“csak a szemembe nézz s mindent látnod kell…”
2011 május 23. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (0)
Sziasztok! Vihar volt életem tengerén ezért nem igazán jelentkeztem és soksoksok elnézést kérek érte. Cserébe viszont egy izgalmas akár vitára alkalmas témát vetnék fel. Olvassátok el a következő íírást: Bár Teca hétvégi fellépését sajnos nem láttam, sőt nem is hallottam, de úgy tudom páros produkció is volt Gomez-zel ( illetve Gomes) elnézést a művésznőtől de nem tudom magyarosan vagy latinosan használja-e. A cikket elolvasva sok gondolat rohant meg, őszintén szólva elragadtak az érzelmeim… Miért nem lehet egyszer őszintén örülni valaki sikerének függetlenül attól hogy lát vagy sem? Az írás szerzője érzésem szerint zömében olyan látássérültekkel, vakokkal találkozott akik nem született vakok viszont életük során veszítették el a látásukat. Tudjátok hogy sosem beszélnék haza de sosem hagyom hogy a média csupán azért keressen meg mert vak vagyok, kell e mellé sok más is, azt akarom hogy a kérdező lássa az embert a lelket az életet a teljesítményeket, kudarcokat is a vakságommal együtt. Elképzelhető hogy érzéketlen vagyok de bizony-bizony nálam a vakos viccek után nincs kínos csend, én bátran humorizálok azzal hogy mivel én vagyok minden értelemben a családomban a legkisebb gyerek én vagyok a “leggyengébb láncszem”, és közben tudom hogy az ember képes változásra, meerősödésre. Képzeljétek, Ausztriában már nagyjából 8 évvel ez előtt egy vak fiatal fiú bekerült hasonló tehetségkutató műsorba, és arra varjatok gombot hogy 2004 nyarán egy vakok számára is szervezett tandembiciklis túrán találkoztam is vele. Bizonyára szerepe volt abban hogy elhívták hozzánk hogy ő sem lát és mi sem, de nem ez volt a döntő hanem hogy jól zenél és énekel és nem a vakságával történő elfoglaltság tölti ki a napja 24 óráját. Talán néhányan emlékeznek arra mikor a blogomban megemlékeztem egy norvég példáról ahol egy reklámfilmben szerepelt vak aki “rányitott” a főnökére és akkor is már említettem a Veszekedés című reklámfilmet mely Magyarországon készült és vidám, lendületes jó értelemben provokatív és kizökkenti az embereket a fásultságból. Számomra ilyen Teca is, és tudom hogy nem bántódik meg de két hete a Piramis dalát amikor énekelte az nekem sem volt annyira átütő. Miért is írtam le? Tecára én nem vak énekes Hölgy ként tekintek, hanem egy olyan lányra aki énekel és csak úgy mellékesen nem lát. Hangsúlyozom nem láttam a szombat esti fellépést, de úgy tudom Gomes Kisasszony miközben Teca énekelt körbetáncolta őt és néha meg is érintette ami nagyon fontos mert a vak, súlyosan látássérült ebből tudja mi történik körülötte. E helyen is köszönöm Gomesnek ezt a nyitottságot, emberséget, mert ő tud valamit, lazán és természetesen áll ehhez a “rendkívüli” helyzethez és a blogomon keresztül is köszönöm neki ezt a hatalmas nagy tanítást mert megmutatta hogy igen így is lehet.. Két héttel ez előtt volt Ray Charles életéről egy film, ha tehetitek nézzétek meg a jó zene és a tanulságos történet miatt is akár. Ami nem tetszett benne hogy a kiírásokat hogy ” 1 évvel később” nem narrálták alá és ha az ember egyedül vakon követi a filmet akkor jól lemarad néhány részletről. Le kell írjam, hogy úgy néztem e remekművet, hogy egy jóbarátom a film alatt skypeon írta ha olyan dolog történt aminek nincs hangja és fontos, illetve ha valamit nem értettem pontosan én is kérdezhettem tőle így lett ez a mozizás interaktív. Ray nem úgy jelent meg a filmben mint aki főállású vak, a rendszertelen élet, a drog vagy testvére elvesztése sokkal nagyobb nehézséget jelentett számára annál hogy nem látja a környezetét. Stevie Wonder
http://www.es.hu/grecso_krisztian;vakfoltok;2011-05-11.html
sem a vakságának köszönheti hírnevét, és egyáltalán nem volt biztos mondjuk a 70-es évek közepén hogy sikeres lesz “be fog futni”, amennyire én tudom néhány sikertelenebb lemezt is kiadott, és kétlem hogy ennek az állapota lett volna az oka.
