Flipper, cikázó-pattogó gondolatok

Aki esetleg nincs tisztában a helyzettel, úgy képzelje el hogy egy teljesen vak felhasználó egy képernyőolvasó programmal (én Jaws for Windows-zal) használjuk a számítógépet. Annyi a trükk hogy a képernyőn megjelenő információ a képek kivételével felolvasásra kerül legyen szó egy internetes honlapról vagy a számítógép operációs rendszerének menüiről.

És miért hervadt le a mosoly a “pofikámról”? Azért mert a jelenlegi jogszabályok szerint minden 1-esre végződő évben kell népszámlálást tartani és ebből az következik hogy pontosan előre lehet készülni a nagy eseményre. Tíz évvel ez előtt még nem voltak ilyen hatékony felolvasó programok, sőt az internet is gyerekcipőben járt a látássérültek körében szinte alig használták akkor. Mostanra nagyon is elterjeddt és jogos igény hogy ha a többi állampolgár kitöltheti a kérdőívet elektronikusan, akkor én miért ne? Jómagam nem vettem igénybe az elektronikus módszert mert én szépen meg lettem számolva, édesapám bediktálta azt amit kell tudni rólam, bár gondolkoztam hogy megmondom neki hogy ha kérdezik a nemzetiségi hovatartozást akkor mondja azt hogy katalán vagyok.:)

Amin még agyaltam, ha esetleg egyedül élek mint vak akkor hogy fogok értesülni arról hogy milyen időpontban szeretnének engem megszámolni? Kapok braille-írással azaz pontírással egy levelet? Vagy e-mailt? Nem tudom ezt elképzelni hanem egy kézzel írott cetlit hogy mikor kellene othon lennem és jóesetben nem dobom ki 🙂

Nyilván azt is megkell oldani hogy az online kitöltééshez szükséges azonosító és jelszó is alkalmas legyen arra hogy elolvassam, bár nem szeretném magam úgy beállítani mint egy olyan vak aki remete ként él az erdő közepén és csak a szarvasok, őzikék vannak körülötte akik nem tudják elolvasni a leveleit:)

(de jó is lenne egy vakvezető őz) 🙂

Az egyik levelezőlistán van egy Csehországban élő vak programozó és ő írta hogy náluk a posta nyerte el a népszámlálási kérdőív lekérdezését és így egyszerűsödik az a helyzet hogy az ember kit enged be a lakásába mert hogy a bánatba olvassam el nézzem meg a kérdezőbiztos igazolványát?

Nem is szeretném a témát nagyon feszegetni mert nem az a cél hogy valamely szervet most jól milliókra szankcionálják hanem hogy tessék odafigyelni minden állampolgárra, és minimum egy kollektív bocsánat-elnézést kérekkel lehetne élni, és ezen túl meg kipróbálni megtapasztalni hogy milyen módon használjuk a számítógépet.

Csak úgy zárójelben jegyezném meg hogy tőlünk néhányszáz Kilométerreel Nyugatra a tb kártyának megfelelő lap braille írással van ellátva, és könnyebb megtalálni a sok irat között és nem járnak úgy mint én tegnap a banki ügyintézésnél hogy véletlen Szuzi vakvezetőkutya igazolványát adtam oda a személyim helyett, bár megjegyeztem az ügyintézőnek hogy én is eléggé nagy kutya vagyok.

Említettem a fehérbot nemzetközi napját és az azt övező programokat amelyek egyikén részt is vettem, így az Albaplázában meghallgattam a csodálatos hangú Szluka Lídiát, és be is következett egy önkéntes segítővel a vásárlás megkísérlése. Az a terv, hogy a kereskedelmi központban lenne egy információs pult mely látássérültek számára is jól megközelíthető és ott egy képzett segítő tartózkodna és akár útbaigazítással akár kíséréssel támogatná szeegény vásárlót.

Az első-áldozat egy könyvesbolt volt, ami rögtön feltűnt az a finom könyv illat. Azért is szoktam el ettől mert már rég szkenneltem magamnak olvasás céljából és főleg új frissen illatozó könyvet.

