Mindenki lehet eladó!!

http://penzcentrum.hu/cikk/1026903/1/romlott_arut_kap_a_vak_lany_a_boltban_neki_ez_is_jo_lesz

Unalmas lehet néhányótoknak ezt olvasni viszont akkor is ez a véleményem hogy a helyzet az áruházakban nem minden esetben lehetetlen ha vakon szeretnénk vásárolni. Egyre többen segítenek akár eladók akár vásárlók, persze néha belefut az ember egy-két “jóképességűbe”, aki a Szuzi kutyánál fogva szeretne engem vezetni, vagy olyanra is volt példa hogy ő ment tovább már mint a segítő eladó engem meg ott hagyott az egyik sorban és kellett két perc hogy észrevegye hogy az utánfutója lemaradt:)

Természetesen addig nem is várhat az ember megfelelő segítséget ameddig nem mondja el hogy mit is szeretne, ezért én az ilyen vásárlásoknál mindig azzal kezdem hogy m it és hogyan szeretnék. Az azért nem fordul rendszeresen elő hogy romlott vagy rossz árut adnának nekem, ha ilyenre kerül sor akkor én visszaviszem és meg is kérdezem hogy szándékosan akarták-e rámsózni és hogy gondolkozzanak egy kicsit mert ha mégegyszer előfordul akkor az életben többet nem fogok vásárolni náluk.

Nem lenne azért hátrány képzéseket tartani (ebben természetesen szívesen segítek) a már dolgozó illetve a leendő eladók részére hogy milyen módon tudnak hatékonyan segíteni. Néha az csapja ki a biztosítékot ha az ember vakon is válogat a termékek között, és kérdezősködik hogy ez milyen vagy az milyen, értem én hotgy kicsit fura és unalmas egy nagyobb bevásárlásnál segíteni de nekünk is el kell az ügyeinket valamilyen módon intézni.

Arra még kíváncsi leszek ha itt is divatba fognak jönni a pénztáros nélküli kasszák hogyan fogunk ott fizetni? Angliában mikor tavaly voltam már eléggé elterjedt, és azért ott is megvicceli az embereket.

Aranyos volt egyszer még mikor nem volt vakvezető kutyám az egyik áruházban az eladó úgy vezetett, hogy hozott egy bevásárlókocsit én fogtam ahol tolni kell a kocsit ő meg az elején irányított és teljesen jól tudtunk közlekedni, ki is találtuk hogy ilyen kocsitoló versenyt lehetne rendezni akadálypályán úgy hogy az egyik tagja a csapatnak lát, a másik nem, és kell hogy legyen összhang:)

A vásárláshoz és közlekedéshez kapcsolódik még hogy ma hallottam hogy az aluljárókban Budapesten mégnagyobb rend lesz, a közterületesek illetve a Nemzeti Adó És Vámhivatal közösen felszámolják az ott alkalmilag árut kínálgató helyeket.

Van egy kollegám barátom a “láthatatlanon” ő fehérbottal közlekedik nagyon karakán módon és volt már hogy a Népligetnél átrendezte a paradicsomokat zöltségeket az útközepén árulók kínálatát teszem hozzá teljesen jogosan mert ez a tér arra való hogy lehessen benne közlekedni, és azt mesélte hogy néhány alkalom után ha meglátták hogy jön le a lépcsőn spricceltek odébb a mozgó árusok:)

A ma hallott rádióriportban is megszólaltattak egy “vak” koldust akinek egy papír volt kiírva hogy rossz a szeme és ezért van ott, aztán kiderült hogy nem is magyar..

A Nyugati aluljárójában gyakran gondolok arra hogy az ott zenélőnek adok egy ötszázast hogy egy negyed órára hagyja abba a muzsikálást mert az arra közlekedő látásérültek nem tudnak tájékozódni.

Nyilván sajnos adódhatnak olyan helyzetek hogy valaki kéregetni kényszerül de főleg Budapesten ha az ember látássérült azért nem lehetetlen elhelyezkedni. Nem azt mondom hogy bankigazgatói fizetést adnak de aki nem is próbálkozik az álláskereséssel persze hogy nem talál.

Azért zavar ez a dolog mert amikor várok valakire engem is a kutyámmal gyakran néznek koldusnak és olyan nehéz lebeszélni őket arról hogy minden áron pénzt akarjanak adni. Egyszer egy jólszituált hölgy akart így “támogatni” aztán elmondtam neki hogy inkább ha tud akkor a kapcsolatai segítségével próbáljon meg álláshoz juttatni legalább egy interjúig, ezen meg teljesen elszörnyülködött mert azt gondolta hogy minden vakot gyámolítani kell és ne mászkáljunk az utcán mert az veszélyes.

Jó 10 évvel ez előtt láttam valamelyik magazinban egy riportot, talán Moldáviában volt még a szovjet időszakban egy komplett város 30000 ember akik mind látássérültek voltak, a szervezést igazgatást olyanok látták el akik azért gyengénlátók voltak, de döbbenetes azért hogy ez megvalósult. Nyilván kényelmes és mindenki tudja használni a várost de én és sok barátom sosem szeretnénk ilyenben élni.

Gyakran kérdezik tőem például a “láthatatlan” kiállításon is hogy milyen lakásban lakom és bizonyára egy vakok számára épült tömb a lakóhelyem és nagyon meglepődnek mikor elmondom hogy egy átlag bérház átlag negyedik emeleti lakásában élek. Ami még megökkenésre ad okot hogy a negyedik emeleten lakom, de könyörgöm a lábammal nincs semmi baj és fel tudok mászni a lépcsőn, ha majd nem leszek rá képes akkor alacsonyabb szintre fogok költözni.

Ezek lettek volna itten a magvas gondolataim többé kevésbé rendezetten.

Tudjátok mielőtt “neün” segítetek előtte kérdezni és mindig kérdezni!:)

Szép délutánt kívánok nektek!