Andrea Bocellit csak azért mert vak nem fogom hallgatni, csupán azért nem ismerem pályafutását mert az operákat bevallom férfiasan nem ismerem behatóan.
Tudtátok viszont hogy a “felíz navidad” dal éneklője aki José Feliciano szintén vak? Én talán 2 évvel ez előtt olvastam erről az interneten és képzeljétek el nem azért szeretem tőle jobban spanyolul a “qué sera” című örökbecsűt mert Drága José látási fogyatékos, hanem mert imádom a hangját és ahogy beszéli a spanyolt.
És a teljesség igénye nélkül képzeljétek van egy Tánczos István nevű zenész az Ismerős arcok formációban aki vak, de biztos vagyok benne hogy egy zenekar csupán azért nem venne a soraiba egy embert mert vak, vagy más hátránnyal küzd, tud zenélni vagy nem ez számít csupán.
Fogadjátok el tőlem hogy Tecával nem vagyok elfogult csupán azért mert találkoztam vele személyesen, az ex kamera-mikrofon beszélgetés során is töredék időre került szóba az ő vagy az én vakságom úgy beszélgettem vele mint egy másik emberrel aki fel fog lépni, kicsit izgul tele van élettel, lendülettel álmokkal és az életben nem az a célja hogy egy búra mögött tartsák, legyezgessék.
Gondoljatok bele, hol tartanék most, ha annak idején apukám úgy bánt volna velem mint egy vakkal?
5 évesek lehettünk én és az ikertesóm a Gyuri, mikor is a Győr Szőlőhegyben lévő telkünkre mentünk ki néhány percre, nem volt kedvünk kiszállni az autóból.
Régi-régi Wartburg istenem sosem felejtem el imádtam a puha üléshuzatát és a hangját!
No, kettesben maradtunk és beültünk előre.
Hiába voltam vak, jógyereknek nem számítottam, és elkezdtünk játszani.
A játéknak az let a vége, hogy letört az indeksz kar és az illatosító is leszakadt.
Mikor az apu visszajött egyformán megkapta mindenki a beosztását, természetesen mi azon veszekedtünk hogy ki mit rontott el, de én aznap este ugyan úgy nem ehettem fagyit ahogy a Gyuri sem hiáva voltam “szegény vak” kisgyerek.
Egy influenza sem fog csupán azét elkerülni mert nem látok:)
Én azért anak örülnék ha a média munkatársai mielőtt egy fogyatékos személlyel készítenek interjút ellátogatnának akár az Ability Parkba ahol látás-hallás-mozgás-értelmi sérültekkel is találkozhatnak, vagy a “Láthatatlan” kiállításra vagy ha Székesfehérváron járnak az “árnyalatt” kiállításra illetve ami éppen hasonló program gyanánt a környékükön üzemel. Bátran ígérhetem hogy akár az “árny alatton”, akár a “láthatatlanon” dolgozó kollegáim barátaim akik vegyesen született vakok illetve később látásukat vesztett emberek korrekt és őszinte beszélgetésben elmondják véleményüket a világról a saját állapotukról és hogy igen lehet így élni.
nyilván sokan azt gondolják az élet vakon fárasztóbb, de én nem nézek annyi kirakatot!
Más kérdés hogy most a szoknyás idő beköszöntével egyebet szívesen lesegetne az ember!!
Továbbra is elfogulatlanul szurkolok tecának de nem a “csillag születikben”, hanem az életben!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: