Sziasztok! Itt a hétvége, jobban mondva a péntek ésezt már sokan megénekelték hogy a péntek délután és este mennyire jó és kellemes időszak, kéretik semmi “olyanra” nem gondolni.. “Tollat” ragadok mivel a hétvégén mind a két nap “láthatatlan” leszek és a gyanútlan látogatókat fogom rémísztgetni a sötétben. A héten képzeljétek megint adódtak buszos történeteim, ezeket nemsokára meg is osztom veletek, de arra kérek mindenkit hogy ne gondolja hogy én pikkelnék a sofőrökre, csak okulásul szeretném ezeket leírni hogy milyen módon ne segítsetek vaknak, látássérültnek. Aztán röviden reagálnék
Hétfőn Győrben voltam az édesapám és Prézli látogatása céljából, és kedd reggel utaztam vissza Székesfehérvárra. Az autóbusz korábban beért, és mivel érzékeltem hogy az ajtaja nyitva van, felszálltam. Mivel senki nem szólt arra következtettem hogy a vezető elment az ügyeit intézni, és leszálltam a buszról, megvártam. Meg is jött, elszaladt mellettem, és ezt követően indultam jegyetkérni. Nagyon szűkszavú volt, és annyit jegyzett meg csupán hogy “úgylátszik kutyánk is lesz”, és mikor érdeklődtem tőle hogy véleménye szerint hol lesz olyan hely ami szabad és ahol el is férek Szuzival azt válaszolta hogy “itt elöl nem”. Igen, mondjuk a negatív válasz is válasz, szerencse hogy előző nap ugyan ezzel a típusú busszal utaztam és nagyjából tudtam már hogy merre találhatóak a nagyobb helyek. Az út egyhangúan bóbiskolással múlott, egészen Mórig amikor is eléggé sokan felszálltak. Én aludtam tovább, a belső ülésen ültem a menetirány szerinti bal felől, táskámmal az ölemben. Haloványan érzékeltem hogy valaki leült mellém, persze üljön csak le nem akarok én kéthelyet foglalni, de nem volt lelki erőm odaszólni hogy ne lepődjön meg ha egy Szuzit talál az ülésem alatt. Mégis észre vehetett valamit, mert annyit hallottam hogy “biztosan csip”, és az úr pánikszerűen elhagyta a helyet.
A másik “nagyshow” a héten kétszer is előfordult velem még jó hogy a körülöttem lévők, egyszer az egyik kolleganőm illetve a mai napon pedig általam nem ismert emberek segítséget nyújtottak. Ahol az “árny alatt” kiállítás van, ez egy székesfehérvári ipari terület. A 38-as és a 23-as autóbusz végállomása egyben, kiépített esőbeállóval ellátott buszmegállóval. No, tehát e két esetben az történt hogy mivel a busz vezetője nem akart még egyet kerülni és fordulni ezért úgy állt be a megállóba hogy én a busz jobboldalán álltam, tehát az ajtó nyitódását nem is hallhattam.
A mai esetnél megjegyeztem a szakembernek hogy ha így parkol be azzal nagyban megnehezíti az én felszállásom mivel gőzöm nem lehet akkor ha egyedül állok a megállóban hogy az én buszom érkezett be. erre az volt a válasza hogy nem vett észre, ezért nem “rendesen” állt be a helyre.
Nem vagyok én hatalmas méltóság ne miattam álljon normálisan a járművel a megállóban, hanem mert így szabályszerű.
Ha már belekezdtem akkor még egy aranyos történet, az ún “piactérhez” közeli nagy autóbuszos csomópontnál rendszeresen úgy sikerül megállniuk a járműveknek hogy a középső ajtó egy oszloppal kerül egyvonalba, tehát ha a vak nem óvatos vagy nem nyit botot illetve rosszul használja vagy netán nem figyel akkor “csutkóra” beleszáll lendületből az oszlopba…
Én meg nem szeretném az utcabútorokat rongálni, mert ezt ha ismételgetem akkor még a végén bűncselekményt de legalább is szabálysértést követek el.
