Beszélő számítógép és kifordított mobil

2011 február 17. | Szerző: vaszabi | Hozzászólások (1)

Sziasztok!
Úgy határoztam, megbeszéltem magammal hogy írok nektek az általam is használt eszközökről, legalább is néhányról amiket a minden, vagy majdnem minden nap használok.
Bemelegítésnek belinkelek egy régebbi cikket, én is csak most olvastam.

http://www.nol.hu/belfold/20090617-dragan_beszelnek_a_csodamuszerek

Elöljáróban csupán annyit, hogy nem minden látássérült használ minden segédeszközt amit kifejlesztenek, nem feltétlen azért mert nincs rá pénze, csupán azért mert e nélkül is boldogul.

Biztos sokat gondolkoztatok azon milyen módszerrel lehet vakon használni a számítógépet, milyen módon lehet tanulni, játszani esetleg vagy zenéthallgatni a géppel, vagy ami a leg fontosabb információt szerezni. Maga a pc amit használok egy teljesen hagyományos konfiguráció, amiben más mint a tiétek hogy egy képernyőfelolvasó program került rá telepítésre ami a képeket ábrákat kivéve a szöveges információk zömét felolvassa. Egyetemista koromban az előadásokon is egy laptoppal jegyzeteltem, de nem szerettem volna zavarni az előadást ezért fejhallgatóba kaptam a visszajelzést a begépelt szövegről.
Van úgynevezett braille-kijelző is, ami 40 vagy 80 karakternyi szöveget pontírássá alakít és így a braille-írást sem felejti el az ember. Ennek az eszköznek a hátránya hogy  borsos az ára, egy új kijelző nagyjából 1000000 Ft körül kezdődik.
Az én felolvasó programom is egy pályázat útján jutott el hozzám, ha meg kellene vásárolnom  az 300000 Forintomba kerülne, és akkor nem tudnék Szuzinak kaját venni:)
Ezt mindenképpen majd egy bejegyzésben el fogom magyarázni ha érdekel titeket mi a titka a vakon történő géphasználatnak, de most olcsóbb segédeszközökről is essen szó.
Ha elolvastátok a fent hivatkozott cikket, láthatjátok hogy a mi eszközeink nem robotok nem azért alkották meg őket hogy minket kiszolgáljanak, csak “szolgáljanak”, nem helyettünk dolgoznak, viszont lehetővé teszik olyan tevékenységek elvégzését amiket nélkülük nehézkesen vagy egyáltalán nem tudnánk megvalósítani.
Elemi szükséglet ma, hogy tudjuk hány óra van, ne arra gondoljatok mint a Vaklárma című filmben mikor a vak a siketet kérdezi, mert ott az órának más szerepe van, ott a tájékozódás volt a cél, viszont ha felébredek reggel, és bekapcsolom a rádiót, nem biztos hogy éppen pontosidőt jeleznek, és nem megoldás mindig a telefonos segítség sem az automata pontosidő felhívása. Nem vagyok tisztában ki és mikor gyártotta le az első kimondottan vakoknak készült braille órát, ami biztos, hogy a közel egyforma jelzésekkel ellátott órák, számlapok megjelenése előtt is lehettek kísérletek, egy tetejétől megszabadított, vagy kinyitható órán is egy kis tanulással ki lehet tapintani az időt, főleg akkor lehetett ez segítség, ha a vak látott valamikor és felismerte a domború számokat.
Gyermekkoromban a szovjet Rakéta órák voltak elérhetőek, ezek nem voltak a leg divatosabbak, viszont Szibériától Kazahsztánig minden időjárási körülmények között működtek, egyszer beledobtak egy medencébe előzetes bejelentés nélkül az órámmal a kezemen és miután a napon kiszáradt mutatta továbbra is pontosan az időt.
 Nagyjából 13 éves lehettem mikor megjelentek az angolul és németül beszélő asztali, zseb és karórák, nem is voltak drágák, és nem annyira nehéz egy nyelven a számokat 59-ig megtanulni. Ma ott tartunk, hogy Magyarországon szép kivitelezésű braille és beszélő órák is elérhetők, a diferencia viszont hatalmas az árat tekintve, ameddig egy német vagy angol nyelvű óra 3000 Forinttól elérhető, egy magyarul beszélő társuk ha jól tudom 25000 Forintnál kezdődik. Az elérhető órák típusai folyamatosan változnak, bár külföldön néha a hazai árnál olcsóbban is beszerezhetők ezek az eszközök, de a szállítás és a kis mennyiségben történő megrendelés megemeli az árat mire ide ér.

