Színndarab siketeknek vaklármával

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=489862

Sokszor mondtam, mondom és fogom is jelezni hogy a vakság mint tény, állapot hála égnek nem tölti ki életem és tevékenységeim teljes skáláját, de nem tagadom hogy ez a helyzet amiben élek bizonyára érzékenyebbé tesz más csoportok mindennapjai, örömei bánatai irányába is. Nyilván nem tudok véleményt alkotni arról hogy a belinkelt cikkben említett darab milyen de gondolom a tolmácsok anyait-apait beleadtak hogy a gyerekek jól szórakozzanak. Tudjátok milyen vagyok de esküszöm nem szeretnék rosszindulatú lenni viszont mikor az egyik híradóban láttam a különleges bemutatóról a tudósítást egyetlen dolog azért zavart, az egyik színésznőt kérdezték hogy milyen érzés volt úgy fellépni hogy mégegy árnyék követte a színpadon, erre ő azt válaszolta hogy meglehetősen szokatlan (meg tudom érteni), és így folytatta: és néhány jelet meg is tanultam hogyan mutogatják.. ja nem, mégsem…

Először is nem mutogatják hanem jelelik ha már egyszer siketeknek/hallássérülteknek játszik akkor kicsit elsajátíthatná a fogalmakat, de még így sem késő mert ha elmegy az ability parkba ott korrektül elmagyarázzák hogymi a különbség a jelnyelv és jelbeszéd és a mutogatás között.

Amúgy meg erről a “tudok is jelelni nemis” helyzetről ez a jelenet az eleje jutott eszembe.

Szárszónak is egy a vége, jó hogy vannak ilyen kezdeményezések, arra is adódik néha lehetőség hogy a látássérültek egy színi előadás után felmehettek a színpadra és megnézhették a díszletet és hogy mekkora térben is történtek az események sőt néhány kelléket is.

A mai modernebb színdaraboknál viszont nem elegendő csak úgy magamban beülni a nézőtérre mert a ruházatnak a jelképeknek soksok látványelemnek is hangsúlyos a szerepe, ezért szoktak meglepődni ha visszautasítom azt a jegyet a vásárlásnál ahonnan nehezen látható a színpad, mert ha a Tükröm-tükröm is ott van velem és a lehetetlen szög miatt ő sem lát semmit akkor róka fogta csuka:)

Szintén a Tükröm hívta fel a figyelmem egy érdekes oldalra ami nem színházzal hanem filmekkel kapcsolatos, ez a moviesfortheblind.com

Annyira nem volt időm hogy beleássam magam az oldalba, egyetlen epizódot töltöttem le és hallgattam meg ami nagyjából a harmincas években készült angolnyelvű film narrált változata volt, ami zavaró volt hogy az alámondást teljesen jól értettem de a régi felvétel miatt az eredeti szöveget viszonylag nehezen tekintettel arra hogy nem vagyok anyanyelvi beszélő. A fontos az, hogy léteznek ilyen kezdeményezések és én a világ másik feléről meg ha nem vagyuk túl lusta akkor élvezhetem az előnyöket.

Elfogult vagyok nem is tagadom minden technikai fejlesztés újítás iránt viszont látni kell azt is hogy nem mindent a megfelelő célra használ az ember. Nem a vakos mozira gondolok, hanem szintén tegnap láttam egy megdöbbentő riportot ami mellett nem tudok elmenni gondolatok nélkül.

A téma a “afrikai levélcsalások” címet kapta, ami szerintem sántít de kezdem az elején:

Biztos ti is kaptatok már olyan elektronikus levelet amelyben értesítenek hogy örököltetek részesedést egy gyémántbányából, vagy egy szegény lány aki menekülttáborban él kéri a segítségeteket hogy hozzájusson az apja által ráhagyott hatalmas vagyonhoz és mivel nem tudja kifizetni az illetéket a ti segítségetekre van szüksége, ezen kívül ha minden jól alakul hozzátok is költözne és lenne az első de akár a második felesége is az embernek.

A Napló videóját megnézhetitek az interneten is nem szeretném újra leírni az ott elmondottakat de a saját tapasztalataim viszont igen.

