Hibrid autótól a családomig

Szívesen kipróbálnám ennek a speciális autónak a vezetését, bár néhány kérdést ez az írás felvet bennem. Ha ez a sofőr később felnőttkorában veszítette el a látását, akkor könnyebb dolga van az autó kezelésével mint nekem lenne, ha látó korában vezetett már autót akkor ezek a képességek beidegződések nem vesznek el.

Természetesen én is próbáltam már kocsit vezetni egy elhagyatott területen, az első néhány másodpercben teli volt a gatyám, arra gondoltam hogy én most 1000 Kg acélt mozgatok és mi fog történni ha véletlenül valakinek rámegyek vele a körmére.

Eljátszottam természetesen a cikk olvasásakor a gondolattal mi történne ha olyan szintre fejlesztenék a modellt hogy közforgalomban is használható lenne, és engem is kiképeznének a vezetésére, annyival még nem lennék előbbre. Kérdéses például hogy honnan tudnám az útvonalat, mikor merre kell kanyarodni, de ha rendelkezésemre állna egy profi szintű automatika és navigáció még akkor sem kerek a világ.

Ha jól számolok egy “normál” alsó kategóriás autó is legalább 2500000 Forint, hát még akkor egy ilyen csúcs fejlesztés ára, őszintén szólva a mostani helyzetemben egy “normál” autót sem engedhetnék meg magamnak, pláne az üzembentartás, stb.

A végkövetkeztetésem az, hogy egyenlőre maradok a Szuzinál, mert imádom és olcsó a fenntartása.

Lehet a téli szezonális depresszióm az oka a héten valahogy érzékenyebb szemmel és lélekkel figyeltem a világot.

A mérleg egyik serpenyőjében az amerikai fejlesztésű autóval közlekedő látássérült van, viszont nem mehetek el szó nélkül az egyiptomi és a tunéziai zavargások mellett. Ne féljetek, nem kezdek hosszas külpolitikai és történelmi elemzésbe, (esetleg privát módon), de eszembe jutott hogy ezekben az országokban is élnek vak, látássérült emberek és milyen pokoli nehéz lehet számukra mostanában az élet.

Feltételezem hogy Egyiptomban is működik vakokat segítő szervezet, azt tudom hogy Tunéziában létezik mert nyáron volt egy levélváltásom az elnökével. Abból az ügyből kifolyólag kerestem, hogy egy ismerősöm szeretett volna még nyáron a vakvezető kutyájával nyaralni menni a volt francia gyarmatra és megkért járjak már utána mely szabályok vonatkoznak ott a segítséget nyújtó ebekre. A válasz amúgy az volt, hogy nincs szabályozás az országban ezekre a kutyákra, az állam területére történő belépésnek véleménye szerint semmi akadálya, gond egyedül a tömegközlekedésnél lehet, és esetleg piacokon vagy vásárlásnál lepődhetnek meg az emberek.

Néha tudathasadásos állapotba kerülök ha sokat jártatom az agyam, egyfelől minden idegszálammal azon dolgozom hogy Magyarországon kedvezőbb legyen a látássérültek és más nehézséggel küzdők élete, de tisztában vagyok azzal is hogy a világ más részein nincs megoldva a látássérültek oktatása, nevelése sem. Például van egy török vak, igen vak festő Esref Armagan, aki a helyi viszonyok és családja nehéz helyzete miatt iskolába nem járt, de már 35 éve fest. A segítői, környezete mondta el számára melyik színt mivel párosítsa össze.

Lássuk azért a pozitívumokat is, például hatalmas dolog hogy írhatok nektek és tudjuk tartani a kapcsolatot a modern technika segítségével.

És mégegy jó hír számomra, elnézést ha “traktállak” vele benneteket, de még az előző hét végén töltött el örömmel, hogy a svédországi férfi kézilabda világbajnokságon a magyar csapat a hetedik helyet szerezte meg és van esély eljutni a londoni olimpiára.

Azért kedves ez a dolog a szívemnek, mert a világbajnokság előtt voltak nem is kevesen akik nem jósoltak sikert a csapatnak, és… láss csodát nem lett igazuk, viszont bejött Carlos Pérez jóslata, hogy elérhető az olimpiára kijutásról döntő torna.

És most nagy lendülettel nekifutunk a hétvégének, vigyázzatok a vírusokkal, nagy enyhülés várható és még ne égessétek el a télikabátot, mert azt mondja Szuzim hogy még nem ette meg a telet!

Köszönöm a sok-sok kérdést bíztatást a keddi fórumon igazán hasznos vitamin, lelki táplálék az ínységes időkben!

Búcsúzom, és a kedves családomnak azt üzenem hogy délután a szülői házban leszek!