ha már törés-zúzás, ha olvassátok talán még időben szólok hogy ma este óvatosan a népligeti aluljáró környékével, mert este 7 órától Ftc Újpest rangadó lesz…
Ezen a héten a budapesti Hermina Egyesület mely hasonlóan mint a Lárke látássérülteket segít résztvettünk egy akadálymentesítési konzultáción mely a székesfehérvári főutca rekonstrukciójával kapcsolatosan zajlott. Nem szeretnék sok műhelytitkot elárulni, de képzeljétek úgy áll a helyzet hogy nagyjából (amennyire lehet) az útburkolat egy szintbe kerül mely hasznos a vaknak a kerekesszékesnek és a babakocsisnak is, és a fő irány megtartását egy középen futó vezetősáv ún taktilis jel fogja segíteni, és erről leágazások jelzik majd a mellékutcákat. Nem kell a kirakatok és életveszélyesen fejmagasságban nyíló ablakok és nyáron a teraszok között szlalomozni a fehérbotos látássérülteknek. A kutyások eltávolodhatnak a faltól de nekem is segíteni fog a vezetősáv. hallhattam egy vicces dologról is, bár én kicsit félek tőle, a város egy pontján olyan földbe épített szökőkutak fognak üzemelni, melyek érzékelik a mozgást és ha nincs a közelben senki spriccelni fogják a vizet. Én úgy gondolom azért fogok csereruhát magammal vinni mert tudjuk ami elromolhat el is romlik, és biztos vagyok benne hogy engem nem fog érzékelni, illetve Szuzika biztosan egy ilyen spriccelő közepén fog megállni vakarózni és akkor nincs mozgás és jöhet a vízsugár.
Prézlivel volt még olyan történetem, hogy a Széchenyi akkor még Főiskola bejáratánál a fotocella valamiért nem érzékelt minket, vagy túl gyorsan, vagy rossz szögből érkeztünk és szegény Stefi Prézli visszapattant az ajtóról.
A tegnapi fórumon még elhangzott hogy nemsokára új hangoslámpákat is telepítenek a városba Grazi minta alapján, ezek előnye hogy nem fognak egész nap sípolni hanem a kereszteződéshez érve a látássérült vagy aki szeretné aktiválhatja a hangjelzést. Izgalmas lesz még az is, hogy az oszlopon lesz egy “vak” térkép, mondjuk úgy vázlat az átkelőről és amennyiben nem ismerős a kereszteződés vagy régen járt az ember arra kitapintható lesz hogy hány forgalmisávon és kerékpárúton esetleg járdaszigeten kell átkelni.
Minden ilyen akár apró akár jelentősebb kezdeményezés örömmel tölt el, mert azt tudatosítja bennem hogy igen is van értelme a munkának a pozitív értelmű “agymosásnak”, és nem csupán negatív dolgok történnek léteznek még nem is kevesen akik figyelnek ránk.
Ez eléggé pátoszosra sikerült meg is törlöm a billentyűzetet.
Most akkor ígéretemhez híven válaszolnék a La Brava Jarulca
által kérdezettekre.
Először is nem tud valami jó nyelvtanulási lehetőséget valahol Spanyolországban??:)
Komolyra fordítva:
Egy vakembert sem kell más módon megközelíteni mint egy jóllátót. Feltételezem hogy gyakran találkozhattok rendszeresen ugyan abban az időpontban. hadd tanácsoljam hogy ne próbálj meg vele szemezni, ha teljesen vak akkor annyi esélyed van mint annak a bizonyos falónak az epsoni versenyen.
Le kell szólítani, lazán, könnyedén mint amikor megkérdezed valakitől mennyi idő van. Nem tudom milyen az ismerkedési “stratégiád”, de ezt kell alkalmazni annyi módosítással hogy mindenképp neked kell kezdeményezned, ne felejtsd el, mellém is akár leülhet bármelyik szépségkirálynő és kihívóan nézegetheti a szemem maximum onnan fogom tudni hogy valamit akar hogy érzem a kilégzett levegőjét közel az arcomhoz.
A lényeg, szólítsd meg, de ne úgy mint ha segíteni akarnál neki mert ha azt feltételezem hogy mindig ugyan ott találkoztok akkor az utat jól ismeri és ha nem működnek az antennái akkor hamar lepattint azzal mondván tudja az utat köszöni szépen kedves vagy..
Nem érdemes ilyen helyzetben sem nagyon mellébeszélni, azon látássérültek, vakok, gyengén és aliglátók akiket én ismerek egy ilyen kapcsolatfelvételre ugyan úgy reagálnak mint más földi halandó. Nem azért nem kezdeményez az ember mert bátortalan, de előfordulhat olyan helyzet, hogy összefutok egy lánnyal,megtetszik benne valami a mondandója, a hangja, a stílusa, adom a nagy gázt, és ha látnék akkor meg kisebb hévvel udvarolna az ember mert mondjuk ott van a jeggyűrű az ujján.
Tudjátok ezalatt a majdnem 32 év alatt megtanultam hogy a dolgok nem vagy feketék vagy fehérek, hanem sok-sok árny-alat létezik!
Még egy fontos dolog hogy el ne felejtsem, ne a vaksága miatt menj oda hozzá, legyen valami ami megfog benne, hogy jóképű, sportos, vagy hogy úgy tud átesni egy korláton ahogy még nem láttad!
No most Amor földi helytartója befejezi pénteki fogadóóráját, és kis ünnepség közepette elkezd mosni, no nem a patakban vagy a közeli csónakázó tóban, hanem a gépben!