A bolt vezetőjével arra jutottunk, hogy hiába jönnék be vásárlási szándékkal és tegyük fel kapok is segítőt egyszerűen akkora a választék hogy talán egy nap alatt sem lehetne körbejárni a könyveket, lemezeket egyebeket. Ezért fontos a szerepük az akadálymentes honlapoknak és akciós kiadványoknak, mert igen engem is érdekel hogy milyen könyv jelent meg mostanában amit mindenki olvas csak én nem ameddig a barátaim fel nem hívják rá a figyelmet.

Ellátogattunk egy ruhaboltba is, de itt meg még nehezebb a segítség mert írtam már erről de nem lehet eleget hangsúlyozni azt a tényt hogy az édeskevés ha letámadom a személyzetet hogy “adjon mán nekem egy jó farmert sok zsebbel”, szegény lehet hogy akkor lát életében vakot először és azt meg nem fogja tudni hogy milyen ruháim vannak othon és célszerű olyat vásárolni amit nagyjából sok összeállításban fel lehet venni mert ha vannak új olvasók nekik mondanám hogy nem szeretnék úgy kinézni mint majom a köszörükövön.

Más annak a helyzete aki nem született vak hanem látott bármely életszakaszában mert vele talán könnyebb vásárolni.

Amit még meg kell említenem egy szappanos pult volt, ide segítség nélkül is eltaláltam volna mert messziről érezni lehetett hogy hol van, mikor már jó tizenöt perce válogattam akkor már Szuzinak is kicsit sok lett az illat és hatalmasakat tüsszentett.

Ezen a helyen már vásároltam is egy trópusi illatú szappant mert úgy éreztem hogy olyan rám emlékeztető az illata.

Kaptam a Pláza igazgatójától is ajándékot, választhattam valamit és én egy karkötőt vadásztam le, fagyöngyös, és néhányan azt mondják hogy nőies pedig nem is és nagyon kellemes viselni olyan mint ha valaki mindig hozzám érne hogy ne legyek egyedül.

Volt olyan eladó és pénztáros a “túra” során aki tudta hogy a magyar bankjegyeket vakon nem lehet felisnmerni, sőt a szappanos pultnál lévő Emesével játszottam is egy érdekeset mert megkértem hogy csukja be a szemét és adtam neki egy pénzérmét a kezébe és ki kellett találnia hogy mi az.

Át is ment a vizsgán mert felismerte a régi egyforintost mert teljesen véletlenül van a pénztárcámban egy.

Ha megengeditek még maradnék a vásárlásnál, mert szerdán meg két nagyon szimpatikus fiatallal és kamerával tettük próbára az egyik Pesten a Pillangó utcához közeli áruházat. Az apropó hogy elhívtak egy rendezvényre hogy beszéljek egy kicsit arról milyen módon érvényesül a látássérültek de innkább a vakok számára a marketing, milyen hatások befolyásolnak. Mivel forgatás is volt ezért tudtak az érkezésemről és kaptam is egy segítőt. Jól esett hogy nyitottan állt hozzám és a vakságomhoz, már az elején megbeszéltük hogy a jobboldalon jöjjön mert Szuzi számára van a balom fenntartva. Választottam egy eléggé finom tusfürdőt és hosszas szaglálás után, de kellett a segítség mert az még rendben van hogy leemelem a polcról az árut és ha nem a helyére teszem vissza akkor az eladók nem éppen a meghatódottságtól könnyes szemmel fognak emlékezni hogy náluk jártam. Vettünk még zsemlét hogy mennyire puha és friss bár ezt szerintem aki lát ő is megteszi hogy megérinti a zsömiket, én a poén kedvéért próbáltam elolvasni hogy mi van ráírva braille-írással szezámmaggal mint a viccben és sikerült nevetést és kerek szemeket kiváltanom a környezetemből.

