Kutyaharapást szőrivel, vaklárma a vakváktában

Sikerült “túl” élnem a hosszított hétvégét, szombaton a “láthatatlanon” dolgoztam és mondhatom nagyon “cukor” csoportjaim voltak, sok kérdéssel, nevetéssel.

Az estémet az árnyékolta csupán be, hogy mivel Rangadó volt a Népligethez közeli pályán már a meccs előtt sok üvegszilánk volt az aluljáró lépcsője körül és még jó hogy Olivér barátom segített kikerülgetni a hulladékot, és a szilánkokat nem lenne jó ha a Szuzi belelép mivel defektet kap:)

A tört üveg amúgy is kegyetlen dolog, mert egy nagyon apró szilánk is komoly sérülést tud okozni a kutyus talppárnáiban, ráadásul ha vak az ember észre sem veszem hogy baleset történt.

Meg fogtok lepődni de a hosszított pihenős hétvége nagy részét pihenéssel töltöttem, bár hétfő délután és este az egyik jóbarátommal Zoltánnapoztunk és így enyhén dülöngélve de sikerült haza érnem.

Még egy kicsit a pénteki napomról beszélnék, mivel a győri Lukács Sándor Szakképző Iskolában volt “esély óra”, egy toleranciát építő nap keretében, két vakvezetőkutyus, és két kerekesszékes előadó segítségével beszélgettünk a fiatalokkal. Hatalmas és kellemes meglepetés volt hogy az iskola a látássérültek számára is akadálymentes, mivel az ajtókon braille-írással jelölve van a terem száma, és a folyosó közepén egy talppal érzékelhető vezetősáv segíti a tájékozódást. Ez utóbbinak az az előnye, hogynem kell a nyíló ajtókat ablakokat kerülgetni, és a diákoknak meg lehet tanítani hogy ne arra állva beszélgessenek, és hagyják szabadon.

A pénteki nap régi ismerősökkel is találkoztam akikkel még tíz éve a Mórában beszélgettem sokat mikor még újságírást tanultam.

Sajnos a vakváktát kellemetlen atrocitások is érték péntek reggel mikor Csornáról a torkos csütörtökkel összekapcsolt hatalmas éjszakába nyúló beszélgetést követően busszal utaztunk Győr felé. Amúgy is nagy tömeg volt és nehéz volt kutyusos helyet találni, viszont leszálláskor a jármű vezetője …meggel kísérve azt mondta hogy reméli még a kutyám megrázza magát párszor és amúgy is nem nekem kell takarítani a buszt. Nem tehetek róla ismét vissza kellett szólnom, és kikértem magamnak a hangnemet és panasszal fogok élni a járatot üzemeltető társaság felé.

De nem idegesítem már ezen fel magam, ilyenek is-olyanok is az emberek.

Amit még mindenképpen egy hosszabb bejegyzésben ki fogok fejteni, hogy tegnap azaz csütörtökön az egyik nagyothalló, igen nagyothalló jól olassátok barátomat kísértem el egy kutyás konzultációra, olyan kutyust szeretne aki tudja jelezni a különböző hangokat, és meg tudja mutatni a a hangok forrását. Azért gondolt erre ez a lány, mert az fordult elő vele, hogy egy siket szobatársával egy kollégiumi szobában aludt, és egyszer csak valami módon bejött a szobába két tűzoltó.. Nem, nem kell semmi erotikusra gondolni, csak hiába döngették az ajtót hogy füst miatt el kellene hagyni a szobát a lányok nem hallották ezt a zajt.

Jelezni akartam csupán hogy bár nem vagyok szakember ezen a téren de lebilincselt az amit az ilyen féle segítőkutyákról megtudtam.

Most kicsit rövidre “nyúlt” a bejegyzésem, de nefelejtsétek el hogy holnap le kell dolgozni a Márc 14.-i pihenőnapot.

Amúgy is már előre tartok a jövő vasárnap hajnaltól, nem azért mert nem fogok hazatalálni, hanem mert egy órával kevesebbet lehet aludni és ilyenkor óránként felébredek hogy fog-e az ébresztőm csörögni ami egy alma alakú eléggé olcsó angolul beszélő óra, jó is hogy nem drága mert egyszer lehet hogy repülni fog!

Marichuy tudom hogy nem a valóságban illetve nem az őt alakító színésznő veszítette el a látását, enyhe cinizmussal fogalmaztam.

Körbe fogom járni a Barbi kommentjében említett kisfiú esetét aki kattogó hangokat kiadva tájékozódik és leírom az álláspontom!

Szép napot!