nyerhet!

Ameliről már a filmbéliről még annyit hogy imádom a történetet bár eddig csak egyszer láttam és a 117. perc végén majdnem kiugrottam az ablakon mert nem volt semmi hang a jelenetben nem tudhattam hogy mi történik.

És mert az előbb hapsiztam akkor aki ismeri egy virtuális összekacsintás mert eszembe jutott a Fuszeklik fejedleme amely a Robin Hood vígjátékos formája és ott is van egy divatos szóval sorstársam, de nem lövöm le a vele kapcsolatos poénokat csak ide kívánkozott.

Szép napot kívánok mára, ha többet nem írnék akkor lehet hogy elvesztem vagy büntetésből a kisgyermekes anyuka akit megénekeltem vödör szám tolja belém a forrócsokit.

Legközelebb néhány napon belül pedig elmesélem éjszaka hogyan loptam autót

!