Mindig is szerettem Dévényi Tibibácsi műsorát de annyira bátor azért sosem voltam hogy levelet is írjak neki, ráadásul sértett volna gyermeki önérzetemben ha vak ként kezelt volna.

Az utóbbi időszakban az erdőjáráson mászkáláson kívül még két látszólag apró de fontos kívánságom is teljesült.

Ahogy panaszkodtam is róla szombat este fél hét után Győrbe Budapestről nincs autóbuszközlekedés és nekem a Láthatatlan után a Népligetből eléggé bonyi eljutni a vonathoz. Kitaláltam hogy 103-as busszal kivonulok Kelenföldre de a bibi ott volt hogy a pályaudvarig és a pénztárig az útvonalat egyáltalán nem ismertem. Tervezni terveztem én hogy igen majd megtanuljuk Szuzival de sosem úgy alakultak a dolgok egészen múlthéten vasárnapig amikor is megérkezett az Angyal és teljesen profi módon elmagyarázta a fontosabb támpontokat, végig is járta velem, és hogy ne csak rámondjam hogy “igen tudom az utat” segítség nélkül is kellett bizonyítanom.

A harmadik kívánságom az volt mivel nemzetközi és fülkés volt a vonat hogy bárcsak segítene valaki helyet találni mert én nem akarok senkit megzavarni az alvásában és azt sem látom ha már egy előre lefoglalt hely van és később meg nagyon macerás a mozgó vonaton kanyarokban és ajtók között mászkálva helyet keresni.

Már a felszállás is izgalmasan indult mert nem tudtam hogy jobbra vagy balra induljak a vonatban, balra próbálkoztam de Szuzi megállt és jó hogy megállt mert emberek és hatalmas táska volt ott és hajlandóságot nem mutattak arra hogy átengedjenek és segíteni sem segítettek. Elindultunk hát ellenkező irányba át a másik kocsiba és jött a variálás hogy melyik fülkét és melyik helyet is válasszuk. Az ajtók be voltak csukva és egyre tanácstalanabbuul álldogáltam ott mikor úgy hallottam hogy valaki szólt nekünk hogy menjünk oda hozzá Szuzival. Csodálkoztam hogy jé tudja a kutyám nevét tehát biztosan ismerem, aztán ahogyközelebb értünk leesett hogy a vonat indulása előtt vele beszélgettem és nagyon megszeretgette kockafejet. Ami miatt viszont elkezdtem aggódni hogy emlékeim szerint ő nem Győrbe utazott és viszont segített leülni de mi fog történni ha elindul vele a vonat?

Rá is kérdeztem az Angyalnál hogy nem tart-e attól hogy a masinizta “gázt” ad, de csak mosolygott, kicsit széttárta a karját és azt mondta hogy nem fél mert megkérte a vasutasokat hogy várják meg az indítással ameddig ő segít nekem, sőt azt is elintézte hogy a kalauz Győrnél segítsen megtalálni hogy melyik oldalon kell leszállni.

Egész este ez járt a fejemben hogy én is ilyen szeretnék lenni, ennyire közvetlen, laza és csupán csinálni amit kell a lehető legnagyobb természetességgel, nem azért mert mások jónak megfelelőnek tartják hanem mert én gondolom ezt róla.

Aki a bejegyzésem végére ért sűrűn gratulálok neki és örömmel jelenthetem be, hogy majdnem elmaradt a bejegyzés mert ma reggel az egyik győri városi busz vezetője annyira sietett felhajtani a Baros-hídra hogy ha Szuzi nem ránt vissza akkor..

ma viszont repülni fogok, nem a munkahelyemről hanem még tavaly a blog indulása előtt voltam a Balázséknál a morningshow-ban és ott ajánlotta fel a Vári Gyula hogy majd megmutatja nekem milyen is az igazi repülés.

Kellemes hétvégét kívánok nektek, ma délután és holnap “láthatatlan” leszek tehát ha arra jártok akkor találkozhattok kint kockafejjel és velem pedig a sötétben.

Soksok Tündért- és Angyalt kívánok nektek!