didergéstől a tűzhányáson át az “eltévedt lovasról” szóló történetig

Megfagyva bár de letörve nem,.. ismét jelentkezem.

Némi gondom akadt egy háztartási segédeszközzel, és ez érzékenyen befolyásolta a “kis” életem, nem, nem vágtam el a kezem, csupán pénteken reggel hideg-zuhany ként ért, hogy a vízmelegítő elromlott és hideg vízben kell tusolni. Végül is túléltem a műveletet, és azt a környezetvédelem szempontjából is hasznos megfigyelést tettem, ha így tisztálkodik az ember akkor mennyivel kevesebb édesvíz fogy. Természetesen mikor reszketegen láltam a víz alatt nem tartottam ennyire “zuhany”-rózsásnak a helyzetet!

Nem adtam fel azonban a küzdelmet tudtam hogy péntek van, és újra utazás haza a barátaimhoz a családomhoz és Prézli”cicához”.

A második baleset indulás előtt ért, még három héttel ez előtt egy minden földrész fűszerét forgalmazó üzletben nagy mennyiségű chili paprikához jutottam, ugyan is szeretep a csípőset. A gond csak az volt hogy nem rendelkezem olyan törő, daráló eszközzel amivel porrá lehetne átkonvertálni, ezérd apukám azt ajánlotta fel, ha elviszem neki az alapanyagot akkor ledarálja nekem.

Pénteken épp a paprikás dobozt maceráltam, ellenőriztem a tartalmát, hogy nem szóródik,potyog, majd jól lezártam az útra. A “nagy” eszemmel azonban elfelejtettem jó alaposan eztkövetően megmosni a kezem, és igen, nem sokkal később valamiért a szememhez nyúltam..

No ahogy említettem már talán színeket nem látok, de szerintem a vörös szín ilyen érzést kelthet az emberben, a hatóanyagnak csak egy töredéke juthatott a szemem alá de olyan érzés volt mint ha perzselnének.

Az utazásom zökkenőmentesre sikerült, sőt, engedjétek meg hogy egy nagyon pozitív példát említsek meg.

2006-ban sokat jártam Szegedre, mert ott is vezettem egy “sötétben mászkálós” rendezvényt, és hetente utaztam Szeged és Székesfehérvár között így a buszvezetők jól ismertek, én is őket, és mindig segítettek, például ha Solton a busz várakozott, segítettek vagy kerestek olyat aki segít felkeresni a mellékhelyiséget, és visszakísér a buszhoz. Nem egyszerű ám egy “kisdolog” után visszatalálni a buszáoz az embernek ha nem lát, főleg ha közben a jármű át is áll egy másik ocsiálllásra, nagyjából annyi esélyem van mint a hintalónak a Nemzeti Váktán!

No lényeg-a lényeg, hogy mind pénteken mind szombaton az elmúlt hétvégén a Tiszavolán járatával utaztam, és maximális segítségben részesültem, megkeresték nekem a leg ” Szuzisabb” helyet ahol nekem sem kell a nyakamba húzni a lábaim.

A hétvége rövidített volt, mert időközben derült ki hogy szombat 5-re jön a szakember aki fakaszt melegvizet.

A mozizás is végre megvalósult a Tamás barátommal a győri “kereskedelmi központban” lévő egyik teremben megkukkantottuk Csokiékat. Erre a filmre is igaz, hogy minden bizonnyal az alaptörténet látás nélkül csak a hangok alapján is érthető lett volna, de sok poénról biztosan lemaradtam volna. Tamással meg már a sok koncert és focimeccs meg kézilabda alatt kialakult a jó kommunikáció, így hiánytalan volt a kommentálás. Szuzi a székem alatt nézte végig a filmet, nem igazán aggódott aludt szépen, ennek az is volt az oka hogy a hangerő nem volt olyan őrült mint némely vetítőteremben. Sosem szeretem ha egy valóságban apró hang robbanás hangerejét veszi fel.

Magáról a filmről azért nem igazán beszélnék mivel lehet hogy van köztetek olyan aki nem látta és nem akarom lelőni a humoros jelenetek lényegét, a benyomásom azért az hogy érződik hogy elmúlt nagyjából tíz év az első rész óta, sokat változtak a társadalmi viszonyok. Arra gondoltam milyen izgalmas lenne bejárni azokat a helyszíneket (bár tudom hogy egy része díszlet, stúdió), ahol a forgatás készült, akkor tudnám igazán elképzelni kerek egész ként az alkotást, meg nem lenne rossz feelingje a történetnek úgy hogy tudom ezeket az eszközöket azok a színészek használták akik a filmvásznon is szerepelnek. Biztos néhányan meglepődtök hogy miért néz egy vak filmet, mozit stb, de ez nem lehetetlen ha kapunk segítséget, bár amint említettem fontos a pontos fogalmazás és az összecsiszolódás! Külföldön vannak olyan televíziós csatornák ahol vakok számára adaptálnak filmeket. Bízom benne hogy a digitális technológia fejlődésével ez számomra is elérhető lesz a “belátható” jövőben!

Még egy pozitív megjegyzést hadd tegyek, mikor beléptünk a mozi folyosójára, vagy a terembe nem volt negatív megjegyzés hogy miért hozok be kutyát sőt mindenki kedvesen mosolygott, ráadásul a kijövetelkor is előre engedtek minket.

A napot még a sietős családi ebéd után az ikertesóm színesítette, ugyan is azt a kérdést tette fel nekem hogy:

“Mi van öcsém bolondok napja van ma?”

Nem értettem miért mondta aztán kibökte hogy felemás zokni volt rajtam, úgy látszik valami hiba került a rendszerbe és a párkereső zoknik félreléptek!

A végére még egy cikk, erről a következő bejegyzésben fogok értekezni

Bevezetésül annyit, hogy ezért fontos ha az ember rosszul vagy nem lát kérdezni kérdezni kérdezni!