“kerüjünk közelebb”:)

http://www.nlcafe.hu/szepuljunk/20110729/fogyatekkal_elok_a_szepsegiparban/

Le kell szögeznem hogy nem azért foglalkozom a témával mert modellkedni szeretnék nem érzem magam erre alkalmasnak és nem a vakságom miatt. Ahogy a bölcs mondás tartja “a Varga maradjon a kaptafánál”:)

Ha a cikket figyelmesen olvassátok, felmerül hogy sok-sok nyugati példa található a felsorolásban, és ezzel szemben mennyivel kevesebb a hazai… Elgondolkoztam azért azon hogy természetesen sokat számít milyen fogyatékossága van az embernek aki a kifutón vagy fotózáson mutatja meg magát. A magyarországi példa egy hallássérült lányt említ, de ha jobban belegondolunk bár az ő helyzete sem könnyű a feltételezésem az hogy bár tisztelet a kivételnek de egy kerekesszékes vagy végtaghiányos modell számára azért sokkal nagyobb ellenállást kell leküzdenie hogy aki ránéz sokadszorra ne a fogyatékosságát vegye észre hanem a szépségét, vagy arra figyeljen amit üzenni szeretne a reklámmal, kampánnyal.

Lehet hogy megköveztek ezért de a véleményem az hogy ha mondjuk úgy nem átlagos modellekről beszélünk azért ott is jó ha megvan egy szint ami a jó kiállást, kisugárzást illeti, mert ez is egy szakma aminek szabályai vannak, és ha csak a fogyatékosságra tekintettel valakit a kamerák és a közönség elé engednek és ez esetleg sajnálatot szülhet.

Láttátk a “Vakvagányok” című filmet Tímár Péter rendezésében?

A film története nem különösebben bonyolult de sok vak szereplő látható benne, érthető okokból én mindegyikőjüket ismerem. Amire ki szeretnék lyukadni hogy számukra őrült sok gyakorlás és munka volt a koreográfia és a mozdulatok tökéletes begyakorlása. Hiába szeretnék egy színdarabban fellépni, a szöveget minden bizonnyal meg tudnám tanulni de főszerepet azért nem igazán vállalnék mert fontos lehet a gesztus, akár egy tekintet amivel igazán ki lehet fejezni az alkotás üzenetét.

A lényeg azonban hogy van elmozdulás és talán sikerül hosszú évek alatt eljutni oda hogy legyen szó a szépségiparról, akár más területéről az életnek a fogyatékosság egy olyan tényezővé válik mint a szél, tehát ha erősen fúj akkor feljebb zúzom a cibzárt és alkalmazkodom hozzá de az egész történetben nem ez az egyetlen dolog lesz a mérvadó.

Ha már itt tartunk, én is új szakmán gondolkozom, arra gondoltam mekkora történet lenne, ha kreszt oktatnék vakon egy autósiskolában természetesen szigorúan elméleti alapon. A közlekedési szabályok is a jog része, azt meg meg tudom tanulni és vissza is kérdezhetem. Képzeljétek azokat az arcokat hogy jön a sok vezetést elsajátítani szándékozó és Szuzival illetve velem találja szemben magát, milyen meglepett arcokat vágnának!!

Ami viszont jó lenne, ha az ilyen intézmények oktatóinak is el tudnám akár én akár más látássérült mondani hogy a tanítványaik számára közvetítsék például azt, hogy ha éppen egy vak szeretne átkelni a zebrán és a mellette álló autó két rövidet dudál abból én még nem fogom tudni hogy induljak vagy sem, és lehet nem is nekem szól a kürt.

Elnzést ha ismétlem önmagam, lehet hogy már egy korábbi bejegyzésben írtam le de az is hatalas történet mikor az egyik székesfehérvári hangjelzéses lámpa ki volt kapcsolva és össze-vissza jöttek az autók.

Nem mertem elindulni, csak valami sípolást hallottam ami nem a lámpa volt. Jó három perce már hogy ott várakoztam, és aztán egy járókelő mondta hogy induljak el mert a forgalmat irányító rendőr már nagyon mérgesen néz rám hogy hiába integet és fügyül nekem nem kelek át és feltartom az autókat.

Ahogy szokásom mondani “haatalmas dolgok ám eze kéremszépen”:)

Tessék-szépen gyönyörködni a fényképeken, filmeken a modellekben akár fogyatékossággal élnek akár nem és hozzám is el lehet küldeni egyet-kettőt mert az optikai problémáim miatt hátrányba kerülök és nem tudok gyönyörködni bennük!:)