Érdeklődéssel olvastam a cikkben a beszélő mosógépet, és porszívót, mosni szoktam én is egy viszonylag egyszerűen kezelhető mosógéppel, meg lehet jelölni akár ragasztással akár jelölő tollal a kapcsolóknál mikor melyik állás mit jelent, és például a ruháknál szigorú rendet kell tartani, így nem öltözik az ember “színesen”:)A porszívóval már nem vagyok ilyen barátságban, képzelem még ha vissza is beszélne nekem… 
Vannak olyan látássérültek akik egészségügyi okok miatt akár vérnyomást, akár a vércukor szintjét mérő beszélő segédeszközt használnak, ezekre sincs igazán támogatás, sőt képzeljétek el a leg alapvetőbb eszközünkre a fehérbotok közül is csak a leg olcsóbb és nem a túl jó minőségűre van támogatás, pedig a fehérbotok korán halnak, törnek, kopnak.

Létezik még magyarul beszélő konyhai és személyi mérleg is, ezek is hozzávetőlegesen 25000 magyar pénzbe kerülnek.
Érdekes kérdés mi minősül segédeszköznek, vagy csupán vakok látássérültek által is használható eszköznek, messzire vezető és talán unalmas előadásokat lehetne erről tartani.
Van olyan álláspont mely szerint Szuzi is egy segédeszköz, mivel van rá némi állami támogatás, nem hiszem hogy ha ezt tudná magáról,  akkor örülne neki, innen már csak egy lépés az ókori római felfogás, hogy az állatok dolgok csupán.

Fontos mindennapi kommunikációs eszköz a telefon, mely igen sokáig egyszerűen használható volt vakon, gondoljunk a tárcsás készülékekre, majd jött a nyomógomb ahol az elhelyezkedést szépen meg lehetett tanulni, és a modernebb készülékeken megjelent egy pont az 5-ös számon a könnyebb tájékozódás érdekében. Aztán jöttek a mobilok, régi és általam  szeretett első nevükön a “rádiótelefonok”, ahol a tárcsázás nem is okozott nehézséget, viszont a telefonkönyvet, menüt csupán látó segítséggel tudtuk használni. Sms írása sem volt lehetetlen vakon, bár jó ritmusérzék és határozott kézmozdulat kellett hozzá.
A hangtárcsázás opciót én sosem kedveltem, miért kell tudni a fél utcának hogy én a Jóskát hívom, és zajos helyeken gyakran félre is kapcsolt a ketyere amiből vicces dolgok sülhettek ki. Áttörést az okos telefonok jelentettek, nem azért vásárol egy látássérült ilyet mert fényképezni szeretne vele, de ezek a készülékek alkalmasak arra hogy egy felolvasó program segítségével ugyan úgy lehet kezelni a menürendszert mint a számítógépek esetén, és felolvassák az smst. Sokféle telefon és szoftver segít már minket ebben, az sajnos közös bennük hogy sem a telefon sem a telepíthető program nem olcsó és ha valaki nem a tíz perc után a telefon újraindítását kérő demó változatot szeretné használni akkor még egy nem teljesen új készülék árát alapul véve is becslésem szerint jó 80000 Forintot rá kell szánni a projektre. Az árak tekintetében a tévedés jogát fenntartom, csak a nagyságrendeket szeretném érzékeltetni. 

De mára sem maradtok Vaszabi történet nélkül, ha már a mobilokról beszéltem:

Két héttel ezelőtt pénteken a buszomra vártam nagy tömegben, és lusta voltam felhangosítani a telefonom beszélő programját, ezért úgy tartottam a fülemhez hogy a hangszórója essen közel hozzám, tehát oldalra fordítva. Egy bácsi aki már felöntött a garatra, minden áron el akarta magyarázni hogy ne úgy tartsam a telefont, mert nem fognak hallani ha hív valaki, és én szegény szerencsétlen vagyok szerinte mert még azt sem mutatták meg nekem hogyan kell telefonálni, hát milyen családom lehet…

Az lenne a kérésem, ha láttok minket furán tartott telefonnal, vagy elsötétített képernyőjű kommunikációs készülékkel, ne essetek pánikba, tudjuk mit miért teszünk!
Az í-re a pontot ezen az említett napon az tette fel, hogy szintén a buszra várakozás közben  egy “jólszituált” úriember jött felém a párjával és egy babakocsival, tudom hogy Szuzi nem feküdt az út közepén, mégis ez az ember azt mondta hogy vigyem odébb a kutyám mert keresztül megy rajta a babakocsival. Nem durván  azért kikértem magamnak a hangot, hogy mi szükség van erre, és ekkor azt mondotta ami a világban új dimenziót nyitott nekem, hogy ha nem lennék vak, akkor kiverné a szemem..  Nem tehetek róla, elkezdtem szakadni a nevetéstől, és ez az emberünket csak még jobban idegesítette, de összecsapásra nem került sor.

Bíztatlak benneteket bátran kérdezzetek ha szeretnétek tudni még a mindennapjainkat megkönnyítő eszközökről, miért, és milyen módon használjuk őket.
Zárszó ként azt szeretném elmondani hogy ezekben a tárgyakban, a megalkotásukban, vagy egy program megírásában is az embert látom, azt hogy sok látássérült és látó dolgozik a fejlesztéseken, tökéletesítéseken és nekik köszönök minden fáradozást!