“may I see you in cam?” 2005 nyara óta használok skypeot és elég sokat üzengetek, beszélgetek ezen keresztül, egy időben még távoli barátaim is voltak akikkel lehetett bármely nyelvet gyakorolni egymás kultúráját megismerni, de mint mostanában annyi-annyi minden ez is megromlott. Nem el hanem megromlott, mert ezt a bizonyos “may I see you in cam” kérdést egy thaiföldi lány tette fel nekem skypeon keresztül, és mielőtt válaszolhattam volna közölte velem hogy én is láthatom őt kamerán ha 100 Dollárt átutalok számára. Szegénykém nem tudhatta hogy esélyem sincs arra hogy őt lássam. Ez csupán bemelegítő történet, az igazán durva az két éve nyáron történt velem amikor is szintén a már említett netes programon keresztül egy ghánai lány megkeresett hogy segítsek hozzájutni az apja örökségéhez. Nem is vettem komolyan egészen addig ameddig nem csörgött a telefonom és egy teljesen ismeretlen +233-mal kezdődő számról hívott egy magát ügyvédnek kiadó úriember meglehetősen furcsa angolsággal, egy másodperc alatt rájöttem hogy a skype adatlapomról nézte le a telefonszámom és elkezdte az akciót. Küldjek neki útlevélből fénymásolatot és a bankszámlám számlaszámát stb, csak a lelkem nem tudhatta hogy én valóban joggal foglalkozom. Kértem tőle hogy hívjon vissza egy órával később. Eszeveszett guglizásba kezdtem és lehalásztam a ghánai tiszteletbéli konzul elérhetőségeit. Az ügyvéd”úr” már 45 perc után hívott is nagyon izgatott volt, de mielőtt vele beszéltem volna a “leendő” feleségemmel Lydiával aki biztosított arról hogy így a fél világon keresztül is szeret, és mikor elmondtam neki hogy “blind” vagyok akkor ez sem érdekelte, szerintem fel sem fogta vagy nem hitte el. Újra az ügyvéd vette át a telefont és kezdődött a nagy stratégiai küzdelem, újra elmondattam vele mindent de vagy ő találta ki az eredeti történetet vagy le volt írva majdnem szórol szóra ugyan azt adta elő mint korábban, csupán annyi különbséggel hogy sajnos az illeték megemelkedett és kicsivel többet kellene fizetnem hogy a megfelelő okiratot részemre kiállítsák. Látszólag bele is mentem az üzletbe és éppen kérni akarta a lakcímem, amikor is azt mondtam neki hogy ez így nem lesz jó mert mire lebetűzöm a speciális magyar karaktereket nem tudom elmagyarázni neki, az e-mailben meg nem bízom és hogy a postázás költségét is csökkentsük keresse fel Hazám tiszteletbéli konzulját Acrában.

Azt a döbbent csendet ami ezután következett sosem felejtem el, erre mondott valamit ékes twi nyelven gondolom elküldött melegebb éghajlatra:)

Utólag tudjátok rájöttem valamire. Kezdetben még mikor sok ilyen e-mailt kaptam hezitáltam azon amikor pénzt ugyan nem kértek de a bankszámlám számát igen hogy mit is veszíthetek? A helyzet azonban az hogy eléggé megütheti az ember a bokáját ha tisztázatlan körülmények között mondjuk töbmillió Forint érkezik a számlájára és csak a macera az eljárás és az időpocsékolás járna vele. Nem fogom nektek azt mondani hogy ne dőljetek be ilyen telefonoknak leveleknek e-maileknek csak ha átutaltok valamennyi összeget is lehet hogy sosem látjátok viszont és nem egy szegénysorsú családot hanem egy nemzetközi bűnszervezetet támogattok vele. Ha már mindenképpen szíveteken viselitek a rászorulók sorsát akkor érdemes egy olyan szervezetet keresni akin keresztül a támogatást el lehet hozzájuk juttatni. Tudom-tudom sokan bizalmatlanok az egyesületek alapítványok iránt, de utánuk lehet nézni Bíróságon Ügyészségen és az éves közhasznúsági jelentésben is.

Röviden és tömören azt mondanám hogy kételkedni de nem bizalmatlankodni kell. Egyszer mikor becsengettek Győrben én nyitottam ajtót és a szöveg az volt hogy a győri koraszülöttek megsegítésére egy új inkubátorra kérnének pénzt. Belül már nevetgéltem mert én is koraszülött vagyok és nem sokkal a látogatásuk előtt kapott egy új berendezést a kórház és véletlenül én ezt tudtam. Hagytam hadd mondják végig a szöveget és utána megkértem őket hogy távozzanak az ajtóból mert legalább ha füllentenek előtte olvassanak újságot mert hatalmas kapufát lőttek.